Interjú

„A miértre nincs olyan válasz, ami megnyugtat”

Markovics Zsolt miskolci főrabbi a holokauszt okainak megválaszolhatatlanságáról

Belpol

Több évtizedes olvasás és tanulmányozás, megannyi beszélgetés és önemésztő gondolkodás után arra jutott Markovics Zsolt, hogy nincs valódi válasz arra, miért történhetett meg a holokauszt. Úgy véli, minden magyarázat újabb kérdéseket hoz magával.

 

Magyar Narancs: „Nyolcvan éve válaszokat keresünk, és a kérdésünk mindig ugyanaz: miért? Bármennyire is fáj, bármennyire is érthetetlen, nyolcvan év távlatából ki kell mondani: a miértre nincs válasz” – mondta nemrég a gyulai izraelita temetőben arra emlékezve, hogy nyolcvan évvel ezelőtt hurcolták el innen a haláltáborokba a helyi zsidókat, gyerekeket, öregeket, férfiakat, nőket, több száz békés magyar polgárt. Ön szerint miért nincs a történtekre válasz?

Markovics Zsolt: Mindannyian keressük a válaszokat, méghozzá mindenféle szempontból. S bár rengetegféle választ hallhatunk, olvashatunk, a miértre nincs olyan válasz, ami megnyugtat bennünket. Legalábbis engem semmiképp sem.

MN: Milyen utak és zsákutcák szegélyezték azt a szellemi és lélektani utat, amíg eljutott idáig?

MZS: Másodgenerációs holokauszt-túlélő vagyok, és rengeteget olvastam, tanultam a témában. Találkoztam túlélőkkel, előadásokat tartottam gyerekeknek és felnőtteknek, beszélgettem sokakkal, nagyon sokszor. Kisgyerekkorom óta keresem a választ, bár korántsem volt ez egyenes vonalú út az életemben. Először nem egészen értettem, hogy nekem miért nincs nagybácsim, nagynénim, hová tűnt a rokonságom. Számomra világos, hogy a megértés útja mindenkinél más és más. A Kádár-rendszerben iskolásként alig foglalkoztam a történtekkel, hiszen az én generációmnak nem tanítottak semmit a holokausztról. Tabunak számított. Később a zsidó gimnáziumban, majd a rabbiképzőben jöttek az első felismerések, majd a mélyebb ismeretek. Aztán a kérdések, amelyekre csak különböző válaszkísérletek születtek.

MN: Gyulai emlékbeszédében megrázóan idézte fel tágabb családja holokauszttörténetét: 1944. április 16-án 56 családtagját vitték el az egyik kárpátaljai gettóba, majd onnan Auschwitzba, ahonnan néhányukat még más helyekre is továbbszállítottak. A szikár, számszerű tények így összegezhetők: 53-an nem tértek haza, megölték, elpusztították őket. Ez – a közvetlen túlélőknek, illetve leszármazottaiknak – ép ésszel mennyire felfogható és feldolgozható?

MZS: Szerintem mindez feldolgozhatatlan, érthetetlen. Nem csak nekem, ezt senki nem tudja megérteni vagy ép ésszel felfogni.

MN: A három túlélőhöz hogyan kapcsolódik a saját élete és a sorsa?

MZS: A nagybácsimat nem ismertem, mert még gyerek voltam, amikor utoljára Magyar­országon járt. Ma már nem él. Nagymamám több mint ötven évvel ezelőtt, 1970-ben meghalt, amikor hároméves voltam. A nagyapám soha nem beszélt velem erről. Nem is tehette, hiszen egy öt-hat éves kisgyerekkel nem lehet erről beszélni. Alig voltam kilencéves, amikor sajnos meghalt.

MN: A szülei sorsában volt-e valami egyedi vagy olyan, ami az ön életét befolyásolta vagy meghatározta?

Ez egy remek cikk a nyomtatott Magyar Narancsból, amely online is elérhető.
Ha szeretné elolvasni, kérjük, fizessen elő lapunk digitális kiadására, vagy ha már előfizető, lépjen be!
Támogassa a független sajtót! Olvassa a Magyar Narancsot!

