Az első törvényjavaslatot - a minisztériumok felsorolásáról - az új Országgyűlés alakuló ülésén, 2010. május 14-én a Fidesz- és a KDNP-frakciók közös indítványaként Navracsics Tibor, Répássy Róbert és Rétvári Bence terjesztette elő. Ami rendben is van, hiszen most ők alkotják a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium (KIM) elitjét (a tárca gazdája ráadásul miniszterelnök-helyettes is). Ugyanez a trió a kezdeti ülésnapokon benyomta a kormánytisztviselők jogállásáról szóló javaslatot is, benne az érintettek indokolás nélküli eltávolításának a lehetőségével. Majd immár minisztériumi előterjesztésként viszszavonták a polgári törvénykönyvnek az előző ciklusban elfogadott új verzióját, javasolták a közjogi méltóságok juttatásaira vonatkozó rendelkezések bővítését, valamint a kilakoltatási moratórium (akkor) március 1-jéig tervezett meghoszszabbítását. Navracsicsék közvetlen parlamenti kezdeményező szerepe azonban ezzel egy időre lényegében befejeződött.
Egyéni rohamok
A tavaly június elején sebtiben összetákolt legendás, 29 pontos akcióterv néhány pontját pár nap múlva jogszabályba foglalták. A kormány nevében ugyan a KIM indítványozta, hogy az alkotmányban (az azóta onnan kiiktatott jó erkölcsre hivatkozva) meghatározott körben oldják fel az egyik alapvető jogelvet, a visszamenőleges hatály tilalmát - de ez a nemzetgazdasági miniszter, Matolcsy György által előterjesztett salátatörvény egyik rendelkezésének, a 98 százalékos adóelvonásnak ágyazott meg. Szintén a kormány kezdeményezésére, ám a belügyminiszter előterjesztésében szavazta meg az Országgyűlés azt is, hogy (mint utóbb példa lett rá) akár Túró Rudi-tolvajokat vagy bizsucsenő tinédzsereket szabálysértési eljárás keretében - előre és utólag - elzárhassanak. Ez a "közbiztonság helyreállítása" projekt része volt, amiből az igazságügyi tárca, illetve koordinátorként Navracsics Tibor látszólag ugyancsak kimaradt. Ezt megelőzően a "három csapást" is képviselői indítványként mérték a bűnözőkre, és a "középmérték" figyelembevételének kötelezettségét a bíróságokra.
A személyi ügyek miatt foganatosított szabálymódosításoknál (az Alkotmánybíróság létszámának kiegészítése, vagy később a jegybank monetáris tanácsa ösz-szeállítása, a legfőbb ügyész hivatali idejének kilenc évre emelése és így tovább) a látszat szerint ugyancsak nem osztottak lapot a legfőbb koordinátornak és minisztériumának. Oktatási ügyekben különösen a témafelelős, a kereszténydemokrata Hoffmann Rózsa aktivizálta magát. Segítői is akadtak: Semjén Zsolt és a szintén kereszténydemokrata Szászfalvi László honatyai kezdeményezése alapján még a nyáron döntöttek arról, hogy a korábbinál könnyebben lehet egyházi iskolává tenni önkormányzatit, s nem kötelező minden településen vallásilag semleges általános iskolát működtetni. A szociális ügyekért felelős Soltész Miklós államtitkár (KDNP) és a debreceni polgármester, Kósa Lajos (Fidesz) egyik közös javaslata nyomán bontották - oktatásinak tekintve rendeltetését - a családi pótlékot nevelési ellátásra, illetve iskoláztatási támogatásra. Ennek révén lehet megvonni iskolakerülő gyerekektől az egyébként kifizetendő öszszeget. Ám több fideszes is kezdeményezett az oktatással kapcsolatos törvényeket, jórészt polgármesterek - ennek fényében különösen érdekes fejlemény, hogy a kormányzat most leginkább központilag működtetné a közoktatási alapintézményeket.
Az önkormányzati szekció egyébiránt saját ügyeiben is hamar rendkívül aktívvá vált. Rogán Antal és Kósa Lajos a közterületi parkolás feltételeinek megteremtése érdekében nyújtott be javaslatot, Pokorni Zoltán és Szabó Erika a helyi önkormányzatok és a velük alá-fölé rendeltségi viszonyban levő néhány szerv közötti feladat- és hatáskörmegosztás módosítását indítványozta. Egy sor fideszes képviselő élt közös indítvánnyal a helyi önkormányzati választások szabályainak megváltoztatása ügyében is.
