A kisebbségi törvény módosítása: Kirakati tényező

szerző
Bohus Péter
publikálva
2001/49. (12. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága november 20-án ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy a kisebbségi törvény módosítását és a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvényjavalatot az Országgyűlés elé terjeszti. Ezzel együtt a módosító javaslatról, amely a bizottság nemritkán két (kettő) tag részvételével ülésező albizottsága előtt feküdt sokáig, erősen megoszlanak a vélemények: a változtatás szükséges, de a tervezet nem eléggé átfogó, és sokak álláspontjával ellenkezik.

Az Országgyűlés emberi jogi bizottsága november 20-án ellenszavazat nélkül úgy döntött, hogy a kisebbségi törvény módosítását és a kisebbségi önkormányzatok választásáról szóló törvényjavalatot az Országgyűlés elé terjeszti. Ezzel együtt a módosító javaslatról, amely a bizottság nemritkán két (kettő) tag részvételével ülésező albizottsága előtt feküdt sokáig, erősen megoszlanak a vélemények: a változtatás szükséges, de a tervezet nem eléggé átfogó, és sokak álláspontjával ellenkezik.

A kisebbségek azt szeretnék,

hogy a törvénynek a gyakorlatban amúgy sem működő pontjait vizsgálja felül az Országgyűlés. Ameddig ugyanis ez nem történik meg, a létező törvényi kiskapukat kihasználva számos honfitársunk - a kisebbségi jogok, előnyök és a nem kevés pénz igézetében - állíthatja magáról aktuális érdekeinek megfelelően azt, hogy ő echte német vagy román, esetleg örmény. Ezek az emberek az etnobiznisz furfangos vállalkozói; ám hogy pontosan kik is ők, azt roppant nehéz meghatározni.

Az ő (fantom)képük lebegett a törvényalkotók előtt, amikor a nemzeti és etnikai kisebbségek jogairól szóló 1993. évi LXXVII. törvény módosítása fölmerült. Az etnobizniszelők kiszűrése jogos igénye a kisebbségeknek is. Ám nagyjából ez az utolsó pont, amiben konszenzus van.

A kezdeményezők ugyanis rögtön szembetalálták magukat a kétharmados kisebbségi törvény ama passzusával, amely a szabad identitásválasztás elvitathatatlan jogáról szól; emiatt pedig igen ingoványos terepre téved az, aki a "megélhetési" kisebbségi jellemző jegyeit akarná vázolni. Más kérdés, hogy a sajtó is beszámolt korábban olyan esetekről, amikor valamely kisebbségi önkormányzatban nem az adott kisebbség képviselői, hanem etnobizniszelők jutottak pozíciókhoz. A legismertebbek egyike az az 1998-as történet, amikor "anyagi haszonszerzés céljából olyanok indultak az országos román önkormányzati választáson, akik nem beszélték a román nyelvet, és nem kötődtek ahhoz a közösséghez, amelynek színeiben indultak" - fogalmazott a Narancsnak Juhász Tibor, a Magyarországi Románok Országos Szövetségének főtitkára. (Az országos román kisebbségi önkormányzat csak egyéves késéssel alakult meg, miután a felálláshoz szükséges részvételi arányt az Országgyűlés a kétharmadról ötven százalékra vitte le.)

Az etnobiznisz

kiküszöbölésére evidens megoldásnak tűnik a kisebbségi polgárok nyilvántartásba vétele. Ezt azonban az érintettek hevesen ellenzik. A már említett román kisebbségi önkormányzati választás kudarcára "furcsán reagált a politika" - véli Dzindzisz Jorgosz, az Országos Görög Kisebbségi Önkormányzat vezetője. Egyből előkerült a regisztráció ötlete, ami viszont diszkrimináció abban az esetben, ha az csupán a kisebbségekre vonatkozik. A berzenkedést látva a Nemzeti és Etnikai Kisebbségi Hivatal (NEKH) gyorsan visszakozott.

Ám "a kisebbségi törvény túl liberális" - jelentette ki lapunknak Tabajdi Csaba, az emberi jogi bizottság egyik szocialista tagja. Külföldi példákra hivatkozva Tabajdi támogatná, ha egy-egy kisebbség létszáma valamilyen regisztráció alapján behatárolható lenne. A magyarországi helyzet abszurd, de a törvény megváltoztatása egyelőre nem várható.

A regisztrációval szembeni ellenkezés kulcsa Tabajdi szerint nem annak úgymond diszkriminatív jellege, hanem az, hogy a nyilvántartás során feketén-fehéren kiderülne: a kis etnikumoknak, nemzetiségeknek elenyésző az aktív bázisa, ami viszont rontaná tárgyalási pozícióikat - véli a szocialista honatya.

De nem csupán a kis létszámú kisebbségek

ellenzik a regisztrációt

- Farkas Flórián, az Országos Cigány Önkormányzat vezetője sem fogadja el az összeírás gondolatát. A törvénymódosítás egyik pontja egyébként arra kötelezné a kisebbségi jelölteket, hogy az aspiránsnak nyilatkoznia kellene: az adott kisebbséghez tartozónak vallja magát (ezt nevezik passzív választójognak). Ezzel a törvényalkotók szerint elkerülhető lenne, hogy ugyanazon személy később egy másik kisebbség tagjaként jelöltesse magát.

