Tavaly év végén, nem sokkal azután, hogy az egyik legtőkeerősebbnek tartott médiagigász, az Axel Springer a veszteségek miatt bezárta a Reggelt (a lapnak ma csupán online kiadása működik), óriási példányszámú, színes fotókkal illusztrált, jó minőségű papírra nyomott ingyenes magazinok leptek el néhány kormánypárti vezetésű magyarországi várost.
A piac újrafelosztásától megrémült lapok - és a szoc- és ballib internetes média - munkatársai azóta egyfolytában azt próbálják bizonyítani, hogy új versenytársuk a pártpolitika szülötte. A HVG az alábbiakat derítette ki: az új magazinokat kiadó Budapesti Riport Kft.-t Győri Tibor - a Mahir Rt. volt vezérigazgatója - és Dombrádi Krisztián alapította, a minimálisan szükséges 3 millió forintos törzstőkével. Ebben a cégben szerzett nemrég tulajdont a Pro-Aurum Rt., amelyet a "jobboldalhoz több szálon kötődő" Töröcskei István vezet. A Pro-Aurum Rt. amúgy 46 százalékos tulajdont vásárolt a HírTv üzemeltetőjében, illetve 20 százalékot a Magyar Nemzet kiadójában is. Magyarán: a Budapesti Riport Kft. nem más, mint a Fidesz szócsöve, de minimum a jobboldalhoz (azaz: a Fideszhez) kötődő vállalkozás.
A szocballibkomcsizsidó média igyekszik persze a Budapesti Riport Kft. kiadványainak pártelkötelezettségét is "bizonyítani". A 900 ezer példányban még csak ezután megjelenő Budapesti Riport ("társasági magazin") ugyanis plakátok százain reklámozza magát. Ezeken Demszky Gábor (SZDSZ) főpolgármester látható Jean-viccek körítésében. És nyilván csak a véletlen műve, de például többnyire olyan hirdetőhelyeken, amiken korábban a Fidesz Változás-sorozata és a Magyar Vizsla gyurcsányos-kókás reklámjai virítottak. A Hírszerző portál cikke emlékeztet arra, hogy Dombrádi Orbán Viktor exkormányfő főtanácsadójának az asszisztense volt, s hogy a magazin 2004 májusában jelent meg először a Belváros-Lipótvárosban, a Ferencvárosban, Kőbányán, a Rákosmentén, valamint Pestszentlőrinc-Pestszentimrén. "A fővárosi témákra fokuszáló bulvárlap - írja a Hírszerző - önmagát társasági lapként aposztrofálja, ám politikai érdeklődése sokkal erősebb, mint amennyit önmeghatározása sejtetni enged. Megjelenését követően a lap néhány hónapig még törekedett az objektivitás látszatára, de 2004 őszétől már gyakorlatilag kritikátlanul közli a Fidesz álláspontját. Még a civil vagy civilnek tűnő ügyekben is a Fideszhez kötődő személyeket szólaltat meg. Míg a társasági rovatot eleinte az újság terjesztési területéről származó hírességekkel töltötte fel, később szinte kizárólag a polgári körös rendezvényekről ismert arcokkal - Pataki Attilával, Pitti Katalinnal, Rákay Philippel - közölt interjúkat."
Dombrádi Krisztián, aki a magazinok közül a budapestit főszerkeszti, a Hírszerzőnek, illetve a Magyar Hírlapnak tagadta a pártkötődést. "A kiadó piaci koncepció alapján döntött a kiadvány megjelenéséről. (...) Nem politikai, hanem gazdasági megfontolásból szórják tele Budapest postaládáit. A kerületi lapok piacán egyhangú az állapot, érdemes volt befektetni, s ezt az olvasók is visszaigazolják." A Pilvaxban tartott sajtótájékoztatóján a főszerkesztő kijelentette: "Ez tisztán üzlet, annak viszont forradalmi vállalkozás."
