Z. belvárosi szülő, akit nemcsak elszomorít, de fel is dühít, ami évek óta a Kálvin térhez közeli Bástya utcai játszótér körül zajlik. Vagyis az egykori játszótér körül: tavaly ősszel a szélesebb közvélemény is fölfigyelt a környező óvodások által használt helyszínre, amikor a telek új tulajdonosa hirtelen bontani kezdte a játékokat, hogy birtokba vehesse a területet. És birtokba is vette: ma egy 500 forintos óradíjért üzemelő parkoló működik a grundon.
| ||
.jpg "A régi játszótér")
Az eljárás hibátlanul balkáni volt, épp ezért lepődtem meg, amikor a panaszos szülő nem a vállalkozót, hanem az önkormányzatot, a telek kettővel ezelőtti tulaját kezdte szapulni. „Emlékszem, hogy a polgármester (Szentgyörgyvölgyi Péter – N. G. M.) azt mondta: »Én egy olyan srác vagyok, aki ha megígér valamit, az úgy is lesz. A gyerekek két hét múlva újra az udvaron fognak játszani!«” – idézi föl egy másik szülő. „Ez volt szeptemberben, most március vége van. A gyerekek azóta nem jutottak be a játszótérre, régi játékaik a telek sarkába lettek összehordva, mint valami szemétkupac. A polgármestert nem tudjuk elérni, jobb híján levelet írtunk neki. Nincsenek illúzióink, hogy ez mire lesz elég.”
| ||
Ekkor úgy is tűnhetett, hogy az igyekvő önkormányzat segítene a hozzá tartozó óvodán, de nem tud dűlőre jutni az erőből nyomuló vállalkozóval, és emiatt a gyerekeknek rossz. Hamar kiderült, teljesen másról van szó, bár a gyerekeknek ez esetben is rossz – épp az önkormányzat korábbi döntése miatt.
Magyar arc, jordániai arc
Ez a történet is úgy kezdődött, ahogyan sok más belvárosi ügy: Rogán Antal eladott valamit. A játszótérnek részben otthont adó Bástya utca 1–11. szám alatti telek a Veres Pálné utca felőli részén a környékbeli lakók számára biztosított parkolót. A középkori városfal mellett húzódó ingatlan kicsivel nagyobb, mint 1700 négyzetméter, nem véletlenül a Belváros legértékesebb telke ez. A Rogán vezette önkormányzat 2009-ben mégis (vagy éppen ezért) megvált tőle. Az ár nem volt magas, mindössze 400 millió, és az volt a kerület által támogatott terv, hogy a telekre mélygarázs és szálloda is épülne. Kiemelnénk – az atlatszo.hu által kikért – adásvételi szerződés 4.4. pontját, amely szerint az eladó önkormányzat „kötelezettséget vállal arra, hogy a játszótér üzemeltetését legkésőbb a beruházás (…) megkezdésének időpontját megelőző 30. (…) napig saját költségén és szervezésében megszünteti, az eszközöket lebontja, elszállítja”. A szerződésben nyoma sincs annak, hogy a régi játszóteret pótolnák, ahogy arra sincs passzus, mi lesz a játszótérrel, ha a szállodaprojekt bedőlne. Márpedig a projekt gyorsan bedőlt, Rogán Antalék épp’ csak megszámolták a 400 milliót.
Az önkormányzattal aláíró BP Property annak a homályos hátterű SCD-csoportnak volt a része, amelyet Jászai Gellért vezetett. (Az SCD-ről és a NER-hez közeledő Jászairól részletesen írtunk: A csendes magyar, Magyar Narancs, 2018. december 19.) A 2000-es években még szárnyaló cégcsoportot 2012-re érte utol a felszámolás, és nem is kerülte el a bedőlést. Nem valószínű, hogy a hír eljutott a Bástya utcai játszótéren labdázókhoz, bár örülhettek is volna neki. Mindez ugyanis azt jelentette, hogy nem kell elhagyniuk a helyszínt, Rogán Antalék nem fogják a szerződésbe foglaltak szerint lebontatni a játszóteret, mivel nem épül szálloda a telekre.
| ||
A bedőlt cég telke a felszámolóhoz került, az pedig többször meghirdette az ingatlant. Előbb 920 millióért kínálták, majd 580 millióra engedték le az árat, végül egy jordániai üzletember, Mazen Al Ramahi szerezte meg MAZ Investment nevű cége révén. A 24.hu az utolsó árverésről az írta, a felszámoló 800 millióval indított, de „az elektronikus árverési rendszerből az derül ki, hogy 601 millió forintos ajánlattal nyert az egyetlen licitáló”. A kiírás tartalmazta azt is, hogy az ingatlan harmadik személy (értsd: az önkormányzat) használatában és birtokában van, játszótérként és helyi lakosoknak fenntartott parkolóként funkcionál.
