Gazdaságpolitikai alternatívát már több elemző, közgazdászcsoport és pénzügyi tanácsadó (az Orienstől kezdve a KPMG-n át Bokros Lajosig) vázolt 2006 tavasza óta, de egyik mögött sem volt olyan széles szakmai és érdekképviseleti összefogás, mint ami a Reformszövetség mögött kibontakozni látszik. Már az alapítói névsor is árulkodó (az Országos Érdekegyeztető Tanácsban - OÉT - képviselt kilenc munkaadói képviselet vezetői, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnöke, a Magyar Tudományos Akadémia jelenlegi és korábbi elnökei), de a szombaton bemutatott program létrehozásában lényegében a közgadász-szakpolitikusi elit színe-java közreműködött. A gazdaságpolitikai munkacsoportot Békesi László, a Horn-kormány egykori pénzügyminisztere, a reálgazdaságit Chikán Attila, az Orbán-kormány gazdasági minisztere, az adó- és járulék-munkacsoportot pedig Oszkó Péter, a Deloitte elnök-vezérigazgatója vezette, míg a gazdasági munkacsoportban részt vett a Kopint-Tárki szakértőgárdája Palócz Éva vezérigazgató irányításával. A készülő irományt február 10-én a 2002 előtti pénzügyminiszterek és jegybanki elnökök is véleményezhették, a múlt héten pedig a parlamenti pártok elnökei is hozzájutottak - nem lehet tehát azt mondani, hogy a Reformszövetség ne adná meg a módját. A program üzenete: versenyképességet növelő gazdaságpolitika kell. A lózung ismerős lehet a Gyurcsány-kormány gyakran frissített programcímeiből, bár Békesi László szerint az elmúlt 18 év gazdaságpolitikája valójában mindig is a javadalmak elosztásának optimalizálásából indult ki, és sosem a reálgazdaság igényeit tartotta szem előtt. A jövedelemtulajdonosok közül a Reformszövetség vállaltan a jövedelemtermelő vállalkozásokat és aktív magánszemélyeket hozná jobb helyzetbe, akiket a gazdaság pilléreinek is szokás nevezni - és ez a réteg az, amely szerintük nem elég széles és erős.
Spirálban
A program először is jelentős és tartós hatású állami kiadáscsökkentést tervez: részint azért, mert a korábban tapasztalt pénzbőség megszűnését követően nincs más út a magas államadóssággal küszködő költségvetési egyensúly fenntartására, másrészt a gazdaság egyik legfontosabb strukturális gondját a magas jövedelemelvonási és újraelosztási szint eredményezi. Az állami redisztribúció mértéke 8-10 százalékponttal haladja meg a visegrádi országokét. A magas jövedelemelvonás erősíti az adóelkerülést, a magas kiadások növelik az adóéket, amit a vállalkozások és a lakosság egyre szűkebb része hajlandó és képes megfizetni. Olyan adóspirálba kerültünk, melyben a kiadásokat a megemelt járulékok is egyre kevésbé fedezik, a fajsúlyos kiadáscsökkentés nélkül végrehajtott egyensúlyjavító intézkedések pedig tovább rontják a gazdaság versenyképességét. A Reformszövetség az újraelosztási ráta visegrádi szintre hozása mellett egy olyan adó- és járulékreformot is meghirdetett, amely a terheket arányosabban és igazságosabban, a valós jövedelmi, vagyoni és fogyasztási viszonyokat jobban tükröző módon osztja meg, és a gazdaság 3-4 százalékos növekedésének (az alappályához képest másfél-két százalékos plusznak) is megágyaz. A programot 2012-2013-as euróbevezetési céldátum foglalja keretbe.
Az adócsökkentést és a költségvetési hiány finanszírozását egyrészt a fogyasztási alapú adók emeléséből (áfa, ingatlanadó), valamint a tételes egészségügyi hozzájárulás (eho) 5000 forintra emeléséből bejövő 450 millárdos pluszbevételből, másrészt az államháztartási kiadások csökkentéséből (1325 milliárd), valamint 2010-től a bérek reálértéken való befagyasztásából származó megtakarításból (1000 milliárd) fedeznék. A terv 2009-es árszinten számol, egy mérsékelten optimista világgazdasági környezetben, az adócsökkentés lehetőségére 2,5 százalékos államháztartási hiányt bekalkulálva. Ez nyilván nem pontosan így fog alakulni, viszont arra a szakértők szerint feltétlenül jó, hogy érzékeltesse a korrekció nagyságrendjét, összetételének arányait és megközelítő értékeit.
