Nincs ma izgalmasabb és nagyobb érdeklődésre számot tartó téma, mint a Momentum Mozgalom. Ezt mutatta egy vasárnap délutáni, a békásmegyeri evangélikus templomba szervezett beszélgetés is, ugyanis a kezdés előtt hosszú ideig pluszszékeket pakoltak a szervezők a terembe, és még a templom oldalsó ajtaját is ki kellett nyitni, hogy a gyülekezet tagjai meghallgathassák a Momentum két elnökségi tagját, Donáth Annát és Mécs Jánost. Akik, 266 151 leadott aláírással a birtokukban, nyugodtan érezhették győztesnek magukat, de a délután leginkább arról szólt:
hogyan tovább?
| ||
Persze a moderátor, Simon András ATV-s műsorvezető felütése, miszerint ha 15 évvel fiatalabb volna, most ő is biztosan Momentum-aktivista lenne, azért alkalmat adott kis sztorizgatásra és életútmesélésre. Donáth Anna például 6 évet élt Amszterdamban, de egyre inkább úgy érezte, haza kell jönnie és cselekedni. Neki a menekülthullám adta meg az utolsó lökést a cselekvéshez. A Momentum alapítói közül egyébként többen voltak így, a tagok egy része külföldön tanult vagy dolgozott, de mindannyian úgy gondolták, feladatuk van itthon. „Minél tovább voltam kint, annál inkább úgy éreztem, van valami felelősségem” – foglalta össze Donáth Anna. Hasonlóan érzett Mécs János is, aki ott volt a Momentum megalakulásánál, és úgy gondolta, két lehetősége van:
emigrál vagy politizál,
vagyis megpróbál változtatni. Utóbbit választotta, ahogy néhány társa is, mert úgy érezték: „ha mi nem csináljuk, akkor senki.”
A mindössze 30 nap alatt elért eredményen még ők is meglepődtek. Donáth Anna azt mondta, a momentumosok közül is voltak, akik az elején úgy gondolták, kissé hamar jött ez az ügy. Aztán az élet megcáfolta őket, és bár azt nem tudják, „hólabda”-effektust vált-e ki a mozgalom feltűnése, de ami az aláírásgyűjtés során történt, az mindenképpen biztató. Abban Donáth Anna és Mécs János is egyetértett, hogy az igény megvolt, a siker nem jöhetett volna létre a társadalmi támogatás nélkül.
| ||
Amikor a beszélgetés egy pontján Simon András Kósa Lajos legutóbbi interjújából idézett, hangos kacagás tört ki a teremben. Mert a hosszabb mondatokba gyakran belebonyolódó Fidesz-frakcióvezető idézett mondata arról szólt, hogy a Momentum nem rendszerellenes párt, márpedig szerinte a Fidesz anno az volt, így nem is lehet őket összehasonlítani. Jól vette ki magát, hogy Donáth Annáék egy-egy mosollyal intézték el a kósai mondatot, és inkább arra hívták fel a figyelmet, hogy hosszú idő óta ez az első olyan alkalom, amikor
nem a kormány kezdeményezett, nem ők tematizálták a közéletet.
Hogy a Fidesz amúgy mit kezd a Momentum sikeres aláírásgyűjtésével, az szerintük abból a szempontból nem kérdés, hogy instant meghátrálás lesz olimpiaügyben, hiszen a párt már tolná rá Budapestre a kérdést. De Mécs János szerint attól, hogy most visszavonják a pályázatot, a problémák még nem tűnnek el. Hiszen megint csak arról van szó, hogy a kormány az emberek feje fölött döntött. „Ez már nem az olimpiáról szól, a társadalmi párbeszéd nem fog leállni” – tette hozzá Donáth Anna.
A Momentum már a kezdetektől egyértelművé tette, hogy párttá fognak alakulni, s ez hamarosan meg is történik. De az elnökségi tagok azt mondják, ez nem fog más kereteket jelenteni, csupán arról van szó, hogy már az elején tudták, nem a civil szférából akarják megváltoztatni a jelenlegi rendszert. Azzal persze tisztában vannak, hogy a kormány megindítja ellenük a támadásokat, a karaktergyilkosságokat (valójában már az induláskor elkezdte), de a Momentum nem úgy gondolkodik, mint a kormány.
„Mi a pozitív érzelmekre akarunk hatni, ellentétben az Orbán-kormánnyal”
– magyarázta Mécs János. Szerintük egyébként az emberek már kezdik érzékelni: eszközként használja őket a kormány, és az elmúlt 7 évben arra lettek szocializálva, hogy ne is foglalkozzanak a problémákkal.
A beszélgetésen hamar előjött, hogy mihez kezd a mozgalom az elkövetkezendőkben, és úgy tűnik, már tudják, hogyan tovább. Egyelőre az építkezésen van a hangsúly, hamarosan lesz egy közgyűlésük, de ami ennél érdekesebb, hogy országos hálózatot akarnak építeni.
A következő 45 napban az országot fogják járni, minden megyeszékhelyre szeretnének eljutni, hogy felkutassák a helyi problémákat. Létrehozzák a „cselekvés kis köreit”, aminek a neve elmondásuk szerint Bibó István-rajongásukból fakad és „a szabadság kis köreire” rímel. Ezen körökkel az lesz a céljuk, hogy az emberek helyben beszélhessék meg a problémáikat, majd megoldásokat találjanak. Donáth Annáék azt mondják, ennek az az oka, hogy a Momentum nem Budapestről akarja kijelölni, hogy egyes településeken mit és hogyan kell csinálni.
| ||
Mécs János ezzel kapcsolatban azt mondta, a társadalomból szerveződve akarják meghódítani a politikát, és hisznek benne, hogy az emberek fogják hírét vinni a Momentumnak. Utóbbi nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak, hiszen a mozgalom egy hónap alatt robbant be a közéletbe, az aláírásgyűjtést és az eddigi kampányt pedig mindössze 8 millióból szervezték meg, ami ráadásul közösségi támogatásból jött össze.
„Az a jó a Momentumban, hogy mindenki ingyen csinált mindent”
– mondták. Az informatikus tagjuk például 2 nap alatt, ingyen rakott össze egy programot, amellyel az aktivisták jelentkezését tudták koordinálni.
Hogy mi lesz a ’18-as választásokon a Momentummal, az elsősorban a hallgatóság kérdései miatt került elő, ugyanis elég sokan voltak arra kíváncsiak, hogy akkor most együtt, külön, s tulajdonképpen mi is a cél. Annyi biztos, hogy elindulnak a választásokon, és van egy hosszú távú programjuk, de Mécs János szerint a nagyobb társadalmi változásokhoz évtizedekre van szükség. Társadalmi párbeszédet akarnak, és ügyek mentén együttműködnek más pártokkal, ahogy a mostani az aláírásgyűjtés során is, ám többről nincs szó. Mécs János ezt úgy foglalta össze: „Ha hosszú távú változásokat szeretnének elérni, a Momentumnak a saját útját kell járnia. Mert ekkor vagyunk hitelesek. Ekkor mondhatják joggal azt az emberek, hogy ezek azok a gyerekek, akik tényleg meg tudják változtatni ezt az országot.”
