A politikailag kényes ügyek intézésére sincs már elég köztisztviselő

  • narancs.hu
  • 2019. április 15.

Belpol

Elakadhat a CSOK.

Már a kormányhivatalok működését veszélyezteti a durvuló felmondási hullám. A kormány azonban egy titkos határozatban tovább csökkentette az érdemi munkát végző köztisztviselők létszámkeretét – írja az Index.

Márciusban 2500-an mondtak fel, mert nem fogadták el azt a jogszabályváltozást, ami a köztisztviselőknek hosszabb munkaidőt, az eddiginél több munkát és kevesebb szabadnapot jelent. A kormánynak ez sem volt elég, újabb 2477 fővel próbálják csökkenteni a területi igazgatáshoz tartozó állományt; titokban, előzetes egyeztetés nélkül.

Egy titkosított kormányhatározatban adták ki az új teljes létszámkereteket, amelyek minden érintett kormányzati igazgatási szervnél több száz fős leépítést vonhatnának maguk után.

A Miniszterelnökség a lapnak azt állította, hogy nem okoz fennakadást az állampolgárok ügyintézésében a felmondási hullám, holott már a 2500 fős létszámcsökkenés is súlyos fennakadásokhoz vezet a kisebb létszámú hivatalokban. Erre jön még rá a 2470 fős előírt létszámkeret-csökkentés, ami részben már eddig is betöltetlen álláshelyeket érint.

Érzékeltes példa a Fővárosi Kormányhivatalé, amely több mint 3 millió ember (a budapestiek mellett számos közigazgatási ügyben oda utalt, környező agglomerációs lakos) ügyét intézi. A hivatal létszámkeretét újabb 385 fővel csökkentették, miközben 623-an már felmondtak márciusban. A fővárosi kormányhivatalban így akad olyan komplett osztály, amelyik teljesen kiürült, míg másutt ketten maradtak a húszból.

Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakértelem nem pótolható egyik percről a másikra, a bürokráciacsökkentés a kormány olvasatában nem azt jelenti, hogy az elvégzendő munka is kevesebb lenne. A szakszervezeti vezető a kormányzati sikerkommunikációval szemben azt állítja: vidéken még a fővárosnál is sokkal rosszabb a helyzet, az állampolgárok bizonyosan érzékelik az ügyintézés akadályokba ütközését, lassulását, sőt esetenként ellehetetlenülését.

A Népszava forrásai a gyámügyi hivatali munka elakadását, sőt a gyermekvédelemben dolgozók tömeges távozását jelezték. Akad olyan megye, ahol válságértekezletet kellett összehívni, mert az olyan politikailag kényes ügyekben, mint például a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) odaítéléséről döntő osztályokon sincs már elég ember. Máshol a feladatokat megpróbálják kiszervezni az államigazgatásból gazdasági társaságokba.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.