A momentumos Bedő Dávid durvuló intézkedésekről posztolt, a BRFK szerint viszont a tüntetők hergelik a rendőröket

  • narancs.hu
  • 2025. április 16.

Belpol

Abban sem értenek egyet, hogy kik veszélyeztetik mások testi épségét.

„Durvul a rendszer. Tegnap [hétfőn] a Parlament elől erőszakkal hurcoltak el minket, a Lánchídnál pedig a tüntetők élén keményen összecsaptunk a rendőrökkel, hogy feljussunk a Sándor palotába” – írta kedd délutáni Facebook-posztjában Bedő Dávid, a Momentum országgyűlési képviselője.

Ahogy arról korábban mi is beszámoltunk, a Momentum hétfőn a Parlamentnél tüntetett, miután pedig az Országgyűlés megszavazta az alaptörvény 15. módosítását, a demonstrálók a Kossuth térről elindultak a Lánchíd felé, hogy felmenjenek a Sándor-palotához. A hídra feljutottak, de a budai hídfőnél rendőrök állták az útjukat. Némi dulakodást követően néhány tüntető átjutott a rendőrsorfalon, de a legtöbben a hídra szorultak, ahol a rendőrök a járdára terelték az embereket.

„Felszólítom a rendőrséget: legközelebb ne akadályozzák az állampolgárok szabad véleménynyilvánítási jogát! Mi békésen akarunk tüntetni a jogainkért, ne provokálják a még békés és türelmes tömeget!”

– fogalmazott közösségi oldalán a képviselő, aki szerint a rendőrök az eddiginél sokkal durvábban léptek fel a tüntetők ellen: „Kisbuszokkal zárták el a híd kijáratát, és később sisakkal, könnygázzal felszerelt rohamrendőröket is hívtak erősítésnek.” Bedő Dávid hozzátette: „Tudatosan szűk helyre szorítottak össze rengeteg embert, veszélyeztetve a résztvevők testi épségét.”

A képviselő beszámolójára reagálva a Budapesti Rendőr-főkapitányság szerdán a polcie.hu oldalon közleményt adott ki. A közlemény úgy fogalmaz: „A rendőrség nem provokál! Bedő Dávid társaival hetek óta bejelentett gyűlések résztvevőit buzdítja arra, hogy jogellenesen foglaljanak el hidakat, blokkolják a forgalmat, miközben mindent megtesznek, hogy akadályozzák a rendőröket a hatályos magyar jogszabályokban előírt feladataik végrehajtásában.” A rendőség szerint a demonstrálók április 14-én ennél is tovább mentek: „miután a bejelentéstől eltérően, jogellenesen a Lánchídra vonultak, az egyre agresszívabb csoport lökdösni kezdte a jogszerűen és szakszerűen, rendkívüli türelemmel fellépő rendőröket, hogy áttörjenek a rendőrsorfalon.”

A közlemény felidézte, az intézkedés során két rendőr sérült meg, ezért a rendőrség szerint „azok veszélyeztetnek másokat, akik a jogellenes tüntetések résztvevőit hergelik, és provokálják a feladatukat végző rendőröket.” A rendőrség egy videóit is közzétett a hídon történtekről:

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.