Az Index szinte egyidős a magyar internettel, és hosszú évek óta a leglátogatottabb magyar weboldal. Legkésőbb 2006-ban, amikor az őszödi beszédet követő zavargások során a rendőri túlkapásokról részletesen beszámolt, számos Fidesz-szavazó is rászokott. A portál azóta is megmaradt a hatalomkritikus oldalon, és miután a közmédia és az óriásplakátok is a NER szócsövévé silányultak, az RTL Klub mellett az egyetlen olyan médium maradt, amely nem szolgálja ki a hatalmat, s egyidejűleg nagyszámú hírfogyasztót ér el mindkét politikai térfélen. Épp ez tette egyedivé az Indexet, és ez volt az, ami meg is pecsételte a sorsát már évekkel ezelőtt.
A idei júliusi események megértéséhez legalább 2017-ig kell visszamenni, amikor az Index alapítványi tulajdonba került. Akkor vásárolta meg a már kegyvesztett Simicska Lajos az Indexet Spéder Zoltántól, aki addigra szintén szembekerült Orbán Viktorral. Kiderült tehát, hogy igazak a szakmai körökben régóta terjedő pletykák, és az akkor még hatalma teljében lévő Simicska valóban opciós jogot szerzett az Indexre 2014-ben.
Játékszerként
Mivel 2017-ben mindkét bukott oligarchának érdeke volt az Index függetlensége, Simicska, amint megvette a lapot, azonnal tovább is adta a Magyar Fejlődésért Alapítványnak (MFA), melynek egyszemélyes kuratóriumába Bodolai Lászlót ültették. Az alapítványt az NP Nanga Parbat 17 Zrt. nevű cég hozta létre, így a tulajdonosi jogokat is ez a cég gyakorolja az MFA felett. A Nanga Parbat tulajdonosa szintén Bodolai lett. Ő ügyvédként alapítása óta az Index körül mozog, számos sajtóperben védte az indexes újságírókat, így személye garanciának tűnt a szerkesztőség függetlenségére.
„Az én szerepem a függetlenséget biztosító alapítványi konstrukció kigondolása és összerakása volt Arra figyeltem, hogy a jogi konstrukció kikezdhetetlen legyen, és megfelelő működési kereteket biztosítson. Az újságírók függetlenségére inkább a személyem lesz a biztosíték. A Nanga Parbat főrészvényese is én vagyok, ez elég biztosíték” – nyilatkozta Bodolai akkor a Narancsnak (lásd: „Én vagyok a biztosíték”, Magyar Narancs, 2017. április 17.). Az Index tehát az újságírókat foglalkoztató cég maradt, amelynek igazi vagyonát a mintegy 90 munkavállaló tudása és az ő munkaeszközeik alkották. Az Index körüli egyéb cégek (a CEMP-csoport) némi átszervezés után Spédernél maradtak. Alig másfél évvel később aztán mindenki számára nyilvánvalóvá vált, mennyire törékeny a Bodolai által atombiztosnak minősített konstrukció: az újabb országgyűlési Fidesz-kétharmadot hozó választások után ugyanis Spéder a maradék cégeit is eladta. A CEMP-ről Indamediára átkeresztelt cégcsoport új tulajdonosai Ziegler Gábor, az Index korábbi értékesítési igazgatója, valamint Oltyán József lettek. A Szíjj László köreihez sorolt Oltyán tagja a KDNP-nek, és egy korábbi kommentje szerint már rég „tiltólistára tette” az Indexet, mert utálta. Ezzel szinte egy időben Bodolai is átadta a Nanga Parbatot a Ziegler–Oltyán-párosnak.
