Magyar Narancs: Milyen eredményre számít vasárnap?
Mesterházy Attila: A kampánykörúton azt tapasztaltam, hogy valójában sokkal többen vannak a szocialista szavazók, mint azt sokan gondolnák.
MN: Pedig a mérések szerint december óta nem tudnak kimozdulni a holtpontról.
MA: A közvélemény-kutatások adatai inkább arra utalnak, hogy a szocialista párt túljutott a mélyponton, sőt az elmúlt három hónapban megindult felfelé. Manapság a baloldali szavazók egy része nem meri nyíltan felvállalni a pártszimpátiáját. Sokan félnek, ezért bizonytalannak vallják magukat, ha kérdezik őket. Hat-hét százalékra tehető a rejtőzködő szavazók aránya, meggyőződésem, hogy nagy többségük MSZP-s.
MN: Mivel magyarázza, hogy jelenleg az MSZP a legelutasítottabb párt?
MA: A támogatottság csökkenése rendszerint együtt jár az elutasítottság növekedésével. Viszont fontos, hogy egy nemrég készült felmérés szerint a bizonytalanok körében Orbán Viktoréval megegyező népszerűséggel és vonzerővel rendelkezem. Márpedig a hátralévő napokban ennek komoly szerepe lehet.
MN: A Jobbik nagyon az MSZP sarkában van.
MA: Mert rengeteg szavazót vitt el a Fidesz táborából. Elég csak belelapozni a jobboldali sajtóba, máris látni, hogy komoly háború zajlik a Fidesz és a Jobbik között. Több százezernyi szavazó ingadozik a két párt között.
MN: A tavalyi EP-voksoláson az észak-magyarországi térségben a Jobbik megelőzte a szocialista pártot. A hagyományosan MSZP-s ózdi és szerencsi körzetben harminc százalék felett teljesített a szélsőjobb, miközben a Fidesz jobban szerepelt, mint 2006-ban.
MA: Az európai parlamenti választásokról beszélünk, amin igen alacsony volt a részvétel. A 2006-os és a 2009-es eredmény nem vethető össze.
MN: Bocsánat, nemcsak arányokról beszélünk, hanem a széljobbra adott szavazatok számáról: tavaly a szerencsi térségben ötször annyi voksot kapott a Jobbik, mint négy évvel ezelőtt, míg az MSZP hatodannyit, mint 2006-ban.
MA: Sajnos az EP-voksolás Magyarországon a legalulértékeltebb szavazás. Mivel csak listára lehet szavazni, a választók nem érzik, hogy tétje lenne, nem csoda, hogy tavaly 36 százalékos volt a részvétel. Azt viszont jól tudják, hogy április 11-én a saját jövőjükről döntenek, itt egyéni választókerületek, helyi jelöltek, konkrét vállalások vannak. Arra számítok, hogy ismét hatvan százalék felett lesz a részvételi arány. Kérdés, hogy elégséges lesz-e a puszta demagógia. Bízom benne, hogy a magyar választókat nem lehet megtéveszteni, felismerik, hogy a szavazásnak most nagy a tétje, és felelősen voksolnak.
MN: Mi a fő cél, a Jobbik megállítása vagy a Fidesz kétharmadának megakadályozása?
MA: Mindkét veszély komolyan veendő. Az a kirekesztő, agresszív politika, radikális gyűlöletkeltés, amit a Jobbik képvisel, mérgező. Esetenként olyan állításokat tesznek, melyek legutóbb a harmincas években a náci Németországban hangoztak el. Érdemi válaszaik nincsenek, ha érdemben befolyásolhatnák Magyarország jövőjét, az katasztrófába hajszolná az országot. A Fidesz kétharmada hasonlóképpen megakadályozandó. Leszögezném, a Fidesz táborának és politikusainak nagy többsége demokrata. Ám vannak olyan vezetői - Orbán Viktor is közéjük tartozik -, akiknél a politikai érdek, a puszta pragmatizmus felülírja ezeket az elveket. Ugyanakkor a Fideszben az utóbbi nyolc évben teret nyert a populizmus: a kormány minden egyes intézkedésére nemet mondtak, még akkor is ellenünk hangolták a közvéleményt, amikor jól tudták, hogy ezzel az országnak ártanak. Ezért a populizmust én ugyanúgy komoly veszélynek tartom, mint a demagógiát és a rasszizmust, mert az ország jövőjét veszélyezteti.
