A ruházat átvizsgálása és a motozás között az a különbség, hogy az előbbinél nem lehet a testüregben kutatni, míg az utóbbinál van erre lehetőség. A köznyelv azonban nemigen különíti el e két fogalmat, ezért a motozás szót az alábbi interjúban a ruházatátvizsgálás szinonimájaként használtuk. A motozásos hatósági igazoltatásokról Pelle Andreát, a Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) jogsegélyszolgálat vezetőjét kérdeztük.
Pelle Andrea: Telefonon és e-mailben olyanok kerestek meg minket, akiknél semmit nem találtak, és akik kifogásolták az ilyen átvizsgálásokat. Személyesen inkább azok szoktak jönni, akiknél találtak is valamit. Történeteikből ugyanakkor kiderül, hogy náluk sem volt különösebb indoka az igazoltatásnak és a ruházat átvizsgálásának.
MN: Teljesen átlagos fiatalokról van szó?
PA: Igen. Nem viselkednek feltűnően, de az életkoruk és a környék miatt igazoltatják őket. A Határ úti metróállomás környékén történt igazoltatások miatt például több telefonos megkeresés is érkezett hozzánk. Állítólag még a cipőt is le kellett venniük az igazoltatott fiataloknak.
MN: Mi lehet a célja ezeknek az intézkedéseknek?
PA: Ez valamiféle szerepzavar a rendőrségnél. Közismert, hogy a kábítószer-fogyasztás, pontosabban a kisebb mennyiségű kábítószer megszerzése és birtoklása is bűncselekmény. Korábban is ez volt a gyakorlat, de nem volt ennyire látványos a rendőri igazoltatás. Könnyű célpont az a 16-18 éves fiatal, aki mondjuk a zsebében tart fél gramm marihuánát. ` máris egy ismertté vált elkövető, tehát javítja a bűnügyi statisztikát. Ezek a fiatalok nem veszélyesek, nem kell attól tartania a rendőrnek, hogy bármilyen atrocitás történik az eljárás folyamán. A kábítószer-fogyasztást nyilván nem lehet visszaszorítani azzal, hogy naponta 30 fiatalt igazoltatnak központi helyeken. Ez a rendőrség sajátos időtöltése: ha valakit bevisznek, akkor egyrészt a lefoglalásról kell határozatot készíteni, az előállítást is jegyezni kell, aztán az illetőt vizeletvizsgálatra is el kell szállítani. Nyilvánvaló, hogy sokkal több esetben igazoltatnak fiatalokat, mint ahány esetben találnak is valamit.
MN: Néhány hónapja a Magyar Helsinki Bizottsággal és a Kék Pont Drogkonzultációs Központtal közösen nyílt levelet írtak a belügyminiszternek, ebben kifogásolják a motozásos igazoltatásokat s céljukat. Hogyan reagált a hivatal a levélre?
PA: 2003. október 6-án az ORFK sajtótájékoztatót tartott a témában, ahol szó volt az igazoltatásokról is. De semmilyen konkrét álláspont és határozott válasz nem hangzott el. Elmondták, hogy megvizsgálták a jogszabályokat, és nem találtak olyan utasítás a rendőrségen belül, amit mi a levélben kifogásoltunk, tehát nem szólították föl a közrendvédelmi szolgálat munkatársait, a járőröket e módszer alkalmazására. Sőt, utasították a szervezetet, hogy tartsák tiszteletben és szem előtt a rendőrségi törvény szabályait és az emberi jogokat. Elhangzott az is, hogy évi 1 millió 300 ezer rendőri intézkedés történik, melyekkel kapcsolatban természetesen érkeznek panaszok is, de állítólag ruházatátvizsgálás miattiak nem voltak. És amíg nincsenek panaszok e témában, addig nem tudják vizsgálni az ügyet.
MN: Vajon miért nem érkeznek panaszok?
PA: Véleményem szerint az igazoltatást többnyire kellemetlenségnek tekintik, a ruházatátvizsgálás ellen már jobban berzenkednek. A felháborodás azonban nem olyan mértékű, hogy az embereket panaszos levelek megfogalmazására késztesse. Emellett a sértettek nem bíznak abban, hogy igazuk lehet, és eredménnyel kifogásolhatják ezt az eljárást. Valószínűleg vannak olyanok is, akik azért nem tesznek panaszt, mert valamilyen retorziótól tartanak. Az viszont látható, hogy a rendőrség addig nem hajlandó foglalkozni érdemben e problémával, amíg nincsenek konkrét panaszok. Ezért elhatároztuk, hogy közzéteszünk egy olyan panaszmintát, ami megkönnyítheti a sértett dolgát. (A minta a TASZ honlapján érhető el: www.tasz.hu - K. B.) Tudomásom szerint van már a rendőrségnél két olyan panasz, ami igazoltatással vagy motozással kapcsolatos, tehát lehetségesnek tartom, hogy aktívabbak lesznek azok, akikkel ilyesmi történt.
