Adómegkerülés Magyarországon: A bátrak sportja

szerző
Ballai József
publikálva
2001/51. (12. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Amíg nem volt annyi cég és egyéni vállalkozó, számlatrükkökre sem volt szükség. Valami persze akkor is volt: például a városházi titkárnők rávették az ismerős butik eladóját, hogy gyűjtsön nekik "számlát", amire azt írták, hogy "munkaköpeny". Tizenöt-húszezer forintok, tekintélyesnek akkor sem mondható összegek sorsa dőlt el ilyenkor. Mindenki tudta, hogy Micike nem munkaköpenyben jár, ám a "ruhapénz" kategóriában ez és csak ez volt elszámolható: vagyis a számla sem tartalmazhatott mást.

Amíg nem volt annyi cég és egyéni vállalkozó, számlatrükkökre sem volt szükség. Valami persze akkor is volt: például a városházi titkárnők rávették az ismerős butik eladóját, hogy gyűjtsön nekik "számlát", amire azt írták, hogy "munkaköpeny". Tizenöt-húszezer forintok, tekintélyesnek akkor sem mondható összegek sorsa dőlt el ilyenkor. Mindenki tudta, hogy Micike nem munkaköpenyben jár, ám a "ruhapénz" kategóriában ez és csak ez volt elszámolható: vagyis a számla sem tartalmazhatott mást.

A számlatrükkök igazi korszaka - mint arról októberben már írtunk - akkor kezdődött, amikor megjelentek az első egyéni és társas vállalkozások.

Apukám, ez a bolt!

A statisztikák szerint Magyarországon több mint egymillió egyéni vagy társas cég működik, de ne feledjük, hogy e béték eredetileg miért is alakultak: a többségük kényszervállalkozás; az "ügyvezető" csak úgy tarthatta meg munkahelyét, ha havi fizetését vállalkozóként vette fel, nem a munkaadó alkalmazottjaként. A befolyt pénzt - a bevételt, a "fizetést" - skrupulusok nélkül elköltötte a dolgozó.

Arra, amire kellett.

Az év végén aztán szólt a könyvelő, hogy nem jó lesz ez így. Be kellene fizetni az áfát, és ami azt illeti, jó lenne költségszámlákkal igazolni a kiadott tételeket. Onnan kezdve a cégtulajdonos mindent áfás számlára vásárolt. Az egyik legelső trükk az volt, hogy a havi nagybevásárláskor a pénztárost nagyvonalúan arra kértük: az egész hóbelevancról írjon egyösszegű "tisztítószer" számlát. Az APEH persze hamar kapcsolt: azóta tételesen fel kell sorolni mindent a számlán.

Legyen a cég havi bevétele mondjuk nettó 100 ezer forint. Tiszta sor, hogy tisztítószerre - legyünk bármennyire szemérmetlenek - képtelenség 10 ezernél többet költeni. A következő lépés az úti elszámolás: feltétele, hogy magunknak vagy közeli hozzátartozónknak legyen autója. Mivel az ország széltében és hosszában is kicsiny, a falból megtett kilométerek végesek; ideális esetben azonban számoljunk el 40 ezer forintot. Még mindig lóg 50 ezer. A probléma tehát az, hogy a kiadásokat miként dokumentáljuk (egy cégnél - bármilyen kicsi legyen is - mindent alá kell tudni támasztani valamilyen ki- vagy befizetési bizonylattal).

A kamu számlák szükségszerűsége úgyszólván a napnál világosabban kimutatható.

Leköltségelni

A probléma lényege az, hogy miként lehet - szakszóval - "leköltségelni" az egész bevételt.

De akkor még mindig ott van a nettó 100 ezer forintos bevétel utáni 25 ezres áfa. Laikusoknak (ha e téren van egyáltalán laikus e hazában) magyarázatként: ha van 100 ezer forint + áfa kimenő számlánk, minimális érdekünk, hogy végeredményben ugyanekkora összegre szóló bejövő számlánk is legyen, mert ekkor az áfák kiütik egymást. A végén persze valakinek be kell fizetnie az áfát a költségvetésbe, de nekünk itt és most csak az a fontos, hogy az ne mi legyünk. (E technika ugyanígy működik tízmilliós és milliárdos nagyságrendekben is, sőt érvényesül a mondás, miszerint nagy fának nagy az árnyéka, azaz: nagyobb kockázattal óriási profit érhető el.)

E bevezetővel azt igyekeztünk érzékeltetni, hogy a számlatrükkök a legkisebb cégek számára is nélkülözhetetlenek; a számlatrükkök létezése a magyar valóságból fakadó objektív szükségszerűség.

