Magyar Narancs: Önt lehallgatták valamikor?
Jován László: Több alkalommal. Egyszer ennek nyomán be is idéztek az ügyészségre. Közöltem a kihallgatás előtt, hogy tudom, lehallgatták a telefonomat, s azt is, melyik beszélgetést.
MN: Honnan tudta?
JL: Tatabányára hívtak be. Lepörgött előttem, hány ügyfelem van ott, kinek lehet ilyen problémája. A gyanúsított nevét nem, de a nyomozás tárgyát megjelölik az idézésben, így összeraktam a történetet. Az az ember úgy fél évvel korábban felhívott, hogy nyújtsak jogi segítséget neki egy gazdasági ügy intézésénél ügyvédként, de nem védőként. Többet nem is beszéltünk. Később aztán gyanúsított lett ő és néhány társa.
MN: Pusztán ebből nem következik, hogy önt lehallgatták.
JL: A telefonom címe nem egyezik az irodáméval. A telefonomnak küldték az idézést. Nyilván a számom alapján, a szolgáltatótól kérték ki az adataimat. Vajon miért? Végül meg is mutatta a nyomozó hölgy a felvételt. Abban az ügyben az volt a különleges, hogy gyanúsítottként szerepelt benne egy ügyvéd is, akinek köze lehetett a vizsgált befolyással üzérkedéshez. Azt akarták kipuhatolni, tudhatok-e valamit azon kívül, amit ők lehallgattak.
MN: Nem furcsa egy ügyvédnek, amikor tanúként kap idézést?
JL: Egyre többször hallgatnak ki kollégákat tanúként – miközben védőként, akár jogi képviselőként titoktartási kötelezettségünk van.
MN: Tanúként viszont igazmondási kötelezettség. Mit mondott?
JL: Azt, hogy hallgassák meg újra, mi hangzott el részemről a lehallgatott beszélgetéskor. Szinte semmi.
MN: A jogi helyzetet tekintve végül is nem önt hallgatták le, hanem egy másik embert, illetve hát a beszélgetéseit.
JL: Pontosan. Én csak belekerültem a kalapba. Egy másik esetben viszont akkor hallgatták le egyik ügyfelemet, amikor én a védője voltam.
| ||
MN: Eszerint konkrétan: a gyanúsított és ügyvédje közti beszélgetést? Ez azért már necces.
JL: Nyomozati szakaszban voltunk, egy szembesítés előtt, és védőként láttam a jegyzőkönyvben a lehallgatott beszélgetés szövegét. Kérdeztem, ez mi? Gyorsan kiszaladtak a szobából, és leragasztották ezt a részt.
MN: Nem az lenne a normális, ha a bírói engedélyben az is szerepelne, hogy a vádlott és az ügyvédje közötti beszélgetést tilos lehallgatni?
JL: A szabály ezt nem mondja ki, hanem azt, hogy azokat a beszélgetéseket nem lehet bizonyítékként felhasználni.
MN: Elméletileg meg sem szabadna hallgatni a nyomozás során, hiszen az az ügyvédi titok megsértése.
JL: Így van. Ez egy szürke zóna. Harmadik esetben szintén egy gyanúsított ügyfelemet hallgatták le. A számom szerepelt a listán, de nem tették nyílttá a beszélgetést.
