Új tanév előtt: a digitális oktatás tapasztalatai a közoktatásban

A központ ellenében

Belpol

Több tízezer gyerek maradhatott ki az online oktatásból, amelyet ráadásul a tanárok jórészt előzetes gyakorlat és mindenféle központi útmutatás nélkül valósítottak meg. De akkor mi alapján zengedezett sikeres digitális oktatásról a kormány?

Sikeres és eredményes volt a digitális oktatás – jelentette be Maruzsa Zoltán köznevelésért felelős államtitkár május végén, miközben a tanárok és a szakemberek is arról beszéltek hónapok óta, hogy a digitális oktatás során komoly problémák merültek fel, egyrészt, mert vannak gyerekek, akik postán kapnak feladatlapokat, másrészt, mert a tanároknak gyakorlatilag a semmiből kellett valami újat felépíteni.

„A kormány részéről valóban sikeresnek mondható a félév – mondja Nagy Erzsébet, a Pedagógusok Demokratikus Szakszervezete (PDSZ) országos választmányának tagja, maga is tanár –, mert nulla energiaráfordítással érték el azt, ami megvalósult. Ami eredmény lett, az elsősorban a pedagógusokon és a szülőkön múlt, nem igazán láttuk a kormányzati segítséget mögötte. Az ő szemszögükből viszont volt kellő számú jegy, a gyerekeket leosztályozták, le lehetett zárni a tanévet, így akkor szerintük nyilván sikeres a félév.”

„A bemutatott intézkedéseknek, valamint a pedagógusok áldozatos munkájának köszönhetően a tanévet sikerült az eredetileg tervezettek szerint lezárni” – írta kérdéseinkre az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), amely lapunknak azzal indokolta a félév sikerességét, hogy a bukási arány 45 százalékkal csökkent az egy évvel korábbihoz képest, az értékelések napi átlagos száma megközelítette az egymilliót, így valamennyi tanuló munkája megfelelően osztályozható volt, az érettségi vizsgákat zökkenőmentesen lebonyolították, az átlageredmény (3,61) pedig megfelelt a korábbi évek átlagának.

Nagy Erzsébet erről azt mondta, egy­értelmű, hogy több jegy születik a távoktatás idején, mert a tanároknak ilyenkor kevesebb lehetőségük marad a visszajelzésre, és nyilván buktatni sem akartak ebben a helyzetben – de még rossz jegyeket sem adni. „Elég hülyén is nézett volna ki, ha buktatnak, mert nagyon sok esetben nem a gyerek tehetett arról, hogy nem tudott 100 százalékban részt venni a munkában. Mindenki, aki épeszű, nyilván belátta, hogy ilyenkor buktatni felesleges, mert nem tudjuk, hogy milyen körülmények vezettek ahhoz, hogy gyenge volt a gyerek teljesítménye.”

 

Kiestek a rendszerből

A digitális oktatás értékelésekor az egyik legfontosabb kérdés, hogy hány diákot nem sikerült elérni. Az Emmi a Klebelsberg Központnak a tankerületek körében végzett felmérése alapján azt írja: „a tanulók mintegy 95 százaléka vett részt a munkarendben digitális platform segítségével, a fennmaradó csaknem 5 százalék egyéb módon (postán, telefonon stb.) tartotta a kapcsolatot a pedagógusokkal”. Az állami rendszerben tanuló 750 ezer általános és középiskolás diák 5 százaléka 37 500 tanuló; továbbá az Emmi közlése szerint rajtuk kívül volt még országosan 1000–1500 fő, akikkel az iskola csak szakadozva vagy nem tudott folyamatos kontaktust tartani, de a minisztérium szerint ez megfelel a hagyományos munkarendben tapasztaltaknak (például az egyéni munkarendben tanulók miatt).

Radó Péter oktatáskutató arra hívja fel a figyelmet, hogy ha nem is lehet biztosan tudni a leszakadók számát, már a hivatalosan elismert 5 százalék is rengeteg – de ennél jóval többen is lehetnek. Főleg Északkelet-Magyarországon volt súlyos a helyzet, ahol egyes osztályoknak több mint a felét elvesztették. „Pontos adat erre nincs vagy titkolják, de az jól látszik, hol koncentrálódik az oktatásból kiesett gyerekek aránya. Ha két hónapig nem jár egy gyerek iskolába, az még nem feltétlenül fogja visszavetni a fejlődésben. De utána jött a nyári szünet, és ha valaki már fél évig kiesik az oktatásból, azt nagyon nehéz visszaterelni és visszacsábítani. A lemorzsolódás növekedni fog ennek hatására” – mondja Radó.

