A Millenáris-ügy - I. rész: Látszat és valóság

  • Haulis Zoltán
  • 2004. május 27.

Belpol

Másodfokú jogerõs ítéletében 6,4 millió forint és annak kamatai visszafizetésére, valamint szolgálati autójának visszaadására kötelezte a Munkaügyi Bíróság Berkecz Máriát, a Millenáris Kht. volt ügyvezetõ igazgatóját. A Millenáris körül az Orbán-kormány idején, illetve a kormányváltás után kirobbant sok-sok botrány közül ennek az egynek lett következménye. A Narancs kísérletet tesz összefüggéseiben bemutatni az elmúlt három év eseményeit.

A Millenáris Park létrehozásának szándékáról tanúskodó elsõ írásos dokumentum 1999. november 16-án keletkezett. Ekkor egy tanácskozás keretében - amelyet Wermer András, Orbán Viktor nem hivatalos tanácsadója vezetett - döntöttek a "Millenáris központi kiállítás és a Ganz Ansaldo terület rehabilitációja" elnevezésû projekt elõkészítésérõl. Itt körvonalazódtak a Millenáris Kht. és a Kisrókus 2000 Kft. megalapítására vonatkozó elképzelések is. Az elõbbi társaság feladata egy, a millennium tiszteletére rendezendõ kiállítás megszervezése, mûködtetése, valamint más rendezvények lebonyolítása lett. A kft. amellett, hogy a majdani építkezést kivitelezte volna, megkapta a területhez és a létesülõ épületegyütteshez kapcsolódó kezelõi jogokat, valamint az utóhasznosítás jogát is. A Ganz Villamossági Mûvek egykori ipari területe az ÁPV Rt. portfóliójának része volt; a Kisrókus 2000 Kft. létrejöttével lehetõvé vált, hogy a terület továbbra is egyben maradjon, és a beruházás úgy valósuljon meg, hogy az abba fektetett milliárdokat a millenniumi rendezvények végeztével az ÁPV üzleti alapon visszanyerhesse (bõvebben lásd: Holt telkek, Magyar Narancs, 2001. június 7.).

Az ÁPV Rt. tervei behatárolták a Millenáris Kht. mozgásterét is; a közhasznú társaságot a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) 2000 januárjában 100 millió forintos alaptõkével hívta életre. A gazdasági társaságnak úgy kellett bonyolítania többmilliárdos forgalmat, hogy közben minél kevesebb ingó vagyont halmozzon fel az elképzelések szerint 2002-tõl már piaci alapon mûködtetett területen. Ezért a kht. szinte mindent csak bérelt, ahelyett, hogy - kimutathatóan kedvezõbb anyagi ráfordítás mellett - megvásárolt volna. Azokat a mûszaki, irodai berendezéseket pedig, melyek a mûködéshez nélkülözhetetlenek voltak, igyekeztek minél olcsóbban bevinni a cégbe, nehogy túlzottan felmenjen a kht. árfolyama. Ezzel magyarázható, hogy a kormányváltás utáni új vezetés megbízásából készült informatikai vizsgálat szerint a számítástechnikai egységek kommerszek, névtelenek.

A Millenáris Kht. alapító okiratából kiderül: legfõbb feladata az volt, hogy színvonalas produkcióknak biztosítson lehetõséget az ezeréves magyar államiság tiszteletére. A rendelkezésre álló források nagysága fedezte a minõségi programok megvalósítását is. De a nagy összeg körül

olyan vállalkozások is fölbukkantak,

amelyek minél nagyobb szeletet akartak maguknak a millenniumi tortából.

A Millenáris Kht. élére 2000 januárjában az a Koltai Péter került, aki Wermer Andrással együttmûködve már a kezdetektõl részt vett a projekt kidolgozásában. Koltai korábban a Magyar Televízió egyik elismert producere volt. Elsõ lépésként a kiállítás anyagának összeállításához eseti szerzõdéseket kötöttek tudományos kutatások, felmérések elkészítésére. Ezek reális árakat tükröznek: 10 és 100000 forint közötti munkákról volt szó. Ám a kiállítás alapötletét magának vindikáló Wermer úgy vélte: szellemi tõkéje nem térül meg, ha a kivitelezés teljes egészében a kht.-ra hárul.

