„Teljesen fölösleges hibáztatni a Vízügyi Igazgatóságot, és jobban érteni az ottani kiváló szakembereknél a kérdés kezeléséhez. Akik a Facebookon nekem is folyamatosan azt írják, hogy inkább hallgassak a szakemberekre, éppen azt felejtik el, hogy hazánk legjobb vízügyi mérnökei a Vízügyi Igazgatóságon dolgoznak” – írta hétfői Facebook-bejegyzésében L. Simon László országgyűlési képviselő, miután az elmúlt hetekben döbbenetes jelenségnek lehettek szemtanúi a Velencei-tó környékén élők.
A tóban az elmúlt hetekben tömeges halpusztulás történt, ami nagy vitákat kavart – a képviselő is ezeket próbálta csitítani bejegyzésében. A Velencei-tó helyzete évek óta problémás: tény, hogy a víz szintje évek óta alacsony, továbbá az elmúlt években végbement egy közel tízmilliárdos partfal-rekonstrukció, és sokan azt gondolták, hogy a beruházásnak köze lehet a halpusztuláshoz.
Relatív oxigénhiány
A halpusztulás június 17-én kezdődőtt; a Magyar Országos Horgász Szövetség (MOHOSZ) június 18-án még „kisméretű halpusztulásról” adott tájékoztatást, illetve 200 kilogramm begyűjtött és ártalmatlanított, többségében küsz, balin, valamint karika- és dévérkeszegről számolt be.
„Az első vizsgálati eredmény szerint a halakkal egyértelműen lokálisan kialakult relatív oxigénhiány végzett. Természetes, vagy akár a mesterséges eredetű mérgezés lehetősége, valamint emberre veszélyes kórokozó jelenléte kizárható a halpusztulás okai közül” – írta akkor a MOHOSZ.
Az már a helyi lakosság által közölt Facebook-bejegyzésekből is látszott, hogy biztosan nem csak 200 kilogramm elpusztult halról van szó, hanem ennek a többszöröséről. A MOHOSZ pár nappal később kiadott egy újabb közleményt (amit azóta valamiért eltávolítottak),
ebben már 3 tonna elpusztult halról számoltak be.
„Sajnos látnunk kell, hogy a tó tartósan és tendenciózusan alacsony vízállása és az elmúlt évtizedekben gyarapodó lágyiszapréteg mennyisége a jövőben egy tartós vízpótlási beavatkozás kidolgozása és kivitelezése, párhuzamosan egy átgondolt nádművelés irányába mutat, mert ezek hiányában szélsőséges esetben újra előfordulhat akár a tó – a történelemben már ismert – újabb átmeneti kiszáradása is. Mindez a halállományon messze túlmutatva a turizmus biztonsága, az itt élők életminősége érdekében is kiemelten fontos kormányzati feladat lehet” – fogalmaztak a második közleményükben.
Az Agrárminisztérium megkeresésünkre azt közölte, egyetértenek a MOHOSZ harmadik közleményével, amelyben a szövetség már 4 tonna elpusztult halról tájékoztatott, ami „hozzávetőlegesen a tó becsült halállományának 1,0-1,5” százalékát jelenti. A MOHOSZ azt is írta, hogy „folyamatosan javul a helyzet”, és „az elmúlt napokban új tetemek felbukkanása szinte egyáltalán nem történt”.
Az Agrárminisztérium megkeresésünkre még annyit közölt, hogy a Velencei-tónál időnként rendkívül alacsony a vízszint, „a teljes kiszáradás sem jelent meglepetést”.
„Azzal csak egyetérteni lehet, hogy ha megvan az a társadalmi igény, hogy a tó a jövőben is hasonló rekreációs lehetőségeket (és nem csak horgászatot) szolgáltasson, mint eddig, akkor ehhez aktív beavatkozásokra lesz vagy lehet szükség, amit a klímaváltozás hatása alighanem csak felerősít”
– írta a minisztérium.
