Jobb mód - Politikai erőviszonyok a nyugati határszélen

  • Arzt Gergely
  • 2005. július 21.

Belpol

A nyugati határszél megyéi a rendszerváltást követő két választáson még szabaddemokrata bázisnak számítottak, az utóbbi hét esztendőben azonban a jobboldal került látványos fölénybe. A térség meghatározó politikusait a változás okairól és a jövőbeni kilátásokról faggattuk.
A nyugati határszél megyéi a rendszerváltást követő két választáson még szabaddemokrata bázisnak számítottak, az utóbbi hét esztendőben azonban a jobboldal került látványos fölénybe. A térség meghatározó politikusait a változás okairól és a jövőbeni kilátásokról faggattuk.

Zala megye némiképp kilóg a sorból, itt az SZDSZ pozíciói sosem voltak az országos átlagnál erősebbek, innen csak 1990-ben sikerült egyéni képviselőjelöltet a parlamentbe juttatniuk (akkor három MDF-es és egy független induló tudott még nyerni). Négy évre rá egy szocialista trió mellett egy-egy FKGP- és KDNP-politikus szerzett mandátumot. A kisgazdák 1998-ban dupláztak, a későbbi koalíciós partner három győztesével kiegészülve vált teljessé a jobboldali diadal. 2002-ben a Fidesz-MDF parlamenti befutói jórészt igazolt játékosok voltak: Keszthelyen az MDF-ből indult Manninger Jenő, Lentiben a korábban KDNP-s Nógrádi László, Zalaszentgróton meg a kisgazdáktól átmentett Boros Imre nyert, utóbbi kettő második alkalommal. A megyeszékhelyen a később harmadik polgármesteri ciklusát megkezdő Gyimesi Endre futott be. Az egyetlen szocialista mandátumot Göndör István szállította, Nagykanizsán. Az uniós választáson itt is, mint a két másik megyében, az országos átlagot látványosan meghaladó arányban nyert a parlamenti ellenzék. Az országos 47,4 százalékos Fidesz- és 34,3 százalékos MSZP-támogatottsághoz képest Zalában 54,56-29,83, Vasban 56,73-27,27, Győr-Mosonban 55,22-29,37 volt a két vonatkozó számadat.

Gyimesi Endre az együttműködés javára írja, hogy

Zala

az egyetlen megye az országban, ahol a megyei önkormányzatban és a megyeszékhelyen is a jobboldal a vezető erő. A szocialistákat komoly, nem lebecsülendő ellenfélnek tartja, bár az MSZP csak Nagykanizsán és Zalaegerszegen bír jelentős bázissal, a másik három választókörzetben egyértelmű a jobboldali dominancia. A klasszikus kisgazda-elkötelezettség továbbra is jelen van a megyében, igaz, a párt szétesése némi zavart okozott a törzsszavazók körében. Mindezeken túl a kereszténydemokrácia viszonylagos erőssége és a Kanizsa köré összpontosuló szabaddemokrata mag egészíti ki a megye politikai térképét. Gyimesinek meggyőződése, hogy az 1998-2002 és a 2002-2005 közötti politika összehasonlítása csak egyféle eredményt hozhat, a korábbi fölény ezért megtartható marad. A választókerületi elnökök már kijelöltettek, így Gyimesi, Manninger és Nógrádi nagy valószínűséggel ismét megpróbálkozhat, ahogyan Cseresnyés Péter is újfent ringbe szállhat Nagykanizsáért. Zalaszentgróton Vígh László felsőrajki polgármester az elnök, Boros Imre, az MDF-ből kiülni kényszerült jelenleg független képviselő, exminiszter azonban vélhetően szintén elindul az országgyűlési választásokon. Az egyetlen szocialista befutó, Göndör István helyzete még kérdéses. Bár az MSZP országos elnöksége őt jelölné újra Nagykanizsán, a párt helyi szervezete Fodor Csaba városi képviselő mellett döntött. Göndör úgy látja, a kormányzati ciklusban történtek azt bizonyítják, van értelme bízni bennük. 2006-tól a párt pozícióinak erősödését várja a megyében.

