A köznevelési államtitkárság július 29-én sajtóközleményt adott ki, amelyben megelőlegezi a tanárok 2013. szeptember 1-jétől érvénybe lépő bértábláját. Az új bértáblát rögzítő rendelet, ami egyébként már elkészült, egyelőre kényszerű várakozásban van, mint egy kikapcsolt mobilban az SMS – ahhoz, hogy életbe lépjen, parlamenti döntés szükséges, hiszen módosítani kell a nemzeti köznevelési törvényt (Nkt.), aminek része az eredeti pedagógus-bértábla. Mivel a parlament őszi ülésszaka csak szeptember első hete után ül össze (az iskolakezdés meg ennél korábban van), így augusztus végén lesz egy rendkívüli parlamenti ülés a tanárok kedvéért.
Pillanatkép
A köznevelési törvény kiinduló állapotként a pedagógusgyakornok fizetését a minimálbér kétszeresében állapítja meg. Ehhez kapcsolva adja meg a négy minőségi fokozatot és a szolgálati időt figyelembe vevő szorzószámokat. A sajtóközleményben megismert új bértábla a minimálbér 200 százaléka helyett a főiskolai végzettségűeknek 157,8, az egyetemi végzettségűeknek 172,9 százalékot szán. A készülő rendelet a törvényben szereplő négy minőségi fokozatot egyáltalán nem alkalmazza, vagyis minden pedagógus a Pedagógus I. fokozatba kerülhet csupán.
A törvényben a minőségi fokozat a gyakornoki státuszt követően a Pedagógus I.-től a Tudóstanárig terjed, és megszabja azt a minimális szolgálati időt, amely a pedagógust az egyéb követelmények (minősítő vizsga, pedagógus-szakvizsgát adó másoddiploma, PhD) megléte esetén az egyes fokozatokra jogosulttá teszi. Mindezek alapján a pedagógus legkisebb fizetése a pályán töltött 3. év és az első minősítő vizsga sikeres letétele után a minimálbér 240 százaléka lenne, míg a tudóstanár több mint 40 év szolgálati idő után a minimálbér 530 százalékát kapná havonként, bruttóban.
| ||
A hatályos törvényt módosító rendelet bértáblája – azon túl, hogy mindenkit a Pedagógus I. fokozatba helyez – a szolgálati idővel is másképp bánik. A háromévenkénti magasabb fizetési osztályba sorolás a törvényben mindenhol azonos százalékos emelkedéssel jár a minőségi kategóriákon belül. A hivatalos sajtóközleményből megismert új bértábla viszont a fizetési osztályok között egészen változatos százalékos növekedéseket állapít meg.
A még hatályos bértábla szerinti fizetéseket a tervek szerint 2017-ben érhetik el a tanárok, miközben jól tudjuk, hogy az elmúlt öt évben a bérek rögzítve voltak, és az inflációt sem követte semmiféle automatizmus.
A sajtóközleményben a tanárok informálására a jelenleg még érvényben lévő Kjt.-bértáblát olvashatatlan minőségben tették közzé. Ez a táblázat a tervezett új bértábla fölött van, vagyis a jelenleg hatályos törvényben található életpályamodell bértábláját mintegy „kifelejtették” a tájékoztató anyagból. Mintha csak a közölt kettőt lenne szabad összevetni, mintha más opció nem is létezne.
A közlemény szövege egyszerre hurráoptimista és kioktató. Kicsaphatja a biztosítékot mindenkinél, aki nem csak a magára vonatkozó táblázati sorokat olvassa: „A bérkiegyenlítés érvényre juttatja minőségjavító hatását azáltal, hogy felszámolja az aránytalan, már-már elfogadhatatlan nagyságrendű túlmunka önkéntes vagy kényszerű vállalásának lehetőségét. Az extrém jövedelmeket eredményező, gyakran kételyeket felvető átláthatatlan pótlékok és egyéb juttatások helyébe a színvonalas munkát, a gyermekek előrehaladását támogató, a pedagógusok teljesítményét ösztönző megfelelő bérezésű előmeneteli rendszer lép.” (Kiemelések tőlem – V. M.)
Pedig valójában arról van szó, hogy megint más és másképp történik, mint ahogy az érvényes köznevelési törvény szerint történni kellene. Ilyen szöveggel indoktrinálni, hülyét csinálni mindenkiből bizonyos klubokban azonnali botrányt okozna, és nem maradna következmények nélkül. De ez nem az a klub.
Nem véletlen, egyszeri hangulatkeltő szövegről van szó; ennél is látványosabb szemérmetlenséggel hangoztatta ugyanezt a Klebelsberg Központ Az állam a pedagógus-béremeléssel gondoskodik a kiszámítható jövedelemről című közleményében.
