158 ember halálához elegendő idegmérget használtak a turai madármérgezők

Belpol

A „szükséges” dózis 36-szorosát használták fel az elkövetők, az állatoknak esélyük sem volt. Ha nem lépnek közbe a természetvédők, akkor a baj a mostani sokszorosa lehetne. 

158 ember halálához, 158 ezer barna rétihéja pusztulásához vagy a parlagi sas teljes világállományának megmérgezéséhez elegendő hatóanyag lehetett azokban a csalétkekben, amelyeket a természetvédők távolítottak el az elmúlt hetekben a turai vadászterületről – olvasható a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület legújabb közleményében. 

A Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonségi Hivatal (NÉBIH) szaklaboratóriumaiban elkészültek az első patológiai és toxikológiai elemzések, melyek igazolták, hogy az egyik legveszélyesebb méreganyaggal, a karbonfuránnal történt a szándékos mérgezés. A közlemény szerint a most kimutatott koncentrációk sokkolták a szakembereket, hiszen az egyes csalikban talált 6000 mg/kg értéket meghaladó, és az egyes barna rétihéjákból kimutatott 60 mg/kg értéket megközelítő koncentráció minden eddigi ismert esetet sokszorosan felülmúlták. (A milligram a méreg mennyiségét jelöli az állat kilogrammonkénti testömegéhez mérten). 

 
Fotó: Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület
 

36-szoros dózis

A karbonfurán növényvédelmi célú felhasználását 2008-ban tiltották be az Európai Unióban, amíg természetesen a gerinces állatok mérgezésé a szerrel korábban sem volt legális. A halálos dózis a különböző emlősfajoknál a 3-19 mg/kg között változik, de a madarak általában ennél érzékenyebbek, így számos fajnál, például az amerikai vércsénél 1 mg/kg alatti értéket is mértek.

„A karbonfurán tartalmú szerekből egy késhegynyi por (1g) vagy egy negyed teáskanálnyi oldat (1ml) már jó eséllyel emberre nézve is halálos lehet, de ennek töredéke is már komoly tünetekkel és akár maradandó egészségkárosodással járó mérgezést okozhat”

– mondta Zacher Gábor toxikológus az MME megkeresésére. 

Az egyesület közleménye szerint a Tura közelében talált rétihéjákból kimutatott koncentráció a halálos dózis 36 szorosa volt, amely jól mutatja, hogy a csalétkekből fogyasztó élőlényeknek esélyük sem volt a túlélésre, de nagy eséllyel a másodlagos vagy harmadlagos mérgezést elszenvedők (tehát azok az állatok, amik már egy megmérgezett állatból táplálkoztak) is elpusztultak, hiszen csak két rétihéját sikerült a 114 megmérgezett állatból megmenteni. 

„A koncentrációk alapján megbecsülhető, hogy a megtalált és eltávolított csalétkekben is még annyi méreganyag lehetett, amely elég lett volna 158 felnőtt ember halálához vagy 158 ezer barna rétihéja pusztulásához. Hasonló gondolatkísérlettel szemléltetve, a területen egy párban költő, világszerte veszélyeztetett parlagi sas esetében, például ez a mennyiség a teljes világállomány megmérgezéséhez elég lett volna. És ezek a számok csak a begyűjtött csalétkekre vonatkoznak, az elkövetőnél ennek a mennyiségnek a sokszorosa kellett, hogy rendelkezésre álljon a csalétkek elkészítéséhez” – áll a közleményben. 

Hozzátették, a helyi önkénteseknek még a napokban is sikerült lefényképezni a helyi parlagisas-pár mindkét tagját, amelyek fészkétől mindössze 200 kétszáz méterre is kerültek elő csalétkek és mérgezett állatok. „Így a saspár biztosan csak a természetvédők és azon belül leginkább az MME kutyás egysége által végzett hatalmas és gyors munkának, valamint a szerencsének köszönheti, hogy túlélte a territóriumuk közepén zajló hatalmas mérgezést” – fogalmaznak. 

A Magyar Narancs a közelmúltban írt cikket a turai madármérgezésről, ami egyébként a város polgármestere, Szendrei Ferenc által elnökölt Szent András Dombi Vadásztársaság területén történt. 

Kedves Olvasónk!

Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!

A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.

Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.

Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Figyelmébe ajánljuk

Mint a moziban

Fene se gondolta volna néhány hete, hogy az egyik központi kérdésünk idén januárban az lesz, hogy melyik magyar filmet hány százezren látták a mozikban. Dúl a számháború, ki ide, ki oda sorol ilyen-olyan mozgóképeket, de hogy a magyar film nyer-e a végén, az erősen kérdéses továbbra is.

