A CEU rektorhelyettese: Alaptalan pletykák ipari szintű terjesztése zajlik az egyetemmel kapcsolatban

  • Gera Márton
  • 2018. november 5.

Belpol

Enyedi Zsolt szerint az elmúlt hetekben sok hajmeresztő állítás hangzott el az egyetemmel kapcsolatban.

Nyilvános Facebook-posztban reagált a kormány és a kormánymédia állításaira Enyedi Zsolt, az éppen Bécsbe költöző CEU rektorhelyettese, aki szerint az elmúlt hetekben sok hajmeresztő állítás hangzott el az egyetemmel kapcsolatban.

„Talán a legmegdöbbentőbb az volt, amikor a magyar kormány egyik tagja azon szomorkodott, hogy sok pénzt kap az egyetem ez EU-tól. Úgy tett, mintha nem tudná (vagy nem tudja?), hogy az ERC pályázatokon nem egyetemek, hanem kutatók indulnak. A közbeszerzések világában szocializálódottaknak talán valóban újdonság, hogy az EU-s kutatási pályázatok odaítélése transzparens módon történik, nagy presztízsű tudósok alkotta bizottságok által. Minden ország vezetői büszkék arra, ha az országukban dolgozó kutatók sikeresek ebben a nyílt és tisztességes versenyben” – írja Enyedi, aki úgy látja, ha az amerikai tanulmányokat maguknak megengedni nem tudó fiatalok támogatása és világhírű tudósok Magyarországra hozatala egy pénzügyi spekuláció része, akkor olyan ördögi tervről lehet szó, melynek megfejtéséhez nála iskolázottabb emberre van szükség.

Enyedi Zsolt

Enyedi Zsolt

Fotó: YouTube

Enyedi válaszolt arra is, hogy a kormánypropaganda szerint az egyetem amerikai kampusza egy faházban működik az Egyesült Államokban: „a propagandasajtó múlt heti újítása a Bard College azon épületének bemutatása volt, melyben az egyenlőtlenségeket kutató szakirányú továbbképzésünk programja működik. A probléma az volt, hogy az épület kicsi. És ezt egyesek „leleplezésként” prezentálták be, figyelmen kívül hagyva olyan apróságokat, mint hogy az épületet mi mutattuk meg a magyar kormányküldöttségnek, vagy hogy a CEU-nak hozzáférése van a Bard több mint 70 épületéhez. De miért és mihez is kellene ennél nagyobb épület? A CEU 27 éves történetében soha nem tanított Amerikában. Ebben hasonlít több tucat másik, nagy presztízsű egyetemre. Ezen egyetemek mindegyike amerikai, hiszen az amerikai jelleget nem az határozza meg, hogy hol tanít az intézmény, hanem hogy hova lett bejegyezve, milyen rendszerben tanít és honnan kapta akkreditációját.”

Enyedi azt is írja, hogy alaptalan pletykák ipari szintű terjesztése zajlik az egyetemmel kapcsolatban, pedig szerinte egy aláírás mindent megoldana.

„Néha abban reménykedem, hogy a hatalmi és kampánypolitizálásban élenjárók mellett létezik egy másik döntéshozói csoport, amely valódi gondok valódi megoldásán dolgozik a bunkerek mélyén. Hamar kiderül” – teszi hozzá a posztban.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

A puritán

A puritán már kora gyermekkorában nagyon puritán volt. Mondták is a pedagógusok a szülői értekezleten, hogy jó gyerek, csak egy kicsit puritán. Aztán, az értekezlet végén, hogy ne hallja a többi szülő, Aranka néni megsúgta, valójában a puritán a legpuritánabb az osztályban, meglehet, az egész iskolában, jobb lesz, ha odafigyelnek rá.

Költözik a hivatal

Lassan tíz éve jelent meg a Magyar Közlönyben az a kormányhatározat, amely szerint a Nemzetgazdasági Minisztériumnak a Várnegyedbe kell költöznie, a „Budapest I. kerület, Szentháromság tér 6. szám alatti ingatlanba”.

Fájni fog

A tengerentúlon immár hivatalos forrásból is áradnak az oltásszkeptikus sugalmazások, amelyeket egy gyanús vizsgálat hivatott alátámasztani. Az ilyesfajta nemzetközi példák itthon is felerősítik az oltáskerülők hangját.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.