Lehanyatlott a katasztrófaturizmus Pusztaszőlősön, mióta a Mol Rt. vezérigazgatója két hét alatt elfojtotta társaival az anyaföld mélyéből feltörő gázlángot. A népek már nem kíváncsiak a szeptember 3-án újra fellobbant vadkitörésre, ami érthető, hiszen a sikeres elfojtás után fél nappal csak feleakkora kitörés keletkezett, a begyújtás után a lángoszlop magassága alig haladta meg az ötven métert, és nincsenek már szkafanderes katasztrófavédelmisek sem; elment a faluból a lánctalpas "nagy szél", Mol-vezérigazgató sincs melós sisakban, úgyhogy Pusztaszőlősön nem maradt sok látnivaló.
A vadkitörés
negyedik napján
az a legnagyobb szenzáció, hogy a falu apraját-nagyját ingyenes fül-orr-gégészeti vizsgálatra invitálta az önkormányzat és a Mol Rt. A gázkitörés hangja egy utasszállító repülőgép sugárhajtóművének monoton zajára hasonlít; lényegében folyamatos a dübörgés, csak néha szakad meg egy-egy pillanatra, aminek az az oka, hogy a lángcsóva időről időre kialszik (aztán persze újra belobban: ilyenkor kissé megremeg a föld).
Előzetes felmérések szerint az ingyenes hallásvizsgálatot óriási érdeklődés előzte meg, Pusztaszőlős százhetven lakójának jó része halláskárosodásra panaszkodott. Ennek ellenére a főtéren (amely két földút és egy betonút kereszteződése) mindössze két polgár gyűlt össze.
"Józsikám, te nem mész hallásvizsgálatra?", próbálkozik egy harmadik, bajszos polgárnál Csürhés István polgármester. "Tessék?", válaszol amaz. "Nem mész a többiekkel a városba?" "Mindjárt itt lesznek", reagál a bajszos, majd sietősen odébb megy.
Azóta kiderült: harminc gyerek és felnőtt élt a lehetőséggel, ám a vizsgálat szerint egyikük sem szenvedett halláskárosodást a gázkitörés miatt. A Mol Rt. mindenesetre kétféle füldugót tartalmazó szállítmányt küldetett Pusztaszőlősre.
Pusztaszőlős lakói egyöntetűen arról panaszkodnak, hogy a zajtól nem tudnak aludni,
idegeik felmondták
a szolgálatot,
és a házak falai repednek. A Narancs a lángcsóvához legközelebb, úgy nyolcszáz méterre lévő házban járt utána a dolognak. Mivel a déli órákban tértünk be a házba, a lakók alvászavaráról nem tudtunk meggyőződni, annál inkább az idegi kimerültségről. A tulajdonos és felesége elmondta: egy kis nyugalmat keresve költöztek ide, és azonnal hozzákezdtek a ház felújításához. A "piktor" azonban már vagy két hónapja egyfolytában dolgozik a házban, és augusztus 18-tól kezdve, mint a balladában, amit bevakol reggelre, az megreped estére. Felhívják figyelmünket a számos leesett csempére csakúgy, mint a besüllyedt padlóra, a rossz állapotban lévő istállóra, az állandóan remegő ablakokra, valamint arra, hogy nincs semmiféle biztosításuk. A hang okozta idegi megterhelésre jellemző, hogy a tulajdonos pitbull-rotweiler keverék kutyája farkát behúzva, riadtan üldögél az udvaron, és még csak egy vakkantásra sem méltat minket, pedig elég durva feje van, és a miénk se éppen egy Hamupipőkéé. Egy Mol-overallos földmérő eközben nyugodtan méreget teodolitjával a ház előtt, és megnyugtatja a tulajdonost: most már precízen meg tudják majd mondani neki, hogy a háza hány centit süllyed vagy emelkedik.
A főtéren a buszmegálló lemeze is egyfolytában rezonál; két fehér köpenyes nénike a kerítés tövében a kútvíz gáztartalmát méri, és most sem árulják el, mennyi az ivásra szánt víz gáztartalma. A helyi folklór szabályai szerint: a pusztaszőlősi ember, ha vizet vesz, nem esik neki rögtön, hanem vár egy fertályórát, s csak aztán ízleli meg. Akkor is csak óvatosan, mert ha büdös, nem érdemes meginni.