Ez pedig azt jelentette, hogy a Nanga Parbaton keresztül Oltyánéké lett az Index, hiszen bármikor eltávolíthatták Bodolait az Index-tulajdonos alapítvány éléről (még ha a leváltása nem is lett volna egyszerű, bármikor háromfősre bővíthették a kuratóriumot, így átvéve az irányítást). Az Indamediáé számos, az Index főoldalára is tartalmat szolgáltató oldal (Dívány, Femina, Port.hu, Napi.hu, blog.hu), az Index videós tartalmait is kezelő Indavideo. Az Indalabs készítette az Index összes fejlesztését, hozzájuk tartozik a lap teljes technikai háttere, amiért természetesen az Index fizetett a cégnek – egy, az Index költségszerkezetére rálátó forrásunk szerint meglehetősen vastagon fogott ilyenkor Oltyánék ceruzája. De nem csak a piaci árnál magasabb szolgáltatások voltak hátrányosak az Indexnek az indalabsos kapcsolat miatt. Több szerkesztőségi forrásunk is felidézte, hogy egy indexes fejlesztés azért csúszott, mert a programozóknak előbb Ziegler Gábor saját vállalkozásának – egy kutyatenyészetnek – a weboldalát kellett elkészíteniük.
Az Index legfontosabb partnere viszont az Indamedia Sales, az Index hirdetéseit értékesítő sales house. Mivel az Index bevételei teljes mértékben hirdetésekből származtak (ez még a támogatói kampány elindítása előtti időszak), a szerkesztőség bevételei ettől az egy cégtől függtek.
Függő
„Maffiotikus uzsorakapcsolat” volt az Indamedia és az Index között egyik forrásunk megfogalmazása szerint, de lényegében mindenki hasonlóan írta le a két cég viszonyát.
A vállalatok közt kizárólagos szerződés van érvényben, azaz az Index, ha akarna, se tudna más céggel szerződni hirdetései értékesítésére, illetve maga sem alapíthat saját sales house-t, hogy a bevétel egésze házon belül maradjon. Azt viszont, hogy az Indamediát és az Indexet pontosan meddig és milyen feltételek kötik össze, nem tudni. A szerződéseket az Index részéről senki nem láthatta, még akkor sem, amikor az utóbbi hetekben már az Index életben tartásáért folytak a tárgyalások. Több szerkesztőségi forrásunk is felidézte azt az esetet, amikor Bodolai azt állította, hogy a szerződéseket az Index egyik korábbi könyvelője nejlonzacskóban magával vitte, és azok azóta sem kerültek elő. Míg a CEMP alatt az összes érintett cég egy tulajdonoshoz tartozott, nem volt jelentősége annak, hogyan osztják el egymás között a pénzt. Jellemzően az összes kisebb portál kis profittal tudott működni, a bevételek oroszlánrészét az Indexre eladott hirdetések hozták.
A szerkesztőségben az utóbbi években az az általános vélemény alakult ki, hogy az Indamedia kevesebb pénzt utalt át az Indexnek, mint amennyi a hirdetések alapján járt volna. De hogy ez valóban így volt-e, azt a pontos számok ismeretének hiányában nem lehet megmondani. Az viszont beszédes, hogy míg azok a lapok, amelyek hirdetéseit az Indamedia Sales értékesítette, szerény nyereséggel működtek az elmúlt években, addig maga a sales house rendre több százmillió forintos profitot könyvelt el. Épp e kiszolgáltatottság csökkentéséért indította el az Index az első támogatói kampányát.