„Kíváló vízminőség”
A hivatalos álláspont tehát az, hogy a relatív oxigénhiány okozta a halpusztulást, ettől függetlenül sokan a partfal rekonstrukcióját sejtik a háttérben. L. Simon László Tóth István gárdonyi polgármester egyik Facebook-bejegyzésének kommentszekciójában erre azt írta, hogy „egyesek azzal vádolják a beruházó Országos Vízügyi Igazgatóságot (helyesen: Országos Vízügyi Főigazgatóság – B.M.), hogy szándékosan leeresztette a tavunk vizét, mások már olyan butaságokat írnak, hogy »ellopták a vizet«. Ez egyszerűen nem igaz. A szakemberek kiváló munkát végeznek. Magam oroszlánrészt vállatam mind a tervezési, mind a beruházási rész előkészítésében, és örülök annak, hogy a lepusztult, ronda, igénytelen, balesetveszélyes partszakaszok megújulnak”.
Szerettünk volna többet megtudni a velencei-tavi helyzetről, ezért többeket megkerestünk, ugyanis
példátlan összefogás keretében a helyiek az eljáró hatóságokat segítve maguk fogtak neki az elpusztult halak összegyűjtésének.
Tóth István, Gárdony polgármestere megkeresésünkre cikkünk megjelenéséig nem válaszolt, és a Facebookon is csak egy bejegyzésben foglalkozott a témával. Ebben arról számolt be, hogy oxigénpumpákat helyeztek üzembe az agárdi strandon, amivel a tó vizének oxigénpótlását segítik elő.
„Mázsaszámra szedték a halat a tóból” – mesélte egy gárdonyi forrásunk, aki szerint
a 28 Celsius-fokos vízben bomlásnak indul a hal, ezért hálóval nem lehetett már a „puhány cuccokat” teljesen kivenni a vízből.
Mint mondta, a Civilek a Velencei-tóért nevű civil szervezet tájékoztatásért fordult több hivatalos szervhez, viszont egyedül a Fejér Megyei Kormányhivatal válaszolt nekik.
„A fürdővíz minőség ellenőrzését szolgáló vizsgálatok eredményei alapján nem merült fel a Velencei-tó vizének fürdővízként való használatával kapcsolatos probléma, a laboratórium által vizsgált paraméterek minden esetben megfeleltek a »jó«, illetve »kiváló« vízminőség követelményeinek” –válaszolta a kormányhivatal a szervezetnek.
Pedig forrásunk állítása szerint elpusztult sirályokat is látott a tóban, amelyeknek kevésbé lehet köze a relatív oxigénhiányhoz. Van egy olyan érzése, hogy mérgezés is történhetett, ugyanis a tavasszal apró süllők is elpusztultak, de erre nincs bizonyítéka, illetve arra sem, hogy a beruházásnak köze lenne a halpusztuláshoz.
A Fejér Megyei Kormányhivatal a civil szervezet kérdéseire azt is közölte, hogy a velencei-tavi partfal "komplex fenntartható rehabilitációja" előtt végeztek környezeti hatásvizsgálati eljárást, az ezzel kapcsolatos dokumentumok a hivatal honlapján elérhetőek, és volt közmeghallgatás is, ahol bárki észrevételt tehetett ezekre.
Akárhogy is történt, mostanra a helyzet jelentősen javult. Gerhard Ákost, Velence polgármestere a napokban arról számolt be lapunknak, hogy a halpusztulás addigra leállt: a partszéleken már csak elvétve voltak tetemek, viszont a tó közepén lévő nádasok környékén még akkor is nagyjából két mázsa halat szedtek össze. Állítása szerint a múlt hét előtti vasárnap fajult el a helyzet, amikor is egy hatvanfős, helyi lakosokból és különböző szervezetek tagjaiból álló csapatot szerveztek, hogy a halakat kiszedjék a vízből. „A nádasok és a part szélén bőséggel volt belőlük” – mondja.
A polgármester szorgalmazza, hogy
történjen komplex biológiai vizsgálat a Velencei-tó minőségét illetően, amire forrást kell találni.
