A ránk váró feladatot az egyszerűség kedvéért "EU-elnökségnek" nevezik, pedig a négy sarokbástyából - Bizottság, Bíróság, Parlament (EP), Tanács - csak az egyiket őrizhetjük korlátozott hatáskörrel fél évig. Az Európai Unió Tanácsa az EP-vel együtt az unió törvényhozó szerve, amely a témától függően a tagállamok szakminiszterei által vezetett kilenc formációban ülésezik.
A soros elnökséget adó országnak számos csúcstalálkozót, több ezer szakértői és politikai megbeszélést, hivatalos egyeztetést és informális eseményt kell lebonyolítania; ezek zöme Brüsszelben zajlik, de otthonra is jut elég. "A magyar közigazgatás januártól lényegileg fél évig a közösbe dolgozik" - mondja Flamm Benedek László, aki az elmúlt három évben az agrártárcánál a felkészülés egyik irányítója volt. A stáb szakpolitikusokból, diplomatákból, közigazgatási dolgozókból és szakértőkből áll, ezenkívül temérdek dolga lesz az adminisztratív, technikai személyzetnek, rendezvényszervezőknek is. Brüsszelben az ügyek motorja az ottani magyar állandó képviselet. "Ez közvetít az európai és a magyar apparátus között. Felkészültek, ismerik a terepviszonyokat, és jó villámhárítók. A tanácsülés szünetében ők veszik kezelésbe a hazai politikust, ha nagyzolni kezdene" - tudtuk meg egy ügymenetet jól ismerő forrásunktól.
"Ich möchte mit Frau Merkel sprechen!"
Az állandó intézmények mellé politikai egyensúlynak szánt forgószínpadon minden tagállam megmutathatja magát, belekóstolhat a vezetési feladatokba, és súlyától függően az agendán is otthagyhatja a keze nyomát. A folytonosság érdekében a decemberben véglegesített elnökségi programot azonban betűről betűre egyeztetnünk kell több intézményi szereplővel és az úgynevezett trió másik két tagjával. Az egymást követő országokból pár éve "kisvonatokat" állítottak össze, ezeknek az összeurópai programba illeszkedő tizennyolc hónapos politikai menetrendet kell kialakítaniuk. Az első triót 2007-től Németország, Portugália és Szlovénia adta, ezt követte a francia-cseh-svéd hármas; januárban kezdődött a spanyol-belga-magyar időszak. Az elnökségi munka jó részét - pláne az utolsó kocsi számára - a megörökölt ügyek adják; évekig elhúzódó jogszabály-alkotási folyamatokat kell szívós érdekegyeztetési munkával előretaszigálni. A viták során mi leszünk az EU hangja, amely önös érdekeit háttérbe szorítva, semleges közvetítőként világra segíti a kompromisszumokat. Emellett alapos egyeztetés után reagálni kell a menetrendet felborító váratlan eseményekre - gazdasági krízisre, nemzetközi konfliktusokra, természeti katasztrófákra -, miközben megpróbáljuk saját kezdeményezéseinket olyan állapotba hozni, hogy a következő periódusban ne haljanak el. Ha az Európai Tanács főtitkársága apróhirdetésben rekrutálhatna soros elnökséget, az valahogy így festene: "Cégünk keres két lábbal a földön járó, jó önismerettel és állóképességgel rendelkező mindenest, aki ügyes tárgyaló, bonyolító, tehetséges adminisztrátor és melegszívű házigazda. Válságkezelési tapasztalat, stratégiai gondolkodás, innovatív készség előny, de nem feltétel: eszünk nekünk is van. Művészlelkek kíméljenek."