A NER-közelben lévő Indamedia további eszközökkel is a markában tartotta az Indexet. Az alapítványi konstrukció felállításakor ugyanis az Index a saját részvényeinek csak a felét tudta kifizetni. A részvények másik felére hitelt vett fel az alapítvány, aminek a fedezete a kifizetett fél részvénycsomag volt. A hitelt maga Simicska Lajos biztosította. Ez a tartozás előbb Nyerges Zsolthoz, majd az immár Oltyánék kezében lévő Indamediához vándorolt. A 100 millió körüli tartozásért cserébe tehát az Index teljes részvénycsomagja az Indamediához került letétbe. Vagyis ha az Index a futamidő végéig (aminek idejéről nincs tudomásunk, egyik beszélgetőpartnerünk 5–6 évre becsülte) nem tudja törleszteni a teljes tartozást, akkor a részvénycsomag végleg az Indához kerül. Az Index viszont csak a saját osztalékából tudott törleszteni. Ne feledjük, az, hogy mekkora ez az osztalék (vagy hogy van-e egyáltalán), az kizárólag az Indamedián múlt: hiszen ez a cég utalta az Index bevételeit, és a kiadásaira is hatással volt. Az Index pénzügyi tervét ugyanis az Indamedia vezetésében is ott ülő, Ziegler embereként számon tartott Andacs Botond állította össze, mi több, idén júliusig Ziegler és Andacs bent ült az Index igazgatótanácsában is. Az Indamedia és az Index kapcsolatát ismerő egyik forrásunk szerint Bodolai egyszer meg is jegyezte, milyen rendes az Indamedia, amiért engedi, hogy nyereséges legyen az Index.
Ezzel még nincs vége: az Indexnek van egy másik, szintén 100 millió körülire becsült hiteltartozása az Indamedia felé – e kettő összege lehet az a 180 milliós tartozás, amiről már jelentek meg hírek a múlt héten. Ez a második hitel egyszerű likviditási hitel. A hirdetési piac szezonalitása miatt az Indexnél nyárra rendszeresek voltak a cash flow problémák. Amíg Spéder volt a tulajdonos, ezt az átmeneti készpénzhiányt gond nélkül át lehetett hidalni. A tulajdonosváltást követő szerkezeti átalakítás óta azonban az Indamedia biztosítja ezt az évről évre görgetett likviditási hitelt is. A kiszolgáltatottság csökkentése érdekében a szerkesztőség részéről többször felmerült az igény, hogy legalább ezt a hitelt váltsák ki egy piaci kölcsönnel, de Bodolai valamiért ennek is rendszeresen ellenállt.
Az ilyen mértékű anyagi kiszolgáltatottság évek óta komoly fenyegetésként nehezedett az Indexre. Az új erőviszonyok miatt „lehetett tudni, hogy 2022 előtt, még a kampány kezdetét megelőzően kicsinálják az Indexet. Ez mindig ott lebegett a fejünk fölött” – mondta egy szerkesztőségi tag. Azt ugyanakkor minden beszélgetőtársunk hangsúlyozta, hogy a lap tartalmába nem szóltak bele kívülről. Az eseményeket valószínűleg a 2019-es önkormányzati választások eredménye és a világjárvány gyorsította fel, de a végkimenetelhez néhány kulcsszereplő magánakciójára is szükség volt.
Eldől
A Fidesz győzelmeként kommunikált önkormányzati választási eredményeket ugyanis valójában kudarcként értékelték a kormánypártban. A kommunikációért felelős Rogán Antal sikerrel győzte meg a kormányfőt arról, hogy a vereség oka a Borkai-botrány, pontosabban annak sajtóbeli kezelése volt. Míg ugyanis a győri polgármester szexvideója hatalmas botrányt kavart, addig a Wittinghoff Tamásról és Lackner Csabáról készült felvételek messze nem szóltak akkorát. Hiába volt valóban sokkal nagyobb súlyú az olimpiai bajnok, MOB-elnök és megyei jogú várost vezető Borkai ügye, mint a budaörsi polgármesteré és a kerületi képviselőé, a fideszes belső narratíva szerint a sajtó – élén az Indexszel – csak Borkai ügyét kapta fel igazán. A szándék tehát az lett volna, hogy „állítsák irányba” az ország vezető portálját.
Nem egy újabb Origo-típusú propagandakiadvány létrehozása lett volna a cél, hanem „csak” azt szerették volna elérni, hogy ha, mondjuk, van egy a Borkaiéhoz hasonló ügy, akkor a mellé hasonlóan hangsúlyosan kerüljön oda a „másik oldal” valamilyen botránya. Korlátozták volna az oknyomozó anyagok mélységét és témáját is – a legtöbb helyen a miniszterelnök személyét és családját érintő ügyek minősülnek jellemzően tabunak. Már csak az időzítést (ne túl közel a 2022-es választásokhoz) és a módszert (ne legyen nyilvánvaló, hogy a Fidesz akciójáról van szó) kellett kiokoskodni.