Kit fizettek az alábbi mondatokért? – kérdezném
„A korábbi rendszerben egyes köznevelési intézmények nem minden álláshelyet töltöttek be, hanem túlóra-kifizetésekkel kompenzálták az alacsony béreket. Így néhány pedagógus magasabb jövedelemhez jutott, ugyanakkor pályakezdő fiatalok állás nélkül maradtak. Akik ezt az utat követték, nemcsak a jogszabályi túlóramaximumot sértették meg ezzel, hanem a pedagógusok túlterhelésével a színvonalas munkavégzést nehezítették. Például egy dunántúli város általános iskolájának igazgatója a kötelező 4 órája helyett heti 43 órát látott el, munkatársai között a kötelező 21 óra helyett 47, 49 órában dolgozó gyógypedagógusokat is találtunk. Volt, aki 5 helyen végzett munkát heti 50 órában a kötelező 22 óra helyett. Több általános iskolai tanár túlórája haladta meg a havi száz órát, de akadt olyan középiskolai pedagógus, akinek 172 óra túlmunkát számoltak el. Azok, akik ilyen túlzott mértékű többletjövedelemhez jutottak, értelemszerűen a jövőben ezekre a kiegészítő, minőséget nem tükröző juttatásokra nem számíthatnak.”
Nyilvánvaló ezek után, hogy az „egyes” pedagógusok tehetnek a kisebb béremelésről, a fiatalok munkanélküliségéről úgy általában. Arról is, hogy olyan túlmunkát végeztek „egyesek”, amit külön megfizettek. Ha szeptembertől egy tanár az alapfizetéséért hasonló túlmunkát kap a nyakába, akkor az nem túlmunka többé; és mindenki maradjon csöndben, hiszen ezek az egyébként elítélendő példák is mutatják, hogy simán lehet heti 26 tanórát leadni és 32 órát blokkolni az iskolában. A maradék nyolc óra meg maga az értelmiségi havaj.
Az érvényes narratíva – Kanonizálás mindenáron
Az államtitkár asszony a Duna Tv Heti Hírmondójának július 14-i adásában közel negyedórán át magyarázta, hogy csak örülni szabad az országban páratlan béremelésnek, és nyomatékkal közölte, hogy a munka törvénykönyvét alapul véve semmiféle megnövekedett munkaterhelésről nincs szó. Ugyanakkor ő is elmondta azt a történetet, miszerint van olyan pedagógus, vezető, aki 200-300 ezer forintnyi túlmunkát számolt el, és annak most valóban nem nő a jövedelme.
De hány személyről van szó, aki túlzott jövedelemhez jutott? A Duna Tv-ben az államtitkártól is hallottak alapján 1547-ről (kiszámolták, nyilvános adat). A pedagógusok durván 1 százalékáról. Boldogabb és gazdagabb ország lennénk, ha az aktív népességnek csupán egy százaléka jutna túlzott jövedelemhez.
Tegyük fel, hogy 1 százalék valóban túlzott jövedelemre tett szert így vagy úgy. Akkor tessenek azt korrigálni, és ne a bértábla, az Nkt. módosítását pertraktálni ilyen módon.
Augusztus elsején újabb érvet hallhattunk az államtitkár asszonytól a fenti dicső közlemények és nyilatkozatok után. Nevezetesen, hogy a csökkentett béremelés azért van, mert a nem iskolákban tanító, de pedagógusi munkakörben foglalkoztatottakat – szakmai szolgáltatókat, pedagógiai intézetekben dolgozókat – is beemelték a bértáblába. Arról nem esett szó, vajon a pedagógusi életpályamodellbe is bekerültek-e, vagy csak a mostani bérrendezésbe. Ha az előbbi az igaz, akkor érdekes lesz, hogyan fog működni számukra az a minősítési protokoll, amit az iskolákban tanító tanárokra dolgoztak ki oktató-nevelő munka értékelésére.
Mindenki ismeri azt az érvelési hibát, amely a következtetést túl kicsi vagy nem reprezentatív minta alapján vonja le. Példával szólva: bergengóc szomszédom mindig az én gyümölcsfámat dézsmálja. A bergengóc már csak ilyen lopós fajta.
Tudjuk, léteztek és léteznek olyanok, akik szerint az a propaganda a jó, ami sikeres, és az a rossz, amely sikertelen. Szerintük a propagandának nem feladata az, hogy értelmes dolgokat mondjon, a feladata az, hogy sikeres legyen. Számos ismétléssel elhitethető, hogy a kör valójában egy négyzet.