Al Ramahi annak a közel-keleti körnek a tagjaként volt már évekkel ezelőtt is nyilvántartva, akik Budapest több kiemelt pontján (Buddha-Bar a Klotild-palotában, Gresham stb.) szállodát vagy egyéb ingatlant vásároltak és üzemeltettek. Ez a kör jó viszonyt ápol a NER-rel, például a több fővárosi szállodát is futtató Al Ramahi ZeineHotel Kft. nevű, pár éve 10 milliárdos kötelezettséggel felszámolásba dőlt cégét a magyar állam nemzetgazdasági szempontból kiemelt jelentőségűnek minősítette – sose derült ki, hogy miért. A Bástya utcai telek tulajdoni lapja szerint a jordániai vállalkozó némi jogi hercehurca után 2017 októberében lett egyedüli tulajdonos.
Polgármester úr azt ígérte
Az már ősszel látszott, hogy a Belváros és Al Ramahi vitában áll – az eltelt fél évben a konfliktus csak tovább mérgesedett. Szerettük volna a felek álláspontját ütköztetni, ám ez meghiúsult, mert az önkormányzat elutasította lapunk részletes érdeklődését. Hogy ők mit mondanak, azt csak néhány olyan levélből tudjuk rekonstruálni, amelyeket a szülőknek küldtek a játszótérrel kapcsolatban. Ezekből meglepő módon az derül ki, hogy: 1. szeretnék, hogy a Bástya utcai telek „továbbra is a belvárosiak szolgálatában maradjon” (ami azért nehezen értelmezhető, mert évekkel ezelőtt épp az önkormányzat adta el az ingatlant); 2. próbáltak, de nem tudtak Al Ramahival kapcsolatba lépni; 3. az önkormányzat szerint a vállalkozó „önhatalmúlag szerezte meg a telek birtokát”, jelentsen ez bármit is.
A telek sorsáról több körben is érdeklődtünk a jordániai vállalkozónál, és a fentiekhez képest természetesen egészen más kerekedett ki az ő válaszaiból. A 2017-es vásárlás után Al Ramahi levélben jelezte a kerületnek, hogy a területet „szeretnénk birtokba venni. Kértük, ha ennek akadálya van, jelezzék. Megkeresésünkre nem érkezett válasz. 2018 januárjában végül sikerült egy személyes találkozót egyeztetnünk a Polgármester úrral, aki azt mondta, a birtokbaadásnak nincs akadálya, ki is jelölte az ügyvédi irodát, aki az átadási folyamatot intézi majd. Felvettük a kapcsolatot az ügyvéddel, de egyfajta időhúzás kezdődött részükről, amely [2018] januártól szeptemberig tartott. A helyzet kezdett elég gyanús lenni a számunkra, így szeptemberben úgy döntöttünk, birtokba vesszük a területet.”
Ekkor kezdődött a játszótér elbontása, amire az országos sajtó is fölfigyelt. Civilek és szülők rohantak a helyszínre, az egyik jelenlévő szerint lökdösődés is volt. Az önkormányzat azonban érdemben nem avatkozott közbe. Al Ramahi birtokon belülre kerülve a parkolót bérbe adta, azt ma egy alvállalkozó működteti. „Befektetőként úgy szeretném a telket hasznosítani, ahogy üzletileg nekem megfelelő. Több levélben is felajánlottam az együttműködést az Önkormányzatnak, ahol leírtam, hogy parkolót (pontosabban a kerületi szabályozásnak megfelelő mélygarázst – N. G. M.) kívánok építeni, ami a környéknek hasznos, a városfalat meg kívánom tartani, hajlandó vagyok azt szép formában bemutatni, illetve zöld területet hozok létre a felszínen, amelynek része lehet egy együttműködés az óvodával is. Megkereséseimre nem kaptam választ.” Kérdésünkre leszögezte, az „Önkormányzat sose kérte tőlem a játszótér megtartását, nem is tárgyaltunk erről, pedig én többször felajánlottam együttműködésemet. Amikor személyesen találkoztam a Polgármester úrral, ő saját maga mondta, hogy a játszótér kérdését el tudják máshol intézni”. Al Ramahi még azt is elmondta, hogy a játékokat is át kívánta adni, de erre sem reagált az önkormányzat. Utóbbi elzárkózása miatt nem tudjuk ellenőrizni Al Ramahi minden szavát, ám az tény, hogy a tulajdoni lap szerint lassan másfél éve ő a telek egyedüli és jogos tulajdonosa, így az önmagában nem meglepő, hogy szeretne azzal valamit kezdeni.