A visegrádi országokhoz képest négy területen költünk jelentősen többet: az állam működési költségeire, kamatkiadásokra, bizonyos gazdasági funkciókra (MÁV, Magyar Posta) és szociális transzferekre. A program a megtakarítási sorban ezekből venne vissza leginkább. A sarkalatos intézkedések közül kiemelkedik, hogy 8-10 százalékkal csökkentenék az állami és az önkormányzati körben foglalkoztatott létszámot (ez 70-80 ezer fős elbocsátást jelent a közalkalmazotti és közszolgálati állományban). Azonnal és teljes körűen megszüntetnék (és nem a rendes nyugdíjba integrálnák) a 13. havi nyugdíjat, az alanyi jogon járó családi pótlékot, a gyest, a gyedet, a gáz- és távhőár-támogatást, a lakásépítési kedvezményt. (Nem juttatnának ugyanakkor kevesebbet közoktatásra, rendészetre és egészségügyre.)
A csomag adópillére összesen tíz százalékkal csökkentené a munkáltatói járulékterheket, ami kétszerese a kormány által tervbe vett csökkentésnek. (És a mérséklést követően kerülnénk csak azonos szintre Lengyelországgal vagy Csehországgal.) A 18 százalékos személyi jövedelemadó felső határát már ebben az évben jelentősen megemelnék (évi 5 millió forintra, 2011-től pedig 15 millióra). A sávszélesítés és az értékalapú ingatlanadó (30 millió forint fölött kellene fizetni egy százalékot) egyidejű bevezetésével a magánszemélyek, akik legálisan szerzik a jövedelmüket, összességében kevesebbet adóznának, mint ma. Akik viszont titkolták a jövedelmüket, a vagyoni típusú adón keresztül jobban hozzájárulnának a közterhekhez, mint korábban. A vállalkozási adóterhek közül jövőre leépítenék a 4 százalékos különadót, egy évre rá az ún. kisadókat, és a ciklus végére (vagyis az euró bevezetéséig) az iparűzési adót, melyhez át kell alakítani az önkormányzati intézményrendszert, be kell vezetni a vállalkozói ingatlanadót, és a növekvő gazdaság bevételeiből, illetve a felszabaduló forrásokból is kell még juttatni e területre. Mindamellett a program fenntartja a versenyképességet előmozdító kedvezményeket (beruházások, kutatás-fejlesztés, szellemi termékek előállítása és hasznosítása, csoporton belüli tőkefelhasználást segítő holding és finanszírozási kedvezmények stb.), és miközben a társasági adókulcsot két százalékponttal megemelné, a kis- és középvállalkozási (kkv) szektornak biztosított 10 százalékos kedvezményes kulcsot sem szüntetné meg.
A feszültség
A kkv egyike a reálgazdaság négy területének, amellyel a program külön foglalkozik. Bár a sajtó elsősorban a fiskális tervekre koncentrált, a Reformszövetség az általa kijelölt kulcsterületeken (foglalkoztatás, kkv, innováció, logisztika) is túlmenő középtávú modernizációs stratégiai programot tett le az asztalra, amelyben a részletesen elemzett területek mellett utal a felsőoktatás, az állami közigazgatás, az önkormányzatiság és a nyugdíjrendszer átalakítására. (A negyedik munkacsoport, az önkormányzati, később készül el a maga javaslataival.)
Kormányközeli forrásunk nem osztja a Reformszövetség azon vélekedését, hogy ilyen mértékű kiadáscsökkentésre van szükség: "A Pénzügyminisztérium szerint elég, amit javaslunk, és nem is látszik körvonalazódni olyan széles politikai egyetértés, ami ezt lehetővé tenné. Persze ez még megtörténhet. Nem vagyunk bezárkózva." A miniszterelnök hétfői blogbejegyzésében - megköszönve a szövetség munkáját - sokkterápiának nevezte a programot, amely radikális kiadáscsökkentést irányoz elő, de "kérdés, hogy elfogadhatóak-e, kezelhetőek-e a nyomukban keletkező társadalmi konfliktusok".
Lendvai Ildikó a Narancsnak azt mondta, hogy egyetértenek a terhek és kiadások csökkentésével, olyannyira, hogy az eredeti 2009-es költségvetéshez képest a mostani javaslataikkal együtt már nagyjából 500 milliárdos kiadáscsökkentést hajtott végre a kormány. Készek megvizsgálni a Reformszövetség minden kiadáscsökkentő javaslatát annak társadalmi hatásaival együtt, de igazán jelentős további lefaragásra már csak az önkormányzati szférában lát lehetőséget, aminek a rendszerszintű átalakításához kétharmados parlamenti támogatás kell. Ha ez nem teremthető meg, megnézik, hogy mit tehetnek. A frakcióvezető szerint e nélkül az állam működési költségének további félezer milliárdos lefaragása illuzórikus, mert a minisztériumok összköltsége önmagában alig haladja meg a nyolcvanmilliárdot. A közszféra személyi állományának csökkentését végig lehet gondolni, de Lendvai Ildikó szerint nem olyan időszakban, amelyben az elbocsátottakat nem tudja befogadni a munkaerőpiac. A 13. havi nyugdíj eltörlése a frakcióvezető szerint nyolcszázalékos reálnyugdíj-csökkenést jelentene, ezért döntöttek a beépítés mellett. Az MSZP-frakció egyelőre nem látja, hogy mi a plusz ötszázalékos munkáltatói járulékcsökkenés, valamint az általános szja-sávhatár háromról ötmillióra történő emelésének fedezete - az utóbbival elvi alapon sem értenek egyet, mert az a gyakorlatban a milliomosokat leszámítva az egykulcsos adózást vezetné be Magyarországon, ami nem passzol a szocialisták értékrendjébe.
