"Nem sok vizet zavarnak, lekopogom, eddig még egy dísztárcsám sem tűnt el" - mondta a Narancsnak a debreceni Menekülteket Befogadó Állomás mellett autókereskedő-telepet működtető vállalkozó. A Sámsoni út túloldalán található büfé felszolgálója szerint a tábor szomszédságában lakók az elmúlt tizenhárom év alatt megszokták az "idegenek" jelenlétét, és kifejezetten bosszantja őket az önkormányzati döntés miatti felfokozott médiaérdeklődés. "Egyik újságíró, tévé jön a másik után, hogy arról faggassanak, miért kérjük a tábor bezárását. Nem ezzel akarok bekerülni a hírekbe!" - fakadt ki az egyik telep tulajdonosa.
Ha megjön József
A fideszes többségű debreceni közgyűlés a március 20-i ülésén fogadta el azt a felterjesztést, amely az állomás kitelepítését kéri az illetékes Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól (IRM). Az előterjesztés (lásd "A legkevésbé érzik otthonuknak" című keretes írásunkat) szerint az egykori szovjet laktanyában kialakított "befogadóállomás környékén élők sötétedéstől nem járnak az utcákon, de a szülők még napközben is félnek iskolás gyermekeiket a befogadóállomásig közlekedő autóbuszokon egyedül utaztatni".
A táborban dolgozó szociális munkások szerint a debreceni városvezetés láthatóan keveset tud az állomás valós helyzetéről, a dokumentumban szereplő fogalmak pontatlanok, az előterjesztő még a menekültjoggal sincs tisztában. A 1200 fő befogadóképességű táborban az ügy kipattanásakor alig 340 menekült tartózkodott, többségük a jugoszláv utódállamokból származik. "Közel negyven országból érkeznek hozzánk a menedéket kérők, változó, hogy kik vannak többségben. Egy-egy nagyobb nemzetközi válság, háború idején főleg az érintett államok a fő kibocsátók, a Benazir Bhutto elleni sikeres merénylet után például számos pakisztáni menekült érkezett hozzánk" - beszélt a tábori fluktuációról a befogadóállomás egyik munkatársa.
Néhány hete került Debrecenbe Mohammad Afzal, akit politikai nézetei miatt üldöztek el Pakisztánból. "A Muszlim Liga egyik vezetőjeként és a száműzetésből nemrég hazatért Navaz Sarif támogatójaként szálka voltam a Musaraf-diktatúra szemében. Nem sok választásom volt, ha otthon maradok, biztos bebörtönöznek" - mondta a Narancsnak Afzal, aki Cipruson keresztül jutott el hazánkba. (Egy másik pakisztáni menekült megpróbáltatásairól lásd előző számunkat: Valahol Európában, Magyar Narancs, 2008. április 17.) Szökéséről, útjáról többet nem volt hajlandó elárulni, inkább a pakisztáni rezsimet szidta, amely szerinte az év elejei választások után sem változott: az elnök titkosszolgái mindenkit szemmel tartanak. Amikor a családjáról, otthon maradt gyerekeiről faggatjuk, elnémul, a szemét törölgetve elindul a menza irányába.
Myrvete Vitijo még évekkel ezelőtt, a kosovói villongások idején menekült Magyarországra. A tábor családok számára fenntartott részében lakik gyerekeivel, mint mondta, végre itt biztonságban érzi magát - bár nem akar a városban letelepedni, ugyanis nem talál munkát. Amikor arról kérdezzük, hogy nem akar-e visszatérni az időközben függetlenné vált Kosovóba, szomorúan legyint: attól, hogy elszakadtak Szerbiától, még nem lett jobb az élet, nem szeretné, ha a gyerekei nyomorúságos viszonyok közepette nőnének fel. Szintén a szegénység elől menekült Magyarországra egy Kassa melletti faluból József, aki azt állítja, hogy a szlovák hatóságok megfosztották állampolgárságától, így akkor sem tudna hazaköltözni, ha akarna. A magát magyar cigánynak valló férfi menedékjogi kérelmét a magyar hatóságok már többször elutasították, s mivel uniós tagállamról van szó, szinte kizárt, hogy a közeljövőben megkapná a menekült vagy oltalmazott státuszt (a jogi kategóriákról lásd Státuszban című keretes írásunkat).
