A Manager Magazin rövid története: Szakma és "felületképzés"

  • Bogár Zsolt
  • 2007.07.05 00:00

Belpol

Bár a szerkesztők szerint a Manager Magazin a jövő évben már nem termelt volna veszteséget, a tulajdonosok húztak egyet a nadrágszíjon - és ezzel lefejeztek egy színvonalas műhelyt.
Bár a szerkesztők szerint a Manager Magazin a jövő évben már nem termelt volna veszteséget, a tulajdonosok húztak egyet a nadrágszíjon - és ezzel lefejeztek egy színvonalas műhelyt.

Idén január 23-án a német Spiegel-csoporthoz tartozó Manager Magazin (mm) évindító partija a magyar mutáció mennybemenesztésétől volt hangos. Philipp Busch vezérigazgató ünnepi beszédében, az elegáns hamburgi étteremben elmondta, hogy a lap tavaly kétszer bezsebelte a hónap cikkéért a Minőségi Újságírásért Díjat (Miklósi Gábor a Provident biztosítóról, Magyari Péter a cigarettacsempészésről írt), valamint az év legjobb oknyomozó riportjáért a Göbölyös Soma-díjat (Vajda Éva a Magyar Telekom-botrányt göngyölítette fel). Látszott a németeken, hogy büszkék - aztán bő négy hónappal később jött a váratlan fordulat. "A május 25-i mítingre elszántan készültünk, például azzal, hogy az egyik kollégánknak kisírunk egy kis fizetésemelést. De úgy jártunk, mint az arab, aki közelharcra számít, de Indiana Jones egy lövéssel leteríti. Busch úr a shareholderek üzenetével jött: vagy sikerül magukat egy másik csapattal profitábilissá tenni, vagy bezárják a boltot" - mondta a Narancsnak Mong Attila főszerkesztő. A főállású nyolc újságíróból hárman maradhattak volna - mire a szerkesztőség összes tagja felállt.

Előtörténet

A német Spiegel-csoport a 90-es évek elején jelent meg Magyarországon a többségi tulajdonában lévő Managerpress Nyomda és Kiadó Kft. megalapításával. Bevásárolták magukat egy csődben lévő nyomdába, ingatlant, új gépeket vettek, és itt nyomták a reklámanyagokat a német kiadványaikhoz. (Egy városi legenda szerint azért fektettek be nálunk, mert a Spiegel egyik igazgatója, egy 56-os magyar gyakran szerette volna látni pesti szerelmét.) A lapkiadásba 1999-ben szálltak be az amerikai Harvard Business Review magyarításával, melynek európai fordítási és kiadási jogait a Spiegel-csoport birtokolja. A lap, akárcsak Németországban, Harvard Businessmanager néven jelent meg és maradt észrevétlen. A szaklapot 2003 májusában követte az mm, aminek a kiadására külön kiadót hoztak létre (manager magazin Budapest Kft.). A németek már ekkor tárgyaltak egy újságírói csapattal, melynek Vajda Éva, a most leköszönt gárda főszerkesztő-helyettese is tagja volt (rajta kívül egykori szerzőtársa, "szabó Attila, valamint Máté Dániel és Karsai Tamás), de végül a Figyelő hetilap második emberét, a németül kifogástalanul beszélő Kertész Györgyöt bízták meg az irányítással.

A kiadóban és a nyomdában azonban nem váltak szét megfelelően az üzleti érdekek. Az mm Budapest Kft.-ben 2004 végéig vezető tisztségviselő volt a Managerpresst a reklámszervező cégén keresztül kisebbségi tulajdonosként birtokló Kocsis György (ma az IPM stratégiai igazgatója), akinek a felügyelete mellett a magazin bevezetésére, reklámozására, előfizetők gyűjtésére különösebb eredmény nélkül ment ki pénz. Utólag többen már a lap névválasztását is elhibázottnak, a havi megjelenést pedig üzletileg értelmezhetetlennek tartották. A tartalom sem volt olyan átütő, ami miatt megfizették volna a hirdetők a prémiumfelárat, az olvasók pedig a kilencszáz forintos bolti árat.