És ha ez így van, akkor életbe lép a piacgazdaságnak a szükségletek kielégítéséről szóló törvénye.

Ha számla kell - lesz számla. De persze ennek is ára van.

Repülő, szolgáltatás, finesz

A fiktív számlák fejlődéstörténete a következőképp vázolható.

Béla vállalkozó a magyar piacgazdaság hajnalán kinézett a telefonkönyvből egy más megyébe tartozó számítástechnikai céget, és lefirkantotta adatait a noteszába; elballagott a nyomtatványboltba, és vett egy köteg repülőszámlát (azaz olyan tömböt, amelyen nincsenek előre nyomtatva a sorszámok), majd csináltatott egy, az illető vállalkozás nevét és címét tartalmazó bélyegzőt (ha alapos ember volt, még az ügyvezető nevét is kinyomozta, de ez nem feltétlenül szükséges). Otthon befűzte a számlát a villanyírógépébe, akkurátusan kitöltötte, lepecsételte, és már telefonálhatott is a sógornak, hogy jöhet. (Lényeges szempont: valamilyen szolgáltatásnak szerepelnie kellett rajta.)

A szomszéd megyében működő - nevezzük így - PÉCÉ Kft. persze mit sem tudott arról, hogy az ő nevében számlát adtak ki, de mivel akkortájt kezdetleges módon voltak összekapcsolva az adóhivatali rendszerek, kicsi volt a lebukás esélye. Az árak - attól függően, hogy Béla vállalkozó mennyire volt fineszes - a nettó érték 10 százaléka plusz áfától a bruttó érték 10 százalékáig terjedtek (minél kisebb az ár, annál nagyobb a rizikó, nyilván).

Az ügylet kulcsfontosságú mozzanata, hogy az eladott valami ne megfogható - visszanyomozható, leltározható - termék, hanem valamilyen ködös szolgáltatás (az adott esetben: adatmentés, szoftverkarbantartás, hasonló) legyen.

Adatbányászok

Béla vállalkozó a korral haladván előbb-utóbb kiokosodott; egy szép napon vett egy lapszkennert.

Ez a Nagy Cégek Számláinak Koppintása fedőnevet viselő akció nyitánya: a nagyok már nem villanyírógéppel kopogtatják a számláikat, hanem komputer önti magából a sztenderdizált okmányokat, és egyik pont olyan, mint a másik. Elég átírni a vevőt, és minden tökéletes - bélyegzőt pedig 2 óra alatt is lehet készíttetni. Ugyanennek a stiklinek az amatőr változata a fénymásolásos eljárás, amihez nem kell számítógép, csak kézügyesség.

Az évek múlásával a feltételek persze szigorodtak. Egyszer csak megszűnt például a repülőszámla, ám idézzük föl a műfaj klasszikusát: az 1993. november 15-én alapított Vex Kft. működése alatt kettő darab számlát bocsátott ki, az 1/93. és 2/93. számú, 22 festményt - közöttük Leonardo da Vinci: Az utolsó vacsora című freskóját - tartalmazó dokumentumot, összesen 820 483 600 forintos nettó (plusz 205 120 900 forint áfa) értékben; a vevő a Stadler Kft. volt. (Erről részletesen lásd: A Stadler-dosszié, Magyar Narancs, 2001. február 1. és 8.)

Egy igazi számlát számos adat hitelesít, de ezekhez bárki hozzájuthat a Cégközlöny, a Céghírek, a Cégtár-2000 nyilvános adatbázisaiból, amik korlátozás nélkül megvásárolhatók és használhatók.

Akár rosszra is.

Ahogyan a detektívregényekben mondják: minden apró részlet fontos lehet. Adószám, tevékenységi kör, székhely - a számlahamisítók mind-mind lelkes hívei József Attilának ("dolgozni csak pontosan, szépen...") -, ámde! Ma már az APEH revizorai is hordanak notebookot, s pillanatok alatt kiderítik, hogy az alapadatok helyesek-e; aki manapság ilyenek miatt bukik le, egy életre elássa magát a szakma nagymenői előtt.