MN: A kampány közepén még úgy nyilatkozott, hogy nem lesz visszaléptetés azokban a kerületekben, ahol a Jobbik végez az első helyen, a Fidesz pedig a másodikon. Nem kéne mégiscsak gesztusokat gyakorolni a demokráciavédelem jegyében?
MA: Nem vagyok benne biztos, hogy a mi szavazóink a párt felszólítására beikszelnék a Fideszt a második fordulóban. A jobboldali táboron az említett két párt osztozik, tehát a Fidesznek lenne lehetősége és kötelessége, hogy megállítsa szavazóinak jobbra tolódását. Inkább a Fidesznek kellene úgy döntenie, hogy az egyes körzetekben visszalép az MSZP javára. Ha a demokrácia védelméről van szó, akár még a harmadik helyről is lehet fordítani, a visszaléptetéssel pedig a Fidesz bizonyíthatná a demokratikus elvek melletti elköteleződését.
MN: Furcsa meglátás, nem hiszem, hogy a Fidesz szavazói valaha is az MSZP-re voksolnának, főleg, ha a pártjuk jelöltje az első vagy a második helyen fordul.
MA: Nem is a Fidesz-szavazókra számítok, inkább a bizonytalan szavazókról beszélek. Egy ilyen döntés ugyanis jelentős mozgósító erővel bírna: a második fordulóban a demokratikus berendezkedés - illetve az azt védő párt - és a felforgató szélsőjobb között kellene választani. Úgy gondolom, hogy a csendes többség ma a nyugalmat, békességet és a jogállam fenntartását támogatja.
MN: Milyen parlamentnek örülne jobban, amiben három vagy annál több párt tevékenykedik?
MA: A magyar demokrácia szempontjából az lenne jó, ha minél több párt kerülne az Országgyűlésbe. Ám jelenleg csak három pártnak van reális esélye erre. Azt látom, hogy a Fidesz annak örülne, ha több párt is öt százalék alatt teljesítene, és ezzel felaprózódna a szociálliberális tábor - miközben az MSZP támogatottsága tovább csökkenne. Ezzel nyolc-kilenc százaléknyi voks vesztődhet el. Ez túl nagy kockázat, főleg most, amikor a Jobbikkal szemben kell megvédeni a demokratikus berendezkedést.
MN: Mi van, ha a baloldali választók egy jelentős része azért akar az MDF-re vagy az LMP-re voksolni, mert kiábrándult az MSZP-ből? Ha nincs választási lehetősége, el sem megy szavazni.
MA: Ez sajnos a lényegen nem változtat. Ha nem jutnak be ezek a pártok, akkor elvész a rájuk adott szavazat.
MN: Eljött az "egy a tábor" időszaka? Nem érzi úgy, hogy ez a retorika az egypártrendszer emlékét idézi a baloldalon?
MA: Orbán Viktor kötcsei beszéde idézi a Kádár-kort, nem az MSZP politikája. Ugyanis a szocialisták soha nem tértek vissza az 1989 előtti időszakhoz: 1994-ben abszolút többségünk volt, mégis koalíciós partnert kerestünk, ráadásul a partnerünkkel együtt kétharmadunk volt, mégsem írtuk át az alkotmányt.
MN: Mit szól ahhoz, hogy több neves értelmiségi is úgy nyilatkozott, hogy "befogott orral" szavaz majd a szocialistákra?