Ebben a szerepben a stratégiai iránymutatást csak a legnagyobb országoktól veszik komolyan, miközben a közelmúlt intézményi változásai az ő lehetőségeiket is szűkítették. A tavaly decemberben életbe lépett Lisszaboni szerződés csökkentette a soros elnökséget adó ország szerepét és az intézmény jelentőségét az EU központi döntéshozatalában - az átrendeződés mértéke azonban a gyakorlatban dőlt el. Eddig lényegében az elnöklő ország miniszterelnöke és külügyminisztere vezette az elnökséget, ám feladataik döntő részét mára átvette az állandó elnök (jelenleg Herman van Rompuy volt belga miniszterelnök), illetve a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő (Catherine Ashton). Idén januártól az előbbi vezeti a kormányfői értekezleteket, a Bizottság és a Parlament elnöke a politikai programról vele egyeztet, és elsősorban rá hárul, hogy a háttérben a legfontosabb kompromisszumokat kikalapálja; az utóbbi kvázi közösségi külügyminiszter. "Az elnökség befolyásának csökkenésében az új szereplők térfoglalása mellett közrejátszott a spanyol kormányfő mérsékelt presztízse, az állandó elnök ügyes manőverezése és a felbukkanó feladatok jellege. A válságkezelést, a gazdasági unió reformjával kapcsolatos tervezési és alkufeladatokat a nagy intézményi és tagállami szereplőknek eszük ágában sem volt másra bízni" - magyarázza Novák Ádám, a Magyar Külügyi Intézet (MKI) gyakornoka. "Ha a franciák lettek volna soron, talán másképp alakul. Mivel az új viszonyokat a kormányválsággal küzdő belgák sem támadták, a szerepek mostanra megszilárdultak" - véli Balázs Péter volt külügyminiszter, a CEU tanára. Romsics Gergely, az MKI munkatársa szerint nekünk nem feltétlenül rossz, hogy a soros elnökségnek kevesebb stratégiai feladata lesz. "Ez a helyzet jobban megfelel tényleges súlyunknak és kapacitásainknak. Így is rengeteg munkánk lesz." Novák és Romsics nem tartja valószínűnek, hogy pont Magyarország próbálná visszaszerezni a gyeplőt; erre bokros teendőink mellett sem időnk, sem erőnk nem lesz. A kutatók szerint a következő fél év menetrendjében nincs is olyan felület, ahol a kompetenciák átrendeződésével kapcsolatban komolyabb konfliktusok bontakozhatnának ki. Neuralgikus pont lehetne elvileg a 2014-től érvényes új költségvetési periódus jövőre induló tervezése, illetve a kulturális sokszínűség kérdése. Ám az előbbinél a vita legelején leszünk, az utóbbi esetben pedig irracionális erőszakossággal kéne magyar kisebbségpolitikát csinálni az ügyből, hogy kellemetlen helyzetbe kerüljünk.
A programért szeptembertől felelő Győri Enikő - korábbi fideszes EP-képviselő - a kötött elnökségi feladatok arányát nemrég 95 százalékra taksálta, két éve elődje még 85 százalékról beszélt: nem valószínű tehát, hogy a kormány saját új elképzeléseivel terhelné túl a mindig feszített közös agendát. Az általunk megkérdezett elemzők attól sem tartanak, hogy a váratlan helyzetekben a kormányfő one man show-t próbálna előadni. "Szerintem rögtön fel fogja hívni Angela Merkelt. Ha nem lép oda, ahová nem kell, akkor majd hagyják, hogy kifejezze az egyeztetett európai álláspontot" - jósolta egyikük.
Bürokraták burkában
A jelek szerint a kabinet a nemzeti érdekérvényesítést is uniós módon értelmezi, vagyis olyan dolgokat szerepeltetne a programban, ahol az EU és az ország érdekei egybeesnek. Ilyen a nyugat-balkáni bővítés, az energiapolitikában az ellátásbiztonsági törekvések dinamizálása, a posztszovjet térség közelítését célzó Keleti Partnerség revitalizálása - utóbbira azonban aligha marad energiánk. Egy árnyalatnyival "nemzetibb" ügy a komplex makroregionális együttműködést jelentő Duna-stratégia, a határon túli kisebbségeinket is érintő kulturális sokszínűség, és a francia toloncbotrány után az érdeklődés középpontjába került romakérdés. A vegytisztán közös teendők közé tartozik a pénzügyi tervezés és az ágazati politikák jövőjéről szóló vita elindítása, a gazdasági útikönyvként emlegetett EU 2020 stratégia bökdösése, a gazdaságpolitikai koordináció, vagy a menekültügyi szabályozás előkészítésének folytatása. Mindent figyelembe véve Romsics Gergely "Szlovénia-plusz" típusú elnökséget jósol - szorgalmas menedzseri munkát egy kicsit aktívabb irányítói szereppel a Duna-stratégia, a kulturális sokszínűség védelme és a pénzügyi perspektíva területén. Itt Budapest feltehetően megpróbál majd előrelépést tenni egy mostaninál racionálisabb, az egyes finanszírozási területek igényeiből kiinduló, "alulról építkező" büdzsé érdekében.