Talaj

Thomas érzékeny kisfiú, nem kamaszodik még, mint az első szőrszálak megjelenésére türelmetlenül várakozó bátyjai. Velük nem akar játszani, inkább az udvaron egy ki tudja, eredetileg milyen célt szolgáló ládában keres menedéket, s annak résein át figyeli a felnőtteket, szülei élénk társasági életét, vagy kedvenc képregényét lapozgatván a szintén még gyerek (bár történetesen lány) főszereplő helyébe képzeli magát, és sötét ügyekben mesterkedő bűnözőkkel küzd meg.

Felszentelt anyagpazarlás

Ha a művészet halhatatlan, halandó-e a művész? Tóth László (fiktív) magyar építész szerint láthatóan nem. Elüldözhetik itthonról a zsidósága miatt, és megmaradt szabadságát is elvehetik az új hazában, elszakíthatják a feleségétől, eltörhetik az orrát, ő akkor sem inog meg. Hiszen tudja, hogyha őt talán igen, az épületeit nincs olyan vihar, mely megtépázhatná.

Törvénytelen gyermekek

Otylia már várandós, amikor vőlegénye az esküvő előtt elhagyja, így lánya, Rozela házasságon kívül születik. Később Rozela is egyedül neveli majd saját gyermekeit. A három nővér, Gerta, Truda és Ilda egy észak-lengyelországi, kasubföldi faluban élnek anyjukkal, az asszony által épített házban.

Átverés, csalás, plágium

Az utazó kiállítást először 2020-ban Brüsszelben, az Európai Történelem Házában rendezték meg; a magyarországi az anyag harmadik, aktualizált állomása. Az eredetileg Fake or Real címen bemutatott kiállítás arra vállalkozik, hogy „féligazságok és puszta kitalációk útvesztőjében” megmutassa, feltárja a tényeket, az igazságot, amihez „követni kell a fonalat a labirintus közepéig”. A kiállítás installálása is követi a labirintuseffektust, de logikusan és érthetően.

Kire ütött ez a gyerek?

Az 1907-ben született dráma eredetiben a The Playboy of the Western World címet viseli. A magyar fordításokhoz több címváltozat is született: Ungvári Tamás A nyugati világ bajnokának, Nádasdy Ádám A Nyugat hősének fordította, a Miskolci Nemzeti Színházban pedig Hamvai Kornél átültetésében A Nyugat császáraként játsszák.

2 forint

„Újabb energiaválság felé robog Európa, ebből kellene Magyarországnak kimaradni, ami nem könnyű, hiszen ami most a magyar benzinkutakon történik, az már felháborító, sőt talán vérlázító is” – e szavakkal indította Orbán Viktor a beígért repülőrajtot indiai kiruccanása után. Hazatérve ugyanis a miniszterelnök szembesült egynémely adatsorral, meg leginkább azzal, hogy, a legendás Danajka néni szavaival élve, „drágulnak az árak”. Az üzemanyagé is.

Kiárusítás

Lassan másfél éve szivárgott ki, hogy az állam egy olyan arab befektetőnek, Mohamed Alabbarnak adná Budapest legértékesebb egybefüggő belterületét, a Rákosrendezőt, aki mindenféle felhőkarcolót képzel oda, egyebek mellett a Hősök tere látképébe belerondítót is.

24 óra

„Megállapodást kellene kötnie. Szerintem tönkreteszi Oroszországot azzal, ha nem köt megállapodást – mondotta Trump elnök a beiktatása utáni órákban Vlagyimir Putyinról, majd hozzátette azt is, hogy „szerintem Oroszország nagy bajba kerül”. Trump azt is elárulta, hogy telefonbeszélgetést tervez az orosz elnökkel, de még nem tudja, mikor. Nemrég azt is megjegyezte, hogy Oroszország egymillió embert veszített az Ukrajna ellen indított háborújában. (Ez a szám az orosz áldozatok felső becslése.)

A Menhir

Bár soha nem jutott a hatalom közelébe, mérgező jelenlétével így is át tudta hangolni a francia közgondolkodást. Több mint fél évszázadig volt elmaradhatatlan szereplője a politikai életnek. Újrafazonírozott pártját lánya, Marine Le Pen, eszmei hagyatékát az alt-right francia letéteményese, Éric Zemmour viszi tovább.

Nehogy elrabolják

Huszonéves nőként lett vizsgáló a magyar rendőrségen, és idővel kivívta férfi kollégái megbecsülését. Már vezetői beosztásban dolgozott, amikor az ORFK-hoz hívták; azt hitte, szakmai teljesítményére figyeltek fel – tévedett. Patócs Ilona A nyomozó című könyve nem regény, hanem egy karrier és egy csalódás dokumentuma.