Dr. Zombory László, a Nemzeti Hírközlési és Informatikai Tanács elnöke a telekom-liberalizációról
MN: Gyakran emlegetik együtt a távközlés és az informatika fogalmát. Miért kell ezt a két, eredetileg különálló szakterületet közösen kezelni?
ZL: A távközlés és az informatika ugyanazokat az eszközöket kezdi használni, a hálózatok, kapcsolórendszerek, célszámítógépek közösek a különféle rendszerekben. Különbség csak a végberendezésekben van: a telefon és a televízió távközlési, a számítógép informatikai végberendezés. Nincsenek éles határok, a különböző végberendezések közös hálózatról való elérésére szolgáló technológiákra új szakkifejezés is született, ez a telematika.
MN: A fejlett világban óriási ütemben folyik a nagy adatátviteli kapacitású üvegszáloptikai és műholdas gerinchálózatok telepítése. Magyarország hol tart?
ZL: A fejlődés itt is gyors ütemben folyik. Sok vállalkozó kínál informatikai szolgáltatásokat, valószínűleg több, mint amit egy stabil gazdasági helyzet igazolni fog, de ebben a pillanatban ez egy nagyon dinamikusan fejlődő iparág. Az akadémiai hálózatot tekintve sem vagyunk rossz helyzetben, most csatlakoztunk az európai oktatási és kutatási intézményeket összekötő, az eddiginél nagyságrenddel nagyobb adatátviteli kapacitást biztosító TEN-34 hálózathoz egy tíz megabit per szekundumos vonallal. A mobilpiacon is iszonyatos a fejlődés, Európában ma a magyar mobilpiac az élvonalban van.
MN: Állami elképzelések szerint vagy a piaci folyamatok hatására alakul majd az "infosztráda" magyar szakasza?
ZL: A fejlesztés nagyon tőkeigényes és alapvetően a piac által meghatározott, az állam itt legfeljebb piaci játékosként, nagy megrendelőként tud beavatkozni. Tehát alapvetően a piac szabályozza a fejlődést, egy szegmenstől eltekintve, és ez a Matáv és a mobiltelefon-szolgáltatók koncesszionális joga a hangtelefóniában. Minden egyebet, ami a távközlés és az informatika metszetében van, elsősorban tehát az adatátvitelt, Magyarországon is a piac határozza meg. Nyilvánvaló, hogy aki a hangtelefóniában amúgy is nagy hálózatot épít, és ott primér jogosítványai vannak, előnyben van az adatátvitelben is.
MN: Nem érzi problematikusnak hogy a vezetékes hangtelefóniában monopolhelyzetet élvező Matáv, amely az informatika iránt is egyre jobban érdeklődik, külföldi tulajdonba került?
ZL: A magyar távközlés alulfejlettségi szintje legendás volt, és az országban nem volt elég pénz arra, hogy ezen változtassanak. A Matávot annak kellett eladni, aki az aránylag gyors ütemű és nagyon tőkeigényes fejlesztést, amire szükség volt, finanszírozni tudta. A koncessziós szerződés olyan fejlesztéseket is előír, amelyek nem feltétlenül nyereségesek a vállalkozó számára. A tőkének egyébként sincs nemzeti jellege, a tőke globális, ha vannak is nemzeti szempontok egy egyébként piaci orientációjú gazdaságban, azt másképp kell szabályozni, és nem a tulajdoni hányad a fontos.
MN: Van esély versenyhelyzet kialakulására a Matáv-koncesszió lejártával?
ZL: 2002, a teljes liberalizáció kezdete, nincs olyan nagyon távol. Ez a dátum az európai csatlakozás ütemének is megfelel. A kérdés az, hogy fel tud-e nőni egy második szolgáltató. Szerintem az ország kicsi ahhoz, hogy három vagy négy országos szolgáltató versenyezzen. Egy alternatív szolgáltató elképzelhető, az pedig árcsökkenést okoz majd, mert egy monopolhelyzetben lévő vállalat óhatatlanul kihasználja előnyét. Ami az alternatív szolgáltatót illeti, körvonalazódik néhány elképzelés, hogy eredetileg más célra kiépített hálózatokat, a MÁV gerinchálózatát vagy a villamosenergia-ipar és a vízügy hasonló, bár a MÁV-énál kisebb hálózatát, ezeket a valójában ki nem használt kapacitásokat valahogy együtt működtetve, egy második szolgáltató szülessen.