Nyitni, csukni
Az állomás lakói legfeljebb fél évet tartózkodnak Debrecenben. Az év elején hatályba lépett új szabályozás szerint az országba érkező menekültek előbb a békéscsabai állomásra kerülnek, ahol zárt intézményi elhelyezést kapnak. A menedékjogi kérelmük befogadása után költöznek át a cívisvárosba - januártól tehát csak azok a menekültek lakhatnak Debrecenben, akiket már "megszűrtek" a Békés megyei székhelyen. Bár szabadon mozoghatnak a városban, az állomás területét csak akkor hagyhatják el, ha a biztonsági szolgálat feljegyzi a kilépésüket. Státuszuk rendeződése után Bicskére kerülnek, ahol szintén biztosított a szabad mozgásuk. Miként a város jegyzőjétől megtudtuk, náluk eddig még nem merült fel a tábor bezárásának gondolata. Kifejezetten büszkék az 1989 óta működő állomásra, melynek köszönhetően a nemzetközi és az európai közvélemény Bicskét toleráns, befogadó városként tartja számon.
A debreceni menekülttábor munkatársai sem értik, hogy a városvezetés ennyi év után miért rontott neki az intézménynek. Az állomást az elmúlt években az ENSZ is támogatta, sikerrel szerepeltek számos európai pályázaton, a nemzetközi civil szervezetek kifejezetten jó véleménnyel vannak a náluk zajló munkáról. Az állomás speciális részlegéről, a bosnyák háború elől Magyarországra menekített, ma is működő elmeszociális otthonról számos cikk, riport - többek között egy komoly visszhangot keltett holland dokumentumfilm - született, melyek végső soron a város hírnevét öregbítették. Az igazgatóságot nem árasztják el a lakossági panaszok, az eddigi egyetlen tiltakozás a 19-es buszon dolgozó sofőröktől futott be, akik szóvá tették, hogy a menekültek jegy nélkül utaznak.
Az állomás lakói a háromszoros napi étkezésen felül némi zsebpénzt, havi 7150 forintot kapnak. A táborban külön kultúrház működik, lehet kondizni, biztosított az orvosi ellátás, van játszótér, focipálya - tehát az iskolába járó gyerekek kivételével a menekültek főleg az állomáson tartózkodnak, nem "lepik el" a várost. A tábor munkatársai folyamatosan próbálnak nyitni a lakosság felé, évente tartanak menekültnapokat a belvárosban, korábban még focibajnokságot is szerveztek, ahol a menekültek csapata a helyi civilekkel mérkőzött.
Nem kéne Debrecenbe menni?
A menekülttábor bezárása melletti fő önkormányzati érv: az állomás lakói a város boltjaiba, áruházaiba járnak lopni. A közgyűlési előterjesztés szerint tavaly a bizonyított szabálysértések tíz százalékát ők követték el: számszerűen 146 esetet tartanak nyilván - egy 200 ezres városban. "Legfeljebb néhány csokit süllyesztenek a zsebükbe, százforintos tételekről van szó" - állítja a tábor egyik munkatársa. "Az elmúlt két évben a befogadóállomás területén belül főként garázda jellegű bűncselekmények miatt kellett intézkednünk, körülbelül 10-15 ilyen eset történt. Ebben az évben négy alkalommal intézkedtek a rendőreink garázdaság miatt" - tudtuk meg Vezendi Jánosnétól, a Debreceni Rendőrkapitányság szóvivőjétől. A leggyakoribb "bűn", amit a menekültek követnek el a város utcáin: nem tudják hitelt érdemlően bizonyítani a személyazonosságukat.
Tény, hogy kérelmük befogadása után a menekültek gyakran eltűnnek a hatóságok szeme elől. Az embercsempészek többnyire csak "megpihentetik" a táborokban a kuncsaftjaikat, hogy pár hónap múlva továbbvigyék őket Nyugat-Európába. Ha mégis megvárják a kérelmük elbírálását, akkor néhány hónapon belül Bicskére távoznak. Részben erre hivatkozik a városháza, amikor azt hangsúlyozza, hogy a menekülteknek Debrecen csak egy átmeneti szálláshely, nem kötődnek a városhoz.
Bár az 52/2007-es IRM-rendelet szerint a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatalnak együtt kell működnie a területileg illetékes önkormányzattal, a felterjesztést megfogalmazó közgyűlési határozat semmire nem kötelezi a minisztériumot - Draskovics Tibor miniszter a lapzártánk utáni napokban postázza válaszlevelét. Az ügynek legfeljebb politikai következményei lehetnek: a fideszes városvezetés ismét felemlegetheti, hogy a szocialista kormány nem hallja meg az emberek szavát, hiába kérik, nem telepíti ki a "kártékony idegeneket". Nem úgy a helyi szocialisták, akik megszavazták az előterjesztést. Bákonyi László frakcióvezető-helyettes lapunknak azt mondta, a lakossági panaszokat, jelzéseket figyelembe véve alakították ki az álláspontjukat. Nem áll szándékukban kitelepíteni az állomást, csak figyelmeztetni akarták a problémákra a tábor vezetőségét és fenntartóját. A közgyűlési vitában a városvezetést élesen bíráló Gadus István liberális képviselő szerint Kósáék csak a menekültek nyakába akarják varrni a bűncselekmények számának növekedését.
