Két év az átlagos várakozási idő ahhoz, hogy a magukról gondoskodni nem tudó idősek bekerülhessenek egy otthonba. Ezt azonban sokan már meg sem érik: a várakozók fele előbb meghal, minthogy ellátáshoz juthasson - írja az Abcúg.
A 65 év felettiek arány évről évre emelkedik, idén februárban már 24 ezren voltak valamely időseket ellátó otthon várólistáján. A statisztikák szerint 1990 és 2017 között 13 százalékról 19 százalékra nőtt a 65 év felettiek száma, ez kétmillió főt jelent, akik közül 1,3 millióan élnek valamilyen korlátozottsággal.
Hiába az idősek számának gyors ütemben való növekedése: "a magyar állam az uniós átlagnál kevesebbet költ idősgondozásra: az elmúlt években nem jöttek létre új állami férőhelyek, a különböző ellátási formák finanszírozása pedig alig növekedett" - tiszik hozzá. Ráadásul ez azt is jelenti, hogy a gondozás a családra hárul, a gondozók - általában a nők - pedig kénytelenek feladni munkájukat.
Mindössze a korosztály 3%-a jut be idősek otthonába, és csupán 7% részesül házi segítségnyújtásban. Pedig igény lenne rá, ahogy írják, 1993 és 2017 között szinte megduplázódott az idősotthonokba kerülő ellátottak száma, ez azonban így is csak a töredéke annak a mintegy 200-250 ezer embernek, akik leginkább gondozásra szorulnak. A gondozásba kerülők nagy része (47 százalákuk) tartósan beteg, sokan valamilyen mentális betegséggel vagy fogyatékossággal élnek, illetve a statisztikák szerint az intézményekben élő idősek negyede demens.
Kiemelik, hogy az elsődleges fealadtokat az önkorményzatoknak kellene ellátniuk, de ez nem mindenhol valósul meg: 2015-ben a települések 91 százalékában volt elérhető házi segítségnyújtás, étkeztetés pedig 86 százalékukban, ráadásul a 3000 főnél nagyobb településeken nappali ellátást, (ebbe szabadidős programok szervezése, életvezetés segítése, hivatalos ügyintézésben való segítségnyújtás is beletartozhat), a 30 ezer főnél nagyobb településeken pedig gondozóházat is kellene fenntartani.
Az állam ezzel szemben elsősorban az egyházakat támogatta: egyre több ellátóházat adott egyházi fenntartásba; míg az EUROSTAT számításai szerint 2015-ben Magyarország ettől elmaradt, a GDP 0,4 százalékát fordította idősellátásra. Az EU tagállamai átlagosan a GDP 0,5 százalékát költötték az idősek ellátására, tehát a magyar átlag ettől elmarad.
A rossz ellátásszervezés, a finanszírozás elégtelensége hosszú várólistákhoz vezet: ám a legkevésbé van idejük a több éves várakozási idő kivárása a legtöbbször maguk ellátására képtelen időseknek.
"Jelenleg 100 férőhelyre 45 várakozó jut, a várakozás ideje átlagosan 2 év, a kérelmek körülbelül fele megszűnik a várakozási idő alatt, az esetek felében elhalálozás miatt" - írják.
A társadalom mellett ráadásul a szociális ágazatban dolgozók rétge is elöregedőben van, egyre kevesebb fiatal választja ezt a pályát, így a mostani dolgozók nyugdíjazásakor hirtelen nagyon sok új munkaerőre lesz szükség. Az idősek gondozása így legtöbbször a családokra marad, ez azonban nagy terhet ró általában a nő hozzátartozókra, akik kénytelenek elhagyni állásukat. Így nekik az idős szülő, hozzátartozó gondozása után igényelhető ápolási díj jelenti az egyetlen bevételi forrást, ennek alapösszege a 2019-es 15 stázalékos emelés után bruttó 37 490 forint, emelt összege 56 398 forint, kiemelt összege pedig 67 482 forint.
Utolsó zugok
A magyar idősgondozás éppúgy kettészakadt, mint a társadalom egésze: a szegény nyugdíjasok még szegényebbek és kiszolgáltatottabbak lettek, a tehetősebbek viszont egyre több lehetőség közül választhatnak. Az állam pedig hátrébb lépne.
