A Nemzeti Művelődési Intézet 2017 óta lát el közművelődési szakmai szolgáltató és módszertani feladatokat. Ennek örvén adott ki az intézet szakmai ajánlást az energiaválság hatásainak enyhítésére.
Az ajánlás három részre tagozódik: alapvető szolgáltatási kérdésekre, beruházási döntésekre és a napi működésre. Az első leegyszerűsítve azt taglalja, hogy érdemes-e bezárni (nem), fontos-e a jelenléti programok szervezése (igen) és milyen programokat lehet szervezni (korcsolyázás, téli séta). A második tök mindegy, mit ajánl, az idén télen vélhetően se napelem nem kerül a tetőre, se hőszivattyú a falra.
Ami igazán szórakoztató, az a harmadik rész, ami olyan gyöngyszemekkel van tele, mint:
a nézők által termelt hő a téli rendezvényeknél akkor segít, ha jól választjuk ki a termet, és a szervezéssel teltházat csinálunk – eleinte hűvös lesz, de azután a közönség beleheli a teret, ilyenkor az oxigén-utánpótlásra kell jobban figyelnünk.
Igen, zsúfoljunk össze egy rakás embert, majd összemelegednek, mint a jószágok az akolban. Arra nem tér ki az ajánlás, hogy a ruhatár kötelező lesz-e, de ha igen, akkor érdemes lesz a székeket is kivinni. Egyrészt mert még felgyújtják és körbeállják a nézők, másrészt így lesz hely ugrabugrálni.
Az ajánlás szerint ki kell cserélni a rossz energiahatékonyságú lámpatesteket led-izzókra, az ajtókat mindig be kell csukni, mert a résnyire nyitva hagyott ajtók lehűtik a falakat. Ehelyett célszerű nagy szellőztetéseket csinálni ügyelve a 40-50 százalékos páratartalom meghagyására. Vizkőteleníteni kell a vízmelegítőket, a boilereket le kell csavarni, elég a 40 fokos víz is. Nem kell mennyezetvilágítás, helyette ott az energiatakarékos kislámpa - nyilván azzal számolnak, hogy úgyse lesz pénz kicserélni ledesre a világítótesteket. Legyen tilos hősugárzók és egyéb teraszfűtések alkalmazása, ez csak rendkívüli esetben, írásbeli vezetői hozzájárulással legyenek engedélyezhetők.
A rendezvényeket, műsorokat úgy célszerű összeállítani, hogy elsősorban a helyi, környékbeli előadók jöjjenek, így lehet spórolni az utazási költségek térítésén is. Emellett külön fehívják a fegyelmet arra, hogy
legyünk határozottak a változó útiköltségek vonatkozásában, ha nem muszáj, ne tegyünk a szerződésekbe mozgóárat, mert az később vitára adhat okot.
Hogy ebbe csak a céges autóval közlekedő művészek benzinköltsége értendő, ami ki tudja, hogyan fog változni, vagy esetleg a vonatjegy is, az nem derül ki. Mindenesetre megnyugtató, hogy egyelőre nem javasolja az ajánlás az áttérést az euró alapú költségelszámolásra.
Külön kitér az ajánlás az ellenőrzésre is - hovatovább minőségbiztosításra. Mert nem elég ám csak úgy előírni, hogy mit kellene tenni, azt be is kell tartani és még inkább tartatni. Tehát
a háttérszemélyzetnél alapfeladat a fogyasztások napi nyomon követése, folyamatos elemzése, a kimutatható túlfogyasztások azonnali jegyzőkönyvezése, kezelése, emellett alakítsunk ki rendszerességet biztosító ellenőrzési protokollt a világítótestek, elektromos berendezések kikapcsolásának kontrolljára.
Házmesterek előnyben - ezt a részt valószínűleg kihúzhatták, pedig ez lett volna a legjobb tanács. Abban sajnos nem nyújt segítséget az ajánlás, hogy miként lehet kíméletlen precizitással ellenőrizni, hogy az alkalmazottak lekapcsolják-e maguk után a villanyt, illetve hogyan mérik a kézmosáshoz felhasznált víz mennyiségét és hőmérsékletét. Arról nem szólva, hogy az se mindegy, ki milyen retorzióra számíthat, ha túllépi a megengedett mennyiséget mondjuk világításból.
