Több mint egy hónappal ezelőtt, március 15-én, a Győrben rendezett felsőoktatási médiakonferencián nyilvános beszélgetést tartottak a forradalmakról és a diáklázadásokról. A vitafórumon néhány jelen levő diák felpanaszolta, hogy vannak egyetemek, amelyek az elmarasztaló ombudsmani állásfoglalás ellenére sem orvosolták a hallgatóikon esett jogsérelmeket. Aáry-Tamás Lajos, az oktatási jogok biztosa erre azzal vigasztalta őket: amennyiben nem tudják tárgyalás útján jogaikat érvényesíteni az egyetemen vagy a főiskolán, akár radikálisabb eszközökhöz is folyamodhatnak. Az ombudsman példaként említette az ülősztrájkot és a média bevonását, végül egy tehetetlen hallgató kérdésére ezt találta válaszolni: "Az biztos, hogy nem nekem kell kitalálni, hogy kell bánni a rektorral, hogy mit kell csinálni akkor, amikor kineveti a hallgatókat. Ki lehet szúrni a kerekét az autónak, hogy ne tudjon bejönni az egyetemre." Az inkriminált kiszólás kellemetlen helyzetbe hozta Aáry-Tamást, amikor a múlt héten a Népszabadság közhírré tette: az oktatási jogok biztosa, a jogvédelem és a törvényes eljárások letéteményese vandál tettekre buzdít. Az ombudsman lapunknak is megerősítette: sajnálja ezt a megfogalmazást, maga is túl erősnek találja, és a jövőben már csak tekintélye megóvása végett is óvatosabb lesz. Bár az említett beszélgetőfórum célpontja nem egy konkrét felsőoktatási intézmény volt, az egyik főiskola rektora magára vette az utalást, és jogi lépéseket helyezett kilátásba.
Semmi sem történik véletlenül, így az sem, hogy éppen a Budapesti Gazdasági Főiskola (BGF) vezetősége vizionálta magát egy esetleges diáklázadás célpontjaként. A BGF egyike volt annak a négy felsőoktatási intézménynek (rögzítsük mindjárt a többi három nevét is: Budapesti Média Intézet, Kodolányi János Főiskola, illetve a Modern Üzleti Tudományok Főiskolája), amelyről az ombudsman kedvezőtlen megállapításokat tett, mert azok államilag finanszírozott képzéseiken is pénzt szedtek be hallgatóiktól, például "beiratkozási díj" címén. A másik három intézmény a közelmúltban megváltoztatta működési szabályzatát: a szegedi egyetem kihelyezett tagozataként működő Budapesti Média Intézetben (BMI) például mostantól felmenő rendszerben csak fizetős képzések indulnak. A BGF-ben viszont azóta sem változtattak: az intézmény kereskedelmi és vendéglátó-ipari főiskolai karának néhány államilag finanszírozott szakán továbbra is 150 ezer forintot kell félévenként befizetniük a hallgatóknak. A rektor arra hivatkozik, hogy a "költség-hozzájárulás" beszedése jogszerű, mert azoknak kell csengetniük, akik magyar nyelvű (nem fizetős) képzésre jelentkeztek, és mégis angol vagy német nyelven szeretnék elsajátítani a tananyagot. Amúgy az Oktatási Minisztérium helyettes államtitkára és a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciája is osztja a rektor álláspontját.
A "tandíjbotrány"
tavaly szeptemberben pattant ki; ekkor adott hírt a Magyar Nemzet a BMI eljárásáról. Még tavasszal több diák fordult panaszával az oktatási jogok biztosának hivatalához, mert az iskola az egyszakos kommunikáció, kommunikáció-informatikus könyvtáros és kommunikáció-magyar levelező szakokra felvett hallgatóktól félévenként 80-90 ezer forintot kért el "fejlesztés" címén. A pénzt ráadásul nem az anyaintézmény, a Szegedi Tudományegyetem számlájára kellett befizetni, hanem a Média Menedzser Oktató Kft. címére, amelynek többségi tulajdonosa Havas Henrik, az intézet alapítója. Ezt az eljárást egy az egyetem és a kft. közötti, 2000 óta érvényben levő szerződés tette lehetővé. A szegedi egyetem rektorhelyettese, Pukánszky Béla az oktatási ombudsmannak írt válaszlevelében arra hivatkozott, hogy a levelező tagozatos hallgatók képzési normatívája a fele - 2004-ig csak a negyede - a nappali tagozatos hallgatókéinak, pedig a két tagozaton megközelítőleg azonos óraszámban oktatnak. A rektorhelyettes emellett hangsúlyozta, hogy a pénzt valóban fejlesztésre és az oktatás színvonalának a fenntartására fordítják. Az ombudsmannak azonban nem az a feladata, hogy megállapítsa, az adott intézménynek szüksége van-e pénzre, hanem az, hogy ellenőrizze, betartják-e a hatályos jogszabályokat - így a rektorhelyettesi válasz ellené-re kitartott az álláspontja mellett, mely szerint meg kell szüntetni az említett szakokra rótt fizetési kötelezettséget.
Körülbelül ezen a ponton fordult a sajtóhoz az egyik diák. Aáry-Tamás Lajos lapunknak elmondta: ami a nyilvánosságot illeti, ő úgy szokott táncolni, ahogy a panaszos fütyül. "Én mindig tiszteletben tartom, ha például valaki a neve elhallgatását kéri. Most sem én döntöttem arról, hogy ez a vita publikus legyen. De mivel így történt, ettől kezdve csak nyíltan lehet hozzáállni. Éppen azért, mert az oktatási jogok hivatalának nincs végrehajtó hatalma, a mi állásfoglalásainkon kívül csak a közvélemény tud valamilyen formában nyomatékot adni a vizsgált jogsértéseknek."
