Egy mozdulattal dobta a kormány a halasztható ügyek mappájába a Velencei-tó megmentésének tervét. Pedig minden olyan szépen kezdődött: Tessely Zoltán, a tó fejlesztésért felelős miniszterelnöki biztos komolyan vette feladatát, és egy szakértői team segítségével előterjesztést készített az állandósuló vízhiány kezelésére. A tervet támogatta „a gazdasági élet újraindításáért felelős operatív törzs” is, ám az Orbán-kabinet végül úgy látta, erre a projektre jelenleg nincs pénz a költségvetésben. A gyors visszautasítás miatt azt sem derült ki, hogy Tesselyék valójában min dolgoztak. A Narancs.hu ennek próbált utána járni.
Elsőként magát Tessely Zoltánhoz kérdeztük, ám a miniszterelnöki biztos nem reagált levelünkre. Helyette a Figyelőnek nyilatkozott termelési riport stílusban („a Velencei-tó kiváló értékelésű, fürdőzésre tökéletesen alkalmas vízfelület”), a sajtóvisszhang kapcsán pedig az éjjel-nappal hazudozó baloldaliak kampányát emlegette.
Érdemi válasz híján velencei-tavi polgármestereket kerestünk meg, akiket – mint kiderült – nem vontak be a tó vízpótlásáról szóló terv előkészítésébe. Viszont megtudhattuk, milyen az élet „száraz tónak nedves partján”, hogyan hatott településeikre az aszályos, szélsőséges időjárás. A Narancs.hu Gárdony, Pákozd és Velence polgármestereit kereste meg; a pákozdi polgármester, Kardos Ádám azonban csak levelezésünk teljes bemutatásával adta volna nevét a nyilatkozathoz, így válaszait terjedelmi okok miatt nem közöljük.
Kiszárad, majd kiárad
Sztyeppei viszonyok – így jellemezte a tartósnak bizonyuló szárazságot Tóth István, Gárdony polgármestere; az elmúlt három évben 250-400 milliméternyi csapadék esett a Velencei-tó térségében, szemben a korábbi évek 500-600 milliméterével. Tóth szerint ebben szerepet játszhat a globális felmelegedés, ám a tó életében már korábban is voltak komolyabb aszályok: az 1860-as években szinte teljesen kiszáradt, hogy aztán egy újabb esős időszak feltöltse. „1993-ban hasonló vízhiánnyal néztünk szembe, 1995-ben viszont olyan óriási, 1064 milliméternyi csapadékmennyiség zúdult le, hogy szó szerint mentenünk kellett a tóparti nyaralóházak lakóit.
A szárazság 2003-ban és 2013-ban is visszatért, van egyfajta ciklikusság ebben”
– mondta polgármester.
Pusztultak a halak, lezárták a strandot
A szélsőséges időjárás nem csak a tó élővilágának, de népszerűségének is sokat ártott. A júniusi tömeges halpusztulás képei bejárták az országot, becslések szerint akár három tonna hal – főleg küsz, balin, dévérkeszeg, karikakeszeg – veszett oda. Mint azóta kiderült, a halak szó szerint vízbe fulladtak: a hőség és napsütés hatására túlszaporodó alga elhasználta a sekélyebb part menti vizek oldott oxigénkészletét, pont azon a területen, ahova a halak ívni járnak. Júliusban már vízszennyezésről érkeztek hírek, a Fejér megyei kormányhivatal pedig két gárdonyi és két velencei strandot záratott be napokra. Ekkor éppen a váratlanul lezúduló eső okozott gondot, a felhőszakadásokkal érkező csapadék megtöltötte a tó környéki árokrendszert, és szennyező anyagot mosott a tóba. Tóth biztos benne, hogy a hírekkel ellentétben ez nem emberi ürülék volt, az állati eredetű trágyát viszont ő sem tartja kizártnak; szerinte korábban is történt már hasonló eset, ám a tó vízminősége 3-4 nap után újra kifogástalan szokott lenni, a szennyezés gyorsan eloszlik.