A regisztráció ötletét a politikusok már csak azért is preferálnák, mert a jogszabály érintené a kisebbségek - egyelőre még csak deklarált - kulturális autonómiáját. A kisebbségi önkormányzatok a jövőben ugyanis nagyobb hatáskört kapnak, ezért a politika tiszta viszonyokat szeretne teremteni e téren. (Noha a kívánatos az lenne, ha intézményi és finanszírozási szempontból olyan jogokat kapnának, mint az egyházak; a javaslat ennél szűkebb keretben gondolkodik: amennyiben például egy országos kisebbségi szerv igényt tart egy oktatási intézményre, átveheti azt a helyi önkormányzattól, amely köteles lesz átadni.)

A regisztrációhoz hasonló legitimációs problémát vetnek fel maguk a választások is. A kisebbségi önkormányzati választások egy időben és ugyanazon helyiségekben zajlanak a helyhatósági választásokkal. Emiatt a helyhatósági választásra érkezett, a többségi nemzethez tartozó delikvens a megkapott ívekre gyakran anélkül ikszelget, hogy szelektálna a cédulák között; a magyar nemzetiségű választó mindennemű komoly ismeret nélkül voksol a kisebbségi jelöltekre. A nem az adott közösséghez tartozó voksok miatt torzulhatott - olykor a kisebbségek akaratával teljesen ellenkező végkimenetelű lett - nem egy kisebbségi önkormányzati választás.

A törvénymódosítás ezen is változtatna: a jövőben

külön helyiségben

lehetne leadni a voksokat a kisebbségekre. "Az iskolában a 3. b osztályterme helyett a 3. c termében kellene rájuk szavazni" - ironizált Tabajdi. Szkeptikus a görög kisebbségi önkormányzat vezetője is: szerinte aki vissza akar élni a szavazással, az különösebb gond nélkül megszervezhetné a módosítás után is. E megoldási javaslatot többen "félelmetesen egyszerűnek" tartják, míg a kezdeményezők arra hivatkoznak, hogy a külön helyiséggel már eleve megszűrik a szavazókat, mondván, a másik terembe való átslattyogás "tudatos választói magatartást" feltételez. Dzindzisz Jorgosz szerint viszont elsősorban nem a választókat, hanem a választhatókat kellene megszűrni.

Olyan javaslatot azonban, amely a csaló jelöltek kiszűrését célozná, végül nem szövegeztek a törvényalkotók. Pedig volt erre kezdeményezés; például az, hogy egy kisebbségi vezető legalább beszélje az adott nyelvet. Van persze ellenérv is: "Ki állapíthatná meg, hogy a nyelvismeret hitelessé tesz-e? Egyáltalán, az irodalmi nyelv ismerete feljogosít-e arra, hogy képviseljem az adott közösséget? Ki mondhatná meg, hogy az eltérő beszédmód nem csak egy nyelvjárás-e?" - riposztozott Heizer Antal, a NEKH elnökhelyettese. E kérdések megválaszolhatatlansága szerin-te reménytelenné teszi a nyelvi rostát.

Lelkesedés fogadta azonban azt az ötletet, amely az országos és a helyi kisebbségi önkormányzatok közé egy középszintet ékelne:

a megyei kisebbségi önkormányzatot

Elsősorban a kis, és ezért kevés érdekérvényesítő képességgel rendelkező közösségek örültek; elképzeléseik szerint e szinten keresztül tarthatnák a kapcsolatot az országos szervvel. Nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a megyei intézmény delegáltat küldhetne a megyei területfejlesztési tanácsokba, és véleményezhetné az adott kisebbséget érintő megyei rendeleteket. Farkas Flórián ugyanakkor úgy véli: az országos hatáskörű szervezetek gyengék, a helyiek pedig funkció nélküliek, ezért előbb ezeket kellene rendbe rakni, mert így értelmezhetetlen, hogy mit fog képviselni és milyen viszonyban lesz az előbbiekkel a középszintű intézmény.

A nagy létszámú kisebbségeket érinti a törvénymódosítás azon része, amely az elektori gyűlés létszámát csökkentené. Ennek egészen triviális oka van: egy többezres elektori gyűlés megszervezése technikai akadályokba ütközik. Mégsem bérelhetik ki a Kisstadiont - mondta Heizer Antal. A módosítás szerint a helyiek választanának maguk közül elektorokat, akik aztán szavaznának az országos ügyekben. "A honi németek ezt elvetik - mondta Heinek Ottó, az Országos Német Kisebbségi Önkormányzat elnöke -, mert minden képviselőnek joga van kifejteni az országos gyűlés előtt a véleményét."

"Nem lehet kisebbségi törvényt módosítani úgy, hogy az nem élvezi az összes kisebbség támogatását" - értékelt Farkas Flórián. "Pedig erre törekedtünk - reagált e kijelentésre Heizer Antal, majd hozzátette: - Kiderült azonban, hogy ez lehetetlen, és ma már csak azt szeretnénk elérni, hogy a többség támogatását magunk mögött tudjuk. Mindazonáltal lehetne még évekig ötleteket gyártani, a jelenlegi javaslat viszont pozitív elmozdulás" - summázta véleményét a NEKH elnökhelyettese.

A 2002-es kisebbségi önkormányzati választások minden bizonnyal a jelenlegi szabályok szerint zajlanak még. Egyrészt azon politikai szokásjog miatt, miszerint a választási törvényt a választásokat megelőző egy éven belül nem illik módosítani, másrészt a kisebbségek is hevesen ellenzik, hogy az új jogszabályok a jövő évi voksolás előtt hatályba lépjenek.

Bohus Péter

szerző
Bohus Péter
publikálva
2001/49. (12. 06.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra