Orbán dicsekedett és fenyegetőzött a visegrádiak találkozóján

  • narancs.hu
  • 2017. március 28.

Belpol

Orbán Viktor, a komor silbak őrzi az osztrákok és németek álmát.

Megtörtént ma a visegrádi tagállamok (V4) kormányfői találkozója Varsóban, ahol a múlt heti római EU-csúcs és a Brexit mellett természetesen a bevándorlás volt a legégetőbb téma, Orbán Viktort legalábbis erről kérdezték leginkább az újságírók. A kedden hatályba lépett megszigorított jogi határzárra utalva elmondta, hogy ezzel minden jogi kiskapu bezárult, Magyarország bármekkora migrációs áradatot képes megállítani a magyar-szerb határon és ezzel a magyarok természetesen az összes uniós állampolgárt védik. „Ma az osztrákok és a németek azért alhatnak nyugodtan, mert Magyarország teljesíti a schengeni megállapodásból rá háruló kötelezettségeket.” Kedves sógorok, alkalomadtán köszönjétek meg ezt nekünk.

Emellett újfent egy lapon emlegette a menekültkérdést a terrorizmussal, megüzente a magyar szolidaritást hiányoló kritikusoknak, hogy mi bizony a határvédelemre költjük az adófizetők pénzét, amiből biztonságot építünk, szóval szerintetek mi ez, ha nem szolidaritás? Legszebb gondolatával mégis az ún. „migránsbizniszt” támogató civileknek üzent: a kormány teljes transzparenciát hirdet, hogy jól leleplezze azokat a civileket, akik „nyilvánvalóan üzleti kérdésnek is tekintik a migránskérdést.”

Reagált a jogi határzár szigorítására mai számában a Financial Times is. A napilap az uniós tagállamokat kritizálta, mert „hallgatólagos beleegyezéssel” fogadták a magyar törvénymódosítást ahelyett, hogy keményen felléptek volna ellene. Egyedül a svédek akadtak ki, migrációügyi miniszterük gulágok építéséhez hasonlította az intézkedést. A cikk szerint a bírálatok mérséklődése azt mutathatja, egyre kevesebbet lehet nyerni Orbán nyilvános fenyegetésével. Kiemelik, a magyar miniszterelnök „azzal tudta bebetonozni a hatalmát Magyarországon, hogy a liberális elitek, a globális pénzügyi körök és az uniós bürokraták ellen harcoló józan hazafi szerepében tetszeleg.” (MTI)

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.