MA: Biztos lesz ilyen szavazó, ám én megköszönöm az ő voksát is. Valóban sok hibát követett el az MSZP, de tudom, hogy ez a párt képes a megújulásra. Muszáj újragondolni a politikánkat, és én minden erőmmel azon fogok dolgozni, hogy 2014-ben ne a "legkisebb rossznak" tartsák a szocialistákat, hanem azért szavazzanak ránk, mert mi vagyunk a legjobb választás a politikai placcon.
MN: Mit tesznek annak érdekében, hogy a pártnak soha többé ne legyenek Zuschlag-, Hunvald- és Hagyó-ügyei?
MA: Mindenekelőtt tisztázzuk: a korrupció nemcsak az MSZP problémája, hanem az ország rákfenéje, és nem csak az elmúlt nyolc évben kerültek elő ilyen ügyek. Félreértés ne essék, nem a felelősséget akarom elkenni, csak tudom, hogy a korrupció felszámolásához elsősorban normális párt- és kampányfinanszírozási törvényre, megfelelő intézményekre, transzparenciára lenne szükség, de akárhányszor beterjesztettük ezeket a javaslatokat, a Fidesz soha nem szavazta meg őket. Még akkor sem, amikor egyetlen vessző megváltoztatása nélkül vittük a parlament elé a civilek törvényjavaslatát. Ugyanakkor elismerem, hogy gyenge a párt immunrendszere. Meg kell erősíteni az alapszabályt, ki kell szűrni a csalókat, díjazni kell a teljesítményt.
MN: Milyen ellenzéki párt lesz az MSZP?
MA: Ha valóban ellenzékbe kerülünk, számomra csakis a konstruktív hozzáállás lehet elfogadható. Nincs más út, a nemzet, az ország érdekében össze kell fognunk, együtt kell működnünk. Az elmúlt évek fényesen bizonyítják, hogy a nagyszabású változtatásokhoz nem elegendő a biztos parlamenti többség, ha az ellenzék gerjesztette társadalmi ellenálláson elbukik az ügy. Számos terület modernizációra szorul, változásra van szükség, s ha a Fidesz rászánja magát, akkor az MSZP-nek érdemes támogatnia a szükséges intézkedéseket az oktatásban, az egészségügyben, a gazdaságpolitikában és így tovább. Az örökös nemet mondáshoz nem kell túl nagy bátorság. Az egyes problémákról szenvedélyes vitát folytatni, majd megtalálni a közös nevezőt: ez az igazi kihívás. Az elmúlt egy év alatt végig tudtuk, hogy a megszorításokért meg fognak büntetni a szavazók, mégis kiálltunk a Bajnai-kormány mellett. Ha nem a konstruktív ellenzékiséget választjuk, akkor megtagadjuk ezt az egy évet is.
MN: Csakhogy közben lesz egy komoly vetélytársuk: a Jobbik nem fog önmegtartóztatást gyakorolni.
MA: Ez reális veszélyt jelent az MSZP-re és az országra nézve, de nem tudok és nem is akarok versenyt futni a felelőtlenségben a Jobbikkal. Még akkor sem, ha ebből rövid távon népszerűségvesztés következik. Az ország érdekeit fogjuk szem előtt tartani, hogy négy év múlva is azt mondhassuk, a magyaroknak vannak eredményeik, előbbre jutottunk. Ám a Jobbik feltörése nemcsak nekünk, hanem a Fidesznek is komoly gondot fog okozni. Mivel a szavazóikat még mindig illúziókban ringatják, elhitetik velük, hogy képesek fájdalommentesen kezelni a válságot, sokan csalódni fognak a választások után, és átpártolnak majd a Jobbikhoz. Könnyen lehet, hogy a szélsőjobb már a nyáron jelentős erővé hízik, de még ekkor sem szabad hozzájuk igazodni - a populizmus és a demagógia révén szerzett népszerűség ugyanis mulandó. A hitelesség viszont olyan tőke, amit könnyű felélni, de nagyon nehéz újrateremteni.