Az eddig elérhető, főleg online kérdőívek alapján született kutatások 5 százaléknyi leszakadónál jóval többet mutatnak: az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karának a tanárok digitális oktatási tapasztalatairól szóló online felmérésében a tanárok maguk vallottak úgy, hogy – iskolatípusoktól függően – a diákok 14 és 21 százalékát nem tudják bevonni az online munkába. A Rosa Parks Alapítvány, a Motiváció Egyesület és a Partners Hungary közös májusi felmérésében pedig a megkérdezettek becslése szerint a tanodás gyermekek és fiatalok átlag kétharmada tudott csak bekapcsolódni a digitális oktatásba, miközben azokon a hátrányos helyzetű településeken, ahol tanoda sincs, valószínűleg még rosszabb az arány.

„A kormányzat kísérletet sem tett arra, hogy felmérje, kik azok a gyerekek, akik kiestek az oktatásból; hogy megtudja, miért estek ki, és hogy ezeket a problémákat megpróbálja orvosolni. Szerintem ez a legnagyobb és legsúlyosabb dráma, egyszerűen lemondani gyerekek tízezreiről, és még a látszat kedvéért sem próbálkozni azzal, hogy benntartsák őket az oktatásban. Ez nagyon súlyos morális problémákat vet fel” – teszi hozzá Radó Péter.

Amellett, hogy sokan egyszerűen kiestek az oktatásból, a hirtelen bevezetett digitális oktatásnak Radó szerint a magyar iskolai mezőny színvonalára is súlyos hatása lehet. „A rendszer minden eddiginél jobban szétszakadt. Azok az iskolák, amelyek eddig is jók voltak, a digitális átállás után még jobbak lettek, mert megszabadultak egy sor, a tanítás megszervezésével kapcsolatos teljesen eszetlen szabályozástól, és nagyjából azt csináltak, amit akartak, mert rendelkeztek az ehhez szükséges kompetenciákkal is. De ez a kisebb része volt a közoktatásnak, a nagyobbik része belesüppedt egy mocsárba, amit az olyan régi beidegződések okoznak, mint hogy haladni kell a tananyaggal. Azok az iskolák, ahol ezek a beidegződések elfojtanak minden kreativitást, kezdeményezőkészséget, reflexiót, azt próbálták folytatni online, amit korábban offline is csináltak.”

 

Állami segítség?

Az Emmi a kérdésünkre azt írta, hogy a köznevelésben összesen közel 350 ezer „eszköz” áll rendelkezésre, amelyek egy részét kiadták az intézmények a rászoruló tanulóknak, emellett a tanodákhoz 2400, a gyermekotthonokba 2500 új számítógép került. A tankerületi fenntartású iskolák több mint ezret helyeztek ki a rászoruló tanulóknak, a nem állami intézményfenntartók pedig 2500 számítógépet kaptak. A minisztérium közlése szerint 81 okostankönyvet publikáltak a Nemzeti Köznevelési Portálon, és az Oktatási Hivatal „részletes és folyamatosan bővülő módszertani ajánlást tett közzé, amelyet a pedagógusok, intézmények százezres számban használtak napi szinten”.

A tanárok beszámolóiból és a PDSZ ezzel kapcsolatos felméréséből ugyanakkor az rajzolódik ki, hogy a tanárok inkább úgy érezték, magukra hagyták őket – a mintegy ezer válasz­adó 40 százaléka vett saját pénzből valamilyen eszközt a digitális oktatáshoz, közel 80 százalékuk pedig úgy nyilatkozott, hogy a fenntartó Klebelsberg Központtól semmilyen segítséget nem kaptak. A szakszervezet most azt is kéri a minisztériumtól, hogy a sikeres digitális oktatás okán pedagógusonként legalább 100 ezer forintos költségtérítést adjon valamilyen formában, jutalomként vagy egyszeri keresetkiegészítésként.