Egy elnökség sikerét a politikai döntések száma alapján szokás megítélni, de esetünkben inkább az számít majd, hogy januártól júliusig minél kevesebb ügy akadjon el. Brüsszel főleg arra lesz kíváncsi, miként tudunk "package deal"-eken (egyezségcsomag) keresztül több kérdést összekapcsolva bonyolult kompromisszumos döntéseket elősegíteni, és hogy közigazgatásunk, politikusi gárdánk hogyan boldogul a nemzetközi apparátussal. A felkészülési folyamatot szemmel tartó interjúalanyaink szerint talán beleszakadunk, de nagyjából meg fogunk tudni felelni az elvárásoknak; némi aggodalomról az aktuális magyar állásponthoz szükséges politikai döntések sebessége kapcsán hallottunk. A napokban Göncz Kinga - elsősorban a közelmúlt belpolitikai fejleményeire és a brüsszeli állandó képviselet vezetőjének lecserélésére hivatkozva - brüsszeli, strasbourgi félelmeket emlegetett, és alkalmatlanságunkat pedzegette, ezt azonban minden bizonnyal a választási kampány kontextusában kell értelmezni. Aggodalmak persze egy nemrég csatlakozott ország esetén mindig előjönnek, de az ilyen félelmeket nem egy személycsere vagy a szomszédság-, gazdaság- vagy médiapolitika fejleményei táplálják (hacsak nem vesznek extrém fordulatot); a fontos szereplők pedig nem az ellenzéki politikusokon keresztül üzennek. "Az elnökségbe igazából nem lehet belebukni" - állítja Kégler Ádám, az MTA kutatója, utalva arra, hogy a tanácsi főtitkárság háromezer fős bürokráciája rögtön a hónunk alá nyúl, ha bajt szimatol; az esetleges fiaskókat pedig az EU a belpolitikai semlegesség jegyében diszkréten kezeli. A csehek botrányos szereplésének híre persze sok helyre eljutott, de ehhez egy kormányválság és egy hangosan euroszkeptikus államfő is kellett. "A cseh kollégák azóta legszívesebben burkában járnának. Ha nem ugrálunk, és jól menedzselünk, majd megveregetik a vállunkat, hogy 'egész megbízható srácok vagytok'" - jelöli ki siker és kudarc határait egy név nélkül nyilatkozó diplomata. A szlovénektől tanulhatunk: ipari mennyiségű bürokratát kölcsönöztek más tagállamoktól, de mennyiségileg és tartalmilag reális programmal, alaposan felkészülve vágtak neki az etapnak, amit a kormány, az ellenzék és a közvélemény is ténylegesen nemzeti ügyként kezelt. Hogy a soros elnökség alatt egy kabinetnek szabad-e átfogó reformokba, alkotmányozásba belevágnia, az attól függ, mit értenek alatta. A brüsszeli normák szerint ebben a hat hónapban nem illik a bürokratikus és döntéshozói kapacitás javát másra fordítani, nagy átalakító intézkedéseket tehát nem csupán az ellenzékkel ilyenkor kötendő "meg nem támadási szerződés" miatt tanácsos elnapolni. A kormányzásnak azért nem kell megállnia.
Rémálom? Két vélemény az elnökségről
Marján Attila, Brüsszelben élő közgazdász, a Bizottságnál és a Tanácsnál is korábban diplomataként dolgozó szakértő: "A soros elnökség egy vállalatszociológiai rémálom. Képzeljünk el egy olyan céget, ahol a több száz fős menedzsmentet hathavonta lecserélik! Az elnökségi munka merőben technikai és bürokratikus, a nemzeti prioritás pedig szépségtapasz: sokszor csak egy közös ügy átcímkézése, hogy a tagállam otthon villoghasson. A rendszer nem működik, tíz-tizenöt éves távlatban nem is fog ebben a formában fennmaradni."
Balázs Péter: "Ez a hat hónap olyan, mint a víz alá merülés az uszodában. Aki csinálja, annak hosszú, aki nézi, annak rövid. A rotáció nem jelenti azt, hogy kirúgják a menedzsmentet, de tény, hogy ennyi tagállammal nagyon lelassult a forgás. A soros elnökség szerepe azonban nem jelentéktelen: ilyenkor a tagállam Európa karmestere, főleg ha valami baj van."