Legyen így: készpénznek vesszük Dombrádi Krisztián állítását, s miután a Fidesz illetékese (Ambrus Balázs fővárosi szóvivő) is határozottan tagadta, hogy pártjának bármi köze lenne az új magazinhoz, mi elhisszük: ez egy tisztán üzleti vállalkozás, amelynek célja a profitszerzés.
Vágjunk bele mi is!
Pontosan ugyanazt akarjuk, pontosan úgy - remélhetően pontosan ugyanannyiért, ha már egyszer forradalmi újításról van szó.
Formai etalonnak a Budapesti Riport Kft. kiadásában Kecskeméten megjelenő 16 oldalas Hírös Riportot választottuk. A társasági magazin vágott mérete 230 x 305 milliméter, amiből következően B4-es formátumú. (Főszerkesztője, Farkas Mihály Tamás - lásd keretes anyagunkat - ugyan A4-esnek véli, de hát egy magazinfőnök nem feltétlenül nyomdai szakember.)
A lap 40 ezer példányban jelenik meg, 57 grammos LWC (műnyomó) papíron. Ekkora példányszám előállítása kizárólag tekercsnyomó (rotációs) gépeken gazdaságos, eleve nem kértünk tehát olyan nyomdától árajánlatot, amelynek csak ívnyomó berendezése van. Elfogadtuk, hogy 56 grammos SC papírra is készülhetne a kiadvány - a két papír között filléresek a különbségek.
40 ezer példánnyal kalkulálva, gerincragasztva, az állományt levilágítható módon elektronikus adathordozón rendelkezésre bocsátva 15-20 forint/db ajánlatokat kaptunk. Mivel a kiadvány reklámokból tartja fönt magát, legnagyobb sajnálatunkra a magasabb, 20 százalékos általános forgalmi adót voltunk kénytelenek hozzászámolni, s így 18-24 forint közötti darabonkénti bruttó előállítási árhoz jutottunk. A továbbiakban ennek a 21 forintos átlagával kalkulálunk. A kézbesítéssel a Magyar Posta Rt.-t bíznánk meg, bruttó 4 forint/db áron. Vagyis a 40 ezer példány nyomdai előállítása és eljuttatása 40 ezer háztartásba 40 000 x 25 = 1 000 000 forintba kerülhet.
Sikerült kiderítenünk ugyanennek a kiadványnak a vonatkozó 100 ezer példányos alapköltségeit is. A nagyobb példányszám miatt 13-16 forintra jött ki a nettó darabár, amiből következően az átlagos bruttó nyomtatási költség 17,40. A postai kézbesítéssel együtt példányonként bruttó 21,4 forinttal kalkulálhatunk, ami összesen 2,14 milliós alkalmankénti kiadást jelent.
Hogy még jobban menjen a bolt, beterítenénk egymillió példánnyal Budapestet is. 12,50-től 15,50-ig terjedő nettó, azaz 14 forintos átlagárakat kaptunk, ez 16,80 forint/db bruttó bekerülési ár. Tekintettel a nagy mennyiségre, mondjuk 20 forint a kézbesítéssel együtt, tehát egy szám kinyomtatása és eljuttatása az olvasókhoz 20 millió forint.
Maga a nyomtatás és a kézbesítés azonban csupán a költségek egy részét teszi ki. Nyilvánvalóan meg kell fizetni a szerkesztőségi helyiség(ek) bérleti díját csakúgy, mint a szerkesztés, a cikkírás, a fotózás honoráriumát. Abból indultunk ki, hogy 100 ezer forintnál többet nem költenénk bérleti díjra, továbbá mindenki saját maga fedezné telefonálási és internetköltségeit.
A Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) ajánlott honoráriumait alapul véve a cikkírásért (a címlapot nem számítva oldalanként 3 flekkel, 5650 forinttal számolva) 40 ezer példánynál 254 ezret kellene átutalnunk a munkatársaknak. 95 ezer járna a szerkesztőknek. A lapszámonkénti átlagosan 50 képért plusz a címlapfotóért - a MÚOSZ honoráriumtáblázata szerint is - 650 ezer járna a fotósnak. Summa summarum ez cirka 1 millió forint/szám. Százezres példányszámnál 1,2, egymilliósnál pedig 2 millió forint körüli az élőmunka költsége (mármint a legnagyobb szakmai szövetség ajánlását figyelembe véve).
Egy közönséges kínai zsebszámológéppel is a végére juthatunk a dolgoknak. A 40 ezer példányos - a "nagybetűs élet" dolgait (ez a társasági magazin önmeghatározása!) bemutató - újságunk kiadási oldalán 2,1 millió forintot látunk. Azazhogy:
vannak itt még
költségek bőven. Ha A mi újságunk (ez lesz a címe, döntöttük el) ugyanúgy szeretné megreklámoztatni magát, mint mondjuk a Budapesti Riport Demszky Jean Gábor "vicceivel", az bizony minimum 20 milliónkba kerülne. Nem kis kiadás, pláne egy minimálisan feltőkésített (?) káeftének. Elmorfondíroztunk azon a teljességgel képtelen - hiszen az érintettek által kategorikusan cáfolt - állításon, hogy a Budapesti Riport és nyolc mutációja csupán a választási kampány végéig jelenne meg. Feltételezve, hogy ez a szemenszedett hazugság mégis igaz, akkor 6 számmal kéne kirukkolniuk, tartva a kéthetenkénti tempót. Mindennel együtt ez 180-200 millió forintos ráfordítás - körülbelül a fele annak, amennyit egy a választásokon induló párt hivatalosan, a törvények szerint a kampányra költhet.
Ám ha ez a - Dombrádi Krisztián szavait felidézve - "forradalmi vállalkozás" "tisztán üzlet", érdemes szemügyre venni a bevételeket is.
Elvégre ebből kéne meggazdagodni.
A Hírös Riport II. évfolyam 1. számában kettő darab reklámra leltünk. Az egyik (a címlap jobb felső részén) egy 38 x 38 mm-es hirdetés, a másik pedig a teljes hátsó oldalas borító. Szerencsénkre megtaláltuk a lapban az értékesítési vezető számát, aki vasárnap délelőtt is be volt kapcsolva, és a harmadik csengetésünkre fölvette telefonját. Bemutatkoztunk, ő is, majd kérdésünkre, hogy egy egész oldalas reklám ára mennyi, azt felelte: 120 ezer forint (plusz áfa), ám ez - természetesen - lefelé módosulhat, ha többször hirdetünk, és nyilvánvalóan több valamivel, ha a borítóra esne a választásunk.
A Hírös Riport II. évfolyamának 1. számáról tehát azt sejtjük: kétmillió körüli a kiadás, és mindent összeszámolva maximum 200 ezer forint lehet a bevétel. De merjünk nagyot tévedni! Legyen csak egymillió a kiadás (az újságírók és a szerkesztők a nemes cél érdekében ingyen dolgoznak!), ám ettől a bevétel továbbra sem nő.
Ez volt az a pillanat, amikor a biztos csőd rémétől megrettenve és visszariadva örökre letettünk arról, hogy magunk a meggazdagodásnak a magyarpolgári módját válasszuk. A mi hétköznapi, konzervatívan haszonelvű mentalitásunkkal úgy látjuk, nincs értelme egy olyan vállalkozásnak, amelynek 100 forint a fix kiadása, ám csupán 10 forint a kiszámítható bevétele. Igaz, a ténykedés - talán a szó Kerényi Imre-féle értelmében - ettől lehet még "forradalmi" vállalkozás.