Nagy Erzsébet szerint gyakorlatilag a pedagógusokon múlt, hogy milyen eszközökkel és tudással valósítják meg az online oktatást. „Nincs elég eszköz sem a pedagógusok, sem a gyerekek kezében, nincs ezzel kapcsolatos költségtérítés sem, és módszertani anyagokból is azt használtuk, amit kikukáztunk. Ha bárki megnézi az Oktatási Hivatal honlapját, közzétettek egy listát, ami azért elég gyér volt, és ráadásul olyan szempontból vicces is, hogy oda bezzeg sikerült a Mozaik Kiadó anyagait felrakni, de a tankönyvjegyzékre azóta sem kerültek fel.” Hozzátette, az ő iskolájukban is a szülők vásároltak tárhelyet a Google Classroomhoz, mert alapból ez sem volt az iskolának. „Kormányszinten nem volt arról megállapodás, hogy milyen platformot hogyan lehetne ingyen használni az intézményeknek, pedig éppenséggel lehetett volna, mint ahogy a nagyobb szolgáltatók hamar reagáltak is.”

„Ha valahol jól csinálták a digitális oktatást, akkor a kormány ellenére csinálták jól, és nem a kormány tevékenységének hatására” – hangsúlyozza Radó Péter. A digitális oktatásba a kormány elsősorban azzal a KRÉTA rendszerrel szállt be, amelyet korábban is többen kritizáltak, és amely Radó szerint tanügyigazgatási adminisztratív felületként teljesen alkalmatlan arra, hogy online tanítást és tanulást lehessen menedzselni vele. „A jól működő iskolák a nagy multik, a Microsoft, a Facebook, a Google online oktatási applikációit használták, a KRÉTA-t pedig csak azért, mert az adminisztratív adatokat továbbra is azon keresztül kellett rögzíteni. De a KRÉTA mindenre használhatatlan, és mondhatni, közgyűlöletnek örvend. Ahol egy iskola ezen keresztül próbálta meg menedzselni az online oktatást, az teljes csőd volt és kudarc.”

„A KRÉTA-ban maradt minden ugyanúgy, mint előtte: ott volt az órarend, és aszerint kellett adminisztrálni, pedig nyilván, ha valakinek volt esze, akkor átalakította a mindennapokat, és digitális tanrendet csinált. A távoktatás máshogy működik, mint hogy az órarend szerint jelentkezünk be” – teszi hozzá Nagy Erzsébet, aki szerint végeredményben a legtöbb helyen nem digitális oktatás történt, hanem a legjobb esetben is csak „digitális tanrendnek nevezett távoktatás”.

„Mérjék fel az eszközellátottságot, biztosítsanak tanulóknak, pedagógusoknak megfelelő eszközöket, adjanak költségtérítést, és legyenek előfizetések a különböző platformokra” – mondja a PDSZ-es vezető arról, hogy mi lenne a minimum. „Már az is óriási előrelépés lenne, ha ennek látnánk valami nyomát, de erről sincs szó. És ha ez megvalósul, akkor is kérdés, hogy eljut-e Sajókazától az Ormánság legkisebb településéig is. Mert most csak még jobban nyílik az olló, hiába az egységes minőség a cél, inkább csak lefelé viszi a színvonalat, de ahol alacsony, ott fölfelé nem fogja.”

