A Lehmann Brothers bedőlése óta világos volt, hogy a krízis nem átmeneti jellegű, és nem korlátozódik azokra az országokra és pénzintézetekre, amelyek közvetlenül érintettek a másodlagos jelzálogpiaci válságban. A hazai politikusok azonban még a múlt hét közepén is abban reménykedtek, hogy Magyarországot nem, vagy csak minimálisan érinti a megtorpanás.
Veres János október 8-án azzal tért vissza az európai pénzügyminiszterek tanácskozásáról, hogy a magyar kormány 6 millió forintról 12,5 millióra emeli a magánbetétekre adható állami garanciát, ám hozzátette, erre csak a közös döntéshez alkalmazkodás miatt van szükség, mert a válság hatása nálunk nem tapasztalható. A következő napokban aztán többször beszakadt a Budapesti Értéktőzsde, meredeken zuhant a magyar multik részvényárfolyama, beállt az államkötvénypiac, a hozamok pedig az egekbe emelkedtek. Csütörtökön az Opel szentgotthárdi motorgyártó üzeme - az anyavállalat, a General Motors gondjaira hivatkozva - bejelentette, hogy hetekre leáll, és leépítéseket helyezett kilátásba. A forint is gyengült, az euró árfolyama néhányszor átlépte a 270-es határt. A magyar valutát
komoly támadás
érte, miként az OTP részvényeit is, ami arra utalt, hogy Izland után Magyarország is a spekulánsok céltáblája lett. Ha megkésve is, de a kormányzat határozottan reagált, s úgy tűnik, a hét végére úgy-ahogy helyreállították a tőzsdei bizalmat. A Pénzügyminisztérium (PM) visszavonta a költségvetési javaslatot, majd a kabinet pénteken nyilvánosságra hozta az MNB elnökével, Simor Andrással közösen kidolgozott 12 pontos intézkedési tervet, amelynek egyik fő eleme a hiánycélok átszabása lett.
Még ha sikerült is elkerülni az izlandihoz hasonló összeomlást, a veszély nem hárult el. A magyar állam sérülékenysége és a gazdaság szerkezeti sajátosságai, a nyitottság miatt biztosra vehető, hogy a közeljövőben az országot komoly kihívások érik. A nehezebbé váló és dráguló hitelezés kínálati és keresleti oldalról is megviseli a reálgazdaságot. Először a likviditási gondokkal küszködő vállalkozások kerülnek bajba, de a dráguló források az amúgy is alacsony szintű beruházásokat még tovább csökkenthetik. A magyar gazdaságot lélegeztetőgépen tartó export további esésével is lehet kalkulálni. A kivitel 80 százaléka az unióba megy, 60 százaléka a régi tagországokba, Németországba, Franciaországba és Nagy-Britanniába együtt csaknem 40 százalék. Utóbbi három tagállamban euró- (font-) százmilliárdokat fordít az állam mentőakciókra, sok jóra tehát nem lehet számítani. Ráadásul az export 60 százalékát gépek, szállítóeszközök adják, a keresletcsökkenés pont ezeknél a legerősebb. A kivitelből 20 százalékkal részesedő technológiai szektor részvényárfolyamai és eredményvárakozásai szintén egyre baljósabbak. Mindezen a soványka belső piac nem segíthet, és fel sem merülhet a lakossági fogyasztás mesterséges élénkítése: azzal már az államcsődöt kockáztatnánk.
A bankok középtávú likviditásával nincs gond, a szabályozás maradiságának, illetve a hazai befektetők konzervatív mentalitásának hála, a pénzintézetek elkerülték a "fertőzött" termékeket. A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének (PSZÁF) számításai szerint a mérlegfőösszegek mindössze 1,5 százalékában találhatók ilyen "rohadt" portékák. Ám a válság már rég nem a subprime termékekről szól; megrendült a bankközi hitelpiac, a zömében külföldi tulajdonú hazai bankok pedig nem függetleníthetik magukat az anyavállalatok esetleges problémáitól. E pénzintézetek eddig előnyben részesítették a feljövő kelet-európai piacokat, de most ódzkodnak a kockázatos befektetésektől. Néhány napja komoly félelmeket váltott ki például az Unicredit Bank stabilizációs programja, vagy az Erste bejelentése is, miszerint 300 millió euró kitettsége van a megrendült izlandi bankok felé; hétfőn pedig az MKB borzolta a kedélyeket, amikor határozatlan időre leállította a devizahitelezést.
A 2006-2007-es megszorító csomag miatt a polgárok megtakarítóképessége csökkent, azaz a hazai betéti források köre tovább szűkült. Viszont a fogyasztási kedvük nem lankadt, az elmúlt években főleg hitelekből vásároltak. Egyes felmérések szerint a lakosság jelenlegi eladósodottságát 3-4 százalékos GDP-növekedés tudná ellensúlyozni - csakhogy ekkora bővülésre a következő években nem lehet számítani. Ráadásul az MNB októberi stabilizációs jelentése szerint a magyarországi bankok jelentős többségénél a közeljövőben számos piaci forrás jár le, tehát ha vállalják az újabb hitelkibocsátást, akkor megnő a finanszírozási szükségletük - külföldi források bevonására lesz szükség.
Urbán László, az OTP vezérigazgató-helyettese nemrég bejelentette, hogy a bank "túlélő üzemmódra kapcsol", akár egy évig is kibírja külső hitelek nélkül, de várhatóan maga sem hitelez pénzügyi partnereinek. Ezt meg is teheti, mivel az elmúlt időszakban a legnagyobb hazai bank bespájzolt, nagy volumenben, hosszú távú lejáratra kötötte forrásszerző ügyleteit. Ám ez fokozhatja a többi pénzintézet külföldi bankközi kiszolgáltatottságát - az MNB szerint a külföldi források aránya már most is meghaladja a 35 százalékot.
További nehézségeket
okoz, hogy a lakossági hitelek közel 60 százaléka devizaalapú, amihez a bankoknak be kell szerezniük a szükséges mennyiségű valutát. Márpedig az elmúlt hónapokban megdrágultak a devizacsere-ügyeletek, haldoklik a piac. Jelenleg a bankközi piacon az egy-két hetes hitelek jelentik a "hosszú távú" befektetéseket.
A lakosság és a vállalati szektor egyre nehezebben és rosszabb feltételekkel fog tehát forrásokhoz jutni, ami még inkább visszaveti a fogyasztást és a gazdasági fejlődést. És a gyengülő forint miatt megugrott törlesztési részletekről, az ingatlanpiac és az építőipar várható bajairól még nem is ejtettünk szót.
Nemcsak a bankok, a deficites állam is nehezen jut a zökkenőmentes működést biztosító forrásokhoz. Bár a központi költségvetés elsődleges egyenlege már szufficites, az elmúlt években felhalmozott államadósság kamatait, valamint a lejáró adósságelemek visszafizetését valamiből biztosítani kell. Az Államadósság Kezelő Központ Zrt. (ÁKK) augusztusi jelentése szerint a mintegy 11 ezer milliárd forintban kibocsátott adósságállományból 3200 milliárd volt a külföldi befektetők kezén (a devizaadósság 4560 milliárd forintot tesz ki). Ebből becslések szerint 3000 milliárd van a hosszú távban gondolkodó "végbefektetőknél" (nyugdíjpénztárak, befektetési alapok, magánszemélyek), a kockázati befektetők közel 200 milliárddal üzletelnek a másodlagos piacon.
Ám ez a piac a múlt héten bedőlt, mindenki csak eladni akart, a hozamok pedig 10, esetenként 11 százalék fölé emelkedtek (az elemzők korábban 8,40 százalékos éves hozamot vártak szeptember végére). Ráadásul egy 2006-os jogszabály kötelezővé tette a nyugdíjpénztárak számára portfóliójuk állampapír-részesedésének csökkentését, így ezek is jelentősen növelték a túlkínálatot. A különböző futamidejű államadósság-elemek lejárata folyamatos, több ezer milliárd értékben kell megújítani őket, illetve újakat kell kibocsátani a hiány finanszírozásáért, de jelenleg a kereslet befagyott, még nagyon magas hozamok mellett sem lehet igazán eladni az újonnan kibocsátott állampapírokat. "A forintban meglévő magyar államadósság kamatrugalmassága 2,8 év, ami annyit jelent, hogy ha például huzamosan egy százalékkal magasabb hozamok érvényesülnek a subprime válság következtében a magyar állampapírpiacon, akkor az 2,8 év elteltével 110 milliárd forint többlet-kamatkiadásba kerül éves szinten a költségvetésnek" - mutatott rá egy kellemetlen következményre Borbély László András, az ÁKK vezérigazgató-helyettese.
Október 10-én az adósságkezelő bejelentette, a túlkínálat mérsékléséért az év hátralévő részében 200 milliárd forinttal csökkenti a nettó forint állampapír-piaci értékesítést, a két hét múlva esedékes 15 éves kötvényaukciót pedig meg sem hirdeti. Kérdés, hogy ezzel mozgásba hozzák-e a piacot, ugyanis az állam túl sokáig nem ülhet a papírokon, a "folyószámláján" lévő pénz véges, a béreket és a nyugdíjakat pedig mindenképpen fizetni kell.
A piaci mozgásokat ismerő, lapunknak név nélkül nyilatkozó szakember szerint a Nemzeti Bank megtehette volna, hogy bevásárol a másodlagos piacon az állampapírokból, csakhogy az MNB vezetősége nincs túl jó véleménnyel a kabinet költségvetési fegyelmezettségéről, nem kíván segítséget nyújtani a deficit minimális megszaladásához sem. Mindenesetre a befektetők megnyugtatása érdekében a kormány felvette a kapcsolatot a Nemzetközi Valutaalappal (IMF) - 1998 óta nem volt erre példa -, amely szükség esetén kész a magyar államot kisegíteni. Ám az IMF a kormánynak nem, csak az MNB-nek adhatna hitelt, viszont a Nemzeti Banktól nem várható, hogy kordában tartsa a büdzsé kiadási oldalát.
Mindezek közeles "eredménye" a lassuló gazdasági növekedés lehet, melynek mértékére eltérő becslések születnek. A PM a beterjesztett, majd visszavont költségvetés eredeti három százaléka helyett egyelőre a "lehet, hogy két százaléknál is kevesebb"-nél tart, a JP Morgan inkább egy, a Merrill Lynch 1,4 százalékra teszi a jövő évi magyarországi bővülést (igaz, ők korábban sem mondtak két százaléknál többet).
A készülő új költségvetési
törvény lehetőségeit is megszabja ez a helyzet. Abban szakértői konszenzus mutatkozik, hogy legfontosabb a hiány és ezáltal az államadósság csökkentése - amikor a zárlatos tűzhely miatt ég a ház, akkor először oltani kell, csak utána lehet hívni a szerelőt. Ráadásul úgy kell deficitet csökkenteni, hogy a GDP lassabb bővülése miatt az adóbevételek is csökkennek, a dráguló hitelforrások miatt az államadósság finanszírozása is többletköltségekkel jár: összesen az eredetileg tervezettnél legalább 200-300 milliárddal szűkül a mozgástér. Magyarán, minimum 300-500 milliárdos kiadáscsökkentésre lesz szükség a korábban benyújtott javaslathoz képest.
A 12 pontos intézkedéscsomag a pénzügyi krízisre, a reálszféra gondjaira, a költségvetésre, valamint a hasonló szituációk elkerülésére is tartalmaz terveket. Az első, pánikmegelőző lépés már megtörtént: hétfőn a törvényhozás elfogadta azt a jogszabályváltozást, miszerint az Országos Betétbiztosítási Alap immár 13 millió forintig áll helyt egy esetleges pénzintézeti fizetésképtelenség esetén, továbbá a kormány bejelentette, hogy a betétek e feletti részére állami garancia vonatkozik. A hazai kis- és középvállalkozások támogatására is kidolgoznak egy új programot, ami a megnehezülő és megdráguló hitelfelvételi lehetőségeket ellensúlyozná. A 800 milliárdos keret állami garanciával segíti a hitelfelvételt, és várhatóan kamattámogatást is tartalmaz - erre már csak az uniós források elkölthetősége miatt is szükség van. Ugyanezen okból a vállalkozásoknak az uniós pályázatoknál előírt árbevétel-vállalásait is mérséklik, hiszen a visszaeső kereslet miatt ezt egyre nehezebb teljesíteniük. Az állampapírpiac felélesztésére lehetővé tették a magánnyugdíjpénztáraknak, hogy a kötelező részvényhányad helyett magyar állampapírokat vásároljanak. Persze, ha ennek hatására netán egyes pénztárak nemcsak a folyó befizetéseket fektetik kötvényekbe, hanem a meglévő részvényállományukat a mai nyomott áron árulni is kezdik, akkor a tagok a későbbi nyugdíjukban a jelenleg csak virtuális veszteséget realitásként fogják megérezni.
A legnagyobb gond a költségvetés újraírásával lesz. Eleve szerény adócsökkentési javaslatát ugyan visszavonta a kormány, de a Robin Hood nevével összeforrt, kétséges hatású új adó terve megmaradt. Az idénre, és főleg 2009-re tervezett komolyabb kiadáscsökkentésről pedig csak egyetlen konkrétum tudható: elhalasztják az - állami szerepvállalást is igénylő - Új Tulajdonosi Programot. A következő hetek legnagyobb kérdése, hogy mely területeknek "esik neki" a kormány. Akkor járnánk jól (már aki), ha a huszáros hevület az improduktív kiadásokra fókuszálna: nem véletlenül emlegetik egyre többen a 13. havi nyugdíj eltörlését (ez jövőre önmagában 232 milliárd forintos tétel). A kormány javaslatai között szerepel, hogy a reálbérek egyelőre ne emelkedjenek, amiről természetesen az érdekképviseletek hallani sem akarnak. És bár ezen sokat lehetne spórolni, az adóbevételeket és a fogyasztást is visszavetné. Újra előkerült, hogy dűlőre kellene végre jutni a közpénzügyi törvénnyel is, de már a szabad demokraták plafontörvényére is megvan a fogadókészség. Lám, az idő megérlelte a javaslatot.
A válság ugyanakkor ismét lendületbe hozta a miniszterelnököt és pártját. Az október 11-i kongresszuson a küldöttek három tartózkodás mellett támogatták a Gyurcsány-féle "nemzeti csúcs" összehívását. Az október 18-án nyilvánosan ülésező csúcs feladata egy olyan program megalkotása, amely tartalmazza az euró bevezetésének dátumát, a nyugdíjrendszer hosszú távú fenntartását szolgáló intézkedéseket, a szociális és oktatási rendszer megújítását. A közel ötvenfős, a hazai közjogi rendszerbe nehezen beilleszthető testületbe meghívást kaptak az egykori és jelenlegi közjogi méltóságok, frakcióvezetők, az MNB és az MTA rendszerváltozás utáni elnökei, a munkavállalói és munkaadói oldal, az önkormányzati szövetségek. Gyurcsány a köztévé Az Este című műsorában leszögezte, kész újraéleszteni a parlamentben korábban elhasalt önkormányzati reformot, az összeférhetetlenségi és a pártfinanszírozási törvényjavaslatot, de a szociális kiadások rendszerének átalakításáról is kész tárgyalni.
Bár az MNB elnöke, és több piaci elemző is az adócsökkentés elhalasztása mellett tört lándzsát, a Fidesz és az SZDSZ ragaszkodik a közterhek mérsékléséhez. A liberálisok úgy kalkulálnak, 3-6 hónapon belül helyreáll a gazdasági stabilitás, ami idővel növelné a kormányzat mozgásterét. Attól tartanak, hogy a fokozatosan növekvő bevételeket a választásra készülő szocialisták kényszerítő adótörvények és a kiadásokat limitáló költségvetési plafon nélkül szétosztogatnák. Bár a plafon szerepel a 12 pontos csomagban, az SZDSZ attól fél, hogy az MSZP végül felpuhítja a javaslatukat. Orbán Viktor hétfőn bejelentette, részt vesz a "nemzeti csúcson", de ott a Fidesz hét pontját fogja képviselni, amely elsősorban adócsökkentéssel és az állami "luxuskiadások" beszüntetésével kezelné a válságot.