Ebben a helyzetben érte a világjárvány az Indexet, ami a pénzügyekre is hatással volt. Iparági forrásaink szerint az online hirdetési piacon már január–februárban érezni lehetett a bevételek csökkenését. Az Index vezetése a partnereknek azt kommunikálta, hogy a hirdetési bevételek 15 százalékos csökkenése mellett 10 százalékkal nőttek a személyi kiadások. E pénzügyi helyzetre hamar reagáltak is az Indexnél: öt embernek felmondtak, a hétvégi munkavégzésért járó pénzt pedig megvonták mindenkitől. Ezzel tudtak annyit spórolni, hogy ne legyen szükség általános fizetéscsökkentésre, illetve további felmondásokra. Ráadásul, mire Magyarországra is betört a járvány, a koronavírus iránti érdeklődés a korábbi másfélszeresére növelte az Index látogatottságát.
A felhatalmazási törvény elfogadásának napján azonban, amikor a legnagyobb volt a járvány okozta bizonytalanság az országban – és az Index újságírói is otthonról dolgoztak –, változás történt az Indexet körülölelő Indamedia tulajdonosi szerkezetében: Oltyán tulajdonrészét Vaszily Miklós vette át. Hajdan Vaszily vezetése alatt izmosodott meg az Index; sőt a kétezres évek közepén épp ő volt az, aki védte az Index függetlenségét a Spéder felől érkező kérésektől. Később, az Origo vezetőjeként Vaszily volt az is, aki a Lázár János utazásait feltáró cikk után felmondott Sáling Gergő főszerkesztőnek, aminek nyomán a „régi” szerkesztőség szétesett. Vaszily ekkor került kapcsolatba a Fidesz egyik legfontosabb médiapiaci intézőjével, Várhegyi Attilával, valamint Nobilis Mártonnal is. Nobilis akkor a kormányzati kommunikáció fontos háttérembere volt, jelenleg Nagy István agrárminiszter kabinetfőnöke, de úgy tudjuk, az utóbbi hónapokban ismét aktivizálta magát, és egyfajta közvetítő volt Bodolai és a Fidesz között. Az Origo kormányszócsővé alakítása viszont már nem Vaszily nevéhez fűződik. 2014. november elején ugyanis váratlanul közös megegyezéssel eljött az Origótól. A vezérigazgató és a két másik menedzser ugyanaznapi távozásának körülményei viszont arra utalnak, hogy inkább eltávolították őket. Szemtanúk szerint biztonsági őrökkel kísérték ki Vaszilyékat az irodaházból, és a belépőkártyáikat is elvették. Ilyen csak akkor fordulhat elő, ha komoly szabálytalanság történt; és a cégen belüli pletykák sikkasztásról szóltak (lásd: A laza srác, Magyar Narancs, 2015. szeptember 24.). Innen egyenes út vezetett ahhoz, hogy Vaszily legyen a NER-média első számú végrehajtója. Az Origo után ő lett az MTVA vezérigazgatója, a köztévétől való távozása után pedig az Echo Tv vezérigazgatója és a Tv2 egyik vezetője lett.
Vaszily felbukkanása az Indexnél egyértelmű üzenet volt, hogy ez már a végjáték kezdete, „mindenki tudta, hogy mi jön”, mondta a Narancsnak egy indexes újságíró. Egy másik újságíró pedig felidézte, hogy Dull Szabolcs telefonon megmondta Vaszilynak, hogy nem fog vele még egyszer újságot csinálni – hiszen Dull épp azért jött el az Origótól, mert Vaszily politikai okok miatt kirúgta a főszerkesztőt. Az Index szerkesztőségében így már Vaszily érkezésekor felmerült, hogy át kellene állítani az Oltyánék érkezésekor üzembe állított, a lap függetlenségét jelző barométert – de ekkor még nem történt semmi olyan, ami hatással lett volna az Index munkájára, ezért szabad jelzésen hagyták a mutatót.
