A fővárosi roma önkormányzat választása: Önsemlegesítés

szerző
Kerényi György
publikálva
1999/3. (01. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Ha az EU-csatlakozás a magyar politika egyik legfontosabb célja, és az összes Magyarországgal kapcsolatos uniós dokumentum kiemelten foglalkozik a romák helyzetével, akkor a cigányok országos önkormányzatának január 23-i megválasztását bátran nevezhetjük az ország jövőjét meghatározó eseménynek. Ennek volt furcsa előjátéka a fővárosi roma önkormányzat szombati választása, amelynek kudarcában a Fidesz - szakítva a roma szerveződésekkel kapcsolatos eddigi semlegességével - aktívan közreműködött.

Ha az EU-csatlakozás a magyar politika egyik legfontosabb célja, és az összes Magyarországgal kapcsolatos uniós dokumentum kiemelten foglalkozik a romák helyzetével, akkor a cigányok országos önkormányzatának január 23-i megválasztását bátran nevezhetjük az ország jövőjét meghatározó eseménynek. Ennek volt furcsa előjátéka a fővárosi roma önkormányzat szombati választása, amelynek kudarcában a Fidesz - szakítva a roma szerveződésekkel kapcsolatos eddigi semlegességével - aktívan közreműködött.

A kilencfős fővárosi testület az ország második legnagyobb roma önkormányzata, négy év alatt mégis csak akkor tűnt fel létezése, amikor kiderült, hogy elnöke, Rostás Farkas György a kisebbségi önkormányzat nevében, de saját alapítványának gyűjtött adományokat, nem is keveset. Üléseinek jegyzőkönyvei tanúsítják, a Fővárosi Roma Kisebbségi Önkormányzat (FRKÖ) az elmúlt ciklusban semmit sem csinált, tagjai egymást marták, csak abban a trükkben voltak egységesek, melynek segítségével tiszteletdíjukat felvették. Először is megszavazták, hogy lemondanak a pénzről, majd hogy az FRKÖ kilenc fővárosi roma szervezettel együttműködési megállapodást köt, és pénzzel is támogatja őket. Dicséretes dolog ez akkor, amikor a kisebbségi önkormányzatiság elszívja a forrásokat a civilektől, a nagypolitika sem velük tárgyal, már ha egyáltalán tárgyal bárkivel is, aki romákat képvisel, szóval ilyen ínséges időkben egy kisebbségi önkormányzat pénzt nyom önszerveződéseknek. Csakhogy esetünkben a kilenc szervezet a kilenc képviselőé volt, más cigány organizációnak pedig nem sikerült együttműködnie az FRKÖ-vel. Gyaníthatóan a tiszteletdíj adómentesítése zajlott.

Mielőtt még baj lenne

A most leköszönő testület, élén sokat próbált elnökével, mindent megtett tehát azért, hogy gyanakvás övezze a romák politizálását, ártott a következő testület renoméjának is, de sebaj, demokráciában a választók négyévente lecserélhetik a nekik nem tetsző politikust. Legalábbis a gázsókat, merthogy Magyarországon roma színekben tizenöt éve furcsamód ugyanaz a csapat játszik a fontosabb pályákon. Előbb a szocialista pluralizmusban, a Magyarországi Cigányok Kulturális Szövetségében - amelyet már az Értelmező kéziszótár által sem értelmezett Hazafias Népfront hozott létre -, majd a Magyarországi Cigányok Demokratikus Szövetségének mezében - ezt a szervezetet 1989-ben a független roma önszerveződéstől felizgatott hatalom gründolta, a KISZ székházában -, azután pedig a demokratikus Magyarország nagy kisebbségpolitikai vívmánya, a kisebbségi önkormányzatiság vezető testületeiben. Most mégis úgy látszott, hogy a fővárosban az elmúlt tíz év egyik markánsan ellenzéki szervezete, a Roma Parlament vezette szövetség váltja fel a jórészt az eddig minden rezsimmel kiegyező politikusokból álló testületet. A 115 elektor (a fővárosi és az országos önkormányzatokat a helyi, Budapesten tehát a huszonhárom kerületi kisebbségi önkormányzati képviselők választják) közül hatvan szavazta volna meg a roma parlamentes listát. Pont ennyien jelentek meg a Városháza dísztermében szombaton.

Hiába, merthogy 87-en kellett volna lenniük, ugyanis érdekes módon az elektorok megválasztotta kisebbségi testületek létrehozásához az elektorok 75 százalékának részvétele szükséges. Sőt ez a szokatlanul magas részvételi arány a második választási fordulóban sem csökken. (Nem úgy, mint például a parlamenti választásokon, ahol elég előbb 50, majd 25 százalék az eredményességhez.) A kisebbségek tehát egyfelől meglepően könnyen hozhatnak létre helyi önkormányzatokat (elég öt ajánlás a jelöltséghez, aztán bármely magyar állampolgár, nemcsak kisebbségi, már szavazhat is rájuk), másfelől nehezen alakíthatnak olyan testületeket, amelyeknek nagyobb súlya lehet, mint egy pár százezer forintból gazdálkodó helyi kisebbségi önkormányzatnak. Így aztán komoly az esélye annak, hogy a fővárosban nem jön létre cigány önkormányzat, hacsak nem sikerül átcsábítani az egyik oldalnak kellő számú elektort a másiktól.

