Nemzet és alkotmánymódosítás - Záhonyra futottak

A kormány a tél elején alkotmánymódosítási tervezetet terjesztett a parlamenti pártok, majd a határon túli magyarok szervezeteinek képviselői elé. Bár a külhoni magyarok és az anyaország viszonyát rendezni kívánó javaslat elfogadására konszenzus hiányában vajmi kevés az esély, a kezdeményezés történetét nem érdektelen áttekinteni.

Az állampolgárság kiterjesztéséről szóló 2004. decemberi népszavazás idején kirajzolódó és azóta nagyjából változatlan politikai erővonalak ismeretében a kétharmados többséget igénylő kezdeményezés bukását már a kezdet kezdetén borítékolni lehetett. A határon túli magyar szervezetek többsége (és a mögéjük csendben behúzódó Fidesz) ugyanis nem kíván engedni a letelepedés nélküli kettős állampolgárságból, ami a szocialisták számára elfogadhatatlan. A nagyobbik kormánypárt a borús kilátások és az ebben a ciklusban már csak február végéig tartó országgyűlési ülésszak rövidsége ellenére mégis megpróbálta a lehetetlent. Lapunkat Avarkeszi Dezső, a bevándorlást és honosítást érintő jogszabályokat felülvizsgáló kormánymegbízott tájékoztatta a tervezet tartalmáról. E szerint a pártok, majd a határon kívüliek elé terjesztett alkotmánymódosítási javaslatnak

négy fontos eleme volt

Az első és legfontosabb az alkotmány nemzetfogalmát tisztázta volna. A jelenlegi normaszöveg-ben bár néhány helyen szerepel a "nemzet" fogalma (lásd A nemzet az alkotmányban című keretes írásunkat), az csak a kontextusból derül ki, hogy ez alatt leginkább a politikai közösség, azaz a Magyarországon élő magyar állampolgárok értendők. A javasolt szöveg viszont ehelyett egy egészen másféle meghatározást, a kulturális nemzet fogalmát kívánta bevezetni. E szerint a nemzet közös nyelvi, kulturális és történelmi hagyományokkal rendelkező közösség, melynek a határokon kívül élő magyarok is a részei. Az első probléma rögtön abból adódik, hogy amennyiben az alkotmány a nemzetet e kiterjesztő értelemben definiálja, a zavar elkerülése érdekében a politikai közösséget fedő "nemzet" szóval is kezdeni kell valamit; hiszen a köztársasági elnök nem fejezheti ki az erdélyi és az anyaországi magyarok egységét, de az állam tulajdona sem lehet részben a kárpátaljai magyaroké stb. (Néhány további buktatóról lásd: A nemzet és az alkotmány, Magyar Narancs, 2005. december 15.) Márpedig a címer vagy a zászló "nemzetietlenítése" - miként azt Varga Attila alelnök a Narancsnak kifejtette - nemcsak a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének (RMDSZ) lenne elfogadhatatlan, de feltehetőleg a hazai közvéleményben is vihart kavart volna, különösen a kampányidőszakban.

A kultúrnemzet fogalmának meghonosítása mellett az is szerepelt a javaslatban, hogy a jövőben a Magyar Köztársaság nem felelősséget érez, hanem felelősséget visel a határain kívül élő magyarok sorsáért (alkotmány, 6. § [3]), ami talán némileg aktívabb szerepvállalást feltételez. A kormány javaslata továbbá alkotmányos garanciát nyújtott volna arra, hogy a határokon túli magyarokat Magyarország határain belül milyen jogok, azon kívül pedig milyen támogatások, kedvezmények illetik meg, és törvénybe foglalta volna, hogy az Országgyűlés és a kormány intézményes párbeszédet folytasson a határokon kívül élő magyarok szervezeteivel.

A javaslatot a decemberi négypárti egyeztetésen egyedül az MSZP támogatta. Az MDF egyetértett az alkotmánymódosítás szükségességével, de ennél tovább nem merészkedett, a Fidesz viszont a határon túliak véleményétől tette függővé az álláspontját.

Egyedül az SZDSZ

utasította el kategorikusan a kezdeményezést. Az egyeztetésen a liberálisokat képviselő Eörsi Mátyás lapunknak úgy fogalmazott: pártja nem híve az alkotmány aktuálpolitikai indíttatású farigcsálásának, és az alaptörvény nemzetfogalma alatt továbbra is a politikai nemzetet, azaz az itthon élő magyar állampolgárok közösségét értik. Egy a Magyar Állandó Értekezlethez (Máért) hasonló magyar-magyar konzultációs fórum intézményesítését viszont azért tartják szükségtelennek, mert az érdemi párbeszéd így is, úgy is a résztvevők szándé-kától és nem a megbeszélés formai kereteitől függ, továbbá "ezzel az erővel az állam az ápolókkal és a vasutasokkal való tárgyalási kötelezettségeiről is törvényt alkothatna".