Közben már készült az a pályázat, amelyben a tender kiírása után két héttel (!) alakult Millenáris Rt. vállalta ugyanezt az alapozó felmérést, továbbá a kiállítás teljes lebonyolítását is. Ebben már jelen volt Wermer is a részvénytársaság két tulajdonosához kapcsolódó érdekeltségei okán (errõl lásd: Álombiznisz, Magyar Narancs, 2002. július 18.). Miután a pályáztató MEH szakmai zsûrije a feladatra elõirányzott 2 milliárd forintot megszavazta, az rt. munkához látott: elsõ lépésként újra szerzõdéseket kötött a kutatásokra, csakhogy immár összességében több száz millió forint értékben.

Orbán Viktor média-tanácsadója a kiállítás érdemi szervezésébõl teljes egészében kiszorította a Millenáris Kht.-t, és annak szerepét pusztán az állami pénzek folyósítására, a szerzõdéskötésre, könyvelésre és az elvégzendõ feladatok ellenõrzésére korlátozta. Forrásaink szerint Koltai Péter elsõsorban emiatt mondott le posztjáról. A volt ügyvezetõ nem kívánt errõl nyilatkozni, de annyit elárult: amikor õ volt a kht. élén, szó sem volt arról, hogy ne õk szerveznék a kiállítást és a programokat. "Hogy miként jött oda a Millenáris Rt., arról én nem tudok, annak idején errõl nem volt szó" - mondta a Narancsnak. Koltai helyére a korábban a Tungsram privatizációjából és a Postabank 1995-ös átvilágításából ismert Berkecz Máriát nevezték ki, aki már jobban illett az új felállásba: gazdasági szakemberként nem értett a kiállításszervezéshez, de az állami cég gazdálkodásának minél törvényesebb keretek közötti irányításához annál inkább.

Innen kezdve minden úgy történt, ahogy Wermer András és Klacsman Péter György, a Millenáris Rt. vezérigazgatója eltervezte. A kht. tevékenységét szûkítették: jól mutatja ezt az is, hogy a kht. munkatársait a 2001. szeptember 11-i birtokbavételig a Kisrókus 2000 Kft. - garanciális okokra hivatkozva - be sem engedte az Álmok álmodói - Világraszóló magyarok címû kiállítás csarnokába. Az építkezés a kiállítás és Wermer András igényeinek megfelelõen azonban nélkülük is tervszerûen haladt. A média-tanácsadó jelenlétével magyarázzák például annak a multifunkcionális színházi térrel felszerelt tévéstúdiónak a létrejöttét, ahol a Wermer érdekeltségi körébe tartozó Ezüsthajó Kft. készített 100 millió forint feletti összegért felvételeket, amiket a programszervezésre 1,4 milliárd forintot elnyert Pentaton Mûvész- és Koncertügynökség Kft. rendelt meg tõle (bõvebben: "A híresztelésekkel ellentétben", Magyar Narancs, 2002. november 14.).

A Wermer családi érdekeltségébe tartozó Well Done Kft. úgy kaphatott a területen egy 50 nm-es helyiséget (ahol utómunkálati stúdiót hoztak létre), hogy azután nem kellett bérleti díjat fizetnie. Wermernek a Millenárison betöltött magas státusát jellemzi, hogy azóta sem tudja senki, ki engedte be a Well Done-t a területre - ezt annak idején sem a Kisrókus, sem a Millenáris illetékesei nem merték a cégtõl megkérdezni. Wermer jelenléte valahogy természetes volt; ám mivel a kht.-ban nem töltött be pozíciót, illetve a Millenáris Rt.-ben is csak közvetett érdekeltsége volt, a késõbbi vizsgálatok során sem lehetett rajta számon kérni semmit.

A kormányváltást követõen

a Perfekt Audit Rt. 5 millió forintért vállalta a kht. átvilágítását: ennek nyomán indult az a szélmalomharc, amelynek Don Quijotéja a Millenáris Kht. új ügyvezetõje, Mizsei Zsuzsa lett. A korábban KDNP-s, majd centrumos politikus a MEH-tõl nyíltan azt kapta elsõrendû feladatául, hogy az elõzõ ciklusban történt visszaéléseket fel-derítse. Mizsei egyedüli támpontja a Perfekt jelentése volt. (A Perfektben tulajdonrésze volt Gyurcsány Ferenc jelenlegi sportminiszternek is, aki az átvilágítási szerzõdés megkötésének napjaiban mondott le cégbeli részesedésérõl.)