MN: Bár a Fidesz alig beszél a terveiről, azért több olyan javaslattal is előállt, amihez kétharmad szükséges. Ezek közül mit támogatnának?
MA: Elvi síkon számos kérdésben egyetértünk, ám az ördög a részletekben bújik meg, végleges választ csak akkor tudunk adni, ha láttuk a konkrét terveket. A parlamenti vagy a helyhatósági képviselők létszámának csökkentése, az önkormányzati reform benne van a mi programunkban is.
MN: Kettős állampolgárság?
MA: Bizonyos feltételekkel támogathatónak tartom az állampolgárság megadását a határon túl élő magyaroknak. Ha nem jár szavazati joggal, pontosabban, ha mindenki ott szavaz, ahol adózik - egy demokráciában a jogokhoz kötelességek társulnak. Egyébként ez elsősorban egy szimbolikus gesztus lenne, forradalmi változást nem hozna: szomszédaink többsége uniós tagország, Szerbia megkapta a vízumkönnyítést az EU-tól, Ukrajnában pedig jogilag kizárt a kettős állampolgárság.
MN: Egyes szám első személyben fogalmaz. Frakcióvezető kíván maradni?
MA: Elsősorban azért fogalmaztam így, mert lehet, hogy más ezt másként gondolja - nem akarok az ő nevükben beszélni. Ha lesz ráhatásom, akkor igyekszem majd ebbe az irányba vinni a párt és a képviselőcsoport munkáját. Újjá kell építeni a választások után a baloldalt, s ebből a munkából ki fogom venni a részem. Ha nem miniszterelnökként tevékenykedem a választások után, akkor szívesen vezetném tovább a frakciót.
MN: Kinek a pártja lesz a megújuló MSZP? A bérből és fizetésből élőké, a legelesettebbeké vagy a modernizációt támogató felső középosztályé?
MA: A baloldal mindig a progresszió erős bástyája volt, erről nem mondhatunk le. Ezt kell összehangolni a szolidaritással, az esélyegyenlőséggel és az igazságossággal. Mert a versenyképesség és a szolidaritás között nem vagy, hanem és van. Sokan azt gondolják, hogy a 2008-as népszavazás vagy a tavalyi miniszterelnök-csere után letért erről az útról a párt. Az elmúlt egy év viszont fényesen bizonyította, hogy az MSZP továbbra is felelős, hiteles progresszív erő. Olyan dolgokat léptünk meg, amit mások még a ciklus elején sem szívesen vállalnak. Egyébként, amikor erről beszélek, tudatosan kerülöm a reform szót. Nem azért, mert lejáratódott, hanem mert statikus fogalomnak érzem. A progresszió ugyanis messze több mint egy adott alrendszer megreformálása: nem egyszeri esemény, hanem az ország hozzásegítése a folyamatos megújuláshoz, maga a jó kormányzás, a felelős politizálás.
MN: Ha döntenie kell, melyiket választja majd: az adócsökkentést és gazdaságélénkítést, vagy a bérek és nyugdíjak emelését?
MA: Nem nyújtózkodhatunk tovább, mint amennyit a takaró megenged. Mi befektetni akarunk az emberekbe, nem a jóléti kiadásokat akarjuk fedezetlenül növelni. Megtanultuk, hogy nem lehet ész nélkül osztogatni, nem lehet egyszerre hat reformot csinálni, úgy modernizálni, hogy az érintettek véleményét nem kérdezik meg, nem nyerik meg őket az ügynek. A kérdésére válaszolva: a várható élénkülés következtében az elkövetkező négy évben keletkező kétezer milliárdnyi pluszbevétel egyharmadát adócsökkentésre, egyharmadát gazdaságélénkítésre, egyharmadát pedig a társadalmi problémák kezelésére kell fordítani. Az utóbbi különösen fontos, hiszen e nélkül teljesen szétszakad a magyar társadalom, amit senki, különösen egy baloldali párt nem nézhet tétlenül.