A nagy újítás
Június elején egy fontos, eddig kevés figyelmet kapott esemény is lezajlott az Indexnél. A lap látogatóinak jelentős része közvetlenül a címlapról érkezik, nem véletlen, hogy később az elhíresült Gerényi-terv is ennek átalakítását célozta. A címlapon lévő tartalmak elhelyezésével, címével erősen lehet befolyásolni azok olvasottságát. Az addigi szokások szerint az Index címlapjának szerkesztésében összesen 30–40 újságíró vett részt, az ő feladatuk a hírek kihelyezése, az elütések javítása volt. A címoldalra kikerülő cikkek tartalmáért a mindenkori szerkesztők a felelősek, a címlapos csak „pakolgatta” ki a cikkeket. Június 8-án azonban Pusztay András, az Index vezérigazgatója a címlapozás radikálisan új szabályozását jelentette be. Ezzel teljesen szembe ment az addigi gyakorlattal, számolt be a Narancsnak az Index egyik újságírója. Egyrészt a címlapozás átalakításának szándékáról addig senki nem tájékoztatta a szerkesztőséget. Pusztay e-mailje nemcsak váratlan volt, de nem is kapta meg mindenki, hanem csak az a 15–16 ember, aki az új rendszerben is hozzáférést kapott a címlaphoz. Az új szabályok értelmében immáron nem a szerkesztők, hanem a címlaposok viselik a felelősséget az oldalra kikerült cikkekért: minden cikket el kell olvasni, ellenőrizni az eredeti forrásokat, és etikai szempontokat is figyelembe kell venni, mielőtt valamit kitennének az oldalra. Mivel egy nap több mint száz anyagot kezel a címlap szerkesztője, ez lényegében teljesíthetetlen terhet ró rájuk – hacsak nem csökkentik le jelentősen a kitett anyagok számát. Az új, meglehetősen részletekbe menő szabályozás azonnali hatállyal érvénybe lépett, és minden érintett munkaköri leírásába egyoldalúan be is került. Forrásunk szerint hamar kiderült, hogy Bodolai László ragaszkodott ehhez, és eleinte nem is akarta közölni senkivel a változásokat. A szerkesztők felháborodását forrásunk szerint Bodolai azzal próbálta csillapítani, hogy senkit nem ér szankció, ha hibázik, de „kifele” demonstrálni kell, hogy meghozták az új szabályozást. A munkaköri leírások viszont valóban megváltoztak, és hivatalosan ma is hatályban vannak a címlapszerkesztés új szabályai.
Meglehetősen feszült volt tehát a hangulat a szerkesztőség környékén, amikor az első hírek megérkeztek arról, hogy Gerényi Gábort és Erdélyi Superman Zsoltot felvette tanácsadónak az Indamedia. Már az megütközést keltett, hogy az Indamedia külsős tanácsadókat hívott egy másik cég – az Index – rendbetételére, miközben az Indexnek van saját stratégiai tanácsadója. Gerényi részt vett az Index alapításában, és az induló cégben ő lett a tartalomfejlesztési igazgató (lásd: A haladás előőrse, Magyar Narancs, 2000. április 6.). De ez a régmúlt: amikor most azt próbáltuk megtudni, mi volt Gerényi érdeme az Indexnél, mindenki széttárta a kezét. Gerényinek közös műsora volt a Tilos Rádióban Bodolaival (ezt a múlt héten felfüggesztették), és ügyvezetője volt a jobboldali Mandinernek, amit aztán eladott a Habony Árpád „hitelezőjeként” ismertté vált Tombor Andrásnak. Gerényi a távozása után létrehozta az Azonnali.hu-t, amelyet a többségi tulajdonos Ungár Péter parlamenti képviselő (és Schmidt Mária fia, ennek még lesz jelentősége) magánvagyona és a kormányzati hirdetések tartanak életben.
A botrány akkor tört ki, amikor június 18-án az Index igazgatótanácsa Bodolai, Andacs és Ziegler szavazatával úgy határozott, felkéri Pusztay András vezérigazgatót, vizsgálja meg, hogy megvalósítható-e a mára hírhedté vált Gerényi-terv. Gerényi régóta házal azzal az ötletével, hogy az Index külsős tartalomszállítóktól vásárolt cikkeket helyezzen el a címoldalára. Ez nem csak azt jelentette volna, hogy a különböző rovatokat kiszervezik kisebb cégekbe, és az Index maga egy címlapszerkesztő csapat maradt volna. Ha ez megvalósul, felhígult volna az Index tartalma, főoldalra kerülhetett volna a Portfolio PR-interjúja Tiborcz Istvánnal, a Totalcar háromrészes cikksorozata Ziegler gyerekének Lego-gyűjteményéről, vagy mondjuk az Azonnali.hu valamelyik fontosnak tartott írása. Ezek a példák nem a fantázia szülöttei: az említett írások tényleg megjelentek az utóbbi hetekben az Index társoldalain, Gerényi pedig valódi alternatívaként beszélt az Azonnali.hu becsatornázásáról. Forrásaink egybehangzóan azt állították, Gerényi „kioktató, arrogáns” stílusban tárgyalt, ami tovább erősítette a gyanút, hogy valaki állhat mögötte. A Gerényi-terv azonban gyorsan kiszivárgott a sajtóhoz, a szerkesztőség pedig átállította a függetlenségét jelző barométert a veszélyt mutató sárga zónába. Bodolai ekkor még abban bízott, hogy kézben tartja a folyamatokat, és néhány nap alatt meg tudja oldani a helyzetet. Ennek pont az ellenkezője történt.
Bodolai kitette Dull Szabolcsot az Index igazgatótanácsából, arra hivatkozva, hogy a főszerkesztő üzleti titkokat szivárogtatott a konkurenciának – ezeket a vádakat tagadja Dull. A szerkesztőség így képviselet nélkül maradt az it-ben, Bodolai pedig annyira elvesztette bizalmát tárgyalópartnereiben, hogy minden megbeszélés előtt titoktartási nyilatkozatot íratott alá velük. Noha Gerényi soha nem tett le az asztalra egyetlen írásos tervet sem, Vaszily és Bodolai a végsőkig kitartottak a kiszervezési ötlet mellett. Andacs és Ziegler azzal próbálta rávenni a rovatvezetőket a terv végrehajtására, hogy ha sikerül rábírniuk az újságírókat a kiszervezésre, akkor ők Index-alkalmazottak maradhatnak. Bodolai később abba is belement volna, hogy csak a sport és a kultúra rovatokat szervezzék ki külön cégekbe. Ekkor valószínűleg még abban bízott, hogy ha sikerül e látszateredményeket felmutatni, időt nyerhet az Index számára. Dull azonban minimális alkukat sem volt hajlandó megkötni ezen a téren.
A vég
A botrány hatására aztán le kellett venni a Gerényi-tervet a napirendről, ám az ellentétek eddigre annyira kiéleződtek, hogy már nem volt visszaút. Bodolai kommunikációja kezdett szétesni, önellentmondásokba keveredett, állították forrásaink egybehangzóan. Pár nappal később lemondott vezérigazgatói posztjáról Pusztay András is. Őt alapvetően kedvelték a szerkesztőségben, mert néhány szimbolikus ügyben az Index mellé állt, de valójában Ziegler minden fontosabb kérését teljesítette, és vezérigazgatóként ő írhatta alá azokat a szerződéseket, amelyek összeláncolták az Indexet az Indamediával, és amelyeket soha nem mutattak meg az indexeseknek. Pusztayt Bodolai régi barátja, Ződi Zsolt váltotta a vezérigazgatói székben, ám miután megnézte a cég számait, hat nap múltán lemondott.