OCKÖ-választás előtt

A Roma Parlament vezetőit meglepte a bojkott, nem gondoltak rá, hogy ellenfeleik inkább megakadályozzák az önkormányzat megalakulását, mint hogy mások állíthassák fel azt. Pedig nemrég már felmerült a bojkott lehetősége, csak épp az országos cigány önkormányzat választásával kapcsolatban. Horváth Aladár, korábban országgyűlési képviselő, majd a Roma Polgárjogi Alapítvány vezetője vetette fel, arra az esetre, ha nem sikerülne rávenni Farkas Flóriánt, az OCKÖ vezető erejének, a Lungo Dromnak az elnökét, hogy az elektorok között rendezett előválasztások eredményei alapján állítsanak listát az OCKÖ-választásra, így biztosítva, hogy ne csak a választásokon relatív többséget szerzett Lungo Drom emberei kerüljenek megint az OCKÖ-be. Ám Farkas Flórián ügyes húzásai miatt a január 23-i OCKÖ-választást immár vélhetően megtarthatják (habár egy pécsi politikus felvette a Horváth Aladár által időközben elejtett ötletet). Ráadásul Farkas mögött sorakozik már az összes nagyobb szervezet, kivéve a Roma Parlamentet. A háromezerötszáz cigány képviselőből több mint nyolcszáz Lungo Drom-os, nagy esélyük van hát a győzelemre, ami a kislistás választási rendszer miatt ráadásul totális lehet: ´95-ben a Lungo Drom választási koalíciója a szavazatok negyven százalékával szerezte meg mind az 53 mandátumot.

December 22-én 19 szervezet Roma Társadalmi Összefogás (RTÖ) néven új tömörülést hozott létre, azt az illúziót keltve, hogy ez lesz majd az elmúlt négy évben igencsak kompromisszumkészen érdekérvényesítő Lungo Drom alternatívája. Ugyan már akkor is látszott, hogy az RTÖ szívesen megegyezne Farkas Flóriánnal, csakhogy az OCKÖ/Lungo Drom elnöke kivárt addig, amíg az RTÖ legtöbb aláírója megijedt, hogy a végén még nem lesz OCKÖ-képviselő, és otthagyva épp csak létrehozott koalíciójukat, január 6-án gyorsan felkéredzkedtek Farkas listájára. (A roma politika eddigi története alapján persze egyáltalán nem kizárt, hogy sokan nem is akartak Farkassal szemben indulni, feladatuk annyi volt, hogy megakadályozzák a potenciális ellenfelek összefogását.) Köztük olyanok, mint Osztojkán Béla, Farkas politikájának négy éven keresztüli ostorozója, aki Horváth Aladárral együtt összehozta az RTÖ-t. Horváth viszont lemaradt. Ennek ellenére ő is próbálkozott a Lungo Drom-listát kialakító megyei előválasztásokon, eredménytelenül. Persze ezeket az előválasztásokat sokan színjátéknak tartják: Farkas hívja össze őket, leginkább az ő emberei jelennek meg rajtuk, az elnök most ilyen cirkalmasan állítja össze a listáját. Amely nagy valószínűséggel nyerni fog, hiába lesz listája a Roma Parlamentnek, és hiába próbál gyorsan összeállítani egyet Horváth Aladár is.

Velünk élő történelem

Azok a politikusok, akik most első menetben bojkottálták a fővárosi választást, jórészt Farkas emberei. Náday Gyula együtt kezdett ugyan Farkassal a nyolcvanas évek végén, de aztán egynémely MCDSZ-beli (emlékszünk, Hazafias Népfront) milliók miatt kibékíthetetlennek tűnő politikai nézetkülönbségek támadtak közöttük. Náday ennek megfelelően két hónapja még bármilyen szövetséget el tudott volna képzelni, csak a Farkassal kötöttet nem. Aztán ő is simán lefalcolt az RTÖ-listáról a Lungo Drom-lista kedvéért. Rostás Farkas György is bojkottált, ő amellett, hogy FRKÖ-elnök, OCKÖ-tag is volt négy évig. Az író Lakatos Menyhért, Farkas tanácsadója és az OCKÖ-s Choli Daróczi József is távol maradt az FRKÖ-választástól.

