Interjú

„Adják vissza a pénzt!”

Karácsony Gergely, Budapest főpolgármestere  

Belpol

Megszorítások, keserédes sikerek, Budapest jövőképe és a viszony egy potenciális Tisza-kormánnyal – ezekről beszélgettünk a főpolgármesterrel a közigazgatási szünet előtti utolsó pillanatban.

Magyar Narancs: Éppen kiderült, hogy a nyár végéig sikerült biztosítani Budapest közszolgáltatásait. De mi lesz utána?

Karácsony Gergely: Azon dolgozunk, hogy utána visszakapjuk a pénzünket, amit a kormány elvesz Budapesttől. Ha meg tudunk állapodni, akkor a hátralévő időben is biztosított a közszolgáltatások finanszírozása.

MN: Van úgy értelme ennek, hogy a második főpolgármesteri ciklusának egyik legnagyobb eredménye az lehet, ha nem megy csődbe a város?

KG: Miközben én nem csak működtetni, hanem fejleszteni is szeretném ezt a várost, Orbán Viktor rendszerében nagyon komoly teljesítmény a működtetés is, és hogy mínuszból kell ezekre forrást találni. Nemcsak arról van szó, hogy nem megy csődbe Budapest, hanem hogy nem mentünk bele abba az utcába, amibe bele akartak minket kényszeríteni 2020 óta folyamatosan: tehát a kormányzati megszorítások ellenére nem vettünk vissza a közszolgáltatásokból. Tovább működtetjük és fejlesztjük is Magyarország legjobb közszolgáltatásait. Egy évvel ezelőtt senki nem gondolta volna, hogy mi leszünk Rákosrendező tulajdonosa, és el tudjuk indítani Magyarország elmúlt ötven évének legnagyobb ingatlanfejlesztését, miközben 350 ezer ember ment ki az utcákra a saját és mások szabadságáért. Keserédes sikertörténetek ezek, mert mindért meg kellett küzdeni.

MN: Zajlottak egyeztetések ön és például Gulyás Gergely miniszter között. Ezek is olyan harciasak, mint amilyenek a nyilvánosságbeli fellépések?

KG: Mivel ezek négyszemközti beszélgetések, és én is úgy csinálok, mintha lett volna gyerekszobám, ezért ezekről nem beszélek. De más ezeknek a hangütése. Hiszen itt nem szerepelni kell, hanem dolgozni, nem a lájkokat kell keresni, hanem a megoldásokat. De ha már a lájkok: az emojik világnapján megjelent Gulyás Gergely Facebookján egy videó, ahol emojik alapján kellett politikusokat azonosítani. Az én emojijaim a bicikli, a fa, a szivárvány és a kézfogás volt. Ebből hármat biztosan adok, a kézfogáshoz pedig már csak Gulyás Gergely kell, és akkor meg tudunk állapodni mindenben. Az énképemmel nem ellentétes ez, hiszen lehetett volna csődemoji is.

MN: Ön milyen emojikkal jellemezné Gulyás Gergelyt?

KG: Bár közszereplőként a közösségi média az én kommunikációmat is érinti, de emojikban nem vagyok jó. Egy kisbabásat választanék neki, hiszen most lett apa, és szerintem ez szuper dolog.

MN: A kormány évek óta húzza a főváros nyakán a kötelet, mégis engedi túlélni. Ez meddig mehet romló állaggal úgy, hogy ne történjen katasztrófa?

