A Manager Magazin rövid története: Szakma és "felületképzés"

  • Bogár Zsolt
  • 2007. július 5.

Belpol

Bár a szerkesztők szerint a Manager Magazin a jövő évben már nem termelt volna veszteséget, a tulajdonosok húztak egyet a nadrágszíjon - és ezzel lefejeztek egy színvonalas műhelyt.
Bár a szerkesztők szerint a Manager Magazin a jövő évben már nem termelt volna veszteséget, a tulajdonosok húztak egyet a nadrágszíjon - és ezzel lefejeztek egy színvonalas műhelyt.

Idén január 23-án a német Spiegel-csoporthoz tartozó Manager Magazin (mm) évindító partija a magyar mutáció mennybemenesztésétől volt hangos. Philipp Busch vezérigazgató ünnepi beszédében, az elegáns hamburgi étteremben elmondta, hogy a lap tavaly kétszer bezsebelte a hónap cikkéért a Minőségi Újságírásért Díjat (Miklósi Gábor a Provident biztosítóról, Magyari Péter a cigarettacsempészésről írt), valamint az év legjobb oknyomozó riportjáért a Göbölyös Soma-díjat (Vajda Éva a Magyar Telekom-botrányt göngyölítette fel). Látszott a németeken, hogy büszkék - aztán bő négy hónappal később jött a váratlan fordulat. "A május 25-i mítingre elszántan készültünk, például azzal, hogy az egyik kollégánknak kisírunk egy kis fizetésemelést. De úgy jártunk, mint az arab, aki közelharcra számít, de Indiana Jones egy lövéssel leteríti. Busch úr a shareholderek üzenetével jött: vagy sikerül magukat egy másik csapattal profitábilissá tenni, vagy bezárják a boltot" - mondta a Narancsnak Mong Attila főszerkesztő. A főállású nyolc újságíróból hárman maradhattak volna - mire a szerkesztőség összes tagja felállt.

Előtörténet

A német Spiegel-csoport a 90-es évek elején jelent meg Magyarországon a többségi tulajdonában lévő Managerpress Nyomda és Kiadó Kft. megalapításával. Bevásárolták magukat egy csődben lévő nyomdába, ingatlant, új gépeket vettek, és itt nyomták a reklámanyagokat a német kiadványaikhoz. (Egy városi legenda szerint azért fektettek be nálunk, mert a Spiegel egyik igazgatója, egy 56-os magyar gyakran szerette volna látni pesti szerelmét.) A lapkiadásba 1999-ben szálltak be az amerikai Harvard Business Review magyarításával, melynek európai fordítási és kiadási jogait a Spiegel-csoport birtokolja. A lap, akárcsak Németországban, Harvard Businessmanager néven jelent meg és maradt észrevétlen. A szaklapot 2003 májusában követte az mm, aminek a kiadására külön kiadót hoztak létre (manager magazin Budapest Kft.). A németek már ekkor tárgyaltak egy újságírói csapattal, melynek Vajda Éva, a most leköszönt gárda főszerkesztő-helyettese is tagja volt (rajta kívül egykori szerzőtársa, "szabó Attila, valamint Máté Dániel és Karsai Tamás), de végül a Figyelő hetilap második emberét, a németül kifogástalanul beszélő Kertész Györgyöt bízták meg az irányítással.

A kiadóban és a nyomdában azonban nem váltak szét megfelelően az üzleti érdekek. Az mm Budapest Kft.-ben 2004 végéig vezető tisztségviselő volt a Managerpresst a reklámszervező cégén keresztül kisebbségi tulajdonosként birtokló Kocsis György (ma az IPM stratégiai igazgatója), akinek a felügyelete mellett a magazin bevezetésére, reklámozására, előfizetők gyűjtésére különösebb eredmény nélkül ment ki pénz. Utólag többen már a lap névválasztását is elhibázottnak, a havi megjelenést pedig üzletileg értelmezhetetlennek tartották. A tartalom sem volt olyan átütő, ami miatt megfizették volna a hirdetők a prémiumfelárat, az olvasók pedig a kilencszáz forintos bolti árat.