Radó Péter szerint több mint tíz év kellene ahhoz, hogy a digitális oktatás jól működjön. „Először is az kellene, hogy az iskolák visszakapják a szakmai, szervezeti és finanszírozási autonómiájukat. Ezután az iskolában dolgozó pedagógusoknak együtt kellene kitalálniuk és használatba venniük azokat az online tanítási színtereket, amelyeket korábban nem használtak.” Hozzáteszi, az online oktatásban nagyobb a szabadság, mint a jelenlegi, órarendre épülő offline oktatásban, ezért az iskoláknak maguknak kellene kísérletezgetniük az új tanulásszervezési módszerekkel, de ehhez arra is szükség van, hogy újraépítsék az iskolákat. „2010 után gyakorlatilag felszámolták az iskolát mint intézményt, ma már gyakorlatilag nincsenek is iskolák, ezek csak a Klik telephelyei. Már az újraépítésük egy öt-hat éves intenzív helyreállítási és fejlesztési folyamat lenne, és ha visszanyerték az iskolák az alapvető szakmai szervezeti képességeiket, akkor kezdődhetne az a nagyjából tízéves intenzív és folyamatos fejlesztés, ami lehetővé tenné ezt a kultúraváltást. Nem az a probléma, hogy le vagyunk maradva a világ többi részétől, hanem hogy egy évtizeden át az ellenkező irányba haladtunk.” Szerinte pedagógiai értelemben az úgynevezett blended oktatás működik a legjobban, vagyis az online és off­line oktatás kombinációja, ha a kettő egymást erősíti. „Az offline és online tanítás és tanulás csak színterek, a tanulás hatékonysága nem attól függ, hogy online vagy offline zajlik. A kulturális sokkot most az okozza, hogy bár a pedagógusok legnagyobb része már használta a digitális eszközöket, az iskolák eddig távol tartották maguktól a digitális eszközök használatát. Ez utóbbi most tarthatatlanná vált, ami jó hír, mert a pedagógusok döntő többsége kénytelen lesz elfogadni, hogy van online színtere is a tanulásnak. De ahhoz, hogy ötvözzék a kettőt, nagyobb kulturális forradalomra lenne szükség.”

Radó úgy véli, éppen ez a probléma a kormány jelenlegi tervével is – amely a szombatokra és az érettségi előtti időszakra szűkítené le a digitális oktatást –, mert az online és offline tanulási színtereket nem kitüntetett pillanatokban kellene csak összekapcsolni. „Az, hogy ilyen nevetséges időkeretet különítünk el arra, hogy online is lehessen tanítani és tanulni, egy totális nonszensz. A miniszterelnök tavasszal azt mondta, hogy úgyis be akarták vezetni a digitális oktatást, csak előrehozták egy évvel, ezért most mondani kellett valamit arra, hogy mi volt az, amit ők be akartak vezetni. Mivel teljesen nyilvánvalóan nagyon távol áll a rendszer attól, hogy valóban felkészült módon online oktasson, előálltak ezzel a hülyeséggel. De ennek nincsen semmiféle szakmai értelme.”

A minisztérium erről kérdésünkre azt írta, hogy az intézmény döntésén múlna az online oktatás alkalmazása, és csak abban az esetben lehetne ilyet iskolai szinten alkalmazni, ha valamennyi tanuló rendelkezik a megfelelő hozzáféréssel, illetve az iskola biztosítja a folyamatos gyermekfelügyeletet azoknak, akik nem tudnak otthon maradni.

Nagy Erzsébet szerint azonban valójában arról van szó, hogy egy jogszabályi ellentmondást próbál ezzel a megoldással feloldani a kormány. Mint mondja, egy kormányrendelet szerint az őszi, tavaszi és téli szünet napjai a pedagógusoknak tanítás nélküli munkanapok, a szünetek miatti munkanap-áthelyezéseknél azonban rendre tanítási napokat kell tartani szombatonként. A szakszervezet már többször fordult a minisztériumhoz emiatt, de eddig visszadobták a javaslataikat.

Ugyanakkor még az sem eldöntött, hogy szeptemberben offline indul-e újra az oktatás, vagy online – a kormány azonban ragaszkodik ahhoz, hogy az új Nemzeti alaptantervet (NAT) ennek ellenére szeptembertől bevezessék, ehhez pedig a tanároknak órákra lebontott terveket kellene készíteniük a köznevelési törvény szerint. Nagy Erzsébet és a PDSZ szerint inkább a digitális oktatás tapasztalatai alapján kellene módosítani a NAT-ról szóló rendeletet, illetve elhagyni végre a tanórai tervezést is, amelyet egyébként a Fidesz hozott vissza 2012-ben, és amely a digitális oktatás működésmódjával is ellentétes. Ahogyan Nagy Erzsébet fogalmaz: „Nagyon remélem, hogy az intézmények nem veszik annyira komolyan a NAT-ot, és ha digitális tanrend lesz szeptembertől, akkor mindenki ugyanúgy fog ezután is dolgozni, mint eddig, és tesz rá magasról, hogy mi van a NAT-ban.”

Neked ajánljuk