A kisebbségi törvény módosítása: Kirakati tényező

  • Bohus Péter
  • 2001. december 6.

Belpol

Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága november 20-án ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy a kisebbségi törvény módosítását és a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvényjavalatot az Országgyűlés elé terjeszti. Ezzel együtt a módosító javaslatról, amely a bizottság nemritkán két (kettő) tag részvételével ülésező albizottsága előtt feküdt sokáig, erősen megoszlanak a vélemények: a változtatás szükséges, de a tervezet nem eléggé átfogó, és sokak álláspontjával ellenkezik.
Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága november 20-án ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy a kisebbségi törvény módosítását és a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvényjavalatot az Országgyűlés elé terjeszti. Ezzel együtt a módosító javaslatról, amely a bizottság nemritkán két (kettő) tag részvételével ülésező albizottsága előtt feküdt sokáig, erősen megoszlanak a vélemények: a változtatás szükséges, de a tervezet nem eléggé átfogó, és sokak álláspontjával ellenkezik.

A kisebbségek azt szeretnék,

hogy a törvénynek a gyakorlatban amúgy sem működő pontjait vizsgálja felül az Országgyűlés. Ameddig ugyanis ez nem történik meg, a létező törvényi kiskapukat kihasználva számos honfitársunk - a kisebbségi jogok, előnyök és a nem kevés pénz igézetében - állíthatja magáról aktuális érdekeinek megfelelően azt, hogy ő echte német vagy román, esetleg örmény. Ezek az emberek az etnobiznisz furfangos vállalkozói; ám hogy pontosan kik is ők, azt roppant nehéz meghatározni.

Az ő (fantom)képük lebegett a törvényalkotók előtt, amikor a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítása fölmerült. Az etnobizniszelők kiszűrése jogos igénye a kisebbségeknek is. Ám nagyjából ez az utolsó pont, amiben konszenzus van.

A kezdeményezők ugyanis rögtön szembetalálták magukat a kétharmados kisebbségi törvény ama passzusával, amely a szabad identitásválasztás elvitathatatlan jogáról szól; emiatt pedig igen ingoványos terepre téved az, aki a "megélhetési" kisebbségi jellemző jegyeit akarná vázolni. Más kérdés, hogy a sajtó is beszámolt korábban olyan esetekről, amikor valamely kisebbségi önkormányzatban nem az adott kisebbség képviselői, hanem etnobizniszelők jutottak pozíciókhoz. A legismertebbek egyike az az 1998-as történet, amikor "anyagi haszonszerzés céljából olyanok indultak az országos román önkormányzati választáson, akik nem beszélték a román nyelvet, és nem kötődtek ahhoz a közösséghez, amelynek színeiben indultak" - fogalmazott a Narancsnak Juhász Tibor, a Magyarországi Románok Országos Szövetségének főtitkára. (Az országos román kisebbségi önkormányzat csak egyéves késéssel alakult meg, miután a felálláshoz szükséges részvételi arányt az Országgyűlés a kétharmadról ötven százalékra vitte le.)

Az etnobiznisz

kiküszöbölésére evidens megoldásnak tűnik a kisebbségi polgárok nyilvántartásba vétele. Ezt azonban az érintettek hevesen ellenzik. A már említett román kisebbségi önkormányzati választás kudarcára "furcsán reagált a politika" - véli Dzindzisz Jorgosz, az Országos Görög Kisebbségi Önkormányzat vezetője. Egyből előkerült a regisztráció ötlete, ami viszont diszkrimináció abban az esetben, ha az csupán a kisebbségekre vonatkozik. A berzenkedést látva a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) gyorsan visszakozott.

Ám "a kisebbségi törvény túl liberális" - jelentette ki lapunknak Tabajdi Csaba, az emberi jogi bizottság egyik szocialista tagja. Külföldi példákra hivatkozva Tabajdi támogatná, ha egy-egy kisebbség létszáma valamilyen regisztráció alapján behatárolható lenne. A magyarországi helyzet abszurd, de a törvény megváltoztatása egyelőre nem várható.

A regisztrációval szembeni ellenkezés kulcsa Tabajdi szerint nem annak úgymond diszkriminatív jellege, hanem az, hogy a nyilvántartás során feketén-fehéren kiderülne: a kis etnikumoknak, nemzetiségeknek elenyésző az aktív bázisa, ami viszont rontaná tárgyalási pozícióikat - véli a szocialista honatya.

De nem csupán a kis létszámú kisebbségek

ellenzik a regisztrációt

- Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője sem fogadja el az összeírás gondolatát. A törvénymódosítás egyik pontja egyébként arra kötelezné a kisebbségi jelölteket, hogy az aspiránsnak nyilatkoznia kellene: az adott kisebbséghez tartozónak vallja magát (ezt nevezik passzív választójognak). Ezzel a törvényalkotók szerint elkerülhető lenne, hogy ugyanazon személy később egy másik kisebbség tagjaként jelöltesse magát.

