Már a két héttel ezelőtti razzia is nagy szám volt: kétszáz adónyomozó, ügyész és rendőr szállta meg egyidejűleg a Siemens több tucat irodáját, továbbá néhány közép-vezető lakását Németországban, Ausztriában, Svájcban és Olaszországban. A vizsgálat - amely az elmúlt tíz évre visszamenően eddig 200 millió euró elsikálására derített fényt - hűtlen kezelés, vesztegetés és pénzmosás gyanújával indult. Bár ez már így is tízszerese az eredetileg becsült elkövetési értéknek, a nyomozók véleménye szerint könnyen elképzelhető, hogy még mindig csak a jéghegy csúcsát látni. Az ügyészség szerint a pénzt az elkövetők nem a saját hasznukra fordították - a Siemens ebből a központi alapból kente meg a döntéshozókat egy-egy tíz- vagy százmillió eurós nagyságrendű megrendelés reményében.
Jelenleg tizenkét gyanúsított
van, közülük hatan előzetesben ülnek; valamennyien a Siemens vezetékes távközlési részlegével (Siemens Com), illetve annak jogelődjével (IC Network) álltak kapcsolatban. Az illegális pénzek mozgatását ugyanis onnan szervezték. Két középvezető tanúvallomása arra utal, hogy a Siemens AG felső vezetésében és a vállalaton belüli korrupcióellenes részlegnél, a compliance-nál is tudtak a titkos számlákról, amelyek létezését segítettek is eltussolni. Kérdés, hogy a kutakodás túllép-e a telekommunikációs szektoron. A Siemens mindenesetre minden spekulációt megelőzve közölte: a csoport tagjai a nyolcvanas évek végén lezajlott szerkezeti átalakítás óta a legmeszszebbmenőkig önálló pénzügyi gazdálkodást folytatnak.
Annyi a tanúvallomásoktól függetlenül a banki tranzakciók alapján is világossá vált, hogy a vesztegetésre fordítandó összegeket osztrák (salzburgi és innsbrucki), illetve svájci folyószámlákon keresztül különféle fantomcégek közbeiktatásával juttatták célba. A végállomást off-shore cégek mögé bújt állami, önkormányzati, közigazgatási vezetők jelentették. A salzburgi számlákról 100, az innsbruckiakról 70, Svájcon át pedig 35-40 millió euró folyt át a kilencvenes évek második felében Ázsia, Afrika és Európa számos országába. A felderített ügyletek nagy része azonban - ami az osztrák számlákon keresztül bonyolódott - 2001 előttre nyúlik vissza, márpedig a német jog szerint ezek már elévültek. A nyomozók az elmúlt pénzügyi évvel bezárólag vizsgálódnak, és ha nem találnak is semmit, a svájci számlákon keresztül zajlott sikkasztás és pénzmosás ügyében még születhet vádemelés.
A korrupciós botrányt a legalaposabban feldolgozó Süddeutsche Zeitung szerint a Siemens aggódhat, hogy mi lesz, ha az őrizetbe vett középvezetők bőrüket mentve mindent kipakolnak. Márpedig úgy tűnik, most épp ez történik: sajtóhírek szerint eddig több mint harminc Siemens-alkalmazottat neveztek meg, akik tudhattak az illegális átutalásokról. Például két compliance-munkatársat is, akiktől 2002-ben az egyik gyanúsított azt az utasítást kapta, hogy a "jutalékkifizetésekre" (ahogy a Siemensnél a kenőpénzt nevezték) svájci számlákon futó rendszert építsen ki, miután félő volt, hogy a meglévő lelepleződik. A gyanúsítottakkal azt is érzékeltették, hogy megéri hallgatniuk, ha a Siemensnél a hatóság kenőpénzek után kutakodna. A compliance-részleg egyébként közvetlenül a Siemens felügyelőbizottságának jelent, melyet Heinrich von Pierer vezet, aki 1992 és 2005 között (a titkos számlák keletkezése idején) vezérigazgató volt. A Siemens menedzsmentje elhatárolódott a bűncselekmény-sorozattól, ugyanakkor bevallotta: már egy éve belső vizsgálatot kezdtek a tudomásukra jutott korrupciógyanús ügyek felderítésére és a felelősök eltávolítására - igaz, erről a ható-ságoknak nem számoltak be. Az ügyészség a múlt héten házkutatást tartott a Siemens vezérigazgatójánál, Klaus Kleinfeldnél, aki 2004-ben fél éven át a távközlési részleg vezetője volt, és akit a hatóság eddig tanúként kívánt meghallgatni. A Siemens vélhetően
egy olaszországi banánhéjon
csúszott el. A bolzanói ügyészség már évek óta nyomozott az innsbrucki számlák ügyében, melyeken keresztül ötmillió euró (9,7 millió márka) csorgott át egy Csatorna-szigeteki off-shore céghez, amely mögött az olasz telefontársaság korábbi vezérigazgatója állt. A hatóságok arra gyanakodtak, hogy a Siemens a fenti összeggel az olasz távközlési társaság privatizációja idején a piacra lépést próbálta elősegíteni, amit az olasz csúcsmenedzser és társa ellen folytatott per első fokon igazolt is.