Az átvilágításban részt vevõ forrásunk szerint a vizsgálat során igencsak nehéz dolguk volt: a kht. szinte valamennyi kifizetett tételt precízen könyvelt el, ugyanakkor a "két preferált vállalkozás (a Millenáris Rt. és a Pentaton Kft.) gazdálkodásába nem láthattak bele". Épp emiatt nem találtak semmi olyan érdemleges dolgot, ami törvénybe ütközõ lett volna. Az elkészült jelentésben ezért nincs konkrétum visszásságokról: lehetséges, valószínûsíthetõ, elképzelhetõ - ezek a leggyakoribb szófordulatok. Mizsei Zsuzsának viszont eredményeket kellett felmutatni: a jelentésre hivatkozva így lett botrány a Millenáris Kódex 7,5 milliós õrzésébõl, a havi 120 ezer forintos haletetésbõl vagy a megbízott õrzõ-védõ cég díjazásából (egyharmaddal többet számlázott a szokásosnál). Ezek az ügyek azonban bizonyíték hiányában még a vádemelési szakaszba sem jutottak el. A könyvvizsgáló cégek szerint az ezekért a szolgáltatásokért kifizetett összegek meghaladták ugyan a valós piaci tarifákat, ám minden a legnagyobb precizitással volt dokumentálva; a rendõrség által felkért könyvszakértõ még a számviteli fegyelem megsértését sem tudta megállapítani. Sõt: a Berkecz Mária vezette kht. negyedévente készített auditált jelentéseket. A Narancs érdeklõdésére több szakértõ megerõsítette: ez párját ritkító gyakorlat, hiszen ilyen összegzéseket a nagyobb cégek évente, kétévente tesznek le az asztalra. Az auditált vizsgálatnál külsõ könyvvizsgáló cég is ellenjegyzi azt a jelentést, amit megküldenek az ellenõrzési szerv könyvelési osztályának. Információink szerint a MEH könyvelési fõosztálya e dokumentációkat aprólékosan ellenõrizte.

A Millenáris Kht. teljesítette küldetését: úgy folyósított Fidesz közeli magánvállalkozásoknak több milliárd forintot, hogy azok minden fillérjérõl el tudott számolni. A kht.-nak az akkori kormány számára volt még egy hatalmas elõnye: elterelte a figyelmet a kiállítást és a programokat szervezõ Millenáris Rt.-rõl és Pentaton Kft.-rõl, amelyek gazdálkodása - mivel magáncégekrõl volt szó - természetesen már "üzleti titok". A Millenáris Rt. névválasztás információink szerint tudatos volt: a két társaságot (az rt.-t és a kht.-t) a többség egybemosta. "Jelentéktelen cég a miénk" - nyilatkozott annak idején Klacsman Péter György, a Millenáris Rt. vezérigazgatója. Pedig nem volt az: a Millenáris Park egykori vezetõitõl kapott információink szerint a különbözõ Fidesz-programokat is ezen a cégen keresztül szervezték a területen, a kht. azokról szinte mindig csak az utolsó pillanatban értesült. S miután a kht. személyi állományának tagjaira sem lehetett ráhúzni, hogy túlzott politikai kötõdéseik lennének (Berkecz Máriát például a Neumann International fejvadász cég segítségével találták meg a posztra), a Fidesz-kormánynak is jól jött, hogy a késõbbi vizsgálatok a kht.-re irányultak. Mindannyian tudhatták: ott semmi érdemleges nem derülhet ki.

""ra kilóra"

- ezt a címet javasolta Kiss Elemér kancelláriaminiszter annak a hozzá intézett azonnali kérdésnek, amelyben Eörsi Mátyás (SZDSZ) képviselõ az Álmok álmodói kiállítás belépõjegyei mellé osztogatott ajándék órák gazdasági megalapozottságáról érdeklõdött. Úgy tûnt, a kormánypárti politikusok ráleltek arra a visszaélésre, amelynek következményeként fejek fognak hullni a Millenáris Kht. elõzõ vezetõi és "cinkosaik" körébõl.

