A politikailag kényes ügyek intézésére sincs már elég köztisztviselő

  • narancs.hu
  • 2019. április 15.

Belpol

Elakadhat a CSOK.

Már a kormányhivatalok működését veszélyezteti a durvuló felmondási hullám. A kormány azonban egy titkos határozatban tovább csökkentette az érdemi munkát végző köztisztviselők létszámkeretét – írja az Index.

Márciusban 2500-an mondtak fel, mert nem fogadták el azt a jogszabályváltozást, ami a köztisztviselőknek hosszabb munkaidőt, az eddiginél több munkát és kevesebb szabadnapot jelent. A kormánynak ez sem volt elég, újabb 2477 fővel próbálják csökkenteni a területi igazgatáshoz tartozó állományt; titokban, előzetes egyeztetés nélkül.

Egy titkosított kormányhatározatban adták ki az új teljes létszámkereteket, amelyek minden érintett kormányzati igazgatási szervnél több száz fős leépítést vonhatnának maguk után.

A Miniszterelnökség a lapnak azt állította, hogy nem okoz fennakadást az állampolgárok ügyintézésében a felmondási hullám, holott már a 2500 fős létszámcsökkenés is súlyos fennakadásokhoz vezet a kisebb létszámú hivatalokban. Erre jön még rá a 2470 fős előírt létszámkeret-csökkentés, ami részben már eddig is betöltetlen álláshelyeket érint.

Érzékeltes példa a Fővárosi Kormányhivatalé, amely több mint 3 millió ember (a budapestiek mellett számos közigazgatási ügyben oda utalt, környező agglomerációs lakos) ügyét intézi. A hivatal létszámkeretét újabb 385 fővel csökkentették, miközben 623-an már felmondtak márciusban. A fővárosi kormányhivatalban így akad olyan komplett osztály, amelyik teljesen kiürült, míg másutt ketten maradtak a húszból.

Boros Péterné, a Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezetének (MKKSZ) elnöke arra hívta fel a figyelmet, hogy a szakértelem nem pótolható egyik percről a másikra, a bürokráciacsökkentés a kormány olvasatában nem azt jelenti, hogy az elvégzendő munka is kevesebb lenne. A szakszervezeti vezető a kormányzati sikerkommunikációval szemben azt állítja: vidéken még a fővárosnál is sokkal rosszabb a helyzet, az állampolgárok bizonyosan érzékelik az ügyintézés akadályokba ütközését, lassulását, sőt esetenként ellehetetlenülését.

A Népszava forrásai a gyámügyi hivatali munka elakadását, sőt a gyermekvédelemben dolgozók tömeges távozását jelezték. Akad olyan megye, ahol válságértekezletet kellett összehívni, mert az olyan politikailag kényes ügyekben, mint például a családi otthonteremtési kedvezmény (CSOK) odaítéléséről döntő osztályokon sincs már elég ember. Máshol a feladatokat megpróbálják kiszervezni az államigazgatásból gazdasági társaságokba.

 

 

 

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.

Az elveszett busz

  • - ts -

A katasztrófafilmről okkal gondolhatnánk, hogy rövid idő adatott neki. Fénykorát a hetvenes években élte, de rögtön ki is fáradt, s a kilencvenes évekre már kicsit cikivé is vált. Utána pedig már csak a fejlődő filmkészítési technikák gyakorló pályáján jutott neki szerep.

Rokonidők

Cèdric Klapisch filmjei, legyenek bár kevésbé (Párizs; Tánc az élet) vagy nagyon könnyedek (Lakótársat keresünk és folytatásai), mindig diszkréten szórakoztatók. Ez a felszínes kellemesség árad ebből a távoli rokonok váratlan öröksége köré szerveződő filmből is.

Metrón Debrecenbe

A kiadó az utószóban is rögzíti, Térey szerette volna egy kötetben megjelentetni a Papp Andrással közösen írt Kazamatákat (2006), az Asztalizenét (2007) és a Jeremiás, avagy az Isten hidegét (2008). A kötet címe Magyar trilógia lett volna, utalva arra, hogy a szerző a múlt, jelen, jövő tengely mentén összetartozónak érezte ezeket a drámákat, első drámaíró korszakának műveit. 

Pénzeső veri

  • SzSz

„Az ajtók fontosak” – hangzik el a film ars poeticája valahol a harmincadik perc környékén, majd rögtön egyéb, programadó idézetek következnek: néha a játék (azaz színészkedés) mutatja meg igazán, kik vagyunk; a telefonok bármikor beszarhatnak, és mindig legyen nálad GPS.

Az elfogadás

Az ember nem a haláltól fél, inkább a szenvedéstől; nem az élet végességétől, hanem az emberi minőség (képességek és készségek, de leginkább az öntudat) leépülésétől. Nincs annál sokkolóbb, nehezebben feldolgozható élmény, mint amikor az ember azt az ént, éntudatot veszíti el, amellyel korábban azonosult.