A feketekasszákból származó pénzekről aztán kiderült, hogy a világ szinte minden tájára jutott belőlük. A vietnami, a szaúdi és a kuvaiti telekommunikációs projekteknél ugyanúgy szükség volt milliós "jutalékra", mint a volt szovjet tagköztársaságokban, Szíriában vagy Indonéziában zajló beruházásokhoz. Az ominózus olaszországi vesztegetést egy Puerto Ricó-i székhelyű céggel kötött szerződéssel papírozták le, amely látszólag egy nigériai projekthez kapcsolódott - ám a pénz valójában visszaszivárgott Európába. Ettől függetlenül az afrikai országban is fizettek ki kenőpénzeket; ott speciel a távközlési minisztert és a helyi cég főnökét vették meg. A görög hatóságok is nyomoznak egy volt Siemens-menedzser ügyében, aki dubai és karib-tengeri off-shore cégeken keresztül kapott márkamilliókat állami intézményvezetők korrumpálására. A hatóságok az athéni nyári olimpiai játékok infrastrukturális beruházásai miatt is vizsgálódnak: a Siemens ott biztonsági rendszereket állított üzembe, és részt vett az athéni metró felújításában, illetve építésében.
A majd 160 éves múltra visszatekintő Siemens világszerte 461 ezer alkalmazottat foglalkoztat, és 190 országban összesen több mint 90 milliárd euró az éves árbevétele. Az óriáskonszern a távközléstől, az informatikától, a hő- és fűtéstechnikától kezdve a közlekedési, orvostechnikai és energetikai üzletágon át a háztartási elektronikai, csomagoló- és üvegipari termékek gyártásáig bezárólag elképesztően diverzifikált tevékenységi kört ölel fel. Az egyszerűség kedvéért legtöbbször elektronikai vagy vegyes ipari vállalatcsoportnak definiálják. Árbevételének jelentős része az állami és az önkormányzati szféra nagy volumenű megbízásaiból származik - melyekért kemény lobbiharc folyik. "Az amerikai cégek a hírszerzésüket, a franciák a külképviseletüket vetik be, hogy megbízáshoz jussanak" - mondta a Süddeutsche Zeitungnak egy név nélkül nyilatkozó Siemens-vezető. A kenőpénz a piacért folytatott küzdelemben a hétköznapok része. "Mindennek megvolt a rendje: először a helyszínt, a projekt tartalmát és a megbízás értékét kellett tisztázni - utána lehetett kalkulálni a kenőpénzek nagyságát" - írta tanúvallomásokra hivatkozva a lap.
