Olvasni muszáj

A meddőség nem csak a nők problémája, és minden ötödik párt érinti

Sorköz

Interjúk és szakértői kommentárok segítségével mutatja be a nők és a férfiak meddőségi és családalapítási kérdéseit Tanács Eszter két könyve, amelyekről Zeck Julianna ír az Olvasni muszáj sorozatban.

Ha gyermektelenségről, meddőségről van szó, rögtön a nőkre gondolunk. Tanács Eszter pszichológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó azonban két kötetében mindkét nem kérdéseit körbejárja. A hiánypótló kötetek (Nők gyermek nélkül és Férfiak gyermek nélkül) közül elsőként a nőkkel foglalkozó interjúkötet jelent meg.

Mindkét könyvben megrázó és meghökkentő, sokszor megható, monológgá szerkesztett interjúk sorakoznak egymás után, amelyeket szakértői beszélgetések követnek. Ezekben a némileg szárazabb részekben is el lehet csípni a személyes véleményt, hozzáállást, világnézetet. Ha mindkét kötetet elolvassuk, mélyebb tudást szerezhetünk arról, hogyan gondolkodnak a férfiak és a nők a gyermekvállalásról, a párkapcsolatokról, a világban zajló folyamatokról, hogyan működik vagy nem működik a 21. században a tradicionális családminta. Nagy hangsúlyt kap az is, hogyan gondolkodnak a párválasztás buktatóiról és arról, milyen hatással vannak felnőtt életükre a gyerekkori traumáik.

 
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül, Férfiak gyermek nélkül
 

Erősen tabudöntögető kötetekről van szó, hiszen szóba kerül a tudatos gyermektelenség, a szülői alkalmatlanság érzése, a karrier előtérbe helyezése, a lombikprogram nehézségei, az örökbefogadás megnehezített és sokak számára ellehetetlenített folyamata, a lefagyasztott embriókkal kapcsolatos etikai megfontolások, a tradicionális nemi szerepek gyors változása és a férfiak rohamosan csökkenő nemzőképességének kérdése is. Ugyanis

a biológiai kor előrehaladtával és a környezeti ártalmak miatt a férfiak ugyanolyan arányban lehetnek meddők, mint a nők.

De az is kiderül a férfiakkal készített interjúkból, hogy a nők sokkal jobban ki vannak téve annak a társadalmi nyomásnak, miszerint egy nő akkor teljesedhet ki igazán, ha anya lesz, és jobban megszenvedi a lombikprogramhoz köthető beavatkozásokat, a szülés előtti és körüli veszteségek gyászát.

Felmerül bennünk rengeteg kérdés is olvasás közben: Mi legyen a lefagyasztott embriókkal? Meddig próbálkozzunk és mikor törődjünk bele, hogy nem lehet gyerekünk? Hol kaphatunk ehhez lelki támogatást? Biztos, hogy mindenki attól lesz boldog, ha gyereket vállal? Ha nem lehet gyerekünk, a jelenlegi helyzetünkben gyökeredzik, transzgenerációs hatás vagy valami más? Az anyaság és apaság megnyugtató válasz-e az élet értelmét feszegető kérdésekre? A bolygó jelenlegi állapotában mennyire felelős döntés gyereket vállalni? Esetleg a család gyerek nélkül is család?

A könyvek egyik legerősebb része az a monológ, amelyben egy apa beszél vér szerinti gyerekéről, akiért a végsőkig küzdött a bíróságon, mégis elveszítette a pert. A bíróság ellehetetlenítette a gyerekével való találkozást, ma már csak kéthetente, két idegen jelenlétében láthatja, beszélgetni nem tudnak: a helyzet a gyereknek is kényszer. Végül a férfi úgy dönt, jobb, ha többet nem találkoznak. Egy apa számára ez is halálélmény.

A szakértők és az interjúalanyok is többször hangsúlyozzák, hogy a meddőség jelenlévő probléma, minden ötödik párt érint. Az a vágy is sokszor felmerül a megszólalókban, hogy milyen jó lenne olyan társadalomban élni, ahol mindenki szabadon élheti az életét, ahol nem kísérik minden lépésünket ítélkező tekintetek, elfordulások, szánakozás vagy gonoszkodó sutyorgás, és ahol az állam segíti azokat is, akik gyerekkel képzelik el a családot, és azokat is, akik nem, illetve akiknek bármilyen okból nehezített a gyerekvállalás.

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül. Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról. Budapest, Hvg Könyvek, 2019, 244 oldal

Tanács Eszter: Férfiak gyermek nélkül. Történetek felelősségről, veszteségről és választásról. Budapest, Hvg Könyvek, 2022, 320 oldal

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Szemrevaló: Páva – Valódi vagyok?

  • SzSz

A társadalmi szerepek és identitások a pszichológia egyik legjobban kutatott területe. Mead szerint nincs is objektív valóság, azt az egyének maguk konstruálják; Goffman úgy véli, az egész világ egy színpad, ahol mind különböző szerepeket játsszunk; míg Stryker elmélete azt magyarázza, hogy minden ember ezernyi identitással rendelkezik, s azok hierarchiába rendeződnek.

Szemrevaló: A fény

  • - bzs -

Tom Tykwer csaknem háromórás eposza mintha egy másik korból időutazott volna napjainkba (Tykwer maga is a Babylon Berlint, a múlt század húszas éveit hagyta hátra).

Szemrevaló: Gépek tánca

Markológépekkel táncolni, az ám a valami! Amikor a kotrókanál kecsesen emelkedik a magasba, akkor olyan, mint egy daru – mármint a madár (lehet, hogy magyarul nem véletlenül hívják így az emelőszerkezetet?) –, „nyakát” nyújtogatja, „fejét” forgatja.

Le nem zárt akták

A művészi identitás és a láthatóság kérdéseit helyezi középpontba Pataki Luca első önálló kiállítása. Keszegh Ágnes kurátor koncepciója szerint a tárlat krimiként épül fel: a látogatónak fragmentumokból, nyomokból kell rekonstruálnia a történetet. Az anyag kísérlet a művészszerep radikális újragondolására, és az igazi kérdése az, hogy az alkotói késztetés ledarálható-e.

Ingyen Carlsberg

  • - turcsányi -

Valamikor a múlt század kilencvenes éveinek elején Bille August nemzetközi hírű svéd filmrendező rájött, hogy mégsem lenne jó, ha ő lenne a filmművészet második Ingmar Bergmanja, még akkor sem, ha az ügyért addig számos követ megmozgatott (Hódító Pelle Max von Sydow-val, 1987; Legjobb szándékok, egyenesen Bergman forgatókönyvéből, 1992).

Utánunk a robotok?

A Székesfehérváron tavasszal bemutatott színpadi átiratot Szikora János, a Vörösmarty Színház tizenhárom év után elköszönő igazgatója rendezte. A színház vezetésére kiírt, majd megismételt pályázat után ősztől már Dolhai Attila irányításával működő teátrum irányvonala minden bizonnyal változni fog, a társulat egy része is kicserélődött, így A Nibelung-lakópark egy korszak összegzésének, Szikora János búcsúelőadásának is tekinthető.

Túlélni a békét

Az előadás ismét azt bizonyította, hogy egy ideje a Miskolci Nemzeti Színházé a magyar nyelvű színjátszás egyik legerősebb társulata. Pedig a darab – annak ellenére, hogy színházi felkérésre született – egyáltalán nem kínálja magát könnyen a színrevitelre.