Oszkó Péter, az adó- és járulékcsökkentési munkacsoport vezetője szerint most olyan korszakot élünk, amikor azoknak a munkahelye kerül veszélybe, akik eddig a javakat megtermelték. Ha a termelő szféra érdekeit nem veszik kellően figyelembe azokéval szemben, akik az állami újraelosztásnak köszönhetően jutnak jövedelemhez, akkor sokkal nagyobb társadalmi feszültségek keletkezhetnek annál, amitől a terhek egyenletesebb eloszlásánál tartani lehetne. Oszkó szerint a Reformszövetség megtakarításai abban különböznek a 2009-es költségvetés kiadási oldalának módosításaitól, hogy esetükben effektív kiadáscsökkentésről van szó. Békesi László szerint a program pontosan leírja, hogy a tervezett adócsökkentésnek mi a fedezete. A félreértést az okozhatja, hogy az anyag az állami és önkormányzati kiadások együttes tömegének (nem csak a központi kormányzati szervek - minisztériumok és háttérintézmények - kiadásának) csökkentésével számol. A nemzetközi összehasonlítás pontosan megmutatja, hogy míg a hozzánk hasonló fejlettségű országokban a GDP 3,5-4 százalékát költik az államra és az önkormányzatokra, Magyarországon ez 7,5 százalék - a lefaragás előirányzata is ennek megfelelően az összköltség 25 százaléka (550 milliárd).
A Fidesz felső vezetése eddig nem reagált a Reformszövetség programjára. Orbán Viktor az Inforádiónak adott vasárnapi interjúban inkább arról beszélt, hogy a Fidesznek megvan a saját "gazdaság-újjáépítési elgondolása", aminek a középpontjában egymillió új munkahely teremtése áll. A pártelnök a foglalkoztatás növelését, a jelentős adócsökkentést, a szürkegazdaság elleni küzdelmet ugyanolyan tételmondatként használta, mint a Reformszövetség. Csak az ő gondolatmenete arra futott ki, hogy a kormány eljátszotta hitelét, bármit tesz is, már nem hisznek neki. "Az SZDSZ a kormány puha csomagja helyett a Reformszövetségéről tárgyalna" - mondta a Narancsnak Gulyás József frakcióvezető-helyettes, aki úgy látja, a költségvetés elfogadása óta a kormányzati cselekvés megrekedt a verbalitás szintjén, az OÉT előtt lévő tervezet pedig messze nincs összhangban a problémákkal. Gulyás szerint a decemberi ipari adatok ismeretében gyorsabb és mélyebb intézkedések kellenének. Lényegében az MDF is hasonlóan látja a helyzetet, és ugyancsak tárgyalna a Reformszövetség programjáról.
Túl sok politikai adu ugyanakkor nincs a kis pártok kezében: hétfőn az SZDSZ-frakció például leszavazta, hogy támogassák a Fidesz- KDNP kezdeményezését az Országgyűlés önfeloszlatásáról. Nyilván valamilyen egyezségre kell jutni az MSZP-vel, ha már az ország érdekére hivatkozva végigülik a négyéves ciklust. A Fidesznek pedig továbbra se kell színt vallania, folytathatja az "egye meg Gyurcsány, amit főzött"-féle halogató politikát.
A Reformszövetség szakértői a Narancsnak kiemelték, hogy a program széles konszenzuson alapul, nagy visszhangot váltott ki, és ezentúl kikerülhetetlen hivatkozási alap lesz a döntések meghozatalánál. Palócz Éva, a Kopint-Tárki vezérigazgatója a Narancsnak kifejtette: lényeges, hogy felhívták a figyelmet, milyen mérvű és irányú intézkedésekre van szükség. "Meggyőződésem, ha nincs ez a válság, az adósság további növekedése miatt a gazdaságpolitika ugyanúgy elvesztette volna a mozgásterét, és végül hasonló kiigazításra kényszerül, mint amire most kell sort keríteni."
