A Momentum folytatja: megalakítják a cselekvés kis köreit és új ügyeket keresnek

  • Gera Márton
  • 2017. február 20.

Belpol

„Ezek azok a gyerekek, akik tényleg meg tudják változtatni ezt az országot” – hangzott el egy különleges helyszínen tartott beszélgetésen.

Nincs ma izgalmasabb és nagyobb érdeklődésre számot tartó téma, mint a Momentum Mozgalom. Ezt mutatta egy vasárnap délutáni, a békásmegyeri evangélikus templomba szervezett beszélgetés is, ugyanis a kezdés előtt hosszú ideig pluszszékeket pakoltak a szervezők a terembe, és még a templom oldalsó ajtaját is ki kellett nyitni, hogy a gyülekezet tagjai meghallgathassák a Momentum két elnökségi tagját, Donáth Annát és Mécs Jánost. Akik, 266 151 leadott aláírással a birtokukban, nyugodtan érezhették győztesnek magukat, de a délután leginkább arról szólt:

hogyan tovább?

false

 

Fotó: A szerző felvételei

Persze a moderátor, Simon András ATV-s műsorvezető felütése, miszerint ha 15 évvel fiatalabb volna, most ő is biztosan Momentum-aktivista lenne, azért alkalmat adott kis sztorizgatásra és életútmesélésre. Donáth Anna például 6 évet élt Amszterdamban, de egyre inkább úgy érezte, haza kell jönnie és cselekedni. Neki a menekülthullám adta meg az utolsó lökést a cselekvéshez. A Momentum alapítói közül egyébként többen voltak így, a tagok egy része külföldön tanult vagy dolgozott, de mindannyian úgy gondolták, feladatuk van itthon. „Minél tovább voltam kint, annál inkább úgy éreztem, van valami felelősségem” – foglalta össze Donáth Anna. Hasonlóan érzett Mécs János is, aki ott volt a Momentum megalakulásánál, és úgy gondolta, két lehetősége van:

emigrál vagy politizál,

vagyis megpróbál változtatni. Utóbbit választotta, ahogy néhány társa is, mert úgy érezték: „ha mi nem csináljuk, akkor senki.”

A mindössze 30 nap alatt elért eredményen még ők is meglepődtek. Donáth Anna azt mondta, a momentumosok közül is voltak, akik az elején úgy gondolták, kissé hamar jött ez az ügy. Aztán az élet megcáfolta őket, és bár azt nem tudják, „hólabda”-effektust vált-e ki a mozgalom feltűnése, de ami az aláírásgyűjtés során történt, az mindenképpen biztató. Abban Donáth Anna és Mécs János is egyetértett, hogy az igény megvolt, a siker nem jöhetett volna létre a társadalmi támogatás nélkül.

false

Amikor a beszélgetés egy pontján Simon András Kósa Lajos legutóbbi interjújából idézett, hangos kacagás tört ki a teremben. Mert a hosszabb mondatokba gyakran belebonyolódó Fidesz-frakcióvezető idézett mondata arról szólt, hogy a Momentum nem rendszerellenes párt, márpedig szerinte a Fidesz anno az volt, így nem is lehet őket összehasonlítani. Jól vette ki magát, hogy Donáth Annáék egy-egy mosollyal intézték el a kósai mondatot, és inkább arra hívták fel a figyelmet, hogy hosszú idő óta ez az első olyan alkalom, amikor

nem a kormány kezdeményezett, nem ők tematizálták a közéletet.

Hogy a Fidesz amúgy mit kezd a Momentum sikeres aláírásgyűjtésével, az szerintük abból a szempontból nem kérdés, hogy instant meghátrálás lesz olimpiaügyben, hiszen a párt már tolná rá Budapestre a kérdést. De Mécs János szerint attól, hogy most visszavonják a pályázatot, a problémák még nem tűnnek el. Hiszen megint csak arról van szó, hogy a kormány az emberek feje fölött döntött. „Ez már nem az olimpiáról szól, a társadalmi párbeszéd nem fog leállni” – tette hozzá Donáth Anna.

A Momentum már a kezdetektől egyértelművé tette, hogy párttá fognak alakulni, s ez hamarosan meg is történik. De az elnökségi tagok azt mondják, ez nem fog más kereteket jelenteni, csupán arról van szó, hogy már az elején tudták, nem a civil szférából akarják megváltoztatni a jelenlegi rendszert. Azzal persze tisztában vannak, hogy a kormány megindítja ellenük a támadásokat, a karaktergyilkosságokat (valójában már az induláskor elkezdte), de a Momentum nem úgy gondolkodik, mint a kormány.

„Mi a pozitív érzelmekre akarunk hatni, ellentétben az Orbán-kormánnyal”

– magyarázta Mécs János. Szerintük egyébként az emberek már kezdik érzékelni: eszközként használja őket a kormány, és az elmúlt 7 évben arra lettek szocializálva, hogy ne is foglalkozzanak a problémákkal.

A beszélgetésen hamar előjött, hogy mihez kezd a mozgalom az elkövetkezendőkben, és úgy tűnik, már tudják, hogyan tovább. Egyelőre az építkezésen van a hangsúly, hamarosan lesz egy közgyűlésük, de ami ennél érdekesebb, hogy országos hálózatot akarnak építeni.

A következő 45 napban az országot fogják járni, minden megyeszékhelyre szeretnének eljutni, hogy felkutassák a helyi problémákat. Létrehozzák a „cselekvés kis köreit”, aminek a neve elmondásuk szerint Bibó István-rajongásukból fakad és „a szabadság kis köreire” rímel. Ezen körökkel az lesz a céljuk, hogy az emberek helyben beszélhessék meg a problémáikat, majd megoldásokat találjanak. Donáth Annáék azt mondják, ennek az az oka, hogy a Momentum nem Budapestről akarja kijelölni, hogy egyes településeken mit és hogyan kell csinálni.

false

 

Fotó: A szerző felvételei

Mécs János ezzel kapcsolatban azt mondta, a társadalomból szerveződve akarják meghódítani a politikát, és hisznek benne, hogy az emberek fogják hírét vinni a Momentumnak. Utóbbi nem tűnik lehetetlen vállalkozásnak, hiszen a mozgalom egy hónap alatt robbant be a közéletbe, az aláírásgyűjtést és az eddigi kampányt pedig mindössze 8 millióból szervezték meg, ami ráadásul közösségi támogatásból jött össze.

„Az a jó a Momentumban, hogy mindenki ingyen csinált mindent”

– mondták. Az informatikus tagjuk például 2 nap alatt, ingyen rakott össze egy programot, amellyel az aktivisták jelentkezését tudták koordinálni.

Hogy mi lesz a ’18-as választásokon a Momentummal, az elsősorban a hallgatóság kérdései miatt került elő, ugyanis elég sokan voltak arra kíváncsiak, hogy akkor most együtt, külön, s tulajdonképpen mi is a cél. Annyi biztos, hogy elindulnak a választásokon, és van egy hosszú távú programjuk, de Mécs János szerint a nagyobb társadalmi változásokhoz évtizedekre van szükség. Társadalmi párbeszédet akarnak, és ügyek mentén együttműködnek más pártokkal, ahogy a mostani az aláírásgyűjtés során is, ám többről nincs szó. Mécs János ezt úgy foglalta össze: „Ha hosszú távú változásokat szeretnének elérni, a Momentumnak a saját útját kell járnia. Mert ekkor vagyunk hitelesek. Ekkor mondhatják joggal azt az emberek, hogy ezek azok a gyerekek, akik tényleg meg tudják változtatni ezt az országot.”

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.