Érdemesek és érdemtelenek
Első lépésben - Krasznai hiteltelenségét bizonyítandó - felbukkant Lakatos Krisztián, a székesfehérvári cigány kisebbségi önkormányzat Krasznait követő vezetője. Lakatos a fehérvári gettóügyben hasonló szerepet játszott: akkor humánus megoldásnak nevezte, ha a Rádió utcaiakat konténerekbe költöztetik. Előkerült Makai István is, aki 1998 végén, a fővárosi roma kisebbségi önkormányzat megválasztása előtt egyszer már a nyilvánosság elé lépett frissiben kikiáltott Roma Polgári Tömörülés nevű szervezetével - azóta sem lehetett róluk hallani semmit, egészen a zámolyiak kivándorlásáig. A roma polgárok tömörülése azonnal együttműködési megállapodást kötött a fővárosi Fidesszel, majd néhány választás előtti egyeztetést követően (ezeket épp a bolgár kulturális központban tartották, biztosan nem azért, mert Doncsev Toso, a Kisebbségi Hivatal elnöke korábban a bolgárok országos önkormányzatának vezetője volt), miután kiderült, hogy ellenfeleik, a Roma Parlament szövetségesei megnyernék a fővárost, kihasználva az irreálisan magas, 75 százalékos részvételi kötelezettséget, kétszer is nem mentek el a választásra. Ennek következtében ebben a ciklusban nem alakulhatott meg az Országos Cigány Önkormányzat (OCÖ) utáni legnagyobb roma kisebbségi testület, a fővárosi. Makai Krasznaiék denunciálásával és a cigányság polgári kormány iránti elégedettségének kifejezésével most is hasonló ellenpontozó szerepet játszott pár napig, aztán eltűnt ismét. (Makai a múlt héten egy a Magyar Nemzetben megjelent interjú erejéig ismét előkerült: sajnálkozott, hogy a polgári értékrend "nem igazán vert gyökeret" a cigányok életében, a zámolyiak kapcsán pedig kifejtette, hogy a "gondokra mindenképpen Magyarországon kell megoldást keresni".)
Ennél komolyabb következményekkel jár(hat) - és tartós hangulatkeltésre alkalmas - az a kampány, amely az egész zámolyi roma közösséget egy tavaly nyár végi gyilkossággal kapcsolja össze. Tavaly augusztusban három csákvári fiatal bukkant fel egyik éjszaka az akkor már két éve hányódó családok által lakott faházaknál, és közülük az egyiket a romák (jórészt nők voltak otthon) agyonverték. (A csákváriak a vádirat szerint az őket többször megfenyegető és egy barátjukat nem sokkal korábban megverő K. Krisztiánt keresték.)
Felgyorsult események
Július 23-án indultak a romák Franciaországba. Augusztus elején először a Kisebbségi Hivatal elnöke, Doncsev Toso jegyezte meg egy tévéműsorban, hogy a zámolyiak elmenetelében e gyilkosság is közrejátszhatott. Augusztus 14-én a kisebbségi ügyekért felelős Igazságügyi Minisztérium politikai államtitkára, Hende Csaba adott ki a közvélemény tájékoztatására tárcája nevében a zámolyiak lépésével foglalkozó nyilatkozatot, amelyben - egy évvel a történtek után - mindenekelőtt együttérzését fejezte ki a meggyilkolt fiatalember hozzátartozóinak. A közlemény utáni napon a rendőrség bejelentette, hogy lezárták a nyomozást, az ügyet átadták az ügyészségnek. Ezután - meglepően gyorsan - két és fél hónap alatt az ügy eljutott a tárgyalásig.
A tárgyalásra várva a csákváriak ügyvédje, Monostory Attila bejelentette, hogy - bár a nyomozás az ügyészségi vádemelés tanúsága szerint valamennyi elkövetőt felderítette - pótnyomozást kér, mert szerinte több elkövető még ismeretlen, viszont Strasbourgban tartózkodik. A rendőrség többször is jelezte, hogy adatai szerint a gyanúsítottak itthon vannak, amiben aztán, mint kiderült, tévedett: két női gyanúsított júliusban valóban Franciaországba utazott. Az ügyészség augusztus 29-én kelt vádirata szerint ők nem a gyilkosság, hanem a garázdaság gyanúsítottjai. (Egyébként egyikük, egy negyvenhét éves asszony Krasznai József szerint majdnem teljesen vak.) A gyilkosság első rendű vádlottja, K. Krisztián háromnegyed éve előzetesben van, a másodrendű vádlottról, a budapesti D. Magdolnáról pedig a zámolyiak sem tudják, hogy hol lehet. Franciaországban valószínűleg nem: ő ugyanis nem a Fejér megyei családokhoz tartozik, a gyilkosság idején sem velük élt. A garázdaság két Strasbourgban lévő gyanúsítottja egyébként - Krasznai József szerint - kiutazásuk, illetve az egyéves rendőrségi nyomozás lezárása előtt pár héttel kapott útlevelet.