A németek 2004-ben váltottak a kiadóban: a korábban a Ringier-nél dolgozó Pető Endre lett az ügyvezető igazgató, a kisebbségi tulajdonost pedig a német mm az év végén kivásárolta. Az összes lap kiadását az mm Budapest Kft.-be koncentrálták, ekkor került ide a HB, és 2004 végén hozták ki először a száz leggazdagabb magyarról szóló kiadványt. (Az első száz eredetileg a német mm találmánya volt, amit nálunk az akkor még a Ringier-hez tartozó Magyar Hírlap adoptált. A helyzetet bonyolította, hogy az mm kiadványát Szakonyi Péter gondozta, aki ezt megelőzően a Magyar Hírlap összeállításának is szerkesztője volt.) Petőnek a gazdaságos működés feltételeit kellett megteremtenie; nyilvánvaló lett, hogy a lényegében egy kiadványból álló portfólió édeskevés. "Két utat választhattunk: jól bevásárolunk, vagy valakivel összeszűrjük a levet, és így érjük el a gazdaságossághoz szükséges méretet. A lapvásárlásra tett kísérletek nem jártak sikerrel, pedig többek között tárgyaltunk a portfolio.hu üzleti hírportállal és a Napi Gazdaság kiadójával is. Az előbbiről lemaradtunk, a Napiban pedig nem hittek igazán a németek, mint ahogy a HVG sem hitt igazán a Manager Magazinnal való együttműködésben" - mondta a Narancsnak Pető Endre, aki csak az új stratégiai partner érkezéséig vállalta a megbízatást. A németek végül a Motor-Presse Budapest Kiadóval állapodtak meg, amely 2005 végén ötvenszázalékos üzletrészt vásárolt az mm Budapest Kft.-ben. A Spiegel-csoportban az alapító Rudolf Augstein családján és a szerkesztőségen kívül a Bertelsmann érdekeltségű Grüner und Jahrnak van kisebbségi tulajdona, a Motor-Presse Budapest mögött pedig szintén ez a német kiadócsoport áll. Bár elvben akár valami jó is kisülhetett volna, a Motor-Pressének még a legalapvetőbb kiadói feladatokkal (terjesztés, előfizetők nyilvántartása és újak megnyerése) is meggyűlt a baja. Akkoriban cserélték le a vezérigazgatót, a cégben teljes átszervezés zajlott, amitől minden a feje tetejére állt. 2006 végén került megint a képbe a megyei napilapok többségét és a Világgazdaságot birtokló Axel Springer (AS) Kiadó, amely az mm indulásakor egyszer már dolgozott együtt a kiadóval: rajta keresztül zajlott a sikeresnek nem nevezhető előfizetéses terjesztés.

Kell egy csapat

2005 tavaszán még Pető kérte fel Mongot a magazin főszerkesztésére, aki Vajda Évát hozta második embernek a laphoz. A szerkesztőség a tulajdonostól teljes szabadságot kapott. De mivel 2005 óta háromszor történt váltás a kiadóban (Petőt a Motor-Presse, azt pedig a Springer váltotta), optimális lapkészítési feltételekről nem lehetett beszélni "Három fő célt tűztünk ki magunk elé: a magazin legyen bennfentes, bevállalós és befolyásos. Vagyis az igazi döntésekről szóljon az igazi döntéshozóktól kapott információk alapján, nevezze néven a dolgokat, és ha mi megírunk valamit, arra odafigyeljenek" - mondta a koncepcióról a főszerkesztő. A szerkesztőség a működését szabályozó etikai kódexet is elfogadott. Munkájuk eredményét a szakmai díjakat megelőzően is le lehetett mérni azon, hogy havilap létére az mm mindig szállított egy-két hírértékű információt, amit aztán sokan idéztek. A szerkesztők szerint 2007 első negyedévében a lapeladási és a hirdetési számok is oly mértékben javultak, hogy reménykedni lehetett: az év végére elérik a nullszaldót. Januárban, amikor már tudott volt, hogy jön az AS, a német mm vezérigazgatója (épp a hamburgi évindító parti másnapján) megnyugtatta Mongot és Vajdát, hogy olyan szolgáltatói szerződés születik, amely változatlanul biztosítja a szerkesztés függetlenségét. A gyakorlatban ez csak úgy nézhetett ki, ha a szerkesztőséget a Spiegel-csoport fizeti. "Ez változott néhány hét alatt - mondta a Narancsnak Vajda Éva. - Bayer Józsefnél a bemutatkozó beszélgetésünkön el is mondtam, hogy remélem, most látjuk egymást így utoljára. Végig abból indultunk ki ugyanis, hogy a kiadónak nincs beleszólása a munkánkba. Bayer úr természetesen azt mondta, egy lap üzleti sikeréért ötven százalékban a szerkesztőség is felelős. Mi ezt nem is vitattuk, feltéve, ha a kiadói háttér jól működik. De nálunk ez hiányzott. Abban is egyetértettünk, hogy több megértést segítő infografika kellene a lapba. El kell ismerni, azáltal, hogy a Springer végezte a gyártást, ez sokat javult. Ugyanakkor egy kilencszáz forintos magazinnal nem lehet azt megcsinálni, mint amit a Springer tartalomfejlesztési igazgatója egy szerkesztőségi ülésen javasolt, hogy írjunk a párizsi Hiltonról, de pénzt a kiútra nem kapunk, hanem 'csináljuk meg' copy-paste-tel."