Illetve egy akciótervet is ki kell dolgozni a hatóságoknak, hogy ha hasonló helyzet alakul ki, akkor emberi erőforrást, csónakokat, valamint levegőztető gépeket lehessen mozgósítani, munkába állítani. Gerhard Ákos véleménye szerint vizet is kellene hozni a tóba, hogy a szintjét megemeljék. Arról nincs információja, hogy a partfal-rekonstrukciónak bármi köze lenne a halpusztuláshoz.
Fejbe vágta őket
Megkerestük a MOHOSZ-t, valamint a Közép-dunántúli Vízügyi Igazgatóságot is, de előbbi cikkünk megjelenéséig nem válaszolt, utóbbi pedig egy témában készült „összefoglaló anyagot” küldött el a részünkre, ami nyilvánosan elérhető a vízügy weboldalán.
„Fejbe vágta az élővilágot” – ezt már Felföldi Tamás, az Ökológiai Kutatóközpont munkatársa mondta, amikor a tóban történtekről kérdeztük. A mikrobiológus szerint a halpusztulás nagyon látványos volt, mert a szél kisodorta a tetemeket pont oda, ahol az emberek bemennek a vízbe, viszont a tó teljes halállományát tekintve ez a mennyiség nem volt jelentős. A víz minősége nem romlott emiatt, hiszen rögtön ki is szedték a halakat, viszont a globális klímaváltozás jeleit láthatjuk. Ennek a jelenségnek hatása lehet a tápláléklánc – vagy ahogy Felföldi fogalmazott, a táplálékhálózat – többi elemére, viszont arra nincs bizonyíték, hogy emiatt sirályok pusztultak volna el.
Ahogyan arra sem, hogy a vízpartfal-rekonstrukciónak köze lenne a halpusztuláshoz, ugyanis a 26 négyzetkilométer felületű vizet nagyon nehéz gyorsan elszennyezni. A mikrobiológus szerint
a Velencei-tó sekély, ezért érzékeny az időjárás változásaira.
Ha nincs szél, vagy a levegő felmelegszik, akkor abból rögtön oxigénhiány adódhat. Ráadásul a melegebb vízben az oxigén oldhatósága is csökken, és a vízi élőlények légzése tovább fokozhatja az oxigénhiányos állapotot, ez pedig nagyon drasztikus változást jelent.
„A baktériumok aktivitása is kisebb volt azokon a területeken, ahol a legtöbb hal elpusztult” – mondta a szakember, aki a helyzet javulását várja, ugyanis az elmúlt napokban felerősödött a szél, és csapadékra is lehet számítani, viszont hosszú távon ezek nem fogják megoldani a fő problémát:
évek óta romló tendencia figyelhető meg a tó vízszintjét illetően, nagyjából 30-40 centivel van lejjebb, mint korábban.
Felföldi szerint a hosszú és rövid távú hatásokat együttesen látjuk most (a tó vízszintjének folyamatos csökkenése és a hirtelen felmelegedés), ami párosul a turisztikai szempontok szerint átalakított és szabályozott sekély tavak sérülékenységével.
A hiányzó víz visszapótlása viszont jelenleg nem lehetséges, mert a környéken nincs annyi víztartalék, hogy ez megoldható legyen. Egyébként felmerült, hogy jetskikkel kavarnák fel a tó vizét, ami a szakember szerint „nonszensz” ugyanis egyfelől ez olyan „mintha egy óriási lepedőn húznánk keresztül egy cérnát”, tehát hatástalan a tó nagy felületéhez képest, e mellett még környezettszennyező is.
Pipáznak a halak a vízfelszínen
Kardos Ádám, Pákozd polgármestere e-mailben válaszolt kérdéseinkre, de azt kérte, változtatás nélkül közöljük a nyilatkozatát.
magyarnarancs.hu: Mennyi halat gyűjtöttek össze a pákozdiak?