Akárhogy is, a velencei-tavi települések látogatottsága jelentősen megcsappant idén. „Tavaly, a járvány lecsengése után egészen jól mentek a gárdonyi strandok, idén viszont 60-80 millióval kevesebb bevételt hozhatnak a városnak, mint a 2020-as szezonban” – összegzett a polgármestert, aki a visszaesést nem annyira a szerencsétlen eseteknek, inkább a negatív hírverésnek tudja be. „Van itt két-három ember, aki vállalkozásokat, családok életét teszi tönkre a vészharang állandó kongatásával. Ellenük megtesszük majd a szükséges lépéseket, a rémhírek keltése nem maradhat következmények nélkül” - üzente az érintetteknek a polgármester. Hogy kire gondolt, azt nem említette, ám úgy tudjuk, megjegyzése a Civilek a Velencei-tóért nevű csoport vezetőinek szólt. A civil társaság ugyanis gyakran tiltakozott nyilvánosan a gárdonyi partbeépítések és a Tóth nevével fémjelzett beruházások miatt. Különösen a 14 milliárdos uniós támogatással zajló gárdonyi partfalépítést kritizálták. „A fal készítésekor 10 ezer tonna követ szórtak ki a tó partvonalán, ezek is melegítik vizet, fokozzák a párolgást” – mondta lapunknak Vas Péter, a Civilek a Velencei tóért aktivistája.
Feleannyian látogattak Velencére, mint 2020-ban
Drasztikusan, legalább 50 százalékkal esett vissza Velence látogatottsága az aszályos idő és a tó apadása miatt
– tudtuk meg Gerhard Ákostól, a város független polgármesterétől. Gerhard konkrét pénzügyi adatokról nem tudott beszélni, mondván, a szezon még tart; ám a városnak az is nagy érvágás, hogy a kormány a járványra hivatkozva csak július elsejétől engedélyezte az idegenforgalmi adó (ifa) beszedését. A kérdésre - mit szól ahhoz, hogy a kormány forráshiányra hivatkozva elnapolta Tesselyék tervezetét – úgy vélte, 40 milliárd forintot mindenképpen megérne a tó megmentése és hosszú távú vízellátásának biztosítása. „Mégiscsak Magyarország egyik legjelentősebb természeti értékéről van szó, amelyet csakis természeti és kulturális közegében lehet érdemben szemlélni. Mert mit érnének a velencei, nadapi, sukorói, agárdi borok és szőlészet a tó nélkül? Miképp hangzana egy kiszáradt tó mellett a velencei halászlé? De még városi ünnepeink is furcsák lennének víz és tó nélkül” – sorolta Gerhard Ákos.
Az elmaradó turizmusnak ugyanakkor megvan az a pozitív mellékhatása is, hogy a Velencei-tó vize most rendkívül tiszta – és ez idővel újra visszacsábíthatja a fürdőzőket.
Kotrással, vízpótlással is menthető a tó
A vízpótlástól szóló konkrét elképzelést a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóságtól hallottunk először, ők készítették ugyanis a Tessely-féle anyag előkészítő tanulmányait. Válaszaik alapján a Velencei-tó megmentésére három, egymást nem kizáró alternatíva létezik, melyek mindegyikét elnapolta a beruházás büdzséjét sokalló kormány.
- Az egyik lehetőség, hogy a rákhegyi karsztvízkészletet használják. Erre már korábban is volt példa: az 1993-as aszály idején jelentős mennyiséget juttattak a Velencei-tóba a még az Antall-kormány idején kialakított vezetékrendszeren keresztül. Folyamatos pótlásra azonban az eltérő vízminőség miatt sem lenne alkalmas, a vízügyi igazgatóság csak végszükség esetén, alkalmi jelleggel nyúlna ehhez a lehetőséghez.
- A csóri karsztakna vize elvileg szintén rendelkezésre áll, de ennek átkormányzása igen költséges lenne. Ráadásul Székesfehérvár ivóvíz-ellátása is a csóri és rákhegyi bázison alapul, kapacitásukat így csak korlátozottan lehet használni, hogy az ne menjen a lakossági fogyasztás rovására.
- A legkézenfekvőbb megoldást a Pátkai- és a Zámolyi-tározók takarítása, iszapmentesítése jelentené a Közép-Dunántúli Vízügyi Igazgatóság szerint. Mindkét létesítményt az 1960-as, 1970-es évek folyamán építették, hogy felfogják és szabályozzák a Vértes lábától a Velencei-tóhoz érkező Császár-víz patak vízhozamát és a lehulló csapadékot – időközben pedig kedvelt horgászhelyekké is váltak.