Csürhés István polgármester megmutatja a falu nevezetességeit; az egykor volt malomépület gazzal benőtt, hűlt helyét, összeomlás szélén álló házat, némi fafaragással, egykori víztisztító berendezést, aminek az volt a feladata, hogy a vízből eltávolítsa a metánt és más szerves gázokat, s ezáltal emberi fogyasztásra alkalmassá tegye a falu lakói számára. Annak demonstrálására, hogy milyen prosperáló település volt valamikor Pusztaszőlős, megforgatja a vízmű rozsdás lendkerekét. Be kellett látnunk, hogy a kerék ma is kitűnően forog. Elmeséli, hogy a napokban felmérést készített Pusztaszőlős lakói között, és a napnál is világosabban kiderült, hogy az emberek leghőbb vágya a gáz. Még a vezetékes víznél is jobban áhítoznak a pusztaszőlősiek egy kis gázra, pont olyanra, ami ötven méter magasan ég, és kifejezetten méltánytalannak tartják, hogy több száz millió köbméter földgáz van a lábuk alatt, de munkanélküli-segélyük, illetve nyugdíjuk jó részét fára és szénre kell költeniük.
Száz évvel ezelőtt még gázlámpák világítottak Pusztaszőlős utcáin, most
esténként semmit
sem lehetne látni,
ha nem világítana a vadkitörés. Csürhés István tájékoztatott bennünket a Mol Rt.-vel történt egyeztető tárgyalásairól. A felek álláspontjai mára közeledtek egymáshoz, és a polgármester ígéretet kapott a Mol Rt.-től, hogy a füldugókon kívül a pusztaszőlősieket hozzásegítik egy kis gázhoz is. Kárpótlásul a kellemetlenségekért, a nagyvállalat segít a háztartások gázzal való ellátásában, csak negyven-ötven nap türelmet kér még.
Szakértők szerint a vadkitörés elfojtása nehezebb feladat, mint az előző, kétszer akkora kitörésé, mivel Pusztaszőlős alatt terül el a Mol egyik gáztárolója. Ez úgy működik, hogy a volt szovjet utódállamokból év közben vásárolt földgázt nagy nyomású csöveken keresztül belepréselik a földbe, ezerkétszáz méter mélyre, aztán ősszel, amikor a fogyasztás megugrik, kiszivattyúzzák onnan. Pusztaszőlős régebben sem szorult más gázára, a föld alatt sok millió éve földgáz lapult, de mára kitermelték, az ott maradt porózus, lyukacsos föld pedig újabb gázért kiáltott. Ezt a lehetőséget lovagolta meg jó érzékkel a Mol, és tette Pusztaszőlőst egyik gázraktárává.
A probléma csak az volt, hogy meghibásodott az egyik kiemelő kút, és kitört a gáz. Ezt ugyan sikerült lefojtani, ám az egyik cső négyszáz méter mélyen valószínűleg megsérült, aminek vadkitörés lett a vége, igaz, az eredeti vadkitörést semlegesítették az új kitörésgátló megnyitásával, és most a régi kitörés helyére költözött a vad. A különös jelenséghez a Mol Texasból hívott tanácsadókat, akik nem sokat időztek nálunk. Lapzártánk idején a tervek a következőképpen körvonalazódtak: felkészült szakértők lefúrnak a csőrepedéshez, és elfojtják a kitörést. A kivitelezés időtartama egy-másfél hónap. Hogy mennyi gáz égett el,
egyelőre titok,
egyes becslések szerint napi egymillió köbméter. Ha ez igaz, akkor még 260 napra elegendő üzemanyag van a föld alatt.
Nem akármilyen katasztrófáról van tehát szó. Valószínűleg érezte ezt Deutsch Tamás sportminiszter is, akinek pénteken éppen a környéken akadt dolga, és ha már arra járt, szívesen elidőzött volna néhány órát a gázkitörés tövében. Oda is szólt Csürhés Istvánnak, legyen az idegenvezetője, szálljon be hozzá a miniszteri Audiba, nézzék meg együtt a lángot. Kék villogóval siettek a helyszínre, át a pusztaszőlősi bekötőúton, egyenest a csóva töve felé. Száz méterre a cél előtt azonban hajthatatlan biztonsági őrök állták útjukat, és nem engedték tovább az ismert katasztrófaturistát. Deutsch Tamás lustaságot sejtett a méltatlan bánásmód mögött, úgy látta, látogatása semmittevésükben zavarta meg a dolgozókat.
A Narancs a szántóföld felől gyalog próbálkozott egy nappal korábban. Száz méterre a kitöréstől terepjáró állta utunkat, majd kérésünkre közösen elmentünk a diszpécserhez, ahol a biztonsági szolgálat zavaros tekintetű vezetője jelentette neki, hogy két gyanús elemet fogtak el, és várja a további parancsot. Ezen a ponton mi is megfutamodásra kényszerültünk, de a méltatlan bánásmód mögött mi egészen mást motívumot sejtünk.
Kovács Róbert