A konzervatív Axel Springer, a vezető bulvárlap, a Bild kiadója és a liberális Spiegel-csoport együttműködése Németországból nézve egyébként meglehetősen pikáns történet. Ott már az is szenzáció volt, amikor a Springer összefogott a Spiegellel és a Frankfurter Allgemeine Zeitunggal, hogy közösen szabotálják az új német helyesírási szabályzat bevezetését. Megkérdeztük volna Philipp Buscht is a szélirány megváltozásáról, de ő az mm gazdasági ügyekben felelős magyarországi igazgatójához irányított. Robert von Klot-Heydenfeldt szerint jobban ki kell használni a Springer- és a Spiegel-lapokban lévő tudást, emellett erősítenék a lap szolgáltató jellegét; például többet foglalkoznának befektetési és pénzügypiaci témákkal. A magyar Springerrel szemben nincsenek minőségi aggályai, "a jogokat pedig még mindig visszavonhatjuk, ha nem felelnek meg az általunk támasztott követelményeknek". Vajda Éva szerint a német tulajdonos most úgy kritizál tartalmi kérdésekben, hogy egyszer sem fordíttatta le magának a magyar mm cikkeit, miközben több forrásból úgy tudják, hogy a Magyar Telekom az összes róla megjelent riportot bekérte németül is a sajtóosztályától. Von Klot-Heydenfeldt leszögezte: a szerkesztőség munkájával nagyon is meg voltak elégedve, de nem hiszi, hogy minőséget más csapattól nem lehet megkövetelni. "A laptulajdonosok négy és fél év után szeretnék látni a befektetés eredményét, és ezért úgy érezték, hogy váltani kell." Kérdésünkre, hogy az évek során mennyi pénzt fektettek a magyar kiadóba és nyomdába, a budapesti ügyvezető konkrét összeg említése nélkül azt mondta, hogy "szubsztanciális számokról van szó". A Spiegel-csoport magyarországi befektetésének összértéke egyes forrásaink szerint elérte az egy-, mások szerint meghaladta a három-négy millió eurót. Az biztosnak látszik, hogy az eredeti tulajdonos nem akar már nagyon költeni a magyar kiadójára.

Mennyi az annyi

Próbáltunk utánajárni, mekkora költségekkel jár az mm kiadása: a tartalom előállítására információink szerint 60-65 millió forintot költhettek (beleértve a fix és külsős munkatársak bérköltségét, a fotót, az egyéb dologi költségeket, mint például az utazás), a nyomdára lapszámonként nettó négymilliót. A példányszámot a magazin - a hirdetési piacon értelmezhető módon - valamivel a Figyelő alá lőtte be, de hogy mennyi valós bevétel van a hivatalosan auditált 13 ezres példányszám mögött, nehéz megítélni. (A terjesztési költségeket levonva legfeljebb nyolcvanmillió körül alakulhat, de ezt a piacot ismerők közül kevesen hiszik el.) A hirdetési bevételeket is hozzászámolva a kiadó éves vesztesége néhány tízmillió lehetett. Olyan nagy kiadó esetében, mint a Spiegel vagy akárcsak a magyar Springer, ez az összeg nem számottevő. Példa rá, hogy a Sanoma Budapest sem főként az üzleti siker reményében finanszírozta éveken át a Figyelőt, hanem mert szeretett volna egy presztízslapot felépíteni magának.