A regisztráció ötletét a politikusok már csak azért is preferálnák, mert a jogszabály érintené a kisebbségek - egyelőre még csak deklarált - kulturális autonómiáját. A kisebbségi önkormányzatok a jövőben ugyanis nagyobb hatáskört kapnak, ezért a politika tiszta viszonyokat szeretne teremteni e téren. (Noha a kívánatos az lenne, ha intézményi és finanszírozási szempontból olyan jogokat kapnának, mint az egyházak; a javaslat ennél szűkebb keretben gondolkodik: amennyiben például egy országos kisebbségi szerv igényt tart egy oktatási intézményre, átveheti azt a helyi önkormányzattól, amely köteles lesz átadni.)

A regisztrációhoz hasonló legitimációs problémát vetnek fel maguk a választások is. A kisebbségi önkormányzati választások egy időben és ugyanazon helyiségekben zajlanak a helyhatósági választásokkal. Emiatt a helyhatósági választásra érkezett, a többségi nemzethez tartozó delikvens a megkapott ívekre gyakran anélkül ikszelget, hogy szelektálna a cédulák között; a magyar nemzetiségű választó mindennemű komoly ismeret nélkül voksol a kisebbségi jelöltekre. A nem az adott közösséghez tartozó voksok miatt torzulhatott - olykor a kisebbségek akaratával teljesen ellenkező végkimenetelű lett - nem egy kisebbségi önkormányzati választás.

A törvénymódosítás ezen is változtatna: a jövőben

külön helyiségben

lehetne leadni a voksokat a kisebbségekre. "Az iskolában a 3. b osztályterme helyett a 3. c termében kellene rájuk szavazni" - ironizált Tabajdi. Szkeptikus a görög kisebbségi önkormányzat vezetője is: szerinte aki vissza akar élni a szavazással, az különösebb gond nélkül megszervezhetné a módosítás után is. E megoldási javaslatot többen "félelmetesen egyszerűnek" tartják, míg a kezdeményezők arra hivatkoznak, hogy a külön helyiséggel már eleve megszűrik a szavazókat, mondván, a másik terembe való átslattyogás "tudatos választói magatartást" feltételez. Dzindzisz Jorgosz szerint viszont elsősorban nem a választókat, hanem a választhatókat kellene megszűrni.

Olyan javaslatot azonban, amely a csaló jelöltek kiszűrését célozná, végül nem szövegeztek a törvényalkotók. Pedig volt erre kezdeményezés; például az, hogy egy kisebbségi vezető legalább beszélje az adott nyelvet. Van persze ellenérv is: "Ki állapíthatná meg, hogy a nyelvismeret hitelessé tesz-e? Egyáltalán, az irodalmi nyelv ismerete feljogosít-e arra, hogy képviseljem az adott közösséget? Ki mondhatná meg, hogy az eltérő beszédmód nem csak egy nyelvjárás-e?" - riposztozott Heizer Antal, a NEKH elnökhelyettese. E kérdések megválaszolhatatlansága szerin-te reménytelenné teszi a nyelvi rostát.

Lelkesedés fogadta azonban azt az ötletet, amely az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok közé egy középszintet ékelne:

a megyei kisebbségi önkormányzatot

Elsősorban a kis, és ezért kevés érdekérvényesítő képességgel rendelkező közösségek örültek; elképzeléseik szerint e szinten keresztül tarthatnák a kapcsolatot az országos szervvel. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megyei intézmény delegáltat küldhetne a megyei területfejlesztési tanácsokba, és véleményezhetné az adott kisebbséget érintő megyei rendeleteket. Farkas Flórián ugyanakkor úgy véli: az országos hatáskörű szervezetek gyengék, a helyiek pedig funkció nélküliek, ezért előbb ezeket kellene rendbe rakni, mert így értelmezhetetlen, hogy mit fog képviselni és milyen viszonyban lesz az előbbiekkel a középszintű intézmény.

A nagy létszámú kisebbségeket érinti a törvénymódosítás azon része, amely az elektori gyűlés létszámát csökkentené. Ennek egészen triviális oka van: egy többezres elektori gyűlés megszervezése technikai akadályokba ütközik. Mégsem bérelhetik ki a Kisstadiont - mondta Heizer Antal. A módosítás szerint a helyiek választanának maguk közül elektorokat, akik aztán szavaznának az országos ügyekben. "A honi németek ezt elvetik - mondta Heinek Ottó, az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke -, mert minden képviselőnek joga van kifejteni az országos gyűlés előtt a véleményét."

"Nem lehet kisebbségi törvényt módosítani úgy, hogy az nem élvezi az összes kisebbség támogatását" - értékelt Farkas Flórián. "Pedig erre törekedtünk - reagált e kijelentésre Heizer Antal, majd hozzátette: - Kiderült azonban, hogy ez lehetetlen, és ma már csak azt szeretnénk elérni, hogy a többség támogatását magunk mögött tudjuk. Mindazonáltal lehetne még évekig ötleteket gyártani, a jelenlegi javaslat viszont pozitív elmozdulás" - summázta véleményét a NEKH elnökhelyettese.

A 2002-es kisebbségi önkormányzati választások minden bizonnyal a jelenlegi szabályok szerint zajlanak még. Egyrészt azon politikai szokásjog miatt, miszerint a választási törvényt a választásokat megelőző egy éven belül nem illik módosítani, másrészt a kisebbségek is hevesen ellenzik, hogy az új jogszabályok a jövő évi voksolás előtt hatályba lépjenek.

Bohus Péter

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.