Balkán
"A Lisszaboni szerződéssel csökken a soros elnökség mozgástere, de emiatt nem szabad feltett kézzel bemenni az arénába. A bővítési politikai irányvonalát továbbra is formálhatja az elnökség, a tagfelvételi folyamatban a Tanács a politikai szűrő. A régió pacifikálását szolgáló nyugat-balkáni bővítés magyar érdek, ahol van keresnivalónk" - érvelt lapunknak egy név nélkül nyilatkozó külügyér. Magyarország a bővítéspárti lobbicsoportba tartozik, de a szkeptikusokhoz (franciák, belgák, hollandok) hasonlóan mi sem szeretnénk, hogy a régió államai felkészületlenül csatlakozzanak; az unió égisze alatt több országnak segítünk a felkészülésben. Presztízsokokból nagyon szeretnénk, hogy Horvátország csatlakozási tárgyalásait a mi elnökségünk zárja le, és a szerződést is aláírják, egyre valószínűbb azonban, hogy az utóbbi a szlovének lassítása miatt csúszni fog. Szerbia tavaly decemberben adta be a tagsági kérelmet. Idén eldőlhet, hogy a Tanács mit kezd vele; javítja Belgrád esélyeit, hogy a napokban komoly kompromisszumkészséget mutatott Kosovo ügyében. Ha a kérdés elnapolódik, sok múlhat a magyarokon a következő fél évben, ha pedig eldől, akkor a Bizottságnál lobbizhatunk egy méltányos országértékelésért (avis). A 2005. december óta tagjelölt státuszú Macedóniáért nem sokat tehetünk, a görögökkel folyó névvitán nem tudunk segíteni. Bosznia-Hercegovina - az őszi választások és az ország szuverenitását még mindig korlátozó Főmegbízotti Hivatal bezárásának késlekedése miatt - legkorábban jövő nyáron léphet előre. A tagjelölti státuszra váró Montenegrót a magyar befektetések miatt nagyon próbáljuk tolni. A Bizottság idén novemberben állítja ki bizonyítványukat az albánokéval együtt, a következő fél évben megpróbálhatjuk elérni, hogy szülessen konkrét dátum a tárgyalások megkezdésére. Kosovót öt tagállam nem ismeri el, itt a vízumliberalizációs folyamatot kísérelhetjük meg beindítani.
Cihelődés
A felkészülés lényegében az apparátus képzéséből, a triótagokkal folytatott egyeztetésből, a folyó ügyek követéséből, tárgyalási álláspontunk kialakításából és rendezvényszervezésből áll. A folyamat időben, még 2007-ben elkezdődött. Az ötpárti egyetértést közös parlamenti bizottság és nyilatkozat demonstrálta, de ellenzéki hangok szerint az egység a trió programjának egyeztetésénél csorbát szenvedett. Úgy tudjuk, az is problémát jelentett, hogy a Bajnai-kormányig a koordináló külügyi tárca és a Miniszterelnöki Hivatal viszonya nem volt felhőtlen. A képzés során nem vettük át a cseh vagy szlovén tananyagot, hanem sajátot gyártattunk. "Az elméleti rész jó volt, de kevés gyakorlati ismeretet kaptam" - mondta lapunknak egy minisztériumi középvezető. A tárcaközi egyeztetés tavasszal leült, és nyárig alig történt valami; a nagy minisztériumi átszervezés és a külügyben történt lefejezések sem használtak a folyamatnak. Győri Enikő jelezte, hogy a stáblistán is lesznek cserék, ám ez feltehetően nem a szakértőkre, hanem a politikai irányítókra vonatkozik. Lényegében az utolsó pillanatban váltották le a brüsszeli magyar állandó képviselet éléről Iván Gábort, akinek utódja Györkös Péter zágrábi nagykövet lett. Györköst hozzáértő, kiváló diplomatának tartják, de a kezdés előtt három hónappal átvenni az ügyeket szinte büntetésszámba megy. Az új vezetés szerint bizonyos képzések és posztok feltöltése elmaradt, mert az előző kormány hibája miatt nem folyt be mintegy kétmilliárd forint a külföldi ingatlanok eladásából - alig hihető azonban, hogy egy ilyen feladatra ne találna pénzt a kormány a tartalékban. A helyszínek ügyében kapkodás látszik, ami részben a nagyvárosok közötti elhúzódó politikai színezetű versengésnek köszönhető. "Hajrában jók vagyunk" - nyugtat Flamm Benedek László. A soros elnökség büdzséje mintegy százmillió euró, ami európai viszonylatban közepesnek számít; de mint arra a HVG rámutatott, az idő rövidségére hivatkozva a források felhasználásáról jellemzően nem nyílt közbeszerzéssel döntenek.