Az Indamedia és Bodolai arra hivatkozva, hogy a veszélyt jelző barométer rontja az üzleti eredményeket, annak visszaállítását próbálta elérni a szerkesztőségnél. Az Indamedia azzal érvelt, hogy máskülönben elkerülhetetlen lesz a leépítés vagy a további fizetéscsökkentés.
Amikor a kirúgások kerültek szóba, úgy tudjuk, Andacs Botond neveket is mondott, kiktől kellene megválni – egytől egyig a politikai rovat meghatározó újságíróiról volt szó. Ezt a szerkesztőségben egyszerű zsarolásként értékelték. Ezekben a hetekben egyik forrásunk szerint Bodolai és Ziegler rendszeresen járt egyeztetni Vaszily Tv2-s irodájába.
Eközben a szerkesztőség négy feltételhez kötötte a barométer zöldbe állítását: legyen képviseletük az igazgatótanácsban, legyen felügyelőbizottsága az Indexnek, s ebben a két testületben az Index átláthatósága mellett elkötelezettek legyenek többségben, valamint legyen vezérigazgatója az Indexnek. E javaslatokat azonban lesöpörték az asztalról, ahogyan az Index munkatársai által kidolgozott költségcsökkentő csomagot is. A szerkesztőség tagjai annyira nem bíztak már az Indamediában, hogy belső kommunikációjukat kiszervezték a céges csatornákról külső felületekre.
Bodolai pedig teljesen elveszítette tekintélyét a szerkesztőség előtt. Hiába távoztak az Index igazgatótanácsából az indamediások (Ziegler és Andacs) és érkezett a helyükre Bodolai régi ismerőse, a szerkesztőség számára ismeretlen Sztankóczy András (a VálaszOnline újságírója), ez csak olaj volt a tűzre. Annál is inkább, mert az it-tag Szombathy Pál lett az új vezérigazgató, holott korábban – egy botrányos interjúja után – Bodolai megígérte: Szombathyt soha nem fogja kinevezni. Július 23-án aztán Bodolai „pénzügyi egyeztetésre” hívta Dullt, ennek azonban az lett az eredménye, hogy felmentette a főszerkesztőt – mindezt egy nappal az után, hogy Orbán Viktor Brüsszelben (egyelőre) elérte, a jogállamiság ne legyen meghatározó az uniós pénzek elosztásánál.
Nem azért hívta találkozóra Dull Szabolcs főszerkesztőt, hogy kirúgja – mondta a hvg.hu-nak Bodolai, ennek azonban ellentmond, hogy Dull elé leraktak egy közös megegyezéses és egy felmondási papírt is, valamint a tárgyalás végén az újságírók hosszú e-mailt kaptak Bodolaitól a kirúgásról. Dull a szerkesztőség tagjainak azt mondta, pénzt ajánlottak neki a hallgatásáért, Bodolai viszont azt állítja, a titoktartás mindenképp köti Dullt. Kettejük között valóban annyira elmérgesedett a helyzet, hogy ez csak egyikük távozásával volt feloldható – és Bodolai volt erősebb helyzetben munkáltatóként. Bodolai ráadásul ekkor már meg volt arról győződve, hogy a főszerkesztő a DK-val közösen az Index bedöntésén munkálkodik, állították forrásaink. Ennek bizonyítására Dull híváslistáját is ki akarta kérni a szolgáltatótól.