Hogy nem puszta fantáziálás a Lungo Drom kezét keresni a fővárosi bojkottban, az is mutatja, hogy sikerült Kozák Jánost, az OCKÖ alelnökét is felfedeznünk az Akadémia utca 3.-ban, a választásoktól távol maradók párhuzamosan megtartott gyűlésén, holott Kozák nem is fővárosi elektor. A bojkottálók időt nyertek, bízva abban, hogy a hét végén megrendezendő, várhatóan Lungo Drom-sikert hozó OCKÖ-választások hatására a most még a Roma Parlamenttel szövetséges budapesti képviselők egy része is meggondolja magát, és akkor nem lesz kakukktojás a budapesti testület sem. Bár a bojkottálók szóvivői rögtönzött sajtótájékoztatójukon állították, hogy lépésükkel csak tárgyalásokra akarták szorítani a másik felet, merthogy az egység nagyon kellene a romáknak, és hogy a várhatóan február elején megismételt választásra mindenképp elmennek, egyikük, Rostás Farkas György ennek ellenkezőjét nyilatkozta a Népszabadságnak.

Ám nemcsak a Lungo Drom áll a bojkott hátterében. Ezt ugyanis, január 16-i sajtónyilatkozatuk szerint, egy alig egy hónapja színre lépett koalíció, a Roma Polgári Tömörülés (RPT) hirdette meg. (A bojkottról két olyan politikusuk tájékoztatta a sajtót, akiknek egyike sem lett képviselő egyik kerületben sem, sőt eredeti szervezetük sem érdekelt a fővárosi politikában. Egyikük, Makai István a Zhutinas nevű szervezet vezetője volt eddig, és négyévente szokott felbukkanni. ´94-re a Zhutinas lett a harmadik legnagyobb költségvetési támogatottságú roma szervezet, ennek dacára alig pár mandátumot sikerült szerezniük.) Két dolgot bírt eddig a Roma Polgári Tömörülés letenni a cigány politika dülöngélő asztalára: a bojkottot és egy január hatodikán kötött együttműködési megállapodást a Fidesszel. Fidesz-, illetve kormánytámogatásra utal az is, hogy pár nappal a választás előtt a mostani bojkottálók, az RPT a bolgár önkormányzat székházában gyűlt össze, mely önkormányzatot a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) élére történt szeptemberi kinevezéséig Doncsev Tosó vezetett, aki nemrég Fidesz-színekben próbált parlamenti képviselő lenni. Ráadásul az NEKH elnökének roma tanácsadói testületében több RPT-s politikus is helyet kapott.

Hagyományos táncrend

A kormányzati koreográfia - amelyet Doncsev Tosó cáfol - egyszerre megszokott és újszerű. Megszokott, mert a 15 éves gyakorlat szerint amint létrejön vagy nagyobb befolyásra tesz szert egy a cigányok helyzetén érdemben változtatni kívánó roma szervezet, a hatalom rögtön gründol vagy kistafíroz egy - vagy több - másikat. Így tett az MSZMP (MCKSZ, majd MCDSZ), így az MDF számtalanszor (a Roma Parlament megalakítása után két héttel, az éppen Rostás Farkas György vezette Magyarországi Cigányszervezetek Érdekvédelmi Szövetsége létrehozásával, a Roma Parlamenten belüli puccsokkal, egy ´93-as kormánypárti roma tömörülés létrehozásának kísérletével, a Lungo Dromnak a többi szervezethez képest többszörös anyagi támogatásával, így jött létre a Roma Szervezetek Érdekegyeztető Tanácsa 1994-ben, és még sorolhatnánk), nekik még - számtalan kisebb-nagyobb trükk segítségével - sikerült azt is elérni, hogy lojális cigány szervezet foglalhassa el az OCKÖ-t. De hasonló célt, a status quo fenntartását segítette az MSZP-SZDSZ-kormány is, amikor a választások előtt százmilliókkal tömte ki az OCKÖ-t, melyből aztán jó sok Lungo Drom-szervezetet (30 és 70 ezer forint közötti összeg járt egyért) lehetett országszerte létrehozni.

A kormány-Lungo Drom-paktum a magyar politikai hagyomány része lett, újdonság viszont a Fidesz történetében. A Fidesz ellenzéki pártként hangsúlyosan távoltartotta magát a roma önszerveződéstől: egyszer sem kötöttek választási szövetséget semmilyen roma szervezettel, listájukra sem vettek fel roma politikust. Most pedig abban a pillanatban, amikor először lenne esély rá, hogy országos súlya lehet egy a mindenkori hatalom cigánypolitikájával szemben kritikus roma szervezetnek, akkor a Fidesz-kormány elődeihez hasonlóan aktívan közreműködik ennek megakadályozásában. (Hiszen bár az FRKÖ-nek csak a főváros ügyeiben vannak köztestületi jogosítványai, óhatatlanul megnő a súlya az országos politikában is, felmutathatná az OCKÖ politizálásának alternatíváját, ráadásul egy ellenzéki Budapesten.) Cigányügyben mindent totális ellenőrzés alatt tartani: tanulta meg az állampárt idején a politika. Most a Fidesz is felmondta a leckét. Ugyanazt ugyanúgy.

Kerényi György

szerző
Kerényi György
publikálva
1999/3. (01. 21.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra