A múlt héten a szívünkhöz közel álló jelölt-jelölt, Iványi Gábor metodista lelkész pályáját idéztük fel, s állapítottuk meg, hogy az ő életművénél nem tudnánk elképzelni plasztikusabb ellenállítást az Orbán-rezsimmel szemben. Most ugyanezt leírhatnánk még egyszer, hogy ti. ez az, ami nem fog megtörténni, s hogy milyen kár ezért.
De ezt nem tesszük, ellenben e pillanatokban is nagy erőkkel keressük a szavakat és az érveket Róna Péter méltatásához, s ha ezeket maradéktalanul megtaláltuk, nyomban jelentkezni fogunk ismét. Addig is azt rögzítsük, hogy Róna Péter jogász és gazdasági szakember, családjával ’56-ban, 14 éves korában emigrált Ausztria rövid érintésével az Egyesült Államokba; az ifjú tehetségét a képzőművészetben – a már idősebb Róna elbeszélése szerint – maga Oskar Kokoschka, a salzburgi nyári festőakadémia alapítója is észrevételezte. Ám Amerika és a jogi pálya csábítása erősebb volt, s Róna Péter a későbbiekben különféle gazdasági dolgokat csinált, megfordult a brit jegybanknál (az elnök személyi titkáraként dolgozott), s egy amerikai befektetési bank alkalmazottja, majd vezetője is volt. A rendszerváltás után Magyarországon is kipróbálta magát befektetőként és vagyonkezelőként, ám az általa alapított Első Magyar Alap sajnálatos módon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellenben 2004-ben beleállt a földbe; emlékezetes kudarcuk volt a meghatározó tulajdonukban álló és nagy terveket dédelgető cég, a buszgyártó NABI bukása. Róna egy időben közgazdász-professzorként és „az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára”-ként mutatta be magát, ám miután lapunk alkalmi szerzője, Domány András egy 2013-as cikkében a HVG-ben arról számolt be, hogy Róna nem tanít az Oxfordi Egyetemen, és ha tanít is valamit Oxfordban, azt egy egyházi iskolában teszi, Róna ezzel a gyakorlatával felhagyott.
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!
