Interjú

„A legsötétebb időket idézi fel”

Nógrádi Noá nőjogi szakértő, a Patent Egyesület és a NANE Egyesület tagja a „szívhang”-szabályozásról

Belpol

Rekordgyorsasággal módosította a kormány az abortusz szabályozását, s az már életbe is lépett. A rendelet szerint minden abortuszra váró nőnek meg kell hallgatnia a magzata szívhangját. Az Orbán-kormány eddigi abortuszpolitikájáról is beszélgettünk Nógrádi Noával.

Magyar Narancs: Vajon miért volt sürgős ilyen rövid határidővel kiegészítő rendeletet hozni a magzati élet védelme ügyében? Az elmúlt tizenkét év alatt voltak arra utaló jelek, hogy valamelyik Orbán-kormány előbb-utóbb hozzányúl az abortusz szabályozásához?

Nógrádi Noá: Ehhez a törvénykezési gyorsasághoz már hozzászokhattunk az elmúlt tizenkét évben. Az látszik, hogy még a szakma sem tudja pontosan, miről szól az új rendelet. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb cikkek arról, hogy tényleg a magzati szívhangról van-e szó, vagy másról. A rendelet szövegében a szívhang kifejezés egyébként nem szerepel. De ez sem számít a közéletben új élménynek, a kata-törvény után is mindenki azt próbálta kibogozni, hogy pontosan mit jelent majd ez a gyakorlatban.

Mi, akik nőjogokkal foglalkozunk Magyarországon, lopakodó szigorként jellemezzük a 2010 utáni Orbán-kormányok viszonyát az abortuszhoz. Amikor bekerült az új Alaptörvénybe, hogy az élet védelme a fogantatástól illeti meg a magzatot, eléggé megrémültünk, mert további szigorítások lehetőségeit olvastuk ki belőle. És ez végül egészen korán, 2010–2012 környékén elkezdődött a nők terhességmegszakítására vonatkozó jognyirbálással. Például visszavonták az abortusztabletta forgalmazási engedélyét. Ezt sokan össze szokták keverni az esemény utáni tablettával, pedig a kettő nem ugyanaz. Az abortusztabletta egy vetélést előidéző készítmény, amelyet kórházi körülmények között lehet csak alkalmazni. Ennek a betiltása nőjogi olvasatban olyan, mintha a döntéshozók azt szerették volna elérni, hogy ha a nő már abortuszra megy, akkor a legfájdalmasabb módját tudja csak választani. Megjegyzem, az abortusztabletta alkalmazása sem sétagalopp. Ami az esemény utáni tablettát illeti, annak is megnehezítették a beszerzését, míg korábban voltak köztudott intézmények, ahol biztosan hozzá lehetett jutni. Jogilag bármelyik orvos felírhatja, de sokan nincsenek ezzel tisztában orvosként sem – vagy egyszerűen nem akarják felírni. Az, hogy e készítmény receptre kapható, ritkaság Európában; a legtöbb országban vény nélkül kiadják a gyógyszertárak. A lopakodó szigor része az is, hogy az abortuszt megelőző kötelező tanácsadáson egyre nyomasztóbb és megalázóbb módokon próbálják a nőket meggyőzni arról, hogy hordják ki a terhességet. Törvény szerint e beszélgetés a magzat megtartására irányul. Ez önmagában is problémás, mert mindkét eshetőség – a magzat kihordása, megszülése, illetve a terhesség megszakítása – következményeiről és kockázatairól kellene beszélni, ha valóban a teljes körű információnyújtást és az ennek tudatában hozott döntést tartanák szem előtt. A Patent Egyesület egyik kutatásából – amelynek során ilyen beszélgetésen átesett nőket kérdeztünk – az derült ki, hogy mindenki nagyon megalázva érezte magát, de a helyzettel együtt járó várható büntetésnek tekintették ezt a bánásmódot, amitől egyébként nem gondolták meg magukat. Egy időben arra is volt rálátásunk, hogy mi van kiadva a védőnőknek, miről kell beszélniük az abortuszra váró nőkkel. Például, hogy fel kell ébreszteni a nőkben az úgynevezett „máterérzéseket”, ami nem egy tudományosan definiált vagy létező dolog. Ez megkérdőjelezhető szakmai protokoll, ugyanakkor nagyon sok abortuszra készülő nő már eleve anya – tévhit, hogy a többség egyedülálló, egyelőre gyermektelen nő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.