Az alapítvány kuratóriumi elnöke arra számított, hogy a szerkesztőség jelentős része – értékelve lap függetlenségéért vívott korábbi küzdelmeit – őmellé áll, és ha Dull eltávolítása miatt fel is mond több újságíró, az nem dönti be a szerkesztőséget. Csakhogy az Index munkatársai egy napot adtak Bodolainak arra, hogy visszavegye Dullt, különben felmondanak. Bodolai erre nem volt hajlandó, mire az Index szinte összes munkavállalója – Bodolait is alaposan meglepve – azonnal beadta a felmondását. A szerkesztőségben síró, majd a felmondási papírjaikkal sorban álló újságírókról készült képek bejárták a világsajtót.
De kinek volt jó az Index látványos bedőlése, ha a Fidesz csendben akarta volna átvenni az irányítást? Valószínűleg senkinek. Rogán Antal környezetéből az az információ terjed – ez több csatornán is eljutott a Narancshoz –, hogy a Gerényi-tervet, az azt követő botrányt és Dull kirúgását nem ők rendelték. E szerint a verzió szerint, mivel Schmidt Mária tisztában volt azzal, hogy az Index kontroll alá vonása napirenden van, önállósította magát. Schmidtnek az Indexszel szembeni ellenérzései közismertek, továbbá azt is gondolhatta, az Index átszervezésével jó pontokat szerezhet Orbánnál. Vaszily igazgatósági tag Schmidt családi cégében, a BIF-ben, Gerényivel pedig az Azonnali.hu miatt szintén kapcsolatban állt Schmidt Mária – a 444 szerint rendszeres köztük a kommunikáció. Gerényi „gyűjtőoldalas” terve régóta közismert, talán úgy érezték, eljött az idő annak megvalósítására. Gerényi is erős pozíciókhoz juthatott volna, ráadásul saját üzleti vállalkozásai is felértékelődnek. Az, hogy Vaszilyt és Schmidtet is maga mögött tudhatta Gerényi, magyarázná a magabiztosságát is. És ezt a verziót erősíti az is, hogy miközben zajlottak a tömeges felmondások a szerkesztőségben, Vaszily és Schmidt egy budai étterem teraszán egyeztetett – erről a Magyar Hang fotót is közölt. Erődemonstrációval felérő üzenet volt ez, hiszen különben nem nyilvános helyen találkoztak volna épp aznap, és nem is biztos, hogy épp arra járt volna egy újságíró.
Az Indexben kitört botrány váratlanul érhette a kormányt, a propagandának is majd’ egy hetébe telt, mire egységes narratívát kreáltak az események magyarázatára; az első napokban a különböző kormánypárti lapok teljesen eltérően próbálták értelmezni a történteket.
Egy másik verzió szerint viszont Dull Szabolcs egyszerűen felült a provokációnak, és túl gyorsan bevetette a kezében lévő legerősebb fegyvert, a nyilvánosságot; innen pedig minden ment már a maga útján, a Fideszben ölbe tett kézzel nézték, ahogyan bedől az ország legnagyobb szerkesztősége. Az mindenesetre biztosnak tűnik, hogy erre a végjátékra senki nem számított, hiszen ehhez nagyban hozzájárultak a főszereplők közötti személyes dinamikák is.
Az pedig, hogy milyen lesz az új, áramvonalasított Index, már most látható. Dull kirúgása után 30–40 százalékot zuhant az Index látogatottsága. Hétfőn egy gyors címlapszemle után több olyan „apróság” is feltűnt, ami korábban nem fordulhatott volna elő: egy szalmonellás tojás visszahívásáról szóló hírből nem derül ki, hogy a fertőzött tojások Mészáros Lőrinc üzeméből kerültek ki. Emellett egy – amúgy a Narancs által feltárt tényről szóló – anyagnak utólag megváltoztatták a címét. Az eredetileg Orbán Viktor Tiborcz István birtokáról köszöntötte rajongóit címmel megjelent anyag utóbb Orbán Viktor a Balatonról köszöntötte rajongóit címre módosult az átalakuló Index címoldalán.
(Hibajavítás: E cikk nyomtatott változatában tévesen állítottuk azt, hogy Vaszily Miklós részt vett a Portfolio.hu alapításában.)