A Magyar Narancs által megkérdezett közbeszerzési szakértő szerint nem annyira a titkos pénzalap ténye az érdekes, hanem az, hogy
ki és miért pont most
dobta fel a Siemenst. Németországban az 1999 előtt kifizetett baksis még leírható volt költségként. Annak ellenére, hogy azóta az "ügyféljutalék" törvénybe ütköző, a projektek költségvetésében célszerű hasonló tétellel számolni, ha a cég nem szeretne a konkurenciával szemben versenyhátrányba kerülni. Az összegeknek egy része biztos, hogy benne is van a büdzsében - csakhogy a kenőpénzek adott személyekhez kötődnek, akik nem tudhatják, hogy meddig maradnak a posztjukon, így a projekt más tételeivel szemben a vesztegetési pénz nem "utófinanszírozható". Nagy volumenű beruházások megkaparintásánál ezért legtöbbször szükség van rendszeren kívüli pénzekre - véli forrásunk. Úgy tűnik, a Siemensnél ezt központilag oldották meg. Ha a Süddeutsche Zeitung példáját vesszük, amely hat színlelt szerződés összvolumenét tárta fel, akkor kénytelenek vagyunk azt mondani, hogy a svarcban utalt 20,55 millió euró bagatell összeg a Siemens telekommunikációs részlegének tízmilliárdos évi összforgalmához képest.
Amikor az OECD 1997-ben harcot hirdetett a korrupció visszaszorításáért, az érintettek gyorsan alkalmazkodtak: színlelt (például tanácsadói) szerződések keretében fantomcégeket kapcsoltak be, amelyek a pénzt off-shore cégekhez utalták, és a rendszert nehezen követhetővé tették. A Siemens a kilencvenes évek végén váltott az osztrák számlákról a "szofisztikáltabb", Svájcon át futó pénzügyi konstrukcióra. Szakértőnk szerint a terrorizmus elleni küzdelem 2001 után ismét nehézségeket okozott: egyes tranzakciók összegüknél fogva simán felkelthették a pénz- és tőkepiaci felügyelet vagy az illetékes nyomozó hatóság figyelmét. Forrásunk szerint az sem lehet véletlen, hogy mostanában egyre-másra derülnek ki a multinacionális vállalatok kisebb-nagyobb stiklijei. Egy tőkeerős multinak lehet akkora lobbiereje, hogy egy adott országon belül a kisebb ügyeket a szőnyeg alá söpörtesse, és hogy a politikai elit egy emberként zárjon össze az érdekében. De vannak olyan országok, mint például az Egyesült Államok, amelyek titkos információkat sem restek bevetni, ha ezzel hazai cégek piaci ellenfeleit hozhatják kellemetlen helyzetbe. Ütközőpont több is lehet egy olyan vállalat életében, amely majd kétszáz országban tevékeny. (Ilyen például Nigéria, a Siemens fejlődő, sokat ígérő piaca, Afrika legjelentősebb olajtermelője.) A piacra lépés ráadásul nemcsak vállalati, hanem nemzeti érdek. Az a tőkeerős vállalat, amely megvetette a lábát egy új piacon, hozza magával otthonról a többi nagyot. Elég csak a magyar telefóniában a Matáv és a Siemens kapcsolatára gondolni: az utóbbi segített modernizálni a szintén német többségi tulajdonban lévő hazai távközlési társaság eszközparkját.