A németek 2004-ben váltottak a kiadóban: a korábban a Ringier-nél dolgozó Pető Endre lett az ügyvezető igazgató, a kisebbségi tulajdonost pedig a német mm az év végén kivásárolta. Az összes lap kiadását az mm Budapest Kft.-be koncentrálták, ekkor került ide a HB, és 2004 végén hozták ki először a száz leggazdagabb magyarról szóló kiadványt. (Az első száz eredetileg a német mm találmánya volt, amit nálunk az akkor még a Ringier-hez tartozó Magyar Hírlap adoptált. A helyzetet bonyolította, hogy az mm kiadványát Szakonyi Péter gondozta, aki ezt megelőzően a Magyar Hírlap összeállításának is szerkesztője volt.) Petőnek a gazdaságos működés feltételeit kellett megteremtenie; nyilvánvaló lett, hogy a lényegében egy kiadványból álló portfólió édeskevés. "Két utat választhattunk: jól bevásárolunk, vagy valakivel összeszűrjük a levet, és így érjük el a gazdaságossághoz szükséges méretet. A lapvásárlásra tett kísérletek nem jártak sikerrel, pedig többek között tárgyaltunk a portfolio.hu üzleti hírportállal és a Napi Gazdaság kiadójával is. Az előbbiről lemaradtunk, a Napiban pedig nem hittek igazán a németek, mint ahogy a HVG sem hitt igazán a Manager Magazinnal való együttműködésben" - mondta a Narancsnak Pető Endre, aki csak az új stratégiai partner érkezéséig vállalta a megbízatást. A németek végül a Motor-Presse Budapest Kiadóval állapodtak meg, amely 2005 végén ötvenszázalékos üzletrészt vásárolt az mm Budapest Kft.-ben. A Spiegel-csoportban az alapító Rudolf Augstein családján és a szerkesztőségen kívül a Bertelsmann érdekeltségű Grüner und Jahrnak van kisebbségi tulajdona, a Motor-Presse Budapest mögött pedig szintén ez a német kiadócsoport áll. Bár elvben akár valami jó is kisülhetett volna, a Motor-Pressének még a legalapvetőbb kiadói feladatokkal (terjesztés, előfizetők nyilvántartása és újak megnyerése) is meggyűlt a baja. Akkoriban cserélték le a vezérigazgatót, a cégben teljes átszervezés zajlott, amitől minden a feje tetejére állt. 2006 végén került megint a képbe a megyei napilapok többségét és a Világgazdaságot birtokló Axel Springer (AS) Kiadó, amely az mm indulásakor egyszer már dolgozott együtt a kiadóval: rajta keresztül zajlott a sikeresnek nem nevezhető előfizetéses terjesztés.