Ámbár időközben Dombrádi Krisztián véleménye is megváltozott: lapzártánk idején közölte a Népszabadsággal, hogy "csalódtam, kiszállok. Én ezt a lapot üzleti és nem politikai vállalkozásnak tekintettem. Sajnos azonban teljesen azzá vált, és ebben már nem kívánok részt venni. A hullámok átcsaptak a fejem fölött." Dombrádi főszerkesztői posztját az alapítótárs, volt Mahir-vezér Győri Tibor vette át.
Kételyek és válaszok
Részletek a Petőfi Népe fórumának Hírös Riport című topikjából
Móriczka (2006. 01. 01. 11.58)
Lenne itt valaki, aki összefoglalná, hogy mi is a téma? Ha egy újság (úgy hiszem, az), akkor ad.1. milyen a formátuma (A4, A3 stb.), ad.2. mekkora a terjedelme (hány oldal), ad.3. ki szerkeszti (mi van az impresszumában) és hol, ad.4. hogyan lehet hozzájutni (mennyibe kerül, hol árulják stb.), ad.5. nagyjából mi a tartalma, ad.6. üzleti alapon működik (van benne pl. fizetett hirdetés)? Köszönettel fogadom a felvilágosítást, én sajnos semmit sem tudok a kiadványról.
BUÉK 2006 (2006. január 01. 12.16)
T. Móricka! BUÉK! Én a 3. és a 6. ponthoz tennék hozzá valamicskét. Hogy lásd. ad3: Szappanos Benedek szerkeszti - a többi között. ' volt Szécsi polgármester jobb keze, médiaügyben. És első seggnyalója. (...) A feleségét Szécsi helyezte el a városháza legbizalmasabb osztályán. Nos, most innét kapja a lap a legbizalmasabb információkat, amelyekkel Szécsit nyírni lehet. Szappanost egyébként Szécsi jó szíve utalta be öt évre az egyik kecskeméti kolesz igazgatójának. (...) Végül annyit: Szécsi bukjon meg nyugodtan. Ha hagyja mindezt!!! ad6: a lap nem üzleti alapon dolgozik. Nincs benne hirdetés. A helyi jobb az egyik - állami támogatásokkal jól ellátott - ágazatból szűri át a zsozsót, vagyis az adófizetők pénzén nyomják. Hogy miről szól? Nem tudni. A szövegekből nem derül ki. A PESTI RIPORT a kiadója.
KÉM (2006. 01. 01. 12.46)
ad 1. - A4-es formátum, ad 2. - 16 oldal, színes, megjelenik kéthetente, ad 4. - ingyenes és a postaládában landol, akár kéretlenül is. Terjesztőjéről nincs infóm. ad 5. - a tartalmáról összefoglalót nem kívánok írni. Helyette néhány cím az újságból: "Még nem volt ilyen rossz költségvetése az országnak", dr. Horváth Zsolt; "Változásokra van szükség a gazdaságban", dr. Nagy Zoltán; "Érzéketlen városvezetés", Nyitray András (a szerzők fideszes képviselők - B. J.); "Erkölcs és Média", Kondor Katalin.
FARKAS MIHÁLY (2006. 01. 02., 17.07)
BUÉK mindenkinek! Úgy látom, hogy mint majdnem minden esetben, most is információ nélkül mond véleményt nagyon sok ember, ráadásul úgy, hogy nem vállalja saját nevét. Én a saját nevemen írok, vagyis én valóban Farkas Mihály Tamás vagyok, a Hírös Riport főszerkesztője. Szóval, mindenképpen szeretnék néhány dolgot tisztázni.
A Hírös Riport egy lapcsaládhoz tartozik. Budapesti kiadóval, s magánemberek a tulajdonosok, tehát egy fillér állami pénz sincs benne. Természetesen üzleti vállalkozásról van szó, tehát reklámanyagok vannak és lesznek is az újságban. A4-es a formátum, ingyenes, minden hónapban 9-én és 20-án jelenik meg, 40 000 példányban.
