„A kommunisták és a fasiszták valóban megkérdőjelezték a teljes fennálló intézményrendszert. A populista pártok programjaiban ilyen ideológiai alapvetést nem találni. Más típusú, sokkal amorfabb, flexibilisebb ellenféllel van dolgunk” – mondta Enyedi Zsolt szociológus-politológus az Eötvös József Csoport szerdai vitaestjén.
Szerinte a populista politikusokat jellemzi az a hozzáállás, mely szerint „a népnek uralkodnia kell, a népnek mindent szabad, a nép pedig én vagyok”, így az eltérő véleményen lévőket nem veszik figyelembe politikájuk kialakításakor, ha csak a pártprogramokat nézzük, mégsem mondanak radikálisan mást az alkotmányosságról, mint a többi párt. Éppen a végtelen rugalmasságuk és alkalmazkodási képességük teszi őket veszélyessé.
Enyedi mostanában saját bőrén is érezheti a populista politika romboló hatását, hiszen ő a CEU egyik rektorhelyettese. Ő volt a konzervatív, de az Orbán-kormánnyal szemben kritikus értelmiségiekből álló Eötvös Csoport „Nemzeti populizmusok és liberális demokráciák” című rendezvényének egyik felkért előadója is.
A másik előadó, Balázs Zoltán közgazdász-politológus (aki 2017 októberéig a Fidesz támogatásával volt a 15. kerület külsős alpolgármestere) szintén érintette a kommunisták és fasiszták által meghatározott történelmi időszakot.
Szerinte a populisták közelmúltbeli előretörésében nagy újdonság nincs.
A demokrácia természetéhez tartozik, hogy a politika nem hagyhatja figyelmen kívül az emberek érzelmeit, indulatait. Az érzelmeknek van egyfajta „árapályuk”, időnként fontosabbak a politikában, máskor kevésbé fontosak. Az indulati dagályokat kollektivista korszakoknak nevezhetjük, ilyen időszak volt a 20-as, 30-as évek „szörnyű következményekkel”, de 68-ban vagy a rendszerváltáskor is nagy szerepet kapott a tömegérzelem, azokból mégsem lett katasztrófa.
| ||
A populista pártok közelmúltbeli előretörésének négy magyarázatát vázolta felvezetőjében Győrffy Dóra közgazdász. Enyedi Zsolt szerint a legkevésbé meggyőző az az elmélet, amelyik a gazdasági egyenlőtlenségek növekedésével magyarázza a mostani hullámot. Bár a gazdasági válságnak volt valamekkora hatása, nem a legszegényebbek szavaznak a populistákra, az ilyen pártoknak ráadásul nincs markáns gazdasági programjuk, a jobb- és baloldali, illetve a neoliberális gazdaságpolitika eszköztárából egyaránt válogatnak.
A megváltozott médiatér (social media, fake news) és a liberális demokrácia intézményeivel szembeni cinizmus is jó magyarázó tényezők, de Enyedi szerint a populista hullám elsődleges kiváltója egy „kulturális ellenforradalom.”
Az elmúlt évtizedekben nagyon gyorsan változott liberális irányban az emberek értékszerkezete és a politika világa.
Itt elsősorban a kisebbségi jogok térnyerésére kell gondolni, a homoszexualitás elfogadására majd a melegházasság legalizálására, a faji is nemi diszkrimináció tilalmára. Ezt a társadalom egy része agresszióként éli meg, így a politika fő kérdésévé az vált, hogy mekkora veszély fenyegeti a közösségi és személyes identitásunkat. Mindez annak ellenére igaz, hogy valójában biztonságosabb éveket élünk, mint korábban bármikor.
| ||
Enyedi úgy látja, igazából a progresszívek jövője is rózsásnak ígérkezik, mivel a tanultabb rétegek, a fiatalok és a bevándorlók őket támogatják, ezek a csoportok pedig egyre népesebbek lesznek. Most is inkább azért tűnik úgy, hogy visszaszorulnak a liberális demokrácia hívei, mert támogatóik passzívak, a másik oldalon sokkal erősebb a mobilizáció.
Balázs Zoltán azt mondta, a jobboldali elit másoknál ügyesebben üli meg az emberek érzelmi hullámzásait. Szerinte a tömegek nyelvén való beszéd a politikus hivatásának része. „Látta már valaki Jean-Claude Junckert tömegekhez beszélni?” – dobta be a kérdést ezen a ponton. Azt azonban ő is hibának tartja, ha az indulatok felkorbácsolása állandóvá válik.
„Vissza kell tudni gyömöszölni a szellemet a palackba” – mondta.
Úgy véli, kellő távlatból nézve a mai populista hullám nem akkora dráma, igaz semmi garancia nincs rá, hogy nem visz majd végbe komoly pusztítást. Néhány ellenerőt azért felsorolt. Szerinte a politika természetéhez hozzátartozik a „mérséklet erénye”, az „egyensúlykeresés művészete” is. A monarchiák példája is azt mutatja, hogy az emberek szeretik otthonosan, egy közösség tagjainak érezni magukat, így egy pont után talán elegük lesz a populisták folytonos polarizációjából és ellenségkép-gyártásából.
Enyedi Zsolt azt jósolta, hogy a tagoltabb nyugat-európai társadalmakban rövid távon nem várható a populisták kelet-európaihoz hasonló vagy Donald Trump-féle erősödése. Itt jellemzően 15-20 százalékon állnak a populistaként kategorizált pártok, és az sem túl valószínű, hogy az európai parlamenti választáson egységesen lépnek majd fel. Sokatmondó, hogy ezt leginkább egy amerikai, Steve Bannon szorgalmazza The Movement (Mozgalom) nevű kezdeményezésével.
| ||
Még Trumpról is elmondható, hogy bár sok őt támogató médium van, „állami pénzen nem ragaszthatja tele az országot a saját üzeneteivel” – mutatott rá Enyedi. Szerinte a populizmus legveszélyesebb válfaja a paternalista populizmus, amely a hagyományos elitellenesekkel ellentétben az erősebb állam pártján van, így az erős vezető iránti igényt is kielégíti. A CEU professzora úgy látja, a populizmussal szembeni küzdelem fontos lépése annak tudatosítása volna, hogy a liberális demokrácia nem egyenlő a liberalizmussal.
„Liberális demokráciában a konzervatívok és a szociáldemokraták is otthon érezhetik magukat. Arra kellene koncentrálniuk, ami a populistákkal szemben összeköti őket.”
