Olvasni muszáj

A meddőség nem csak a nők problémája, és minden ötödik párt érinti

Sorköz

Interjúk és szakértői kommentárok segítségével mutatja be a nők és a férfiak meddőségi és családalapítási kérdéseit Tanács Eszter két könyve, amelyekről Zeck Julianna ír az Olvasni muszáj sorozatban.

Ha gyermektelenségről, meddőségről van szó, rögtön a nőkre gondolunk. Tanács Eszter pszichológus, meddőségi, reprodukciós és örökbefogadási szaktanácsadó azonban két kötetében mindkét nem kérdéseit körbejárja. A hiánypótló kötetek (Nők gyermek nélkül és Férfiak gyermek nélkül) közül elsőként a nőkkel foglalkozó interjúkötet jelent meg.

Mindkét könyvben megrázó és meghökkentő, sokszor megható, monológgá szerkesztett interjúk sorakoznak egymás után, amelyeket szakértői beszélgetések követnek. Ezekben a némileg szárazabb részekben is el lehet csípni a személyes véleményt, hozzáállást, világnézetet. Ha mindkét kötetet elolvassuk, mélyebb tudást szerezhetünk arról, hogyan gondolkodnak a férfiak és a nők a gyermekvállalásról, a párkapcsolatokról, a világban zajló folyamatokról, hogyan működik vagy nem működik a 21. században a tradicionális családminta. Nagy hangsúlyt kap az is, hogyan gondolkodnak a párválasztás buktatóiról és arról, milyen hatással vannak felnőtt életükre a gyerekkori traumáik.

 
Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül, Férfiak gyermek nélkül
 

Erősen tabudöntögető kötetekről van szó, hiszen szóba kerül a tudatos gyermektelenség, a szülői alkalmatlanság érzése, a karrier előtérbe helyezése, a lombikprogram nehézségei, az örökbefogadás megnehezített és sokak számára ellehetetlenített folyamata, a lefagyasztott embriókkal kapcsolatos etikai megfontolások, a tradicionális nemi szerepek gyors változása és a férfiak rohamosan csökkenő nemzőképességének kérdése is. Ugyanis

a biológiai kor előrehaladtával és a környezeti ártalmak miatt a férfiak ugyanolyan arányban lehetnek meddők, mint a nők.

De az is kiderül a férfiakkal készített interjúkból, hogy a nők sokkal jobban ki vannak téve annak a társadalmi nyomásnak, miszerint egy nő akkor teljesedhet ki igazán, ha anya lesz, és jobban megszenvedi a lombikprogramhoz köthető beavatkozásokat, a szülés előtti és körüli veszteségek gyászát.

Felmerül bennünk rengeteg kérdés is olvasás közben: Mi legyen a lefagyasztott embriókkal? Meddig próbálkozzunk és mikor törődjünk bele, hogy nem lehet gyerekünk? Hol kaphatunk ehhez lelki támogatást? Biztos, hogy mindenki attól lesz boldog, ha gyereket vállal? Ha nem lehet gyerekünk, a jelenlegi helyzetünkben gyökeredzik, transzgenerációs hatás vagy valami más? Az anyaság és apaság megnyugtató válasz-e az élet értelmét feszegető kérdésekre? A bolygó jelenlegi állapotában mennyire felelős döntés gyereket vállalni? Esetleg a család gyerek nélkül is család?

A könyvek egyik legerősebb része az a monológ, amelyben egy apa beszél vér szerinti gyerekéről, akiért a végsőkig küzdött a bíróságon, mégis elveszítette a pert. A bíróság ellehetetlenítette a gyerekével való találkozást, ma már csak kéthetente, két idegen jelenlétében láthatja, beszélgetni nem tudnak: a helyzet a gyereknek is kényszer. Végül a férfi úgy dönt, jobb, ha többet nem találkoznak. Egy apa számára ez is halálélmény.

A szakértők és az interjúalanyok is többször hangsúlyozzák, hogy a meddőség jelenlévő probléma, minden ötödik párt érint. Az a vágy is sokszor felmerül a megszólalókban, hogy milyen jó lenne olyan társadalomban élni, ahol mindenki szabadon élheti az életét, ahol nem kísérik minden lépésünket ítélkező tekintetek, elfordulások, szánakozás vagy gonoszkodó sutyorgás, és ahol az állam segíti azokat is, akik gyerekkel képzelik el a családot, és azokat is, akik nem, illetve akiknek bármilyen okból nehezített a gyerekvállalás.

Tanács Eszter: Nők gyermek nélkül. Történetek vágyakozásról, veszteségről és választásról. Budapest, Hvg Könyvek, 2019, 244 oldal

Tanács Eszter: Férfiak gyermek nélkül. Történetek felelősségről, veszteségről és választásról. Budapest, Hvg Könyvek, 2022, 320 oldal

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.