280 elhagyott csecsemő él a magyar kórházakban

  • narancs.hu
  • 2024. szeptember 23.

Belpol

Az egri újszülöttosztályon minden eddiginél több, 12 kisbabát gondoznak.

A kórházak csecsemő- és újszülöttosztályain gondozzák azokat a kisbabákat, akiket nem visznek el a szüleik valami miatt. A Népszava írása szerint Magyarországon 280-300 ilyen elhagyott újszülött él.

A lapot egy olvasója kereste meg azzal a hírrel, hogy az egri Markhot Ferenc Kórház újszülöttosztályán még sosem kellett ennyi magára hagyott kisbabáról gondoskodni.

Sokan más osztályról is mennek oda segíteni társadalmi munkában. Egy közösségi oldalon azt kérik, hogy aki tud, segítsen: „nagyon kevés ruházat áll még rendelkezésre, amiket a babákra felváltva adnak”. 56-80-as méretű „tipegőket”, játékokat, csörgőt, rágókát is szívesen fogadnak.

Az egri eset kapcsán a Népszava érdeklődött a Belügyminisztériumnál, és a tárcától kapta azt az információt, hogy Egerben 12 kisbabáról kell így gondoskodni, és ez más intézményekben is jellemző. A gyerekeket mindenütt „életkoruk és egészségi állapotuk függvényében, újszülött, újszülött intenzív, csecsemő vagy csecsemő intenzív osztályokon” gondozzák.

Egészséges csecsemőknek az előírások szerint nem lenne szabad több hónapot kórházban tölteni, átmeneti gondozást nyújtó befogadó szülőkhöz kellene kerülniük minél hamarabb.

Az elhagyott csecsemők száma drámaian növekszik, most 280-300-an vannak, míg a Gyermekjogi Civil Koalíció 2023-ban 50-100 ilyen, több hónapja várakozó babáról tájékoztatott. A lap kérdésére, miért nem kerülnek a születés után nevelőszülőkhöz az elhagyott babák, illetve mennyi idő alatt kerülnek ilyen családhoz, és hány nevelőszülő fogad újszülöttet Magyarországon, nem adott választ a Belügyminisztérium. 

A lapnak nyilatkozó Szilvási Léna, az SOS Gyermekfalvak szakmai vezetője azt mondta, az így elhagyott gyerekek érzelmi, értelmi fejlődésére hatással lesz ez az állapot, az érintés, ölelés hiánya. Ami ezekkel a kisbabákkal történik, egyáltalán nem európai megoldás.

Ahhoz, hogy minden 12 éven aluli, állami gondoskodásban részesülő gyerek családban élhessen, még kétezer nevelőszülőre lenne szükség, de ez nem vonzó pálya. Az eddig ismert 5887 nevelőszülőből 113-an felhagynak a hivatásukkal az úgynevezett kifogástalan életvitel ellenőrzése miatt, amelyet a kormány a pedofilbotrányok nyomán vezetett be. A Szociális és Gyermekvédelmi Főigazgatóság intézményeiben 4241-en dolgoztak, és 137-en tagadták meg az életviteli adatlap kitöltését.

A címlapkép illusztráció

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.