Neked ajánljuk

A mesék előtt

  • - turcsányi -

Ha érte valaha is kultúrsokk Magyarországot, az 1975 februárjában esett, amikor a Filmmúzeum (ma Belvárosi Színház) – a megvásárlásához képest egy kerek esztendei erőgyűjtés után – bemutatta Pier Paolo Pasolini Dekameron című filmjét.

Tarkóig elmerülni

Reagan a gonosz birodalmának nevezi a Szovjetuniót; megindul az űrfegyverkezési program; az Egyesült Államok lerohanja Grenadát; megjelenik a Microsoft Word; a MASH fináléja máig megdönthetetlen nézettségi rekordot hoz a tévében; kijön a Thriller legendás videóklipje Michael Jacksontól; az Oscart pedig a Gandhi nyeri.

Mivel, uram, s ki nélkül?

Nagy vitát kavart, hogy miért nincs opera-előadás immár két éve a szegedi Dóm téren. A vezetés gazdasági szempontokkal érvelt: nincs rá támogatás, illetve a műfaj már nem tölti meg két-három estére a 4 ezres nézőteret. Talán erre is lett egyfajta válasz, hogy ismét az István… került színpadra, Novák Péter rendezésében, aki inkább egyfajta misztériumkoncertként tálalja a történetet, a nyitányt az 1983-as ősbemutató fényképeivel illusztrálva.

A láthatatlanok

„Van nevem, de nehezen kimondható. Ezért a magyar nevem Ildi.” „Amikor eljöttem, a feleségem terhes volt. Hat éve vagyok itt. Még soha nem találkoztam a gyerekemmel, csak okostelefonon keresztül.” „Lehet, hogy soha nem megyek haza.

Boldogtalanság, gyere haza

Ahogy egy kritikusa is megjegyezte, „van, akinek ez idegesítő”. Igen, lehet zavaró az író „kalandozó” beszédmódja, ahogy belekezd egy mondatba, majd abban egy újabbat generál, csak mert más téma jutott eszébe; vagy ahogy letér a megkezdett csapásról, hogy aztán oldalakkal később térjen vissza hozzá.

Russzkij karablj, igyi na huj!

A társadalom totális kontrolljára törekvő NER (azaz Orbán Viktor) az ún. Szuverenitásvédelmi Hatóság (SZH) létrehozásával a kormánytól független sajtót és civil szerveződéseket akarja szoros megfigyelés alá helyezni.

Élesített fegyver

Bohózatnak indult Elon Musk beszállása a Twitterbe, de az angliai zavargások jól mutatják, hogy a keze alatt a platform a profi valóságtorzítás mintapéldánya lett.

Koós Pál végleg megérkezett

  • Marinov Péter

Augusztus 1-jétől Koós Pál tölti be a modellváltáson átesett Moholy-Nagy Művészeti Egyetem (MOME) rektori pozícióját. Koóst az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriuma erősen vitatható eljárás nyomán juttatta a rektori székbe. Jogszerű volt-e ez a művelet, és ha nem, lehetséges-e jogorvoslat? Tettem egy próbát.

A rossz közérzet kultúrája

Pár hét híján tizenöt éve hangzott el Orbán hírhedt kötcsei beszéde, amely a készülő Fidesz-világ kulturális univerzumát vetítette előre. Honnan indult és hová jutott azóta az orbáni kultúrpolitika? Milyen víziók mozgatták és mozgatják a rendszer kulturális építkezését? Van-e egyáltalán építkezés és rendszer, és miért érzi majd’ mindenki rettenetesen magát benne? És maradt-e élet rajta kívül?

Megtaposták, megszerették

A legmagasabb kitüntetést adja az államalapítás ünnepén Makó fideszes vezetésű önkormányzata Buzás Péternek, a korábbi szocialista polgármesternek. Miután legyőzték, évekig célkeresztben volt, mert tartottak attól, hogy újraindul. Nem tette.