KG: Nem engedi, hanem mi vagyunk azok, akik mindig kibújunk a fojtó szorításból. Ennek a kormánypolitikának valóban katasztrofálisak lehetnek a következményei, remélem, lesz változás, mielőtt az bekövetkezne. És talán ők is tanulnak, ha másból nem, a saját hibáikból. A MÁV esete is világosan mutatja, mi történik, ha egy infrastruktúrát nem tartanak karban hosszú ideig. Persze a budapesti közösségi közlekedés ezerszer jobb állapotban van az államinál, de nyilván megbosszulja magát, ha nem pótoljuk vissza azokat a forrásokat, amelyek a stabil működéshez kellenek. Azt érzékelem, hogy ez nem volt átgondolva politikailag most a kormány részéről. Miért jó ez nekik? Tegyük fel, hogy nem sikerül megállapodnunk, elveszik a pénzünket, nem véd meg a bíróság sem, így szeptemberben leáll a BKV. Ezt kinek a nyakába varrja a budapesti választópolgár? Teljesen egyértelműen a kormányéba. Számukra ez politikailag káros, a budapestiek számára pedig elviselhetetlen. Hogy politikailag mi káros a kormánynak, az mondjuk engem kevéssé érdekel azon túl, hogy a tárgyalási pozíciómat ez határozza meg: adják vissza a pénzt, különben le fogunk állni.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Női dzseki trendek, amelyeket érdemes figyelni idén ősszel és télen

  • Támogatott tartalom

Az őszi-téli szezon mindig a kabátok és dzsekik időszaka: ezek a darabok nemcsak a melegedről gondoskodnak, hanem meghatározzák az egész öltözéked stílusát is. Idén a klasszikus megoldások mellett számos új irányzat is teret nyer, amelyek egyszerre praktikusak és divatosak. Nézzük, milyen trendek hódítanak a női dzsekik világában a következő hónapokban!

„Elérve a tehéncsorda által hagyott sárnyomokat balra fordulunk” – ilyen egy hétvégi túra Székelyudvarhely környékén

Két napot teljesítettünk a Via Transilvanica székelyföldi szakaszából, Farkaslakáról Székelyudvarhelyre, onnan pedig Homoródszentmártonig gyalogoltunk. Felmásztunk Jézus fejébe, pásztorkutyákkal barátkoztunk, és még egy szüreti felvonulásba is belecsöppentünk. A közel 50 kilométeres út során más túrázókkal alig, medvékkel viszont szerencsére egyáltalán nem találkoztunk.

Vörösben

Bohumil Hrabal novelláit Balassa Eszter, a társulattal sokat dolgozó dramaturg az Európa Kiadónál nemrégiben újra megjelent Véres történetek és legendák című gyűjteményes kötet alapján dolgozta át. Vörös a zokni, a nyakkendő, de még a hajszalag is – véres drámára jöttünk –, mégsem sorolható a horror műfajába Soós Attila rendezése. Fekete humorban gazdag sztorik elevenednek meg, groteszk stílusban feltárva a kisemberek mindennapos küzdelmeit.

Magánügyek, közügyek

A félhomályos színpadon egy női alak ül az íróasztalnál, mögötte vörös fényben füst gomolyog. Létezik egy színházi mondás: ahol egy előadásban füstgép vagy stroboszkóp jelenik meg, ott véget ér a minőség. Ám ez az előadás egy holokauszthoz kapcsolódó történetet mond el, a felszálló füstnek így óhatatlanul pluszjelentése is van.

Szintén zenész

  • - turcsányi -

Nyilván nincs új a nap alatt, mindenesetre a síkhülye gyerekrabló történetét láttuk már kétszer, s éppenséggel olvashattuk is volna, ha Evan Hunter (a számos álnéven alkotó Salvatore Albert Lombinót Ed McBainként ismerjük jobban) 1959-ben publikált regénye megjelenik magyarul, de nem jelent meg, noha a szerző távolról sem alulreprezentált alakja a magyar könyvkiadásnak, beleértve a komcsit is).

Patchwork művészportrékból

A Fuga leghátsó, ámde igen nagy méretű termében látható a művész 2012 óta futó sorozatának (Ember Embernek Embere) majdnem teljes összegzése. A magángyűjtőktől is visszakölcsönzött alkotásokkal együtt a kiállításon 34 mű szerepel – sajátos, „bogis” művészportrék a nemzetközi művészszcéna volt és jelenlegi nagyjairól. S bár G. Horváth mindenekelőtt festő, a művészi Pantheonjában szerepet kapnak szobrászok, fotósok, konceptuális alkotók és performerek is.