A Millenáris Kht. 402,5 millió forint értékben rendelt a Millenáris Rt.-tõl 500 ezer olyan mûanyag karórát, amelyet a szállító GlobeTrotters Kft. jóval olcsóbban szerzett be. Szerény számítások szerint is több mint bruttó 260 millió forint nyereség ütötte a bizniszben részt vevõ szerencsések markát. Késõbb kiderült: a GlobeTrotters Kft. anyacégének alapítója, Leslie M. régi ismerõse a Millenáris Rt. vezérigazgatójának, Klacsman Péter Györgynek. A kft., amely cég egyébként az órák szállításán kívül nem végzett egyéb gazdasági tevékenységet, a több száz milliós nyereségét rögtön továbbutalta két vállalkozásnak, ahonnan a pénz bizonyíthatóan színlelt szerzõdések alapján magánszámlákon landolt (lásd: Népszabadság, 2003. július 7.).

Az ajándék órák ügyét a rendõrség vádemelési javaslattal adta át az ügyészségnek, amely viszont a nyomozati anyag kézhezvételét követõ harmadik héten belül "bûncselekmény hiányában" megszüntette az eljárást. Ezután a vita már nem a több száz milliónyi adóforint helyes vagy helytelen felhasználásáról szólt, hanem postai bélyegzõkrõl és a pótmagánvádlói indítványt elutasító Legfõbb Ügyészség élén álló Polt Péter esetleges fideszes befolyásoltságáról (lásd Rendõrség kontra ügyészség címû keretes anyagunkat).

De mi is történt? A tényleges "bûnöst" felderíteni igyekvõ rendõrség akadályokba ütközött: hiszen a tettes az volt, aki utasítást adott az üzlet megkötésére annak ellenére, hogy esetleg tisztában volt a biznisz anyagi hátterével is. Márpedig a kht. alapítója, az Orbán-kormány Miniszterelnöki Hivatala fogadta el azt a tendert, amelyben a Millenáris Rt. az ajándék órákat mint marketingfogást már a kezdet kezdetén szerepeltette. "Külön felhívta az alapító a figyelmemet ennek a projektnek a megvalósítására, tehát mást nem tehettem, mint hogy kivitelezzem" - fogalmazott lapunk kérdésére Berkecz Mária. A nyomozati munka mégis megrekedt Berkeczék szintjén, és még véletlenül sem lépett tovább azokba a körökbe, ahol ténylegesen eldõlt a 402 milliós, valakiknek igencsak kedvezõ üzlet.

De nem csak az ajándék órákra áll, hogy a MEH volt a tulajdonképpeni megrendelõ. Miután a legnagyobb anyagi ráfordítást igénylõ két tendert a hivatal fogadta el, a Millenáris Kht.-nak túlzott jogköre s vezetõinek széles mozgástere a fenntartó elõírásainak végrehajtásán túl nem volt. Érdekes azonban szemügyre venni a közbeszerzés dokumentumait. Az ajánlatkérõ megnevezését feltüntetõ részében a Millenáris Kht. szerepel tendereztetõként, s csak alább olvashatjuk a következõket: "az ajánlatkérõ megbízásából eljár a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatósága". Vagyis az Orbán-kormány nem engedte ki a kezei közül annak eldöntését, hogy melyik legyen az a két kitüntetett vállalkozás, amelyik elnyeri a milliárdos üzletet, és hogy ezért cserébe milyen szolgáltatást kell nyújtani, de az ezzel járó jogi felelõsséget a kht.-ra hárította: papíron Berkeczék megbízásából, kérésébõl járt el. Az igazi felelõsök a fõhivatalokban ültek és mosták kezüket, miközben a bûnbak szerepét betöltõ Berkecz Mária kihallgatásról kihallgatásra járva, megalázó bánásmódban részesülve hiába magyarázkodott, mentegetõzött: senki nem hitt neki.

Haulis Zoltán

(A cikk második részét következõ számunkban közöljük.)

Megborult terv

Az eredeti elképzelések szerint a Millenáris Kht. mindössze a millenniumi rendezvények idejére lett volna jelen az egykori Ganz-gyár iparterületén. A kijelölt dátum 2001. december 31. volt; eddig tervezték mûködtetni az Álmok álmodói - Világraszóló magyarok kiállítást. Csakhogy az építkezés csúszása miatt a kiállítás 2001. március 15-e helyett december 17-én startolt, ezért módosítani kellett az elképzeléseket, aminek kemény anyagi vonzatai lettek.