Kardos Ádám: A Pákozdi Horgász Egyesület szervezésében, további önkéntesek bevonásával végeztük a Velencei-tóban az elpusztult haltetemek begyűjtését. A gyűjtés során egy elég jelentős területnagyságot sikerült lefedni, egészen a szúnyog-szigeti csónakkikötők és a Cserepes-sziget közötti szakaszon, több mint 10 csónakkal. Megítélésem szerint az általunk összegyűjtött mennyiség 250 és 350 kiló közé tehető. A MOHOSZ által közölt adat 2021. június 21 -ei, tehát ha akkor 3000 kilogrammot közöltek, így azóta ez a mennyiség biztos, hogy valamivel több. A pontos mennyiséget csak ők tudják megmondani ugyanis a begyűjtésben segítenek civilek, civil és más szervezetek is, azonban a tetemek elszállításáról és megsemmisítéséről a MOHOSZ gondoskodik. Az általunk gyűjtött mennyiségből nem lehet megbecsülni a mennyiséget, ugyanis a szálirány, azaz a víz hullámzása nagyban befolyásolja a tetemek „helyzetét”
MN: Mennyire befolyásolja ez a jelenség a pákozdiak, illetve az ide látogatók életét? Nem hordoz közegészségügyi kockázatot a halpusztulás a tóban fürdőzők számára?
KÁ: Születésem óta Pákozdon élek és gyermekkorom óta horgászom a tóban. A Velencei-tóban jelenleg tapasztalható vízhiány sajnos nem újkeletű dolog, ahogyan a halpusztulás sem. Ha jól emlékszem, 2003 környékén volt egy nagyon hasonló eset. A tetemek összegyűjtése során, a horgásztársakkal arról beszélgettünk, hogy a különböző médiafelületen megjelent cikkek nem teljesen vágnak egybe az általunk tapasztaltakkal. Pákozdon a Velencei-tóval érintett területének jelentős részét nád borítja, a településnek nincs strandja, így ezt a fajta turizmus semmilyen mértékben nem veti vissza a jelenség, ennek okán a vízminőséget sem vizsgáltattuk külön, de természetesen folyamatosan egyeztetünk az illetékes szervezetekkel.
MN: Elképzelhetőnek tartja, hogy például mérgezés, vagy valamilyen kórokozó áll a halpusztulás hátterében?
KÁ: Azt gondolom, hogy az az összefogás, ami a napokban történt a Velencei-tó környékén, az példaértékű, és ezúton is szeretném megköszönni mindenkinek, hogy részt vett, részt vesz a kialakult helyzetben. Megítélésem szerint a probléma kezelése az elsődleges, melyhez nyilván szükséges a problémát kiváltó ok tisztázása is, ez azonban nem az én kompetenciám. Végzettségemet tekintve se vagyok vízügyi szakember, így felelőtlen lenne bármilyen kijelentést tenni ebben az ügyben, hiszen az csak feltevés, találgatás lenne, de hadd szabadjon megjegyeznem, hogy aki járt az elmúlt napokban, hetekben a Velencei-tó partján, vagy csónakkal a tóban, az számos halat látott a vízfelszínen „pipázni”. Az alacsony vízállás miatt sajnos a nádtorzsák jelentős része a vízfelszín fölé került, így az rothad, amely szintén kellemetlen szagokat okoz. Az is bizonyos, hogy aki pecázik, az tudja, hogy a keszegféle az egyik legérzékenyebb halfajta, mely az önkénteseink által gyűjtött tetemek jelentős részét adta.
Kedves Olvasónk!
Üdvözöljük a Magyar Narancs híroldalán.
A Magyar Narancs független, szabad politikai és kulturális hetilap.
Jöjjön el mindennap: fontos napi híreink ingyenesen hozzáférhetők. De a nyomtatott Narancs is zsákszám tartalmaz fontos, remek cikkeket, s ezek digitálisan is előfizethetők itt.
Fizessen elő, vagy támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!
(Címlapképünk forrása: Facebook/@Velencevaros – Fotó: Nagy Máté)
