„Ha lehúz a meder aljára”

Bódis Kriszta, a Tisza Párt szociálpolitikai szaktanácsadója

Mindannyiunk felelőssége, hogy ne álljunk bele a kormány által generált álvitákba – ezért nem védekezett a propaganda vádjaival szemben, hol­ott amiatt érte retorzió is. Fővárosi kuratóriumi tagsága még nem lefutott, de egy esetleges miniszterség elől sem ugrana el.

Magyar Narancs: Miután Karácsony Gergely előterjesztette a Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumi tagjának, ön a propa­ganda célkeresztjébe került. A főpolgármester végül visszavonta a vonatkozó előterjesztést. Elvállalná még a tisztséget?

Bódis Kriszta: A támadások már akkor elkezdődtek, amikor kiderült, hogy könyvet írok Magyar Péterről. Hívő ember vagyok, és még mielőtt nyilvánosságra hoztuk, hogy a Tisza Párt szakpolitikai tanácsadója leszek, kaptam egy igét. Ebben sok minden benne van, ami az én hitvallásom. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (János evangéliuma, 8. fejezet, 31–32. szakasz). Ezzel a szabadsággal állok bele ebbe a történetbe is. Nagyon tudatosan vállaltam el a feladatot, odaadom a hitelességemet, tudá­somat, szolgálatomat – ezért nem tudnak mit elvenni tőlem. Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben teljes elköteleződésre van szükség. Ebben a helyzetben pedig segít az is, hogy a Tisza is biztosított afelől, hogy a támogatásom töretlen.

MN: A Fidesz most minden lehetséges fronton támadja az esélyes kihívót, Magyar Pétert és a Tisza Pártot.

BK: Adott esetben persze értem, mi történt, de nem értek vele egyet: ez a politizálás a bántalmazás kultúrája, és a kormány részéről teljesen eluralkodott.

MN: Számítani lehet az újbóli jelölésére?

BK: Engem erre a feladatra felkértek, elfogadtam. A kuratórium tagjait ismerem, és biztos vagyok abban, hogy konstruktívan tudnánk együtt dolgozni, miközben nem ragaszkodom ehhez a pozícióhoz foggal-körömmel.

MN: Milyen feladatok várnának önre a kuratórium tagjaként?

BK: Ugyanazok, mint az ország egész területén. A rendszerváltás óta nincs Magyar­országon társadalompolitikai vízió: ezt a társadalom és a szakemberek közösen alakítják ki, és átível kormányokon. Ha nincs vízió, akkor nincsenek megfelelő szakpolitikák, amelyek a társadalmi szükségletekre fókuszálnak. Ide rengeteg dolog tartozik, és nem csak a szociálpolitika. Minden olyan intézményi szolgáltatás, amelynek a célja a társadalmi kohézió erősítése. Ha nincs elvárás a társadalom részéről, hogy miként kellene működni egy államnak, akkor ezt nem is lehet számon kérni a választásokon. Ennek a kialakítására viszont szakemberek kellenek. Egy NER utáni kormánynak azt kell támogatnia, hogy erről a vízióról kezdjünk el gondolkodni. Én ennek szeretnék a katalizátora lenni.

MN: Ha a fővárosi szociális viszonyokat nézzük, akkor az egyik nagy feladat a hajléktalanellátás fejlesztése.

BK: Nem lehet kiragadni területeket! Városi és állami szinten az első lépés az, hogy mérjük fel, mi a helyzet: mik a szükségletek, milyen szolgáltatások vannak és milyenek nincsenek. A társadalompolitika – tehát együttesen a szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás – prioritást élvez minden szinten, mert el van hanyagolva és szakszerűtlen. A jelenleg ismert kimutatásokban, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira is támaszkodnak, nem bízhatunk, mert évente változik, hogy milyen mutatók alapján számolnak. Mondok egy példát: a minap megnéztem, hány szegregátum van Szegeden, amit az egyes településrészeken élők foglalkoztatottsága, iskolázottságának mértéke, lakhatásuk minősége alapján számolnak ki. Egy helyi mérés szerint az egyik évben 64 szegregátum volt, a másik évben pedig 16. Ez hogy lehetséges? El tudjuk képzelni, hogy olyan jó szociálpolitikai intézkedések születtek egy év alatt, hogy ilyen városrészek tűntek el? Nem tudjuk, mi a helyzet. A szociális ellátórendszer jelenleg jogszabályokból áll és nem szolgáltatásokból, intézményekből.

 

Fotó: Sióréti Gábor