Kell egy csapat

2005 tavaszán még Pető kérte fel Mongot a magazin főszerkesztésére, aki Vajda Évát hozta második embernek a laphoz. A szerkesztőség a tulajdonostól teljes szabadságot kapott. De mivel 2005 óta háromszor történt váltás a kiadóban (Petőt a Motor-Presse, azt pedig a Springer váltotta), optimális lapkészítési feltételekről nem lehetett beszélni "Három fő célt tűztünk ki magunk elé: a magazin legyen bennfentes, bevállalós és befolyásos. Vagyis az igazi döntésekről szóljon az igazi döntéshozóktól kapott információk alapján, nevezze néven a dolgokat, és ha mi megírunk valamit, arra odafigyeljenek" - mondta a koncepcióról a főszerkesztő. A szerkesztőség a működését szabályozó etikai kódexet is elfogadott. Munkájuk eredményét a szakmai díjakat megelőzően is le lehetett mérni azon, hogy havilap létére az mm mindig szállított egy-két hírértékű információt, amit aztán sokan idéztek. A szerkesztők szerint 2007 első negyedévében a lapeladási és a hirdetési számok is oly mértékben javultak, hogy reménykedni lehetett: az év végére elérik a nullszaldót. Januárban, amikor már tudott volt, hogy jön az AS, a német mm vezérigazgatója (épp a hamburgi évindító parti másnapján) megnyugtatta Mongot és Vajdát, hogy olyan szolgáltatói szerződés születik, amely változatlanul biztosítja a szerkesztés függetlenségét. A gyakorlatban ez csak úgy nézhetett ki, ha a szerkesztőséget a Spiegel-csoport fizeti. "Ez változott néhány hét alatt - mondta a Narancsnak Vajda Éva. - Bayer Józsefnél a bemutatkozó beszélgetésünkön el is mondtam, hogy remélem, most látjuk egymást így utoljára. Végig abból indultunk ki ugyanis, hogy a kiadónak nincs beleszólása a munkánkba. Bayer úr természetesen azt mondta, egy lap üzleti sikeréért ötven százalékban a szerkesztőség is felelős. Mi ezt nem is vitattuk, feltéve, ha a kiadói háttér jól működik. De nálunk ez hiányzott. Abban is egyetértettünk, hogy több megértést segítő infografika kellene a lapba. El kell ismerni, azáltal, hogy a Springer végezte a gyártást, ez sokat javult. Ugyanakkor egy kilencszáz forintos magazinnal nem lehet azt megcsinálni, mint amit a Springer tartalomfejlesztési igazgatója egy szerkesztőségi ülésen javasolt, hogy írjunk a párizsi Hiltonról, de pénzt a kiútra nem kapunk, hanem 'csináljuk meg' copy-paste-tel."

A konzervatív Axel Springer, a vezető bulvárlap, a Bild kiadója és a liberális Spiegel-csoport együttműködése Németországból nézve egyébként meglehetősen pikáns történet. Ott már az is szenzáció volt, amikor a Springer összefogott a Spiegellel és a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal, hogy közösen szabotálják az új német helyesírási szabályzat bevezetését. Megkérdeztük volna Philipp Buscht is a szélirány megváltozásáról, de ő az mm gazdasági ügyekben felelős magyarországi igazgatójához irányított. Robert von Klot-Heydenfeldt szerint jobban ki kell használni a Springer- és a Spiegel-lapokban lévő tudást, emellett erősítenék a lap szolgáltató jellegét; például többet foglalkoznának befektetési és pénzügypiaci témákkal. A magyar Springerrel szemben nincsenek minőségi aggályai, "a jogokat pedig még mindig visszavonhatjuk, ha nem felelnek meg az általunk támasztott követelményeknek". Vajda Éva szerint a német tulajdonos most úgy kritizál tartalmi kérdésekben, hogy egyszer sem fordíttatta le magának a magyar mm cikkeit, miközben több forrásból úgy tudják, hogy a Magyar Telekom az összes róla megjelent riportot bekérte németül is a sajtóosztályától. Von Klot-Heydenfeldt leszögezte: a szerkesztőség munkájával nagyon is meg voltak elégedve, de nem hiszi, hogy minőséget más csapattól nem lehet megkövetelni. "A laptulajdonosok négy és fél év után szeretnék látni a befektetés eredményét, és ezért úgy érezték, hogy váltani kell." Kérdésünkre, hogy az évek során mennyi pénzt fektettek a magyar kiadóba és nyomdába, a budapesti ügyvezető konkrét összeg említése nélkül azt mondta, hogy "szubsztanciális számokról van szó". A Spiegel-csoport magyarországi befektetésének összértéke egyes forrásaink szerint elérte az egy-, mások szerint meghaladta a három-négy millió eurót. Az biztosnak látszik, hogy az eredeti tulajdonos nem akar már nagyon költeni a magyar kiadójára.