Az mm-ben nyolc fix munkatárs kapott normális fizetést, az újságírókat egy főállású researcher segítette, és ha Brüsszelben vagy Londonban kellett felvenni egy interjút, a kiadó kifizette a fapados repülőjegyet és a szállást. A Springer lapkiadási kultúrájában a tényfeltáró újságírásra amúgy nehéz példát találni. Ahogyan Vajda Éva mondta: "Mit gondoljak egy olyan emberről, aki az újságírói munkát 'felületképzésnek' nevezi?"

Balasi Tamástól, a Zöld Újság Zrt. kiadóigazgatójától megtudtuk, téves sajtóinformáció volt, hogy az Axel Springer egy az egyben átvette volna a Motor-Presse helyét, és január elsejétől ötven százalékban beszállt volna az mm Budapest Kft.-be. "A kiadó egy szolgáltatói szerződés keretében gyártási, értékesítési (előfizetés-hirdetés) és terjesztési feladatokat vett át, amiért szolgáltatási díjat kap, de üzletrészt nem vásárolt" - mondta. - A jövőbeli együttműködés minden részletében még nincs tisztázva, de valószínűleg egy új céget alapítunk a kiadó számára." (Ennek fényében persze érdekes, hogy Bayer József milyen alapon adott ultimátumot a szerkesztőségnek a létszámcsökkentésre.) Pető Endre szerint a Springer számára a havilap jó kiindulópont lehet egy hetilap beindítására, így a VG-vel együtt lefednék a gazdasági lapkiadás teljes vertikumát. Balasi Tamás ezzel kapcsolatos felvetésünkre nem akart reagálni. Azt viszont elmondta, hogy az mm július-augusztusban összevont számmal jelentkezik, melyet ideiglenesen Kocsi Ilona, a VG főszerkesztője jegyez, míg meg nem találják a szerkesztőség vezetésére a végső megoldást. (A témák többségükben saját, "magazinos anyagok" lesznek, és a fordításokat is hazai vonatkozásokkal egészítik ki a következő nyári lapszámban.) Az mm leköszönt vezető szerkesztői a Narancsnak elmondták, hogy nem hisznek az összeesküvés-elméletekben, és nem gondolják, hogy az írásaikban feltárt kényes ügyek miatt állították volna le őket. "A tulajdonosok már rég az Excel-tábláikba voltak temetkezve", amikor a májusi számban megszellőztették az éttermi számlaügyet, amit a politika csak egy hónappal később kapott fel - de mire ennek köszönhetően nagyobb ismertségre tehetett volna szert, felállt a teljes szerkesztőség.

Neked ajánljuk

Amatőr, archív

A borító tipográfiája és grafikai megoldásai édes-vegyes emlékeket ébreszthetnek az ötven fölötti hallgatókban. A Magyar Hanglemezgyártó Vállalat az 1970-es évek végétől jelentetett meg hasonló kiszerelésű válogatásalbumokat olyan zenekaroktól, amelyeknek addigra 4–5 nagylemezük volt.

Mögötte fájdalom

A fiatalon eltávozó művész (1879–1920) minikiállítását a Magyar Nemzeti Galéria a halálának 100. évfordulóján készült bemutatni, a tárlatot nagyrészt egy magángyűjtő adományára, illetve új vásárlásokra alapozták. 