MN: Ez lenne a PanTel, amelynek a megalapítását már kétszer is elhalasztották, állítólag azért, mert az állami tulajdonban lévő MÁV belépésére a kormány nem adta áldását. A napokban a PanTel lehetséges alapítói között számon tartott Antenna Hungária Részvénytársaság igazgatóságának elnöke, Korda István odanyilatkozott, hogy a PanTel helyett egy nemzeti távközlési konzorcium megalakítására van szükség, amelynek vezetésére az Antenna Hungária lenne alkalmas, hiszen a többségi nemzeti tulajdont szavatolja, hogy a részvények ötven százaléka plusz egy szavazati jog az állam kezében marad. Korda szerint ahhoz, hogy az Antenna Hungária mint alternatív, nemzeti távközlési szolgáltató, 2001, vagyis a Matáv-koncesszió lejárta után valóban versenytársa lehessen a Matávnak, arra lenne szükség, hogy cége az addig terjedő időszakra a Matáv koncessziójában nem szereplő tevékenységekre, például az adatátvitelre kizárólagos jogot kapjon. Elképzelhetőnek tartja ezt a variációt?
ZL: Azt gondolom, hogy a jelenlegi koncessziós szabályzás ezt nem teszi lehetővé. A modern struktúrákhoz való közeledés azt követeli meg, hogy minél kevesebb koncessziós és minél több szabadverseny, vagyis piaci működés legyen ezeken a területeken. Nem tartom valószínűnek, hogy ma olyan állami döntés szülessék, ami a távközlésben vagy az informatikában további területeket koncessziókötelessé tesz. Európában egyértelmű liberalizáció folyik, az Egyesült Államokban pedig korszakos jelentőségű, nagyon korszerű törvényt hoztak a liberalizációról.
MN: Lotz Károly azt mondta az IFABO-n, hogy az államnak szabályoznia kell a liberalizált szolgáltatások piacra lépésének feltételeit, és meg kell találni a reguláció és dereguláció optimumát. Véleménye szerint hol van szükség állami beavatkozásra?
ZL: A folyamatok szabályozását a játékosokra kell bízni. Nem lehet a szereplőkre bízni viszont, hogy a különféle rendszerek hatékonyan együtt tudjanak működni. Tipikus példa a frekvencia: a sugárzott jelek tönkretennék egymást, ha mindenki a neki kedvező műszaki megoldást választaná. A frekvencia a világon mindenütt engedélyköteles. Az informatikában a különféle rendszerek kompatibilitása érdekében szükség van műszaki szabályzásra, de vannak szociológiai karakterű: személyiségi, szerzői és tulajdonjogi szabályozási kérdések, amelyek egyelőre szabályozatlanok. Nem csak Magyarországon; ez világszerte komoly problémát jelent. Történelmi okokból a távközlés regularizációja régóta működő és bejáratott terület, ám szintén történelmi okokból az informatika kevésbé szabályozott. Elég elterjedt elv, és én is azt vallom, hogy az informatikában csak annyit kell szabályozni, amennyi elkerülhetetlen, az államnak inkább csak megrendelőként és szponzorként kell megjelennie. Az egészségügyi informatika például soha nem lesz vonzó beruházás, de szükség van rá. Csak állami megrendelésekkel lehet megoldani. Az informatikának és a távközlésnek Magyarországon az állam az egyik legnagyobb megrendelője, kiépülőben van a kormányzati, a honvédelmi, a rendészeti, az egészségügyi informatikai rendszer, elindult a Középiskolai Internet Program, mindez évi milliárdos nagyságrendű beruházásokat jelent.
MN: Van pénz tartalomszolgáltatásra?