Mennyi az annyi

Próbáltunk utánajárni, mekkora költségekkel jár az mm kiadása: a tartalom előállítására információink szerint 60-65 millió forintot költhettek (beleértve a fix és külsős munkatársak bérköltségét, a fotót, az egyéb dologi költségeket, mint például az utazás), a nyomdára lapszámonként nettó négymilliót. A példányszámot a magazin - a hirdetési piacon értelmezhető módon - valamivel a Figyelő alá lőtte be, de hogy mennyi valós bevétel van a hivatalosan auditált 13 ezres példányszám mögött, nehéz megítélni. (A terjesztési költségeket levonva legfeljebb nyolcvanmillió körül alakulhat, de ezt a piacot ismerők közül kevesen hiszik el.) A hirdetési bevételeket is hozzászámolva a kiadó éves vesztesége néhány tízmillió lehetett. Olyan nagy kiadó esetében, mint a Spiegel vagy akárcsak a magyar Springer, ez az összeg nem számottevő. Példa rá, hogy a Sanoma Budapest sem főként az üzleti siker reményében finanszírozta éveken át a Figyelőt, hanem mert szeretett volna egy presztízslapot felépíteni magának.

Az mm-ben nyolc fix munkatárs kapott normális fizetést, az újságírókat egy főállású researcher segítette, és ha Brüsszelben vagy Londonban kellett felvenni egy interjút, a kiadó kifizette a fapados repülőjegyet és a szállást. A Springer lapkiadási kultúrájában a tényfeltáró újságírásra amúgy nehéz példát találni. Ahogyan Vajda Éva mondta: "Mit gondoljak egy olyan emberről, aki az újságírói munkát 'felületképzésnek' nevezi?"

Balasi Tamástól, a Zöld Újság Zrt. kiadóigazgatójától megtudtuk, téves sajtóinformáció volt, hogy az Axel Springer egy az egyben átvette volna a Motor-Presse helyét, és január elsejétől ötven százalékban beszállt volna az mm Budapest Kft.-be. "A kiadó egy szolgáltatói szerződés keretében gyártási, értékesítési (előfizetés-hirdetés) és terjesztési feladatokat vett át, amiért szolgáltatási díjat kap, de üzletrészt nem vásárolt" - mondta. - A jövőbeli együttműködés minden részletében még nincs tisztázva, de valószínűleg egy új céget alapítunk a kiadó számára." (Ennek fényében persze érdekes, hogy Bayer József milyen alapon adott ultimátumot a szerkesztőségnek a létszámcsökkentésre.) Pető Endre szerint a Springer számára a havilap jó kiindulópont lehet egy hetilap beindítására, így a VG-vel együtt lefednék a gazdasági lapkiadás teljes vertikumát. Balasi Tamás ezzel kapcsolatos felvetésünkre nem akart reagálni. Azt viszont elmondta, hogy az mm július-augusztusban összevont számmal jelentkezik, melyet ideiglenesen Kocsi Ilona, a VG főszerkesztője jegyez, míg meg nem találják a szerkesztőség vezetésére a végső megoldást. (A témák többségükben saját, "magazinos anyagok" lesznek, és a fordításokat is hazai vonatkozásokkal egészítik ki a következő nyári lapszámban.) Az mm leköszönt vezető szerkesztői a Narancsnak elmondták, hogy nem hisznek az összeesküvés-elméletekben, és nem gondolják, hogy az írásaikban feltárt kényes ügyek miatt állították volna le őket. "A tulajdonosok már rég az Excel-tábláikba voltak temetkezve", amikor a májusi számban megszellőztették az éttermi számlaügyet, amit a politika csak egy hónappal később kapott fel - de mire ennek köszönhetően nagyobb ismertségre tehetett volna szert, felállt a teljes szerkesztőség.

Neked ajánljuk