Debreczeni József: A Fidesz teremtette körülmények között kétségesek az ellenzék győzelmi esélyei, kormányozni pedig lehetetlen kétharmad híján. Tovább ronthatja a helyzetet, ha Bajnai és Mesterházy nem tudnak megegyezni. Nem az együttműködésről, az már eldőlt, hanem a miniszterelnök-jelöltségről. Ezt mindketten ambicionálják, és egyikük se alaptalanul. Bajnai már igazolta az alkalmasságát, és olyan csapata van, melynek tagjairól szintén tudható vagy föltehető a kormányképesség. Mesterházy és a körülötte lévő ifjú szocik esetében csak az utóbbiról lehet szó – ha optimisták vagyunk. Csakhogy Mesterházy a legnagyobb ellenzéki párt elnöke: ambíciói tehát legitimek. Bajnainak ellenben nincs valóságos pártja, ez a semmiből nem teremthető meg pár hónap alatt. (A DK „repülőrajttal” indult: kötelékben jöttek a volt MSZP-sek, így lett kétévi szorgos munka után a másik országosan szervezett demokratikus párt.)
Bajnai ráadásul sokat hibázott, és sokat vesztett tavalyi színre lépése óta. Egy fikciót kerget: a „középen álló mérsékelt jobboldaliakat” akarja megnyerni. Noha ilyenek a valóságban nincsenek, ő hozzájuk próbál beszélni, így aztán valótlan dolgokat állít Gyurcsány kormányzásáról, a 2006-os őszről, elfogadja a határon túliak szavazati jogát, és a „demokratikus jobboldallal” való konszenzusos alkotmányozásról álmodik. A fideszes narratíva foglya, ami alkalmatlan pozíció az Orbán-rezsim elleni harc vezérének. Ha Mesterházy nem lép vissza, nem lehet belőle miniszterelnök-jelölt. (Ahogy 2002-ben Németh Miklósból se lett.) Csakhogy más szerepben ő – mármint Bajnai – aligha képzelhető el. Én az MSZP elnöke helyében hátralépnék, és nem csak a haza üdve okán. Egy 2014-es vereségnél az ellenzéki jelölt sorsa: a politikai bukás. De egy gúzsba kötve táncoló kormánnyal is hamar orra lehet esni. Persze még verném egy ideig a mellem, hogy ide nekem az oroszlánt is, hisz így nagyobb ellentételezést kaphat a pártom a visszalépés fejében.