Vasban

1990 az SZDSZ éve volt. Csak sárvári jelöltjüket gyűrte le alig több mint fél százalékkal a demokrata fórumos ellenfél. Négy évre rá ismét a négyes választókörzet volt a gyönge pont: ott a szocialista aspiráns nyert, a többi szabaddemokrata mind duplázni tudott. 1998-ban viszont az MDF-fel vállvetve tarolt a Fidesz. Az SZDSZ-bázis elszivárgását jól példázza, hogy a legsikeresebb nekirugaszkodó a második fordulóban épphogy nyolc százalékra érdemesített Hankó Faragó Miklós lett. ' 2002-ben vigasztalódott: közös SZDSZ-MSZP-jelöltként az egyetlen nem jobboldali befutó lett a megyében. Mellette a Fidesz-MDF-lista másodjára sikeres jelöltjei nyertek, a kettes szombathelyi körzetben Sági József, Kőszegen a kereszténydemokratáknál indult Básthy Tamás, Sárváron Kovács Ferenc, Körmenden Németh Zsolt.

Hankó Faragó Miklós, aki ma az Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, úgy véli: a látványos lemorzsolódás egyik oka a szocialistákkal kötött koalíció, a Horn-kormányban való részvételért büntették a választók - Vas megyében az országos tendenciánál is jobban - az SZDSZ-t. Ennek ellenére is úgy tartja, hogy az együttműködés indokolt volt, ám ennek szükségességét nem sikerült elfogadtatni a szavazóbázis egy részével. Az első MSZP-SZDSZ-ciklus végén "a szimpatizánsok száma sajnos tovább csökkent". Mindezek ellenére az SZDSZ-nek - az országos 4-6 százalékkal szemben - a megyeszékhelyen a biztos pártválasztók körében még ma is 10-11 százalékos a támogatottsága. Hankó Faragó a baloldal elutasítottságának okát jórészt Ausztria közelségében látja: a határsávrendszer miatt itt nem települhetett meg a szocialisták számára másutt biztos hátországot garantáló nehézipar. Másfelől a nyugati világról szerzett erőteljesebb személyes benyomások indokolták a szocializmus határozottabb elvetését, az ellene való következetesebb fellépést a rendszerváltás idején, és indokolják az utódpártnak tartott MSZP elutasítását napjainkban is. Mindemellett úgy véli: mivel a 2002-es választásokon sikeres volt az együttműködés, várhatóan jövőre is közös jelöltként indul. Helyzetét megkönnyítheti, hogy Szombathely a két nagy párt helyi szervezeteinek belső vitáitól hangos. A szocialisták soraiban a gyomorforgató részletektől sem mentes Tóth Csaba-ügy keltett zavarokat; a fantomszervezetek létrehozásával, tagok pénzért való beléptetésével a helyi pártszervezetben való hatalomátvételre törő csoportosulás mára teljesen kiszorult a vasi közéletből. Nemény András, a városi és a megyei MSZP alelnöke azt mondja, mindez "még időben történt", a választásokra talán már feledésbe merülhet, sőt szerinte Kiss Péter elnökségével még jól is jöttek ki a botrányból. A Fidesz "fázis-késésben van", náluk csak most éleződött ki a harc. Ott a városi tisztújítás zajlott utólag kétségbe vont körülmények között. Az elégedet-lenek szerint többen jogszerűtlenül vettek részt és szavaztak az eseményen. A párt ország-gyűlési képviselője, Gyimesi József, akit jövőre egyéniben nem indítanak és listás helyre sem számíthat, kilépett a parlamenti frakcióból. Breznovits István, az új szombathelyi elnök szerint minden szabályosan történt, és bár erre lett volna jog és lehetőség is, helyben senki nem emelt szót az utólag felhánytorgatott szabálytalanságok ellen. Állítja, azok a vádak sem állják meg a helyüket, hogy az MDF-ből átült polgárikör-koordinátor Hende Csaba igyekezne pozícióba helyezni embereit, hiszen ő maga most sem tölt be tisztséget a városi szervezetben, és a korábbi vezetéssel sem volt rossz viszonyban. Nem ért egyet azzal sem, hogy a párt radikálisai vették volna át az irányítást azoktól, akik ikább hajlanak a megegyezésre, együttműködésre. Bár túlzásnak tartja, hogy a jobboldal egyértelmű fölényben lenne a térségben, az szerinte sem lehet véletlen, hogy épp ebben a három megyei önkormányzatban született ellenzéki győzelem a 2002-es választásokon. Ennek elsősorban településszerkezeti okát látja: Vasban is sok az 500 lakos alatti aprófalu. Az embereknek itt más az egészséghez, a vállalkozáshoz, a munkához való viszonya, a munkanélküliség Pest után itt a legalacsonyabb az országban. A városok nagyságával egyenesen arányosan nő a politikai kiegyenlítettség. A Fidesz-túlsúly leginkább a kistelepüléses Vasvár-Körmend-Szentgotthárd háromszögben érzékelhető. Breznovits szerint a szabaddemokraták gondolkodása nem néppártos jellegű - mint a legnagyobb ellenzéki párté -, az általuk képviselt praktikus liberalizmusnak vidéken pedig elenyésző a bázisa.