Az ügy pikantériája, hogy néhány nappal a döntés után a városháza elutasította a menekültekkel foglalkozó civilek közterület-foglalási kérelmét, melyet a főtérre tervezett kulturális rendezvény szervezése kapcsán nyújtottak be. "Rengeteg szervezet akarja olcsó népszerűség szerzésére használni a város főterét, és nekünk tudnunk kell, kik azok, akik megérdemlik, hogy ott megjelenhessenek" - magyarázta a polgármester kommunikációs tanácsnoka az esettel foglalkozó index.hu-nak, miként szelektálnak a kérvényezők közül. Bár Kósa Lajost a közvélemény mérsékelt, középre húzó politikusként tartja számon, elgondolkodtató, hogy a Nagytemplom előtt rendszeresen masírozó Magyar Gárda miért nem akad fenn ezen a szűrőn.
"A legkevésbé érzik otthonuknak"A március 9-i népszavazás előtt megfogalmazott és kiküldött előterjesztés szerint a januári jogszabályváltozások következtében az érintett városrész "közbiztonsági szempontból még hátrányosabb helyzetbe került". Néhány meglepő idézet az előterjesztésből: "Ilyen körülmények között az itt elhelyezett ill. elhelyezendő menekültek a legkevésbé érzik otthonuknak Debrecent: ezek a más társadalmi, kulturális környezetből érkezett személyek a határ átlépése után pár héttel - legtöbbször nagyon szűkös anyagiakkal, vagy anélkül - a város utcáira kerülnek. Számukra Debrecen csak egy átmeneti szálláshely, amelynek tradíciói, kulturális, erkölcsi és tárgyiasult értékei semmilyen kötődést nem jelentenek." "... (a) befogadóállomás személyzete és az oda vezényelt rendőri állomány még a jelenleg befogadott menekültlétszám által kiváltott közbiztonsági problémákat sem tudja kezelni." "... (a)mikor pedig (...) az állomáson kívülre távoznak, végképp kikerülnek a személyük, státuszuk miatt szükségszerű közbiztonsági ellenőrzés alól, s lényegében csak annyi (...) érvényesül velük szemben, mint ami bármely más debreceni lakos esetében szokásos." |
StátuszbanA menedékjogról szóló törvényt 2007. június 25-én fogadta el az Országgyűlés. A január elsején hatályba lépett - a korábbi menedékjogi törvényt több ponton szigorító - jogszabály szerint Magyarország menekültként ismeri el azt a külföldit, akit hazájában faji, illetve vallási okok, nemzeti hovatartozása, meghatározott társadalmi csoporthoz tartozása, politikai meggyőződése miatt üldöznek. Kizáró ok lehet a származási országban elkövetett súlyos bűncselekmény. Ha a kibocsátó állam szerepel a biztonságos országok európai uniós vagy nemzeti listáján, akkor az elismerését kérőnek kell bizonyítania, hogy országa mégsem felel meg a biztonságos származási államokra meghatározott feltételeknek. Automatikusan megszűnik a menekültügyi eljárás, ha a kérvényező több mint 24 órára engedély nélkül elhagyja a kijelölt szálláshelyét. Egyébként a menekültstátusz szinte az állampolgársággal azonos jogállást biztosít. A menekült szabadon mozoghat, kereshet magának lakhelyet, utazhat, vállalhat munkát. Nem tölthet be viszont olyan munkakört, nem viselhet olyan tisztséget, amelynek ellátását a jogszabályok magyar állampolgársághoz kötik, valamint - a helyi önkormányzati választások és a helyi népszavazás kivételével - választójoggal sem rendelkezik. Aki nem felel meg a menekültkénti elismerés feltételeinek, de fennáll annak a veszélye, hogy származási országába történő visszatérése esetén súlyos sérelem érné, az oltalmazotti kategóriába kerül. Az oltalmazottat a menekült jogai illetik meg, azzal a különbséggel, hogy speciális úti okmányt kap, és semmilyen választójoggal nem rendelkezik. Az oltalmazotti jogosultságot a hatóságok ötévente felülvizsgálják. |