Amit tudunk, és amit nem
Mi a tanári lojalitás elnyerésének ára mindazon esztelen centralizáció után, ami már kész tény, részben átélt tapasztalat is, de aminek a java még hátravan? Nem tudjuk. Lehet, hogy havi nettó 10-20 vagy 30 ezer forint. Ez az egyik, de sajnos, nem a legfontosabb kérdés az újonnan megalkotott bértábla esetében.
A politikai vezetés szemléletét ismerve számukra nyilván fontos szempont, hogy az emberekkel elhitessék: a tanárok jelentős béremelést kapnak a kormánytól. A másik fontos szempont viszont az, hogy a költségvetést a lehető legkevésbé terhelje meg az életpályamodell immár torzított változatának a bevezetése. A jelek szerint a kormány arra törekszik, hogy a mostani játszma vége közel nullszaldós legyen.
Szeretnék egy hosszú bájtok éjszakáját a KLIK-ben. Nem azért, hogy adatok vesszenek el, hanem azért, hogy adatokat lehessen látni. Szeretném például látni, hogy a 62 év fölötti tanárok elzavarása és a túlmunkák díjazásának eltörlése mennyit hozott a konyhára. Szeretném látni, mennyit hoz vagy visz a jóváhagyandó új bértábla és egy sor további módosítás (például a pedagógusasszisztensek számarányának változtatása). Szeretném látni, hány általános iskola felső tagozatában nem lesz iskola-összevonás, holott az előírt létszámok szerint lennie kellene. A kisiskolák meghagyása eddig csak az első négy osztályra vonatkozott.
Szeretném látni, pontosan hányan vannak azok a pedagógusok, akik tíz éven belül elérik a 62 éves kötelező nyugdíjkorhatárt, és tovább nem lehetnek közalkalmazottak – vagy maradnak engedéllyel, de az államnál marad a nyugdíjuk. Rájuk már nem feltétlenül vonatkozik az életpályamodell, hanem maradni kényszerülnek az eddigi közalkalmazotti (Kjt.) bértábla-besorolásban.
Szeretném látni, hogy hány álláskérelem jutott el a KLIK-be. Milyen a korfája az egyes szaktárgyakat tanítóknak. Ezeket az adatokat olyanoknak adnám oda, akik mindezt összefüggéseikben tudják és akarják elemezni.
Nem lenne egyszerűbb?
Addig is nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy 2013 szeptemberében nem lesz minőségi fokozat szerinti besorolás, és csakis az alapdiploma számít? Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy itt most tabula rasa van, mert a kormányzat így akarja? Hogy ő dönti el, ki mire érdemes?
Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy hiába van egy tanárnak szakvizsgája, doktori fokozata, egy ideig biztos, hogy a Pedagógus I. kategóriában kell dekkolnia? Hogy ez már önmagában is az eddigi szakmai, tudományos teljesítmények lenullázása? Hogy a diplomák, tudományos fokozatok akkor lesznek érvényesek megint, ha az új minősítésen is sikeresen túljutnak? (Hogy mikor? Egytől öt évig tartó időintervallumban.)
Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy lesznek majd persze kivételek, mert a felállítandó minősítőbizottságokban szakmai részről (tehát nem igazgatási részről) olyanoknak is kell ülni, akik legalább a Pedagógus II. fokozatban vannak? Erre lesznek a kiskapuk, hiszen az államigazgatási rendszer öt év alatt mindenkit minősíteni akar; az első évben minősítendő tanárok száma a rendelettervezet szerint 30 ezer. Az eljárásokat a tervek szerint 2000 minősítő személy végzi; ezek egy része igazgatási pozíciója révén lesz tagja a minősítőbizottságnak, de lesznek olyan kiképzett tanárok, akik a minősítésre alkalmasító tanfolyami papírok megszerzésével magasabb besorolási pozícióból rajtolnak kollégáikhoz képest, éppen azért, hogy foroghasson a minősítés kereke.
Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy a beharangozott bértábla az első pillanattól irreális volt? Többek között arra kellett, hogy a törvénnyel szembeni jogos szakmai és politikai ellenállást társadalmilag elérdektelenítse, mondván, ekkora béremelés mellett ugyan miért ágálnak az okosok. Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy a szükséges szakmai, pedagógiai innovációk sehol sincsenek? Nem lenne egyszerűbb kimondani, hogy amit társadalompolitikából, morálfilozófiából, politikai filozófiából bárki is tanult, képviselt, az elfelejtendő?
Persze hogy nem lenne egyszerűbb, mert annak komoly ára lenne.
