A szerk.

Támadás alatt

A szerk.

Lapzártánkkor mi is, meg mindenki más is arra várjuk a választ eléggé felhős homlokkal, hogy a kedd hajnalban minden jel szerint megindult orosz csapatok vajon hol állnak meg Ukrajna földjén: azon a demarkációs vonalon, amely elválasztja a már megszállt keleti országrészeket az ukrán állam fennhatósága alatt álló területektől, vagy megkísérlik átlépni ezt a frontot.

Az orosz törvényhozás, a Duma által elfogadott és Putyin elnök által aláírt dokumentum, amely önálló államként ismeri el az Ukrajnától elszakított, Donyecki Népköztársaság és Luhanszki Népköztársaság néven hírhedtté vált vidékeket, nem ad egyértelmű választ arra, hogy e két paraállam kiterjedése mekkora is tulajdonképpen. A két szakadár „kormány” szerint „államuk” az egész donyecki és luhanszki régiót magába foglalja, azaz függetlenségük és teljes érvényű állami létük megteremtéséhez még el kell foglalniuk, ki kell csikarniuk az ukrán államtól a két régió nagyobbik részét. Hisz’ ez áll az alkotmányukban! Ha ezt a nézetet az orosz kormány is osztani fogja, és tevőleges segítséget is nyújt a csikaráshoz, akkor az évek óta többé-kevésbé befagyott, alacsony intenzitású fegyveres konfliktus nemhogy feléled, de egészen más dimenzióban folytatódik. (Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője nem volt hajlandó konkrét választ adni erre a kérdésre.) Akkor nagy háború lesz: immár nyíltan az Orosz Föderáció területszerző háborúja a független, szuverén Ukrajnával szemben.

Hogy ez – tudniillik a szakadár köztársaságok elismerése – meg fog történni, pár hete nyilvánvaló, legalább azóta, hogy erre vonatkozó javaslatot terjesztett az orosz törvényhozás elé a Kreml két szatellitpártja. (Ezt egyébként a magyar nyilvánosságban először online ki­adásunk, a Magyarnarancs.hu felületén észrevételezte Sz. Bíró Zoltán). Akkor úgy tűnhetett, hogy ez egyfajta menekülő útvonal lehet Putyinnak. Belátván, hogy az elhúzódó, áldozatok tízezreivel járó orosz–ukrán háborúhoz nem fűződhet racionális érdeke az Orosz Föderációnak, hogy e háborúnak sem oka, sem célja, de még hihető ürügye sincs, ellenben megrengetheti magát Oroszországot is, az orosz elnök – adott esetben a környezetében fellelhető mérsékeltebb elemek támogatásával és rájuk hallgatva – így tud tekintélyvesztés nélkül, sőt, csekély nyereséggel kiszállni a maga szította konfliktusból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.