Prüntyögés és pátosz

Egyre több a kortárs magyar dráma, legalábbis a függetleneknél és a budapesti main­stream színházak stúdiói­ban, és egyre látványosabb az a tendencia, hogy a szerzők, dramaturgok, rendezők a színház, és nem az irodalom felől érkeznek (ami nem jelenti azt, hogy adott esetben a darabjaik ne lehetnének esztétikailag is értékesek). Ez a pezsgés jót tesz a szcénának: kitermel egyfajta eszköztárat, módszertant, és hosszú távon a középszer színvonalát is emelheti.

Túl a szeméthegyen

A háttérben szemetes zsákokban rengeteg PET-palack. Megjelenik kék estélyiben a műsorközlő, és szájbarágós-hajlongós-negédes modorban felkonferálja Bellinitől a La sonnambulát, amelyet, ahogy ő mondja, egy nagyszerű énekesnő fog előadni. Harmad­éles a cím, aki tud olaszul, annak sérti a fülét a rossz hangsúly. 

Ismeretlen vizeken

A 19. század végén két nő egymásba szeret, aztán több mint öt évtizeden át élet- és üzlettársakként egy hajótársaság élén állnak: ez a történet fikcióként is izgalmas lenne. De Bertha Torgersen és Hanna Brummenæs valóban léteztek. A szerzőnek ez a harmadik magyarul megjelent regénye, a fordítás az előző kettőhöz (Lélegezz, Anyám ajándékai) hasonlóan Petrikovics Edit munkája. A szöveg nőtörténeti és LMBTQ-történeti szempontból egy­aránt kiemelt jelentőségű.

Politikai konstrukció

Az 1950-es évek Magyarországa és a Rákosi-rendszer kapcsán rögtön a mindent elborító Rákosi-képek ugranak be, közöttük az, amelyiken a hős egy búzamezőn kalászokat fogdos, meg persze az, hogy „Sztálin legjobb magyar tanítványához” köthető az ötvenes évek Magyarországán a „személyi kultusz időszaka”. Szinte halljuk az „éljen Rákosi” skandálást az ütemes tapssal.

Három majom egyszerre

„Nem tudom, nem emlékszem, hogy mi volt, nagyon távoli ez nekem már, ködös” – mondotta a tisztelt bíróságnak Berec Zsolt Fidesz-tag, valamikori Jász-Nagykun-Szolnok megyei közgyűlési alelnök Boldog István Fidesz-tag, volt fideszes országgyűlési képviselő tárgyalásán. Boldogot és társait korrupcióval vádolják, a volt képviselőre hatéves börtönbüntetés kiszabását kéri az ügyészség.

Köhög, fullad

Az Orbán-rezsim szellemi, adminisztratív és morális leépülésének és kormányzóképtelenségének immár minden áldott nap megnyilvánuló tünete az a felülről gerjesztett káosz, amely az oktatásban és az egészségügyben eluralkodott. Mindkét, az ország jólétét és hosszú távú sikerességét meghatározó ágazat túljutott a válság 24. óráján, és mindkettőben a még fellelhető szakszerű működés kizárólag a benne résztvevők elhivatottságán, s még inkább a tűrőképességén múlik.

Hűséges hátország

A magyar kormány kilenc, vízumtilalommal és vagyonbefagyasztással büntetett orosz oligarchát szeretne leszedetni az Európai Unió szankciós jegyzékéről. Az orosz elnök legbelsőbb körének tagjairól van szó, akiknek fontos szerepük van Putyin háborújának finanszírozásában.

Az erő nem velünk van

Orbán Viktor országstratégiáját nemrég Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója vázolta fel „Nem a szétbontásra, igen az összekapcsolásra – ez Orbán stratégiája a következő évtizedre!” címmel. Az írás egy tavaly év végén, zárt körben elhangzott Orbán Viktor-beszéd összefoglalójaként jelent meg, először a Mandiner.hu-n, majd minimális változtatással és a kormányfőre utalás nélkül a nyomtatott Mandiner hetilapban is.

Mesél az erdő

Guberálók kutatják át a déli határkerítésnél Magyar­országra bejutott ázsiai, afrikai emberek hátrahagyott holmiját, pénzt, telefont, powerbankot keresve. Az elfogott embercsempészek autóit bandák bontják szét. Az önkormányzatok hiába szerveznek rendszeres begyűjtést, nem győzik elvinni a szemetet.