A kormány a tervezetet két szövegegyeztetési kört és (Avarkeszi Dezső tájékoztatása szerint) a Köztársasági Elnöki Hivatal véleményének megismerését követően tavaly december 16-án vitatta meg a határon túli magyarok szerveze-teinek képviselőivel. A legmarkánsabb ellenvéleményt a szlovákiai Magyar Koalíció Pártja (MKP) képviseletében Duray Miklós alelnök, illetve a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) elnöke, Kovács Miklós fogalmazta meg. Duray a Narancs kérdésére kijelentette, hogy a kormány indítványa eleve alkalmatlan volt a tárgyalásra, mivel - jóllehet szándéka szerint alkotmányos szinten kívánta rendezni a határon túli magyarok státusának ügyét - érdemben semmit nem tett hozzá a 2003-as (és általuk ugyancsak elutasított) kedvezménytörvényhez, a státus meghatározása pedig egyáltalán nem szerepelt benne. A másik fő gond az, hogy a kulturális nemzet fogalma két részre szakítja a magyarságot: a hagyományaiban és kultúrájában élő nemzetre, valamint a magyar állampolgársággal rendelkező politikaira.

Miután forrásaink, köztük Kovács Miklós szerint Duray minderről részben Trianon kontextusában beszélt, megkérdeztük az MKP alelnökét, hogy szerinte mennyiben jelentene a kormány javaslatának elfogadása bármilyen változást a jelenlegi valós Kárpát-medencei helyzethez képest. Duray nem emlékszik ugyan, hogy az egyeztetésen felmerült volna Trianon kér-dése, de úgy fogalmazott: "Nem tudhatjuk, időben meddig tart a minket jelenleg körülvevő valóság, hogy mennyire átmeneti. 1918-ig a kulturális és a politikai nemzet egy és ugyanaz volt, ma viszont nem. (É) Az államhatár a békeszerződés értelmében a Duna fő sodorvonala, ezért ma a bősi felvízcsatorna közepén kellene húzódnia: ebből is látszik, hogy semmit sem lehet véglegesnek tekinteni." A Narancs felvetésére, miszerint a határok áthelyezése (egészen a történelmi határok eléréséig) nem változtatna a (magyar) nemzet megosztottságán, Duray kifejtette: a két ország uniós tagsága máris új, árnyaltabb helyzetet teremtett. Például a határ menti régiók akár közös regionális parlamentet is választhatnak, bizonyos politikai kérdésekben a lakosok álláspontja a nemzetiségük-től függetlenül is azonossá válhat. A kulturális nemzet fogalmának alkotmányos becikkelyezése így uniós-nem uniós viszonylatban is megoszthatja a magyarságot.

A KMKSZ-es Kovács Miklós szerint két fő kifogásuk volt. Az első procedurális jellegű: a kormány a Máért megkerülésével, egyenkénti megkeresések és egyeztetések során dolgozta ki a javaslatot, és ez számukra elfogadhatatlan. A másik ellenvetés elvi jellegű: "Határozottan ellenezzük, hogy jogi úton próbálnak minket rászedni. A javaslat a magyar nemzetet a magyar állampolgárokra szűkíti, mi pedig e szerint hazátlan senkik vagyunk. A koncepcióból ez rajzolódik ki" - fogalmazott Kovács a Narancsnak. "Vannak a nemzet meghatározásának trianoni vonatkozásai, és érzékelem, hogy nem teljesen egyértelmű az alkotmány nemzetfogalma, de a szűkítő értelmű tisztázásába nem fogunk belemenni - summázta a véleményét lapunk azon ellenvetésére, miszerint a javaslatból mindennek pont az ellenkezője olvasható ki. - Nehéz jogilag pontosan megformálni a nemzet mibenlétét, hiszen a magyarok több állam területén élnek, Magyarországhoz lojálisak, miközben Magyarország nem eléggé erős, hogy egyértelmű kifejezést használjon." A kérdésre, hogy vajon mi lenne a megfelelően egyértelmű kifejezés, Kovács Miklós kifejtette: a határon túli magyarok megszállt területeken élnek, és kisebbségként vannak kezelve, holott a kisebbség fogalma "nem ránk, csak a homoszexuálisokra, Európába bevándorolt arabokra, cigányokra illik".