MN: Meddig mehet el a rendőr az igazoltatás során?
PA: Ott kezdeném, hogy eleve nem igazoltathat bárkit. Nemcsak a ruházatátvizsgálásra vonatkozik az alapos indok, hanem már az igazoltatáshoz is kell valamilyen konkrét ok. A rendőrségi törvény szerint a rendőr azt igazoltathatja, akinek a személyi adatait meg kell állapítania ahhoz, hogy el tudja látni feladatát. A rendőrség feladata pedig a bűnüldözés és a közrend fenntartása, védelme, tehát ebben a körben lehet igazoltatni.
MN: És mi a helyzet a közúti ellenőrzésekkel? Előfordulhat, hogy az autókat átvizsgálják. Mihez van joga a rendőrnek?
PA: A rendőr azt ellenőrizheti a közúti ellenőrzés során, hogy megvan-e minden olyan kellék az autóban, amit a KRESZ szabályai előírnak. Azt is ellenőrizheti, nem járt-e le a forgalmi vagy a zöldkártya. Ezen túlmenően mondjuk a hamutartóba, a kesztyűtartóba vagy a szőnyeg alá nem nézhet be.
MN: Tehát ekkor is helye van a panasznak.
PA: Igen. Ezeket csak akkor teheti meg, ha mondjuk átható marihuánaszag árad a kocsiból, ami már felvetheti egy bűncselekménynek számító dolog gyanúját, és okot adhat a gépjármű tüzetesebb átvizsgálására. Ha nincs semmilyen különösebb ok, akkor nem kutathatják át a gépjárművet.
MN: Ha valaki nem viselkedik gyanúsan, továbbá nem veszélyezteti a közrendet, és ennek ellenére igazoltatják, átvizsgálják a ruházatát, annak érdemes panaszt tennie? Helyt adhatnak panaszának?
PA: Természetesen érdemes. Lehetséges, hogy helyt adnak a panasznak. Ha valaki egyedül van, és két rendőr igazoltatja, akik azt állítják, gyanúsan viselkedett, vagy egyéb olyan dolgot állítanak, ami okot adhatott az igazoltatásra, akkor természetesen nincs sok esély arra, hogy a panasznak helyt adnak. Én viszont azt gondolom, hogy még abban az esetben is van értelme panaszt tenni, ha kisebb az esélye az eredményességnek, mert felhívja a figyelmet a jelenségre. Tudatja, hogy nem szeretik az emberek az igazoltatást, azt pedig végképp nem, ha ok nélkül a zsebükben kotorásznak.
MN: Mi van akkor, ha egy rendőr azt állítja, hogy egyszerűen gyanús volt számára a járókelő, ezért az igazoltatás, majd a motozás mellett döntött?
PA: Önmagában az, hogy valaki gyanús, nem elég az igazoltatáshoz. Meg kell indokolni, miért volt gyanús az illető.
MN: Alapos gyanú lehet valakinek az öltözködési stílusa? Hivatkozhat erre a rendőr?
PA: Nem, semmilyen jogszabály nem írja elő, hogyan kell öltözködni.
MN: Ha bebizonyosodik, hogy a rendőr ok nélkül motozott, akkor elmarasztalhatják azért, mert nem végzi szakszerűen a feladatát?
PA: Ha helyt adnak a panasznak, akkor természetesen valamilyen felelősségre vonás következik. Az intézkedő rendőr felettese eldönti, milyen szankciót alkalmaz. Nyilván nem fogják kirúgni a rendőrt. De nem is ez a cél, hanem az, hogy megváltozzon az intézkedési stílus.
MN: Ha valakit igazoltatnak, és ő úgy érzi, hogy az igazoltatás/motozás nem volt jogos - függetlenül attól, találnak-e nála valamit vagy sem -, akkor hol tehet panaszt?
PA: Fontos tudni: ha jogszerűtlennek tűnik a rendőr eljárása, akkor is köteles az igazoltatott személy eleget tenni a felhívásnak, tehát együtt kell működnie. Ha sérelmezi a rendőr eljárását, akkor 8 napon belül panaszt tehet. Ahhoz a rendőrkapitánysághoz kell elküldeni a panaszt, amelynek a körzetében a rendőri intézkedés történt. Ha panaszt akarunk tenni, érdemes felírni az igazoltató rendőr nevét, szolgálati helyét és igazolványszámát.
MN: Más országokban, például az EU-tagállamokban hogyan állnak a rendvédelmi szervek az igazoltatáshoz?
PA: Ott nem divat az igazoltatás. Ha valaki nem tesz semmit, akkor őt nem lehet megállítani és igazoltatni.
Komenczi Bálint