A Siemens a XIX. század
végétől fontos szereplője a magyar gazdaságnak és innovációnak, és mindig is a legjelentősebb állami beszállítók közé tartozott - elegendő csak a millenniumi földalatti vasutat említeni. Az óriáscég az 1970-es évek közepén a Sincontact Kft. kisebbségi tulajdonosaként bukkant fel Magyarországon, hogy aztán a rendszerváltással egy időben alakuljon át Siemens Kft.-vé - immár 100 százalékos német tulajdonban. Mára a magyar Siemens-csoport 18 vállalatból és érdekeltségből álló cégcsoporttá nőtte ki magát, százmilliárd körüli összforgalommal (melyből a Siemens Zrt. árbevétele a 2004-es pénzügyi évben 58,1 milliárd forintot tett ki). A Siemensről nyár óta mindenki tudja, hogy a nagykörúti Combino villamosok szállítója (40 darab 36 milliárd forintért), de a cég nyerte a közelmúltban a 4-es metró biztonsági rendszereinek kiépítésére, valamint a metróvonal automatizálására szóló megrendelést (28 milliárd forint), valamint a Miskolci Fűtőerőmű Kft. új erőművének megépítésére kiírt pályázatot (10,95 milliárd). A Siemensnek hagyományosan jó a kapcsolata a fővárossal, melyről a belső kerületeket lefedő parkolóautomaták sokasága éppúgy tanúskodhat, mint Budapest internetes portálrendszere (budapest.hu), amit szintén a Siemens készített. A korábbi nagyobb üzletek közül érdemes kiemelni a Budapest-Esztergom vonalon közlekedő Desiro vonatokat (20 db 9,5 milliárdért), a Magyar Posta budaörsi központjának a logisztikai rendszerét (9,5 milliárd) vagy a 2000-ben megnyílt önkormányzati okmányirodák informatikai rendszerének átadását (2 milliárd forint). A Magyar Közbeszerzési Hírbörze Kft. adatai szerint a Siemens-csoport az 1999-2005 közötti közbeszerzési pályázatokon önállóan vagy konzorciumban indulva 19-59 milliárd forint közötti értékben nyert el évente megbízásokat - a legtöbbet a 2002-es választási évben, e hét évben mindent egybevetve pedig az összeg több mint 260 milliárd forintra rúg. A top ajánlatkérők között van a már említettek mellett a BM Központi Adatfeldolgozó Hivatal (24,7 milliárd forint), az Elmű Rt. (5,99 milliárd), a Tiszai Vízerőmő Kft. (5,67 milliárd), a megyei és városi kórházak (csak az Onkológiai Intézet 2 milliárddal) és a regionális energetikai cégek (Émász, Édász, Démász - együtt kb 6,5 milliárd forint). Az már többször előfordult, hogy egy-egy tender után vitatták a Siemens győzelmének a jogosságát; legutóbb például a Combino-beszerzéskor, amikor ajánlata 2 milliárd forinttal volt magasabb a versenytársakénál, s végül a leszállított járművek műszaki tartalma sem egyezett az ajánlatban közöltekkel. Az viszont még nem esett meg a céggel, hogy bíróság törvénytelenség miatt marasztalta volna el. A hírek szerint ugyan a német Siemens körül kipattant botrány nem érinti sem a Siemens Nemzeti Vállala-tot, sem a cég távközlési üzletágát (Com Enterprise Network), de több ügyben is zajlik vizsgálat, ami rossz fényt vethet a magyar cégcsoportra.
A menedzsment a nyugati üzleti kultúra protokollját követi: határozottan cáfol, és maximális együttműködést ígér, ha a nyomozó hatóság megkeresi.
Magyar ügyek
Már bírósági szakaszban van az a vesztegetési ügy, amely alapján a Nemzeti Nyomozó Iroda (NNYI) tavasszal vádemelést javasolt a Siemens Zrt. egyik ágazati igazgatójával szemben, aki állítólag több millió forint értékben adott készpénzt és ajándékokat a Honvédelmi Minisztérium két alkalmazottjának olyan információkért cserébe, melyek a céget hozzásegítették egy laktanyafelújítási tender elnyeréséhez.
Az NNYI jelenleg is dolgozik egy másik ügyön, melyben 2004. december 16-án rendelték el a nyomozást. A vizsgálat megállapította, hogy egy hat cégből álló cégcsoport 2002-től kezdve 1,5 milliárd forint értékben bocsátott ki számlákat. A cégek vezetői és alkalmazottai hajléktalanok voltak, akik különböző összegek fejében vállalták, hogy nevüket adják a cégek alapításához és működtetéséhez. A kibocsátott számlák összértékének jelentős része a HVG információi szerint vesztegetési pénz volt, mely a Siemens orvosi műszereket gyártó cégéhez kötődött, és melyet nyertes tenderek után fizettek ki.
A BRFK nyomoz abban a sikkasztási ügyben, melyben Farkas Imre, a Satelit Tv-t üzemeltető TVegy Rt. elnöke tett feljelentést. Állítása szerint a csatorna egykori szponzora, a Siemens Rt. azzal a feltétellel adott 1,5 milliárd forintot a televízió működtetésére, ha abból 720 milliót visszajuttat a részére. A cég közleményben utasította vissza a vádakat e legfrissebb ügyben.