A tender szerint a kiállítás "karbantartási és üzemeltetési" feladataira is szerzõdött Millenáris Rt. szerzõdése december 31-ével lejárt, ezért újabb tenderrel kellett felkérni, hogy további öt hónapig üzemeltesse a tárlatot, és egyúttal a hasonló helyzetben lévõ Pentaton helyett szervezzen rendezvényeket is. Az rt. nagyvonalúan számolta ki ennek a költségeit, és ezúttal nem kerek számot mondott: az összeg pontosan 999999915 forint lett.

A csúszással a Kisrókus 2000 Kft. sem járt jól, amely arra várt, hogy a területet üzleti alapon hasznosíthassa. Ráadásul egy kormányrendelet értelmében az ingatlant és annak épületeit ingyen kellett biztosítania a rendezvények idõtartamára a kht. számára. Kiadásai viszont a Kisrókusnak is voltak: amellett, hogy az ingatlanfenntartás és az amortizáció terhei rá hárultak, az Apisolato Kft. is havi 500 ezer forint követeléssel lépett fel annak fejében, hogy rendelkezésre bocsátotta a mesepark megépítésére szolgáló ingatlanját. A Stúdió Rent Kft. a kiállítás mûködéséhez nélkülözhetetlen stúdióberendezés és lámpapark bérleti díját számlázta le (részletesen lásd: Nagy buli volt, Magyar Narancs, 2002. október 17.). A cég ezek miatt tetemes tartozásokat halmozott föl.

A csúszás miatt a Miniszterelnöki Hivatal is bajba került, hiszen nem készült fel a meghosszabbított mûködés többletkiadásaira. Ezért kormánygaranciával történõ hitelfelvételre biztatta a kht.-t: így jutott a Millenáris újabb 1,5 milliárd forinthoz. Azon viszont már senki nem gondolkozott el, hogy a hatalmas összeget mibõl fogják törleszteni.

Rendõrség kontra ügyészség

Mizsei Zsuzsa, a Millenáris Kht. jelenlegi ügyvezetõje 2002. szeptember 24-én tett feljelentést ismeretlen tettes ellen. A nyomozók Berkecz Máriában igen gyorsan felismerni vélik az elkövetõt: szeptember 26-án, reggel 7 órakor már elõállítják. A következõ napokban õrizetbe veszik, meztelen motozásnak vetik alá. Korabeli sajtóhírek szerint megalázóan bánnak vele, éjszaka nem hagyják aludni; olyan kemény bánásmódban részesítik, amit szakemberek sem tudnak hova tenni. Vallomást azonban nem sikerül kicsikarniuk, az ügyészség pedig minden lehetõséget megragad, hogy a "faltörõ kos" módjára eljáró rendõrséget higgadtságra kényszerítse.

Igaz, az ügyészség is fektetett energiát az ügybe: a 2003 januárjától a Fõvárosi Fõügyészségen húsz kiemelt ügy (köztük a Happy End Kft., a Concordia Rt.) kivizsgálására létrejött osztályon a preferált ügyek között szerepelt a Millenáris Kht.-é is. Jó néhányan viszont éppen az ügyészség jelenlétének, mindenekelõtt a jobboldalhoz inkább kötõdõ Polt Péter legfõbb ügyésznek tulajdonítják, hogy többek között a Millenáris Kht. esetében sem született érdemleges eredmény. A botrány akkor tört ki, amikor a Pesti Központi Kerületi Bíróság elutasította a Millenáris Kht. ügyében (is) benyújtott pótmagánvád-indítványt, amely lehetõvé tette volna, hogy az ügyészségnek az eljárást megszüntetõ határozata ellenére is tovább folyjon a vizsgálat. Baloldali politikai körökben ismét a legfõbb ügyész kezét sejtik e mögött, noha a törvény értelmében az indítvány elbírálása az illetékes bíróság feladata. Csakhogy a pótmagánvád az ügyészségen keresztül juthat el a bíróságra, s az ügyészség szerint az indítvány egy nappal a határidõ után érkezett, ezért azt nem is továbbította. Törvényes keretek között tehát már nem lehet vizsgálni a korábbi gazdálkodást.

Figyelmébe ajánljuk