Interjú

„Ha lehúz a meder aljára”

Bódis Kriszta, a Tisza Párt szociálpolitikai szaktanácsadója

Belpol

Mindannyiunk felelőssége, hogy ne álljunk bele a kormány által generált álvitákba – ezért nem védekezett a propaganda vádjaival szemben, hol­ott amiatt érte retorzió is. Fővárosi kuratóriumi tagsága még nem lefutott, de egy esetleges miniszterség elől sem ugrana el.

Magyar Narancs: Miután Karácsony Gergely előterjesztette a Fővárosi Szociális Közalapítvány kuratóriumi tagjának, ön a propa­ganda célkeresztjébe került. A főpolgármester végül visszavonta a vonatkozó előterjesztést. Elvállalná még a tisztséget?

Bódis Kriszta: A támadások már akkor elkezdődtek, amikor kiderült, hogy könyvet írok Magyar Péterről. Hívő ember vagyok, és még mielőtt nyilvánosságra hoztuk, hogy a Tisza Párt szakpolitikai tanácsadója leszek, kaptam egy igét. Ebben sok minden benne van, ami az én hitvallásom. „Ha kitartotok tanításomban, valóban tanítványaim lesztek, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz benneteket” (János evangéliuma, 8. fejezet, 31–32. szakasz). Ezzel a szabadsággal állok bele ebbe a történetbe is. Nagyon tudatosan vállaltam el a feladatot, odaadom a hitelességemet, tudá­somat, szolgálatomat – ezért nem tudnak mit elvenni tőlem. Vannak olyan élethelyzetek, amelyekben teljes elköteleződésre van szükség. Ebben a helyzetben pedig segít az is, hogy a Tisza is biztosított afelől, hogy a támogatásom töretlen.

MN: A Fidesz most minden lehetséges fronton támadja az esélyes kihívót, Magyar Pétert és a Tisza Pártot.

BK: Adott esetben persze értem, mi történt, de nem értek vele egyet: ez a politizálás a bántalmazás kultúrája, és a kormány részéről teljesen eluralkodott.

MN: Számítani lehet az újbóli jelölésére?

BK: Engem erre a feladatra felkértek, elfogadtam. A kuratórium tagjait ismerem, és biztos vagyok abban, hogy konstruktívan tudnánk együtt dolgozni, miközben nem ragaszkodom ehhez a pozícióhoz foggal-körömmel.

MN: Milyen feladatok várnának önre a kuratórium tagjaként?

BK: Ugyanazok, mint az ország egész területén. A rendszerváltás óta nincs Magyar­országon társadalompolitikai vízió: ezt a társadalom és a szakemberek közösen alakítják ki, és átível kormányokon. Ha nincs vízió, akkor nincsenek megfelelő szakpolitikák, amelyek a társadalmi szükségletekre fókuszálnak. Ide rengeteg dolog tartozik, és nem csak a szociálpolitika. Minden olyan intézményi szolgáltatás, amelynek a célja a társadalmi kohézió erősítése. Ha nincs elvárás a társadalom részéről, hogy miként kellene működni egy államnak, akkor ezt nem is lehet számon kérni a választásokon. Ennek a kialakítására viszont szakemberek kellenek. Egy NER utáni kormánynak azt kell támogatnia, hogy erről a vízióról kezdjünk el gondolkodni. Én ennek szeretnék a katalizátora lenni.

MN: Ha a fővárosi szociális viszonyokat nézzük, akkor az egyik nagy feladat a hajléktalanellátás fejlesztése.

BK: Nem lehet kiragadni területeket! Városi és állami szinten az első lépés az, hogy mérjük fel, mi a helyzet: mik a szükségletek, milyen szolgáltatások vannak és milyenek nincsenek. A társadalompolitika – tehát együttesen a szociálpolitika, az egészségügy és az oktatás – prioritást élvez minden szinten, mert el van hanyagolva és szakszerűtlen. A jelenleg ismert kimutatásokban, amelyek a Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adataira is támaszkodnak, nem bízhatunk, mert évente változik, hogy milyen mutatók alapján számolnak. Mondok egy példát: a minap megnéztem, hány szegregátum van Szegeden, amit az egyes településrészeken élők foglalkoztatottsága, iskolázottságának mértéke, lakhatásuk minősége alapján számolnak ki. Egy helyi mérés szerint az egyik évben 64 szegregátum volt, a másik évben pedig 16. Ez hogy lehetséges? El tudjuk képzelni, hogy olyan jó szociálpolitikai intézkedések születtek egy év alatt, hogy ilyen városrészek tűntek el? Nem tudjuk, mi a helyzet. A szociális ellátórendszer jelenleg jogszabályokból áll és nem szolgáltatásokból, intézményekből.

 
Fotó: Sióréti Gábor 

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

„A hosszútávfutó magányával”

Legújabb, szeptember végén esedékes bemutatója, az Etűdök elképzelt érzésekre című előadás kapcsán beszélgettünk a próbafolyamatok nehézségeiről, a kívülállásról, a megállni tudás fontosságáról és egy „hüllőről”, aki szeret mozdulatlanul feltöltődni a napon.

Szerbia kontra Szerbia

  • Végel László

Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő.