A Kínai Kommunista Párt múzeumát méltatta a Századvég igazgatója

  • narancs.hu
  • 2025. január 6.

Belpol

Kiszelly Zoltán propagandatúrán vett részt Kínában, csak úgy áradozott az országról. Minden lenyűgöző volt. 

Kiszelly Zoltán, a Századvég Alapítvány Politikai Elemző Központjának igazgatója novemberben járt először Kínában, erről pedig onnan értesült a hvg.hu, hogy most beszámolt róla a kínai állami propaganda angol nyelvű kiadása, a China Daily. A lap szerint Kiszelly propagandaútra ment, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia hívta meg, amelynek az volt a célja, hogy „jobb benyomást adjon az ország fejlődéséről, történelméről, jövőképéről”.

Kiszelly ellátogatott Orbán Balázs könyvének, a Huszárvágásnak a kínai bemutatójára is, melynek fő mondanivalóját, az orbáni kommunikáció által is agyonsulykolt „konnektivitás stratégiáját” a kínai propaganda is előszeretettel méltatta a frissen megjelent cikkben. Mindezt anélkül, hogy a nagy műnek egyáltalán leírták volna a címét.

 
Kiszelly Zoltán A válságok kora - Az Európa Projekt kutatás eredményei 2021-ben című konferenciáján a Várkert Bazárban 2022. január 17-én.
 

A századvéges igazgatót először Csungkingbe vitték, ahol ő így áradozott a látottakról: „lenyűgöző volt látni azt a logisztikai központot, ahol az árukat összeszerelik és előkészítik arra, hogy nyolcezer kilométert utazzanak Európába”. Kiszelly itt, a szerelvényeket látva érthette meg Kína elképzeléseit a globális összeköttetés fogalmáról. Csungkingben elcipelték egy robotikai céghez is, ahol arról zengett ódákat, hogy „lenyűgöző volt látni a 21. századi technológiát működés közben”

Következő állomás Peking volt, ahol elment a Kínai Kommunista Párt múzeumába is:

a múzeumot „az ország utazásának csodálatos narratívájaként értékelte”.

Megjegyezte azt is, hogy Magyarország 75 éve az elsők között ismerte el a Kínai Népköztársaságot. (1949. október negyedikén a kommunista Rákosi Mátyás állt Magyarország élén.)

Végül beszélt arról is, hogy szerinte mi köti össze ma Magyarországot és Kínát: Kiszelly a kínai technológiát istenítette, az elektromos járműveket, a napelemeket, melyekkel szerinte meg lehet birkózni az éghajlatváltozással, számolt be a portál. 

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.