A GYEM 2012 januárjában alakult, öt haza civil szervezet – Amnesty International Magyarország, Háttér Társaság, Magyar Helsinki Bizottság, Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Jogvédő Iroda (NEKI) és a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) – hozta létre, céljuk az, hogy közösen álljanak ki a gyűlölet-bűncselekmények elleni hatékonyabb állami fellépésért. Az alapító szervezetek munkáját a területen jártas szakértők segítik, a munkacsoport a sértettek ingyenes képviselete mellett szakmai anyagokkal segíti a jogszabályok értelmezését, kutatásokat végez és a témához kapcsolódó képzéseket indít.
Magyarországon a legtöbb esetben romák, vallási és szexuális kisebbségek vagy menekültek esnek áldozatul „gyűlölet-bűncselekményeknek”. „Az EBESZ (Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet) meghatározása szerint gyűlölet-bűncselekmény minden olyan bűncselekmény, ideértve a személy vagy vagyon elleni bűncselekményeket, ahol a bűncselekmény áldozatának, helyszínének vagy tárgyának kiválasztása mögött ezen áldozatok, helyszínek vagy tárgyak valamely közös tulajdonság (pl. faji hovatartozás, nemzeti vagy etnikai származás, nyelv, bőrszín, vallás, nem, kor, értelmi vagy testi fogyatékosság, szexuális irányultság vagy más hasonló tulajdonság) által meghatározott csoporthoz való vélt vagy valós tartozása, vagy e csoporthoz fűződő kapcsolata áll” – olvashatjuk a GYEM honlapján.
| ||
A magyar büntető törvénykönyv (Btk.) ezen bűncselekményeket „közösség tagja elleni erőszak” néven bünteti, okai az előítéletes indokból elkövetett bántalmazás, kényszerítés és garázda magatartás lehetnek. A GYEM ehhez fűzött alternatív kommentárt: belevennék egyebek mellett a rongálást is, hiszen egy horogkeresztet rajzoló egyén tette is egy bizonyos csoport felé irányul(hat), s az előítéletesség fogalmát is kimeríti, a hatályos törvény szerint ez azonban ma Magyarországon nem minősül gyűlölet-bűncselekménynek.
A sajtótájékoztatón a munkacsoport öt tagja ismertette a 24 esetet összegyűjtő kiadványt (mely elérhető a GYEM honlapjáról), melyben megtalálhatjuk például a bicskei menekülttáborban élő férfi esetét, akit ketten vertek meg és hagytak a vonatsíneken úgy, hogy nyolc napon túl gyógyuló sérüléseket szenvedett, első körben azonban a rendőrség csupán garázdaságért indított eljárást. Ebben az esetben az volt a sértett fél szerencséje, hogy a bicskei menekülttáborban dolgozik a Helsinki Bizottság egyik ügyvédje, így a GYEM-hez gyorsan elért az eset híre. „Ha nincs a GYEM, ha nincs egy olyan ügyvéd, aki beszél angolul és átveszi a menekült ügyét, vagy ha nem jön létre a rendőrségen belül a szakvonal, akkor senki sem firtatta volna az ügy minősítését, és simán csak garázdaságért ítélték volna el a két gyanúsítottat” – mondta az üggyel foglalkozó Tóth Balázs a Helsinki Bizottságtól. Az itt említett szakvonal egyébként rendkívül érdekes: ez az ORFK-n belül működő szerv, megyénként egy nyomozó vezeti, és az efféle bűncselekmények vizsgálatára jött létre 2012 elején. Jó ideig azonban a témában jártas civil szervezetek sem tudtak a létezéséről, Jovánovics Eszter, a TASZ Romaprogramjának vezetője elmondta, hogy véletlenül, egy közérdekű adatigénylés során tudták meg, hogy létezik egyáltalán egy ilyen szerv a rendőrségen.