Navracsics Tibor tárcájának tehát nemigen jutott kiemelt szerep az első törvénykezési hullámban. És ősztől sem: akkor a Nemzetgazdasági Minisztérium vitte a prímet, és természetesen továbbra is az egyéni képviselői indítványok. Például Rogán Antal és Lázár János javaslata nyomán vetettek ki különadót az energiaellátókra, a távközlési cégekre és a bolti kiskereskedelemre is. A kötelező nyugdíjpénztári befizetések lenyúlása részeként Selmeczi Gabriella nyújtott be javaslatot bicskanyitogató címen ("A nyugdíjpénztár-választás szabadságáról"), amihez a kormány is hozzátette a magáét a nemzetgazdasági miniszter előterjesztésében. A közigazgatás szereplőit pedig a belügy által parlament elé vitt törvény regulázta (ebben szerepelt például, hogy alkalmazásuk feltétele az, ha megfigyelhetik őket).
Az új médiaszabályok elkészítéséből is szinte teljesen kimaradt a KIM, mivel az főleg Rogán Antal és Cser-Palkovics András nevéhez fűződik. Nem mellesleg Navracsics éppen emiatt keveredett először nyílt vitába a frakcióállásponttal - Szalai Annamária rendeletalkotási jogának rendszerbeli problémája miatt.
Mindig hátul
A KIM vezetője a Figyelőnek nemrég adott interjújában megjegyezte, hogy bár van szerepük az egyéni indítványoknak, semmiképp nem tartja jónak, ha átfogó, kódexszerű jogszabályok is ilyen módon kerülnek a parlament elé. Továbbá úgy vélte, hogy fegyelmezetlen a frakció. Egy kormánypárti honatya szerint "arra célozhatott, hogy mindenféle nem tervezett javaslattal is előállnak a frakcióban".
Nehéz helyzetben van tehát Navracsics Tibor és a tárcája. A kormányzó frakciók túlmozgása ellen jogilag kevés esélye van. Igaz, egy fideszes forrásunk szerint "az egyéni indítványok előtt is leginkább minisztériumi szakértőkkel konzultálnak a képviselők".
Az egyéni képviselői indítványok mögötti kormányzati megfontolás persze egyértelmű: ily módon kikerülhető az a bonyolult (ún. demokratikus) egyeztetési procedúra, ami egy kormányzati beterjesztésnél nem úszható meg.
Az új alkotmány jövő évi hatályba lépéséig ugyanakkor még meg kell hozni számos sarkalatos törvényt. Ehhez szervezett, alapos kodifikációs munkára volna szükség - ami elvileg az eddigieknél jobban igényelné a Navracsics-minisztérium munkáját - hiszen végre kell hajtani az alkotmányhoz kapcsolódó jogalkotási programot. Ehhez persze előbb az alaptörvényt kell megalkotni - természetesen rohammunkában.
Az alkotmányozási folyamatban játszott már koncepciót előkészítő bizottság (ellenzék nélkül) meg miniszterelnök körüli tanácsadó testület - hogy mennyit számítottak Orbán Viktornak, láthattuk. Orbán a jelek szerint Szájer Józsefhez ragaszkodik ez ügyben: a háromtagú szövegező brigád (Salamon László, Gulyás Gergely, Szájer József) folyamatosan konzultál a közigazgatási és igazságügyi minisztériummal, Répássy Róbert államtitkárral, az ügyben illetékes helyettes államtitkárral és más szakértőkkel. De rendszeres volt a kapcsolat a néhány napja megszűnt parlamenti eseti bizottság és a tárca illetékesei között is. Ami logikus, hiszen az eredeti terv szerint az elvi alapozás után a konkrét törvényjavaslatot a minisztériumban írták volna.
A kormánypárti frakcióknak március 15-ig kellett benyújtaniuk közös javaslatukat. És már előtte jelezték: jó néhány módosító javaslatot is előterjeszt majd a két frakció. Orbán Viktor külön is megpendítette: ő bizony a (még be sem fejeződött) "nemzeti konzultációs" ikszelgetések tapasztalatait is beépítené az alkotmány végső szövegébe. A jogszabályi környezet kialakításáért leginkább felelős tárca vezetőjének tehát a miniszterelnöki elképzelésekre is figyelmeznie kell. Ami nem kis munka, hiszen Orbán a saját (és főként jobb keze, Matolcsy György) ötleteit hol nyilatkozatokban, hol blogbejegyzésben, hol a Facebookon adagolja kis tételekben.
Az eredetileg neki szánt (és magának remélt) jogharmonizációs munka helyett Navracsicsnak (Matolcsyval együtt) emlékezetes szerepként egyelőre a rossz hír bejelentése jutott a Széll Kálmán "Terv" ismertetésekor. Jóhiszemű megközelítésben ez arra is utalhat, hogy változás lesz a kormány és a szövetséges frakciók viszonyában. Hogy bizonyos (gazdaságpolitikai) kérdésekben vissza lesznek fogva a világnézeti törekvéseket megfogalmazó kereszténydemokraták és a Fidesz-frakció viszonylag erős - elsősorban polgármesteri - szegmensei. Vagyis Navracsics előtérbe tolása jelezheti azt is, hogy formálisan is erősödik a kormányzati szerep - s így esetleg Navracsicsé is. Ámbár végső soron úgyis Orbán Viktortól függ minden.