Közpénzből vehetik vissza
A játszótér nélkül maradt óvodásokat jelenleg két helyre viszik játszani. Az egyik az óvodától jó száz méterre található Szerb utca 13. szám alatti, eredetileg „fitneszparknak” kialakított keskeny foghíjtelek, amit már Rogán utódja adott át 2016-ban. (A környék amúgy is közel áll Szentgyörgyvölgyihez: a fitneszpark mellett áll az a legendás Szerb utcai ház, ahol egy időben Habony Árpád is meghúzta magát; sőt magának Szentgyörgyvölgyinek is lett ott egy klasszikusan belvárosi módon privatizált lakása a másodikon, mindössze 19 millió forintot kellett leszurkolni a műemléki ház 110 négyzetméteres lakásáért.)
| ||
.jpg "Az új játszótér")
Szeptember vége óta, miután átalakították a kondiparkot játszótérré, ide hordják a gyerekeket az óvónők. A szülők szerint több baj is akad ezzel. „Túl szűk, túl kicsi, egyszerre legfeljebb két csoport tud ott lenni a hatból. Ennél nagyobb baj, hogy WC sincs ott, tehát ha a gyereknek szüksége lesz erre, akkor az egyik óvónőnek vissza kell vinnie az óvodába, majd újra kihozni. Ez logisztikai agyrém.” De történt még kellemetlenebb dolog az ősszel.
A szomszéd ház lakói közül többen nem örültek a gyerekzsivajnak, az elégedetlenek közül valaki(k) vízzel teli szatyrot és műanyag palackot dobált(ak) a gyerekekre, akik ettől természetesen megijedtek. Az önkormányzati ülésen minderre a testület vezetése így reagált: sajnálatos, ami történt, de az óvónők, ha akarnak, feljelentést tehetnek a rendőrségen, és ez az eljárás tisztázhatná, ami valójában történt. Az önkormányzat csak egy darab vizes zacskó behajításáról tud, ezt viszont mélyen elítéli – érvelt a fideszes alpolgármester.
A Bástya utcai telek miatt viszont egy ideig nem lesz béke, akár évekig elhúzódó jogi procedúra elé nézhetnek a felek – értesült a Narancs. Az önkormányzat egyrészt kisajátítási eljárást kezdeményezett a korábban általa eladott telek miatt, ami leegyszerűsítve azt jelenti, bíróság mondhatja ki, hogy a vállalkozónak – közérdekű cél miatt – vissza kell adnia a telket az önkormányzatnak. Ez minimum kétséges az előzmények után, de ha így is történne, akkor is közel 770 millió forint közpénzt kell erre fordítani az önkormányzatnak, ami majdnem kétszerese annak az összegnek, amit majd’ egy évtizede kapott érte. Továbbá egy birtokvédelmi per, valamint egy a vállalkozó által indított, 50 milliós kártérítési per van folyamatban: utóbbi amiatt, mert az önkormányzat egy évig nem adta birtokba az ingatlant.
A Narancs által elért szülők azt mondják: „Az óvoda vezetősége sem támogat minket abban, hogy nagyobb nyomás alá helyezzük az önkormányzatot, amely végül is felelős a kialakult helyzetért. És minket, szülőket egyszerűen nem vesznek partnerszámba. Ez nagyon zavaró. Más szülők simán elhiszik, amit az önkormányzat játszik, hogy ők igyekeznek, mindent megtesznek, de nem tudnak mit tenni ezzel a zűrös vállalkozóval. És emiatt van megosztottság a szülői közösségen belül is.” Az ugyanakkor nem valószínű, hogy a kármentésként funkcionáló mesét az önkormányzat az őszi választásig elengedné, szavazatokba kerülne beismerniük: alapvetően miattuk úszott el a játszótér.
*
Egyik délelőtt megnéztük, ahogy több csoportban indítottak útnak gyerekeket a Bástya utcai óvodából. A kicsiknek korábban csak pár lépést kellett tenni a játszótérig, most viszont nem a megszokott, régi irányba indultak, hanem először át kellett menniük a Fejér György utca túloldalára. Szépen, párosan mentek, amikor jött egy kocsi, megálltak, amikor újra szabad lett, átsiettek. Már ebből nyilvánvaló volt, hogy az óvónőknek milyen kihívás több tucat óvodást navigálni a nappali forgalomban a szűkös, belvárosi utcákon. Ezt a műveletet párszor kell még megismételniük, hogy szűk tíz perc múlva kiérjenek a Károlyi kertbe. Több csoportot ugyanis ide hordanak, a Szerb utcai játszótér kicsi lenne mindenkinek.
A játék után pedig jöhetnek vissza. Szép sorban, át a kocsik előtt újra és újra.