Medrüket azonban soha nem kotorták még ki; fokozatosan gyűlt bennük az üledék, elmúlt év szárazabb időjárása miatt pedig eső sem frissítette fel vizüket. A két tározó emiatt annyira elalgásodott, hogy gyakorlatilag már nem is lehet őket eredeti céljukra, a Velencei-tó vízpótlására használni, mivel veszélyeztetnék a tó nádasait és élővilágát. „A meglévő tározók kotrásával nemcsak a visszatározható (és szükség szerint felhasználható) víz mennyisége nőne, hanem a mélyebb és az iszaptól mentesített tározóban a vízminőségi problémák is nagyságrenddel redukálódnak” – írta lapunknak a tározókat is kezelő vízügyi főigazgatóság.
Alig van víz a tározók medrében
Ha nincs eső, a kotrás sem sokat segít. A 7,85 millió köbméter víz befogadására alkalmas Pátkai-tározóban és a 4,5 millió köbméteres kapacitású Zámolyi-tározóban augusztus 11-én 2-2 millió köbméter volt; ez ideális vízminőség mellett is kevés a probléma megoldásához, hiszen a vízügyi hatóság csak tárolt mennyiség egy részét engedheti tovább, gondolniuk kell a tározókban élő halpopulációra is.
A Velencei-tó jelenleg 27 millió köbméter vizet tartalmaz, maximum vízállása augusztus 11-én 114 centiméter volt – tudtuk meg a vízügyi főigazgatóságtól. A tó vízmennyiségének 16 százaléka idén tűnt el, ám összesen 13 millió köbmétert veszített az elmúlt két évben, ami vízkapacitásának 40 százalékát jelentette. Vízszintjének egy centis emeléséhez 250 ezer köbméternyi víz kellene, ám ez a mennyiség a közel 40 fokos kánikulák idején egy nap alatt elpárologhat a tóból.
Hirtelen felindulásból inkább másra költenek tízmilliárdokat
A tó megmentéséhez tehát nem csak a tározók tatarozására, de a fehérvári vízbázis bevonására is szükség lehet. Ehhez persze elengedhetetlen lenne a kormány támogatása. Kovács Zoltán államtitkár azonban nemrég úgy nyilatkozott, hogy az Orbán-kabinet kiemelten foglalkozik a témával, de „szó sincs arról, hogy ezt hirtelen felindulásból, egyszerre meg lehetne oldani.”
A hirtelen felindulás azért belefér, ha a kormány valami számára kedvesebb célra költi a közpénzt: a Belügyminisztérium nemrég plusz 4 milliárd forintot kapott terrorelhárítási feladatokra, a Pénzügyminisztérium pedig 2,5 milliárddal támogatta meg az Áder János által létrehozott Kék Bolygó Klímavédelmi Alapítvány Kockázati Tőkealapját. Áder egyébként a napokban jelentette be, hogy alapítványa biológusok, szakértők bevonásával új tervet készít a Velencei-tó megmentésére (nesze neked, Tessely-projekt!). A kormány emellett több mint 40 milliárd forintot különített az Orbán-kabinet a Nemzeti Filmintézet fóti stúdiójának fejlesztésére, de az sem jelentett gondot, hogy 4 milliárdot osszanak szét Fidesz-közeli alapítványok és civil szervezetek között, a Városi Civil Alap keretéből. A költségvetésben a Gazdaság-újraindítási Alap terhére írták be többek között például az Operaház felújítását (1,6 milliárd) és a Liget Budapest projektet is (összesen 32 milliárd) - ez az a pénzügyi keret, amiből a tó megmentésére az Orbán-kabinet szerint már nem telik.
A Velencei-tó eközben folyamatosan apad (Agárdon augusztus 17-én 81 centis vízállást mértek). Ha szerencsénk lesz, az őszi és tavaszi esőzések majd pótolják valamelyest vízszintjét. Ha az időjárás nem segít, akkor drasztikusabb lépések következnek: a helyi vízfelületeket és halállományt haszonbérlőként kezelő Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) feláldozhatja egyik tározóját. „… ha a vízminőség azt engedi, szeptember végén a Zámolyi-víztározó lehalászásra, majd leengedésre kerül” - írták közleményükben, amiben a hosszú távú vízpótlás és a helyi nádművelés fontosságára is felhívták a figyelmet. Kérdés, hogy kotrás és tisztítás nélkül mitől javul majd a vízminőség a tározókban.
Kedves Olvasónk!
Elindult hírlevelünk, ha szeretné, hogy önnek is elküldjük heti ajánlónkat, kattintson ide a feliratkozásért!
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők! De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
