A szerk.

Milyen kár!

A szerk.

Az ellenzéki összefogás pártjai a múlt héten úgy döntöttek, hogy Róna Pétert, az ősz gazdasági jogászt terjesztik fel köztársasági elnöknek. Március 10-én, mielőtt az Országgyűlés megválasztja a Fidesz jelöltjét, ő fogja 15 percben felvázolni credóját és vízióját a jobb életről és a jobb Magyarországról, s e beszéd a körülmények kényszerítő erejénél fogva nem bír más lenni, mint az egyesült ellenzék credója és víziója.

A múlt héten a szívünkhöz közel álló jelölt-jelölt, Iványi Gábor metodista lelkész pályáját idéztük fel, s állapítottuk meg, hogy az ő életművénél nem tudnánk elképzelni plasztikusabb ellenállítást az Orbán-rezsimmel szemben. Most ugyanezt leírhatnánk még egyszer, hogy ti. ez az, ami nem fog megtörténni, s hogy milyen kár ezért.

De ezt nem tesszük, ellenben e pillanatokban is nagy erőkkel keressük a szavakat és az érveket Róna Péter méltatásához, s ha ezeket maradéktalanul megtaláltuk, nyomban jelentkezni fogunk ismét. Addig is azt rögzítsük, hogy Róna Péter jogász és gazdasági szakember, családjával ’56-ban, 14 éves korában emigrált Ausztria rövid érintésével az Egyesült Államokba; az ifjú tehetségét a képzőművészetben – a már idősebb Róna elbeszélése szerint – maga Oskar Kokoschka, a salzburgi nyári festőakadémia alapítója is észrevételezte. Ám Amerika és a jogi pálya csábítása erősebb volt, s Róna Péter a későbbiekben különféle gazdasági dolgokat csinált, megfordult a brit jegybanknál (az elnök személyi titkáraként dolgozott), s egy amerikai befektetési bank alkalmazottja, majd vezetője is volt. A rendszerváltás után Magyarországon is kipróbálta magát befektetőként és vagyonkezelőként, ám az általa alapított Első Magyar Alap sajnálatos módon nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, ellenben 2004-ben beleállt a földbe; emlékezetes kudarcuk volt a meghatározó tulajdonukban álló és nagy terveket dédelgető cég, a buszgyártó NABI bukása. Róna egy időben közgazdász-professzorként és „az Oxfordi Egyetemen a Blackfriars Hall tanára”-ként mutatta be magát, ám miután lapunk alkalmi szerzője, Domány András egy 2013-as cikkében a HVG-ben arról számolt be, hogy Róna nem tanít az Oxfordi Egyetemen, és ha tanít is valamit Oxfordban, azt egy egyházi iskolában teszi, Róna ezzel a gyakorlatával felhagyott.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.