| A törvény nem tiltja ügyvéd lehallgatását, ám csak akkor lehet megtenni – mint másoknál is –, ha ő maga alaposan gyanúsítható bűncselekmény elkövetésével. Az azonban mindenkivel előfordulhat, hogy olyasvalakivel beszél, akinek éppen lehallgatják a telefonját – és ily módon őt is. A lehallgatásokat a Nemzetbiztonsági Szakszolgálat végzi a hatóságok megrendelésére. A rögzített beszélgetések és azok kivonatai titkos minősítésűek, és kizárólag azok titkosítása szüntethető meg s használható fel bizonyítékként – és kerülhetnek bele a nyomozati iratokba –, amelyekre a szükséges bírói engedély megvan, továbbá a rögzített beszélgetések az adott bűncselekményben bizonyítékként szóba jöhetnek. Alapszabály, hogy bizonyítékként csak az használható fel büntetőeljárásban, amire a konkrét gyanúra alapozott lehallgatási engedély vonatkozik – még a megfigyelt személy esetében is, nemhogy a vonal túlsó végén levőt illetően! Ezért záros határidőn – nyolc napon belül – meg kell semmisíteni az ügyhöz nem tartozó beszélgetéseket, azon belül pedig különösen diszkréten kell kezelni az oda nem tartozó információkat. Az ügyvéd lehallgatása pedig nem egyszerűen kényes, hanem garanciális kérdés. Tudniillik őt titoktartási kötelezettség terheli. A törvény szerint a lehallgatott gyanúsítottal folytatott beszélgetését törölni kell a bizonyítékok közül. Viszont ha az ügyvéd beszélgetéseit követik nyomon törvénytelenül, az súlyos bűncselekmény, és a jogállami kereteket is szétfeszíti. Ha pedig egy irodát hallgatnak le – és annak nincs meg a már vázolt törvényes oka –, belátható, az milyen mérvű beavatkozás akár egy konkrét eljárásba, akár az ügyvédi praxis menetébe. Ha valaki ezt nem tudja felmérni, gondoljon arra, milyen lenne, ha egy orvosi rendelőt vagy egy gyóntatóhelyiséget „technikáznának” be. Ehhez képest kifejezetten érdekes, hogy a jogászokkal telezsúfolt országgyűlés mennyire közömbös a most kirobbant üggyel kapcsolatban – csupán az LMP tanúsít ehhez méltó érdeklődést, indítványozva a „szolgálatok” vezetőinek parlamenti bizottság előtti beszámoltatását. És, ugye, a kamara is vizsgálódik. Arról azonban semmi hír, hogy állami szervek ezt tennék. Ugyanakkor a legfőbb ügyész – mint az a Népszabadságnak adott minapi nyilatkozatából kitetszik – a titkos megfigyelés által szerzett adatok felhasználási lehetőségének szélesítését szeretné. |
MN: Ami ez esetben mit jelent?
JL: Hogy annak szövege nincs a bírósági aktában.
MN: És arról volt-e valami dokumentáció, hogy a hívott telefonszám és a hozzá tartozó név ismeretében meg sem hallgatták a beszélgetést?
JL: Nem. Szabály szerint nem is kell. Azonban a lehallgatás titkosításának feloldásakor ügyelni kellett volna rá, hogy az ügyvéddel folytatott beszélgetés szövegére az ne vonatkozzék. Amúgy: a lehallgatás szabályai az utóbbi időben egyre lazultak. Számos szervnek van rá jogosultsága, még ha bírói engedélyt kell is kérni hozzá. Halaszthatatlan nyomozati cselekményhez az igazságügyi miniszter hozzájárulása elegendő, amit utólag a bírónak jóvá kell hagynia. Ahhoz azonban, hogy titkos adatgyűjtés folyjék még a nyomozás elrendelése előtt, vezetői aláírás is elég. Viszont nem lehet tárolni a beszélgetést, s csak a konkrét ügyhöz nem tartozóan használni. Nyolc nap alatt meg kell semmisíteni a felvételt. Igaz, esetleg fél év múlva előkerül. A kecskeméti maffiaperben is volt ilyen.
MN: Ha lehallgattak egy ügyvédi irodát…
JL: …nonszensz. Arra nem lehet engedélyt szerezni. Van persze olyan, hogy objektumvédelem. A Kulcsár-ügyben az annak során szerzett információkat még kizárták a bizonyítékok köréből. Ma már fel lehet használni.
MN: Egy pénzintézet önmagát látja el ilyen eszközökkel. Ügyvédi irodánál a munka jellegénél fogva ez elképzelhetetlen. Pláne, ha az ügyvéd nem is tud róla…
JL: Bűncselekmény, ha egy egész ügyvédi irodát hallgatnak le. Jogosulatlan adatszerzés, miegyéb.
MN: Akkor viszont nem a kamarának kellene vizsgálódnia, hanem állami szervezetnek, nem?
JL: De. És a legfőbb ügyész, Polt Péter tovább lazítaná a lehallgatás és felhasználhatóság szabályait. Ez több mint furcsa egy volt ombudsman részéről. Azzal természetesen egyetértek, hogy mondjuk terrorcselekménynél vagy annak előkészületénél ne legyen korlát. Na de gazdasági bűncselekménynél? Ne keverjük már össze a sikkasztást egy robbantással! Úgy tűnik, a korrupció elleni harc örve alatt az információszerzés lehetőségeit akarják szélesíteni. Megjegyzem, a lehallgatás drága mulatság, horror összegekbe kerül.
MN: Nem azért szeretik ennyire, mert azt gondolják, hogy ha a vallomás a bizonyítékok királynője, akkor a lehallgatás a királya?
JL: Mindig volt ilyen kitüntetett jelentőségű bizonyíték. Most ez a sláger. Meg kell tanulni nyomozni, és akkor nem kell annyit lehallgatni.