A rektor teljes körű vizsgálatot rendelt el, míg végül októberben bejelentette: a szerződésben foglalt gyakorlat nem volt jogszerűtlen. Ugyanakkor az egyetem egy hétpontos intézkedési tervet fogadott el, amelynek eredményeként minden képzés költségtérítéses lesz ezentúl; a hallgatókkal szerződésben rögzítik a fizetés feltételeit, a pénz pedig az egyetem számlájára folyik majd be.
Ezzel egy időben azonban további fizetési furcsaságok vonták magukra a közvélemény érdeklődését. A BMI-s diákok példáján felbuzdulva ugyanis az ország minden egyetemén és főiskoláján diákok, valamint
szüleik és nagyszüleik
sokasága tett panaszt az oktatási ombudsmannál. Úgy is mondhatjuk, hogy polgári kezdeményezésre általános vizsgálatnak vetették alá az ország 72 felsőoktatási intézményének finanszírozási struktúráját. Néhány hét alatt kiderült: összesen négy intézményben történtek e téren aggályos intézkedések. Természetesen mind a négy esetnek megvannak a maga sajátosságai - hangsúlyozta az ombudsman. A még nem említettek közül a tatabányai Modern Üzleti Tudományok Főiskoláján minden hallgató fizethetett félévenként 20 ezer forint képzésfejlesztési díjat, amelynek ellenében például a számítástechnikai eszközöket és a könyvtárat használhatják. Ezt nem volt kötelező befizetni, ám az ombudsman a felsőoktatási törvényre hivatkozva azt állította: az államilag finanszírozott képzésért járó diplomához nem kapcsolható semmilyen feltétel a sikeres felvételi vizsgán kívül, márpedig ez a rendszer akadályozza a tandíjmentességet élvezőket a kreditpontok gyűjtésében a fizető diákokhoz képest. A képzésfejlesztési díjat az idén januárban meg is szüntették. A székesfehérvári Kodolányi János Főiskola nem fizetős képzésre járó hallgatóinak a panaszok szerint 2005 őszén 46 ezer forintot kellett leszurkolniuk a beiratkozáskor; a főiskola regisztrációs levelében az áll, hogy "a tandíj befizetését igazoló csekk vagy banki nyilatkozat" hiányában nem lehet beiratkozni. A főiskola főigazgatója az ombudsmani vizsgálatra úgy reagált, hogy a korábbi "beiratkozási díj" jogcímet már törölték a helyi szabályzatból, az "egyéb szolgáltatási díjat" pedig önkéntes alapon szedik be a hallgatóktól. Az ombudsman ezután állásfoglalásában azt kezdeményezte, hogy az iskola szüntesse meg ezt a gyakorlatot, és tájékoztassa a hallgatókat a díj önkéntességéről, ami információink szerint meg is történt.
A BGF-nél a helyzetet tovább bonyolítja a Roóz József rektor és az ombudsman között zajlott jogértelmezési vita. A rektor azt állítja, hogy az idegen nyelvű képzés többletszolgáltatás, ráadásul a magyar és idegen nyelvű oktatási program, valamint azok költségei pontról pontra szerepelnek az Oktatási Minisztérium által kiadott Felsőoktatási felvételi tájékoztatóban, tehát a tárca tudtával és jóváhagyásával zajlik ez az eljárás. Aáry-Tamás szerint az angol és német nyelvű képzés nem többletszolgáltatás, hanem elengedhetetlen feltétele a szakos diplomának, és mivel államilag finanszírozott szakokról van szó, első alapképzésben tandíjmentesnek kell lennie. Az ombudsman azt is kifogásolja, hogy a főiskola vezetése vonakodik tárgyalóasztalhoz ülni a hallgatókkal. Ugyanakkor kérdésünkre tagadta, hogy az ominózus vitafórumon konkrétan erről az esetről beszéltek volna.
A négy eset tehát valóban eltér egymástól, egyvalamiben viszont hasonlítanak: egyik intézmény sem fogadta el Aáry-Tamás hivatalának állásfoglalását, vagyis nem ismerték el, hogy a különböző neveken futó díjakat jogszerűtlenül fizetnék ki a diákok. Hogy miért történt így, azt könnyű kitalálni: így nem kellett eleget tenniük az egyes határozatokban foglalt felszólításnak, miszerint fizessék vissza az összességükben milliós nagyságrendű tandíjakat a hallgatóiknak. A négy intézmény egymástól függetlenül nyilatkozatban szögezte le, hogy nem fizet, s a saját szervezeti és működési szabályzatukban szereplő tételekre hivatkoztak. A Kodolányin a helyi hallgatói önkormányzat vezetői is egyetértettek a főiskola vezetésével, míg a BMI ellen az egyik hallgató nevében próbaper indul, a költségeket a Hallgatói Önkormányzatok Országos Kon-ferenciája vállalja. "Nem is olyan egyszerű egy ilyen ajánlást elfogadni, amikor sok pénzről, évtizedes gyakorlatról van szó - vélekedik az oktatási biztos. - Nem könnyű ilyenkor egyik percről a másikra átalakítani a szabályzatot. De az egyetemi vezetőknek előbb-utóbb meg kell érteniük, hogy ezzel a történetnek még nincs vége. A hallgatókkal meg kell tudni állapodni. Nincs rosszabb egy demokráciában annál, mint amikor az állampolgárok elfordulnak az intézményeiktől. Ha egy állami intézmény azt mondja, hogy hibázott ugyan, de képes ezt a hibát valamilyen módon korrigálni, az emberek jobban bíznak majd benne."