Kovács lapunknak elismerte: létezik kulturális nemzet, de azt is fontosnak tartotta világossá tenni, hogy ez csak akkor nem jelent visszalépést, ha az is kimondatik, hogy "a magyar nemzet egységes, függetlenül attól, hogy a maradék Magyarországon vagy az elcsatolt területeken él". Az Európa Tanács Velencei Bizottsága állásfoglalá-sának említésére - miszerint az anyaország nem létesíthet jogviszonyt más ország állampolgárával - Kovács a Narancsnak is felidézte a decemberi tanácskozáson tett testhigiéniai indítványát: "Ezt a véleményüket írják le, nyomtassák ki minél vastagabb papírra,

csavarják össze, és tegyék

a megfelelő helyre. Mindezzel akkor is arra utaltam és most is, hogy nem kell mindig Európának bokázni, Gyurcsány Ferenc is ilyen értelemben fogalmazott a gazdaság makroadatait kifogásoló uniós jelentés után."

Az "ellenvélemény", majd az elutasítás persze nem érhette villámcsapásként a magyar kormány képviselőit, Duray Miklós például néhány héttel a decemberi tanácskozás előtt írt Aki gyűlöli a magyarokat címmel veretes publicisztikát a miniszterelnökről. "Nagyszerű alap volt egy konstruktív megbeszéléshez" - fogalmazott rezignáltan Avarkeszi Dezső. A megbeszélés után Duray és Kovács sajtótájékoztatón ismertette a közös álláspontot a kormányjavaslat megosztó jellegéről, és a nyilatkozathoz harmadikként csatlakozott a Fidesz frakcióvezető-helyettese, Németh Zsolt is. A Narancs kérdésére, hogy vajon mi a pártja önálló álláspontja a kormány javaslatáról, Németh elmondta: a Fidesz alapvetően egyetértett a szándékkal, mivel fontosnak tartja az alkotmányos kötelezettségvállalást a határon túliakért. Kifogásolta ugyanakkor, hogy a kormány a megkérdezésük nélkül, sőt gyakran épp az akaratuk ellenében döntött a határokon kívül élő magyarokat érintő kérdésekről, így például a Szülőföld Alapról. "Örvendetes, hogy a nemzetpolitika már nem 23 millió román inváziójára épít. Az elmúlt egy év a kiútkeresésről szólt, de ami a határokon kívül élők státusa ügyében most történik, az csak zsonglőrködés, ami a meglévő státus kibontásá-ról szól, új típusú jogállás létrehozása nélkül. Ez a próbálkozás nem fogja kiváltani a magyar állampolgárság kiterjesztésére vonatkozó igyekezetet."

Az időközben lezajlott egyeztetések és találkozók során egy új konszenzus lehetősége látszik körvonalazódni. E szerint az eredeti javaslatból kikerülne a kulturális nemzet definíciója, viszont a Magyar Köztársaság erélyesebben lépne föl a határokon kívül élő magyarokat érő jogsértések ellen. Az eredeti javaslatot a kezdettől leginkább pártoló Vajdasági Magyar Szövetség január közepén nyilatkozatban üdvözölte a tervezetet, ugyanakkor leszögezte: továbbra is ragaszkodnak a kulturális nemzet becikkelyezéséhez. Jóval pragmatikusabb az RMDSZ-alelnök Varga Attila, aki a Narancsnak kifejtette: a kormány megközelítése anakronisztikus, mivel az unióban semmilyen hasznot nem hoz a politikai nemzet elméleti vitájával való mégoly elmélyült foglalkozás. "Miután mind az EU nagy közösségének vagyunk-leszünk a tagjai, nem értem, miért lennénk magyarabbak attól, hogy az benne van az alkotmányban. A praktikus kérdéseket kell megoldani, a történelmet úgysem tudjuk átírni."

Továbbra is kérdés persze, hogy mi értelme az erőlködésnek, miután világosan látszik: még a határon túli magyar szervezetek között sem lesz konszenzus az ügyben. Már csak azért sem, mivel a Fidesz feltehetőleg mindent elkövet annak megakadályozására, hogy az MSZP-dominanciájú kormány - magyarságteljesítményét javítan-dó - épp a választás előtt kössön presztízsnövelő megállapodást a külhoni magyarokkal. Így ugyanis a Fidesznek kellene magyarázkod-nia választói előtt, hogy támogatják-e a megállapodás életbelépéséhez szükséges alkotmánymódosítást, ami egyértelmű visszalépés lenne az állampolgárság kiterjesztéséhez képest.

Felvetésünkre, miszerint az ügy napirenden tartása az MSZP kampánycéljait látszik szolgálni, Avarkeszi Dezső a következőket válaszolta: "Hogy így van-e, az hit kérdése. December 16-a után mondhattam volna, hogy nem csinálom tovább, és ha a határon túli szervezetek nem támogatnák többségében, ma is mondhatnánk, hogy feladjuk. De csak két olyan szervezet van, amelyik kategorikusan elzárkózik a javaslatainktól. Április 30-ig szól a megbízatásom, ami egyébként a miniszterelnök programjának a része. Ha február vé-géig nem jön össze, nem történik tragédia."