A kormány szándékosan lezülleszti az állami iskolákat, de az egyháziakat minden eddiginél jobb helyzetbe hozza

  • Gera Márton
  • 2018. augusztus 31.

Belpol

Magasabb támogatás, privilégiumok, kormányzati hátszél – az egyházi iskolák mindent megkapnak.

A magyar kormány régóta nem tagadja, hogy szeretné minél jobban helyzetbe hozni az egyházi iskolákat. Lázár János korábbi kancelláriaminiszter 2016 végén arról beszélt, hogy a mai magyar állam meggyőződése szerint azok az oktatás legfontosabb szereplői, amelyek „jó keresztényt, illetve keresztyént és jó magyart” nevelnek.

Orbán Viktor is hitet tett az egyházi iskolák mellett, amikor 2013-ban kijelentette: „Az egyházaknak adott állami támogatás valójában a magyar embereknek juttatott támogatás, a pénzből ugyanis az egyházi iskolákban tudás lesz.”

A kormány pedig meg is ad mindent az egyházi fenntartású közoktatási intézményeknek, gyakran az állami iskolák rovására. Az egyházi iskolákat többféleképpen részesítik előnyben: gyakoriak a plusztámogatások, elsősorban az év végén, amikor a költségvetésből csoportosítanak át forrásokat.

Az egyházi iskolák térnyerése azonban több kérdést is felvet: az adatok azt mutatják, hogy több egyházi intézmény hozzájárul az iskolai szelekcióhoz és a szegregációhoz. De kérdés az is, hogy ezeknek az iskoláknak a működése mennyire esik egybe azzal, amit a modern pedagógia gondol az oktatásról.

Az egyházi iskolák térnyeréséről a csütörtökön megjelenő Magyar Narancsban olvashatnak részletesen. A lapra itt fizethet elő.

Magyar Narancs – Archívum részletes

2017. október 14. Mond ez a dátum valamit bárkinek is? Ekkor jelent meg Sárosdi Lilla színésznő Facebook-bejegyzése az őt ért szexuális zaklatásról. A rá következő napokban olybá tűnt, megindul valamiféle öntisztulási folyamat a magyar kulturális életben, kisvártatva napvilágra kerültek Kerényi Miklós Gábor viselt dolgai is, s nem is maradtak közvetlen következmények nélkül sem az ő, sem a Sárosdival erőszakoskodó Marton László tettei.

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.