ZL: Az államnak felelőssége, hogy leendő polgárai literátusak legyenek, miközben egy új analfabetizmus fenyeget. Ha nem tudsz kijutni a hálózatra és ott navigálni, akkor egyfajta analfabéta leszel, nem tudsz majd vásárolni, banki tranzakciókat bonyolítani, számlát írni vagy olvasni. Az emberi életminőségnek egy szintjét nem fogják elérni azok, akik nem férnek hozzá a hálózathoz. A tartalomszolgáltatásba be fognak szállni a nagy hálózatok tulajdonosai is, hiszen így tehetik vonzóbbá a hálózat használatát. Más kérdés, hogy a szabályozás hogyan alakul, hiszen a médiában nagyon szigorú megkötések vannak abban a tekintetben, hogy lehet-e adóhálózat tulajdonosa az, aki a műsorokat előállítja, és viszont.
MN: A hálózati tartalomszolgáltatás szabályozásában a liberális amerikai vagy a rendpárti német, illetve kínai modell érvényesül majd?
ZL: Véleményem szerint csak ott szabad tiltó típusú szabályozásokat hozni, ahol ez ellenőrizhető és szankcionálható. Egy Internet típusú hálózaton, ahol nem kell engedély, hogy bármit feltegyünk a hálózatra, a rendelkezéseket nem lehet ellenőrizni és a megszegésüket szankcionálni, vagyis értelmetlen volna törvényeket hozni ezzel kapcsolatban. Nem tudok róla, hogy a kormánynak ilyesféle tervei lennének.
MN: És a szerzői jogok?
ZL: A joggyakorlat, mert ilyen kérdések már ma is felmerülnek, a jelenlegi szerzői jogi szabályokat alkalmazza az informatikai hálózatokon. A tavaly decemberi WIPO- (World Intellectual Property Organisation, a nemzetközi szerzői és szomszédos jogok genfi székhelyű ENSZ-szervezete - a szerk.) megál-lapodás nemzetközi alapot ad arra, hogy az egyes országok hasonló elvek alapján építsék fel saját törvényeiket, és együttműködjenek a szerzői jogok kérdésében.
MN: Új trend körvonalazódik a számítástechnikai iparban: megfogalmazódott az úgynevezett NC, a Network Computer, vagyis a hálózati számítógép koncepciója, amely olcsóbb és egyszerűbben kezelhető, mint a PC, és elsősorban hálózati munkára alkalmas. Hozhat ez valódi áttörést az informatikában?
ZL: Az ötlet jó: a legtöbb embernek nincs szüksége a PC kapacitására és bonyolultságára. Az NC telefonszintre viszi le a végberendezést, nincs benne több intelligencia, mint ami a hálózat használatához szükséges, márpedig az emberek nagyon nagy százalékának szükséges lesz a megélhetéshez, hogy kommunikálni és navigálni tudjon a hálózaton. A telefonkészülék intelligens, okos, szép készülék, de az értéknövelő szolgáltatások nem a készülékekben, hanem a rendszerben, a hálózatban vannak. Ezt a filozófiát viszi át az NC a számítógép-hálózatra.
MN: Mikorra válhat az informatika a telefóniához hasonlóan mindennapossá?
ZL: Az áttörésre nem a magánszférában, hanem az üzleti szférában számítok. Az üzlet világában az elektronikus dokumentáció ki fogja szorítani a papírt, a megrendelések, számlák, tranzakciók papírmentessé fognak válni. A fejlett gazdaságokban, ahol a szolgáltató szektor aránya ötven százalék felett van, a munkák jelentős része elvégezhető számítógépen, az pedig érdektelen, hogy hol van a terminál, tehát lehet akár otthon is, de a nyilvános készülékek sűrűsége is növekedni fog. Ma megfelelő informatikai háttér nélkül nincs gazdasági fejlődés. A telefon és a fax egy kisvállalkozásnak ma még elfogadható informatikai hátteret adhat, de nagyvállalatok vagy bankok nem működhetnek ezen a szinten. Az informatika úgy fog változni, hogy kiszolgálja a gazdaságot: amit a nagyközönség először észlel, az az online, számítógépes vásárlás lesz, összekötve az ehhez szükséges banki műveletekkel. El fog terjedni az elektronikus számlázás, és hitelessé válik az elektronikus okirat. Ez ma még problematikus, de meg fogják oldani, mert jelentős piaci igény és nagy fizetőképes kereslet van rá. Aki lemarad, marginalizálódik, kiesik az üzleti életből.
Bodoky Tamás