A szocialista Nemény András is jórészt hasonlóan látja a párterőviszonyok okait: elsősorban az átlagosnál magasabb életszínvonal okozza a markáns eltérést. Az antikommunista hevület szerinte tizenöt év elmúltával már nem szempont. A jövő évi választásoktól legalább két listás bejutót remél, bízik abban, hogy ismét sikerül egyéni mandátumot szerezni Szombathelyen, és reméli, a helyben népszerű és sikeres jelöltek másutt is megszorongathatják a Fideszt. Ebben a megyében is a jól teljesítő választókerületi elnökök indulása várható a jobboldalon: a megyeszékhelyen Breznovitsé és Hendéé, Kőszegen és Sárváron a harmadik sikerére számító Básthyé és Kovács Ferencé. Körmenden némiképp bonyolultabb a helyzet: itt a polgármester Bebes István az elnök, de várhatóan a nemzeti fórumos Németh Zsolt indul Fidesz-jelöltként. Az MDF-ből a Lezsák Sándor eltávolítása miatt kilépett független országgyűlési képviselő nem vár átrendeződést a politikai erőviszonyokban, ám az általa tapasztalt nagy elégedetlenség ellenére sem gondolja, hogy páholyban kellene érezni magukat.

Győr-Moson-Sopron

megyén 1990-ben az MDF és az SZDSZ három-három jelöltje osztozott, mellettük hetedikként Szájer József (Fidesz) futott be. Négy évvel később négy szocialista próbálkozó mellett két szabad- és egy magyar demokrata győzött. Az utóbbi két választás azonban már egyértelműen a néhol és némelykor az MDF által megsegített Fideszé volt. 2002-ben duplázott Győrben Medgyasszai László és Szakács Imre, Mosonmagyaróváron Pap János, Csornán Áder János és Sopronban Szájer (utóbbit az uniós parlamentbe jutása után a kereszténydemokratáktól indult Firtl Mátyás váltotta félidőben). Kapuvárat Ivanics Ferenc hozta, az egyetlen baloldali egyéni mandátum a győri polgármester, Balogh József nevéhez fűződik.

