Interjú

„A legsötétebb időket idézi fel”

Nógrádi Noá nőjogi szakértő, a Patent Egyesület és a NANE Egyesület tagja a „szívhang”-szabályozásról

Belpol

Rekordgyorsasággal módosította a kormány az abortusz szabályozását, s az már életbe is lépett. A rendelet szerint minden abortuszra váró nőnek meg kell hallgatnia a magzata szívhangját. Az Orbán-kormány eddigi abortuszpolitikájáról is beszélgettünk Nógrádi Noával.

Magyar Narancs: Vajon miért volt sürgős ilyen rövid határidővel kiegészítő rendeletet hozni a magzati élet védelme ügyében? Az elmúlt tizenkét év alatt voltak arra utaló jelek, hogy valamelyik Orbán-kormány előbb-utóbb hozzányúl az abortusz szabályozásához?

Nógrádi Noá: Ehhez a törvénykezési gyorsasághoz már hozzászokhattunk az elmúlt tizenkét évben. Az látszik, hogy még a szakma sem tudja pontosan, miről szól az új rendelet. Folyamatosan jönnek az újabb és újabb cikkek arról, hogy tényleg a magzati szívhangról van-e szó, vagy másról. A rendelet szövegében a szívhang kifejezés egyébként nem szerepel. De ez sem számít a közéletben új élménynek, a kata-törvény után is mindenki azt próbálta kibogozni, hogy pontosan mit jelent majd ez a gyakorlatban.

Mi, akik nőjogokkal foglalkozunk Magyarországon, lopakodó szigorként jellemezzük a 2010 utáni Orbán-kormányok viszonyát az abortuszhoz. Amikor bekerült az új Alaptörvénybe, hogy az élet védelme a fogantatástól illeti meg a magzatot, eléggé megrémültünk, mert további szigorítások lehetőségeit olvastuk ki belőle. És ez végül egészen korán, 2010–2012 környékén elkezdődött a nők terhességmegszakítására vonatkozó jognyirbálással. Például visszavonták az abortusztabletta forgalmazási engedélyét. Ezt sokan össze szokták keverni az esemény utáni tablettával, pedig a kettő nem ugyanaz. Az abortusztabletta egy vetélést előidéző készítmény, amelyet kórházi körülmények között lehet csak alkalmazni. Ennek a betiltása nőjogi olvasatban olyan, mintha a döntéshozók azt szerették volna elérni, hogy ha a nő már abortuszra megy, akkor a legfájdalmasabb módját tudja csak választani. Megjegyzem, az abortusztabletta alkalmazása sem sétagalopp. Ami az esemény utáni tablettát illeti, annak is megnehezítették a beszerzését, míg korábban voltak köztudott intézmények, ahol biztosan hozzá lehetett jutni. Jogilag bármelyik orvos felírhatja, de sokan nincsenek ezzel tisztában orvosként sem – vagy egyszerűen nem akarják felírni. Az, hogy e készítmény receptre kapható, ritkaság Európában; a legtöbb országban vény nélkül kiadják a gyógyszertárak. A lopakodó szigor része az is, hogy az abortuszt megelőző kötelező tanácsadáson egyre nyomasztóbb és megalázóbb módokon próbálják a nőket meggyőzni arról, hogy hordják ki a terhességet. Törvény szerint e beszélgetés a magzat megtartására irányul. Ez önmagában is problémás, mert mindkét eshetőség – a magzat kihordása, megszülése, illetve a terhesség megszakítása – következményeiről és kockázatairól kellene beszélni, ha valóban a teljes körű információnyújtást és az ennek tudatában hozott döntést tartanák szem előtt. A Patent Egyesület egyik kutatásából – amelynek során ilyen beszélgetésen átesett nőket kérdeztünk – az derült ki, hogy mindenki nagyon megalázva érezte magát, de a helyzettel együtt járó várható büntetésnek tekintették ezt a bánásmódot, amitől egyébként nem gondolták meg magukat. Egy időben arra is volt rálátásunk, hogy mi van kiadva a védőnőknek, miről kell beszélniük az abortuszra váró nőkkel. Például, hogy fel kell ébreszteni a nőkben az úgynevezett „máterérzéseket”, ami nem egy tudományosan definiált vagy létező dolog. Ez megkérdőjelezhető szakmai protokoll, ugyanakkor nagyon sok abortuszra készülő nő már eleve anya – tévhit, hogy a többség egyedülálló, egyelőre gyermektelen nő.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.