A szerk.

Támadás alatt

A szerk.

Lapzártánkkor mi is, meg mindenki más is arra várjuk a választ eléggé felhős homlokkal, hogy a kedd hajnalban minden jel szerint megindult orosz csapatok vajon hol állnak meg Ukrajna földjén: azon a demarkációs vonalon, amely elválasztja a már megszállt keleti országrészeket az ukrán állam fennhatósága alatt álló területektől, vagy megkísérlik átlépni ezt a frontot.

Az orosz törvényhozás, a Duma által elfogadott és Putyin elnök által aláírt dokumentum, amely önálló államként ismeri el az Ukrajnától elszakított, Donyecki Népköztársaság és Luhanszki Népköztársaság néven hírhedtté vált vidékeket, nem ad egyértelmű választ arra, hogy e két paraállam kiterjedése mekkora is tulajdonképpen. A két szakadár „kormány” szerint „államuk” az egész donyecki és luhanszki régiót magába foglalja, azaz függetlenségük és teljes érvényű állami létük megteremtéséhez még el kell foglalniuk, ki kell csikarniuk az ukrán államtól a két régió nagyobbik részét. Hisz’ ez áll az alkotmányukban! Ha ezt a nézetet az orosz kormány is osztani fogja, és tevőleges segítséget is nyújt a csikaráshoz, akkor az évek óta többé-kevésbé befagyott, alacsony intenzitású fegyveres konfliktus nemhogy feléled, de egészen más dimenzióban folytatódik. (Dmitrij Peszkov, a Kreml szóvivője nem volt hajlandó konkrét választ adni erre a kérdésre.) Akkor nagy háború lesz: immár nyíltan az Orosz Föderáció területszerző háborúja a független, szuverén Ukrajnával szemben.

Hogy ez – tudniillik a szakadár köztársaságok elismerése – meg fog történni, pár hete nyilvánvaló, legalább azóta, hogy erre vonatkozó javaslatot terjesztett az orosz törvényhozás elé a Kreml két szatellitpártja. (Ezt egyébként a magyar nyilvánosságban először online ki­adásunk, a Magyarnarancs.hu felületén észrevételezte Sz. Bíró Zoltán). Akkor úgy tűnhetett, hogy ez egyfajta menekülő útvonal lehet Putyinnak. Belátván, hogy az elhúzódó, áldozatok tízezreivel járó orosz–ukrán háborúhoz nem fűződhet racionális érdeke az Orosz Föderációnak, hogy e háborúnak sem oka, sem célja, de még hihető ürügye sincs, ellenben megrengetheti magát Oroszországot is, az orosz elnök – adott esetben a környezetében fellelhető mérsékeltebb elemek támogatásával és rájuk hallgatva – így tud tekintélyvesztés nélkül, sőt, csekély nyereséggel kiszállni a maga szította konfliktusból.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.