Várhegyi Éva

A mi stabilizációnk

Harminc éve hirdették ki a Bokros-csomagot

Belpol

Éppen három évtizede, 1995. március 12-én lepte meg stabilizációs programjával a pénzügyi csőd küszöbére jutott országot a válságmenedzselésre kiválasztott új pénzügyminiszter, Bokros Lajos, karöltve a jegybankelnökké újból kinevezett Surányi Györggyel.

Nem állítom, hogy ünnepelni kellene ezt az évfordulót, hiszen a Bokros-csomagként megismert intézkedések a magyar társadalom zömének komoly érvágást okoztak. Annyi azonban állítható, hogy ehhez hasonló fájdalmas lépések nélkül jóval súlyosabb és időben elhúzódó teher nehezedett volna az országra. A bajok gyökereit megcélzó stabilizáció nélkül nem indulhatott volna el a magyar gazdaság gyors felzárkózása, és nem kapta volna meg az ország a Nyugathoz tartozást is kifejező belépőket fontos nemzetközi szövetségekbe.

A csőd réme, és amit tenni lehetett

Az ország hitelezőit megnyugtató, a fizetőképességét helyreállító stabilizációs programot 1995 tavaszán belső és külső okok veszélyes együttállása tette elkerülhetetlenné. A belső ok a pénzügyi egyensúly drámai megingása volt, ami részben a rendszerváltást kísérő transzformációs válságból (rejtett veszteségek felszínre kerülése, exportpiacok elvesztése, nyílttá váló munkanélküliség, az elfojtott infláció feltörése), részben az 1992–1993-ban követett gazdaságélénkítő politikából eredt. Súlyosbította a helyzetet a jegybank voluntarista, kamatcsökkentő politikája, amely egy­aránt táplálta az inflációt és idézett elő a megtakarítási hajlandóságot visszavető, negatív betéti reálkamatokat, ami miatt az államháztartás növekvő hiányát mindinkább külföldről kellett finanszírozni. Mindez a folyó fizetési mérleg hiányának gyors növekedéséhez és veszélyes mértékű külső eladósodáshoz vezetett (az előbbi az éves GDP 9, az utóbbi a 45 százalékára emelkedett).

A pénzügyi csőddel fenyegető állapothoz hozzájárult, hogy a politikai támogatottságát elvesztő MDF-kormány az 1994-ben esedékes parlamenti választást pénzosztással próbálta a maga javára megolajozni. Ám az akkor hatalomra került Horn-kormány sem vállalta a szükséges gazdaságpolitikai fordulatot, így az államháztartás reformját szorgalmazó Nemzetközi Valutaalappal (IMF) sem sikerült tető alá hoznia egy új hitelmegállapodást. Az IMF vonakodása a külföldi hitelezők bizalmát is aláásta, így fennállt annak a kockázata, hogy az ország nem lesz képes megújítani lejáró hiteleit, és nem tudja teljesíteni fizetési kötelezettségeit.

Az utolsó csepp a pohárban a mexikói pénzügyi válság kirobbanása volt 1994 decemberében, ami megrendítette a más feltörekvő gazdaságok iránti befektetői bizalmat is. Különösen súlyosan érintette ez a fizetőképtelenség küszöbére jutott Magyarországot, amit az állampapírok iránti kereslet elapadása, illetve az egekbe szökött kockázati felár is jelzett. Nemcsak a külföldi befektetők veszítették el a bi­zalmukat, hanem a hazai lakosság is: beindult a devizabetétek kiáramlása. A szorult hely­zetben elkerülhetetlenné vált a kormány és a jegybank együttes, határozott fellépése olyan azonnali intézkedésekkel, amelyek egyaránt alkalmasnak látszottak az akut bajok orvoslására és a befektetői bizalom erősítésére.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van. Teátrálisnak teátrális, végül is színházban vagyunk.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.

Delejező monstrum

Egy magyar regény, amelyben alig van valami magyar. Bartók Imre legújabb – nem is könnyű összeszámolni, hányadik – könyvének főszereplője a harmincas évei elején járó francia Damien Lazard, aki két év alatt szinte a semmiből robban be a nemzetközi profi sakkvilág szűk elitjébe, üstökösszerű felemelkedése már a világbajnok kihívóját sejteti.

Hatvanpuszta két hintája

Hatvanpuszta két hintáját nem Hatvanpusztán, hanem Budajenőn lengeti a szél egy takaros portán, vagyis egy takaros porta előtt, ez még nem eldöntött száz százalékig.

Két akol

Magyar Péter azt mondta a 444 élő műsorában, hogy egy válságban lévő országban a választási törvény módosítása nem fér bele az 50 legfontosabb kérdésbe. Amennyiben jövőre ők győznek, az éppen annak a bizonyítéka lesz, hogy még ebben az egyfordulós rendszerben, ilyen „gusztustalan állami propaganda” mellett is lehetséges felülmúlni az uralkodó pártot.

„Saját félelmeink rossz utakra visznek”

Kevés helye van kritikának Izraellel szemben a zsidó közösségben. De vajon mi történik a porba rombolt Gázában, és miben különbözik az arab kultúra az európaitól? A Hunyadi téri Ábrahám sátra zsinagóga vezetője egyenesen beszél ezekről a kérdésekről.

Szenes Zoltán volt vezérkari főnök: A NATO-nak át kell vennie a drónvédelemmel kapcsolatos ukrán tapasztalatokat

A NATO alapvetően jól reagált az orosz csali drónok lengyelországi berepülésére, de az eset rávilágít arra, hogy a szövetség még nem készült fel a dróntámadásokra. A NATO-t politikai széttagoltsága is hátrányba hozza az orosz hibrid hadviselés elleni védekezésben – erről is beszélt nekünk a védelmi szövetség déli parancsnokság volt logisztikai főnöke.

„Előbb lövetem le magam, mint hogy letérdeljek”

Az elmúlt fél évben háromszor is országos hír lett Szolnok ellenzéki – MSZP-s – polgármesterének fellépéséből, egy tömegverekedés után például Pintér Sándor belügyminisztertől kért rendőröket a közbiztonság javításáért. Fideszes elődje örökségéről, Szolnok helyzetéről és a nagypolitikáról kérdeztük a 43 éves városvezetőt.