A pótnyomozás elrendelését elősegítendő a csákváriak ügyvédje - korábbi, konkrétumokat nélkülöző, a zámolyiak összességét bűncselekménnyel vádoló gyanúsításához hasonlóan - október végén új tanúk jelentkezésével állt elő, kilétüket titokban tartva. Hogy mindezek mögött politikai indíték is gyanítható, azt jelzi, hogy Monostory Attila - egy büntetőper sértettjének ügyvédjétől legalábbis szokatlan módon - a strasbourgi Európai Emberi Jogi Bírósághoz is fordult azzal, hogy a magyar államot ott bepanaszoló romák - legalábbis valakik közülük - egy gyilkosság tettesei. A Fejér Megyei Bíróság a tárgyalást a három hiányzó vádlott felkutatásáig elnapolta.
Egyesült erők
A hazai közvélemény számára a történtek helyes értelmezési kereteit kijelölő kormányzati píár (a keretek: gyilkosság, érdemtelenség, túltámogatottság) szolid nemzetközi felvilágosító munkával párosult. Magyar javaslatra jelentés készül az Európa Tanácsban a romák európai helyzetéről: a megbízást az előző kormány kisebbségekért felelős államtitkára, a szocialista Tabajdi Csaba kapta. Bár Tabajdi itthon elmarasztalta a Fidesz-kormányt érzéketlenségéért, strasbourgi látogatásán érződött a kisebbségpolitikai rutin: egy másik szocialista és egy MDF-es képviselővel az Európai Parlament egyik francia szocialista tagjánál (aki egyben strasbourgi alpolgármester is) tett látogatásuk nemcsak Surján László fideszes képviselőt késztette elismerésre, de még a Magyar Nemzet publicistája is a "nem lehet eléggé méltatni" kifejezéssel élt nemzetpolitikai missziójuk kapcsán.
A Kisebbségi Hivatal elnöke sem kormányát marasztalta el (de még annak elődeit sem) a romák helyzete kapcsán, inkább az Európa Tanács parlamenti társulási bizottságába vele együtt meghívott Farkas Flóriánt becézte egy kicsit: szerinte a Farkas által vezetett országos önkormányzat a törvényes képviselője a cigányságnak, a többi civil szervezet véleménye partikuláris. Ehhez és Farkas hagyományos, bár a Fideszhez való gyors igazodás miatt a választások után kissé sértődött patrónusa, Tabajdi Csaba véleményéhez képest a magyar politikai elitben eddig még példátlan módon Szanyi Tibor (MSZP) európai ügyekben illetékes képviselő nemrég egy Népszabadság-beli publicisztikájában illegitimnek nevezte az első ciklusában Tabajdinak sokat köszönhető Országos Cigány Önkormányzatot, azzal érvelve, hogy azt nem a cigányok választották meg. A szocialista kisebbségpolitika változását sejteti (nagyban függve persze a pártelnöki csatározások kimenetelétől) az is, hogy a párt cigány tagozatának vezetőjéül azt a Benga Oláh Tibort választották meg, aki éppúgy a Roma Parlament alelnöke, mint a zámolyiak vezetője, Krasznai József.
A választási szabályozás egyébként az Európa Tanács nemrég Magyarországon ülésező Romaügyi Szakértői Bizottságát sem érdekelte. (Az egyesülő Európa intézményei közül ez az egyedüli, nem túl nagy súlyú testület, amelyik a romákkal foglalkozik, ez is a Migrációs Bizottság részeként. Jelentőségét a magyar kormány is érzékelte, amikor meglehetősen alacsony szinten képviseltette magát a testület által szervezett közmeghallgatáson.) A többségi (politikai és szakértői) érdeklődésnek megfelelően ők is elsősorban a kormány különféle időtávú roma programjaival foglalkoztak. A szakértői bizottság javaslatai között első helyen a roma gyerekek szegregált oktatásának megszüntetése állt, amit Farkas Flórián - hatéves országos elnöksége alatt először - a kisegítő iskolák megszüntetését javasolva überelt. ´ egyébként most komolyabb bűvészkedésre kényszerül, mint a kanadai kivándorlás kapcsán: kormányához lojális államférfi a tétre menő meghallgatásokon, népe megpróbáltatásaival érzelmileg azonosulni képes cigány vezető a médiában, és a kettő ötvözésével nagyobb (de azért a milliárdot meg nem haladó), a saját szervezete alá osztott költségvetési pénz lobbistájaként jelenik meg. A nagy változásoknak azért ő sem híve.
Nagy János