A megyeszékhely első embere szerint többek között az is indokolja a jobboldal túlerejét, hogy a megyében "már 1957 óta fogható volt a bécsi tévé, sőt a hatvanas évek közepe óta példátlan módon a pártlap közölte is a műsorát". Az így szerzett információk erősítették a rendszerellenes érzelmeket, kialakult egy bázis, és ez az antipátia mindmáig fennmaradt azon személyek és politikusok iránt, akik az előző rendszerben funkciót viseltek. Elméletét személyes pályafutásával azonban részben maga cáfolja. Mint mondja, tipikus pártkarrier az övé, végigjárta a szokásos lépcsőfokokat, a kétkezi munkától a KISZ-en, a szakszervezeten át a városi tanácsig, ahol a tanácselnökségig vitte. Negyedszázada dolgozik a városházán, ezért aki "pártállami múmiának" véli, az is elismeri, hogy ért hozzá - a jobboldal részéről szintúgy elfogadják. 1994 óta folyamatosan nyer, egyre növekvő arányban. Jövőre nem jelölteti magát a polgármesteri címre, a parlamenti választásokon azonban indul, és a város felmérések szerinti legnépszerűbb embereként komoly esélye van a győzelemre. A közkedveltségi lista második helyezettje Medgyasszai László, aki, ha számottevő politikai erő megkérdezné, nem feltétlenül mondana nemet a városvezetői posztért való versengésre. Az országgyűlési mandátumért a Nemzeti Fórum ajánlásával, Fidesz-jelöltként indul, bár a megyei önkormányzatban a pártból való kiebrudalása ellenére még ma is az MDF-frakció tagja. Az egyértelmű jobboldali fölényt ő a történelmi hagyományokkal magyarázza. A második világháború után a Barankovics-féle Demokrata Néppárt volt a legerősebb a megyében. A szocialisták az ipari múltú városokban erősek (Győrben, Mosonmagyaróváron, kisebb mértékben Sopronban és Csornán), és ott, ahol nagybirtok és cselédség volt, amelyek nyomán állami gazdaságok alakultak. A Rábaköz, a Szigetköz, a Bakonyalja és Győr környéke azonban konzervatív kötődésű területek. Szakács Imre, a megyei közgyűlés fideszes elnöke is e gyökerekkel magyarázza a - gazdaságilag a főváros után a második legerősebb - régióban elért sikereiket. A városi közgyűlésekben, Kapuvár kivételével, ugyanakkor erősebb az MSZP; talán azért, mert Balogh Józsefhez hasonló népszerű személyiségeket indítottak az önkormányzati választásokon. Szakács Imre a korábbi jó eredmények megismétlésében bízik. 2006-ra hasonló Medgyasszai előrejelzése is, ámbár némi javulást remél. A szocialista Balogh József a pozíciók erősödését tűzi ki reális célul, hozzátéve: ők készülnek, igyekeznek.

Bugovics Zoltán, a győri Széchenyi István Egyetem Társadalomtudományi Tanszékének tanársegédje a relatíve nagy arányú gazdagodást említi a régió politikai narancsba borulásának okaként. A valóban polgárosodó helyi szavazókhoz 1998-ban jó hívószót talált a középosztály megerősítését, a vállalkozások megsegítését hirdető Fidesz. A falu-város viszony a másik ok; s mivel a megyei önkormányzatokból kimaradnak a megyei jogú városok, amiből Győr-Mosonban és Zalában kettő is van (Győr és Sopron, valamint Nagykanizsa és Zalaegerszeg), a falvak politikai súlya számottevően megnő. Mindezek eredményezik a parlamenti erőviszonyok megfordulását a térségben. A kommunistázást ugyan nagyon jó pszichológiai dramaturgiával építette fel és használta a jobboldal vezető pártja, ennek azonban mára egyre kevesebb szerepe van, egyre kevésbé kijátszható. Sőt, paradox módon a "mi Balogh Jóskánk" érzés például Győrben érzelmileg nép-nemzeti tartalmakkal is bír. Bugovics a kispártok eljelentéktelenedését, a kétpártrendszer lassú kialakulását a demokrácia működését veszélyeztető tényezőkként értékeli. Mivel a "polgári" mentalitás változatlan, a Fidesz várhatóan továbbra is igen erős marad a régióban a politológus szerint, és nagyot kellene hibáznia, hogy feltűnő előnye elolvadjon.

Neked ajánljuk