A biztos úr csak biztosra megy
| ||
A bicskei ügy mellett szó esett még a Magyar Gárda 2012-es ceglédi felvonulásáról, egy budapesti homofóbesetről, amikor egy meleg férfit inzultáltak egy éjszakai buszon, és egy gyöngyöspatai életveszélyes fenyegetésről is. Dombos Tamás, a Háttér Társaság munkatársa szerint ezekből és a kiadványban szereplő többi esetből is jól kirajzolódik, melyek az alapvető problémák a gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban. „A rendőrség sokszor nem tartja ezeket bűncselekményeknek, vagy nem a megfelelő tényállás alapján indítanak eljárást. Súlyos problémák vannak továbbá a helyszíni rendőri intézkedésekkel is, sok esetben nem igazoltatnak a helyszínen, vagy nem foglalják le a tárgyi bizonyítékokat, pedig ezek a későbbiekben nagyban segítenék az elkövetők azonosítását. A nyomozás során is kimaradnak lépések, a rendőrség rendelkezésére álló eszközök közül (házkutatás, térfigyelő kamerák felvételeinek bekérése, internetes kutatás) sokat nem vagy nem időben használnak ki. Végezetül pedig a jogorvoslat szűk köre sem segíti a sértetteket, hiszen sokszor a panaszhoz sincs meg a joguk” – foglalta össze Dombos. A gyűlölet-bűncselekmények kapcsán a legtöbb esetben tehát a fő probléma a rendőrség gondatlansága, ez azonban a jelenlévők szerint nagyon rossz üzenetet közvetít, hiszen a bűn elkövetésének súlya koránt sincs egyensúlyban a büntetéssel, a megfelelő minőségű felelősségre vonás elmarad, s ha az elkövető esetleg még meg is ússza az ügyet, az nagyban elősegítheti a gyűlölet-bűncselekmények terjedését.
A szakértők szerint a rendőrségi szakvonalak léte nagyban hozzájárulhat az eljárások minőségének javulásához, de a rendőrségen rendszerszintű problémák sokasága várja a hozzájuk forduló állampolgárokat. „Nincs speciális szaktudás a rendőrségen, továbbképzésekre lenne szükség, emellett pedig az adatgyűjtés sem megfelelő” – mondta Jeney Orsolya, az AI magyarországi vezetője. Jovánovics hozzátette, a rendőrök előítéletességét sem zárhatjuk ki, Dombos szerint pedig a rosszul beállított teljesítménymutatók is sokat rontanak a helyzeten. „Minél több ugyanis a bejelentés, annál több üggyel kell foglalkozniuk, melyeket, ha nem tudnak megoldani, rosszabb lesz a statisztikai mutató és persze a megítélésük is. Ezért sok esetben inkább csak olyan bejelentésekkel foglalkoznak, amelyeknél nagy esély van a megoldásra.”
Ki védi meg őt?
A kiadványban tárgyalt 24 eset 2009 és 2013 között történt, azt azonban, hogy valójában mennyi gyűlölet-bűncselekmény történt, történik, nem tudhatjuk. „Egy eset több eljárást is jelenthet, ez a szám azonban még így is rettentően alacsony. A probléma az, hogy nagyon sokan nem fordulnak jogvédőkhöz, így hiába tudunk mi jogvédelemmel szolgálni, ha nem találnak meg minket az esetek, és mi sem találjuk meg őket” – mondta Tóth Balázs, aki szerint Budapesten és a nagyvárosokban, illetve azokban a megyékben (például Fejér), ahol a szakvonal jól működik, sokkal nagyobb eséllyel érhetők el jó eredmények egy-egy eljárás során, illetve sokkal több sértett ügye jut el a GYEM-hez is.
A vidéki helyzet mégis katasztrofális. „Nagy-Britanniában évente körülbelül 40 ezer gyűlölet-bűncselekményt regisztrálnak, míg Magyarországon ez a szám úgy 30-35. Ez a különbség az országok területi eltérései mellett is iszonyú nagy” – mondta el kérdésünkre Jovánovics. Arra pedig, hogy milyen más jogorvoslati lehetőség áll rendelkezésükre, ha a magyar rendőrségnél vagy bíróságnál nem járnak sikerrel, azt válaszolta: „Strasbourghoz fordulhatunk, de csak abban az esetben, ha minden magyarországi jogorvoslati lehetőséget kimerítettünk. Nekem most három-négy esetem van Strasbourgban, a baj azonban az, hogy lenne még olyan lehetőség itthon is, amivel élhetnénk ezen ügyek kapcsán. Például az úgynevezett pótmagánvád, amikor a sértett saját magát képviseli, ettől azonban nagyon félnek, amit meg is értek. A gyöngyöspatai sértettünk például azt mondta, nem megy el a bíróságra, mert akkor újra találkoznia kellene az elkövetővel, aki életveszélyesen megfenyegette, és ki védi őt meg, ha a tárgyalás után ismét felbukkan a háza táján?”