Esettanulmány

A sok-sok pitiáner eset közül kiemelkedik egy 1993-96-os sorozat. Aki arra fogad, hogy ennek az olajbizniszhez is van köze, máris nyert. Egy bajai cég hamis számlákon fiktív eladóktól származó, nem létező vevőknek árusított háztartási tüzelőolajat és gázolajat (a pofátlanságot - merészséget? - jól jellemzi: a társaságnak sem szállítóeszköze, sem tárolókapacitása, de még egy olajkannája sem volt, nemhogy üzemanyagkútja). Persze soha semmiféle adóbevallást nem készített. A feketepiac működési elveinek ismeretében jó okkal feltételezhető, hogy a vállalkozás az illegálisan beszerzett - például szőkítéssel gyártott - üzemanyagot "legalizálta" a fiktív számlákkal. Vevőitől - akik nem feltétlenül voltak azonosak azokkal, akiknek a nevére a számlák szóltak - a cég föltehetően beszedte az árut terhelő adókat és illetékeket, ám az államkasszát kifelejtette a sorból. Amikor a négyezer forintos tőkével alakított cég üzelmeit felfedték, 704 millió 642 ezer forint fogyasztási adóval, 83 millió 739 ezer áfával és 176 millió 390 millió forint útalap-hozzájárulással tartozott az államnak. Azazhogy többel: akkora nyereség képződött, amiből 46,8 millió nyereségadót és 14,6 milliós személyi jövedelemadót is be kellett volna fizetnie. Mindezek elmulasztásáért 446,3 milliós bírságot szabott ki az APEH, hogy az 1,2 milliárd forintos késedelmi kamatról már ne is beszéljünk. A müncheni címet megadó bt.-kültag emellett egy kft.-t is létrehozott, amellyel 600 milliós adótartozást halmozott fel; a csak eme személy által a költségvetésnek (áttételesen az adófizetőknek) okozott kár meghaladja a 3,3 milliárd forintot, miközben a cégek vagyona erre nyilvánvalóan nem nyújtott fedezetet.

Egy másik tankönyvi eset: létező - vagyis hivatalosan bejegyzett - cég bocsátott ki a formai követelményeknek megfelelő, ám nyilvánvalóan fiktív számlákat.

A védjegyzett trükkök közé tartozik az "illa berek, nádak, erek"-eljárás is. Január 1-jén megalakul a cég, január 2-án lebonyolít egy-két óriási összegű fiktív tranzakciót, január 3-án beadja az áfa-visszaigénylést, majd - ha megjön a visszatérítés - megszűnik, átalakul, csődbe megy, kihal, elsorvad. De ez a múlt: az adóhivatali számítógépes rendszer az ilyesmit manapság rendre kiszűri.

Egy példa 1997-ből: a - figyeljünk a névre! - Vidám Magyar-Rock 40 millió forint értékű hamis számlát állított be a könyvelésébe és próbálta meg visszaszerezni az erre jutó áfát, de a kísérlet még a kezdeti stádiumban megbukott (a beltag ellen rendőrségi eljárás indult).

Cégkeselyűk a Kékgolyó utcában

A köz- és magántartozásokat felhalmozó cégek ügyében, amelyek persze a számlasztorikhoz csak oldalvízen (adócsalás) csatlakoznak, a szakértők két eljárást ismernek.

Az egyik az, amikor egy hajléktalan polgártárs vállalja magára a bajba jutott társaság ügyvezetését. Különös persze, hogy eleddig egyetlen ügyvédnek sem volt gyanús egyetlen ilyen akció sem, és a közjegyzők is gond nélkül hitelesítették az aláírási címpéldányokat. A szóbeszéd úgy tartja, hogy egy "közönséges" hitelesítés 4-6 ezer forint, a "különleges" pedig 6 számjegyű...

Remek kilábalást biztosít a féceszből továbbá, ha az ember véletlenül összefut egy veszteséges cégre vadászó Kaya Ibrahimmal. 2000 januárjában számolt be az APEH szóvivője a következő Csongrád megyei esetről: egy férfi és édesanyja 26 - vagyon nélküli és hajléktalan emberek által ügyvezetett - társaság irányítását látta el; a fiatalember "tevékenységi köre" fiktív számlák kibocsátása (értékük meghaladta az egymilliárd forintot) és csődeljárások vállalása volt, és figyelmük a dokumentumok megsemmisítésére is kiterjedt.

2001-ben - hitelt érdemlő források szerint - a cégkeselyűk a Kékgolyó utcában köröznek az onkológián, és menthetetlen rákbetegek adatait gyűjtögetik. Az illető pár százezret kap - fájdalomdíjként -, átveszi a céget, majd búcsút int az árnyékvilágnak. A társasági szerződések általában kikötik, hogy üzletrésze nem örökölhető, ha pedig az, örökösei visszautasítják az örökrészt (magyarán: a tartozást).

Fullextrás Audi 380 ezerért

Az ember azt hinné, mindenkinek az a jól felfogott érdeke, hogy kérjen számlát arról, amit mondjuk a termeléshez felhasznál alapanyagként. Ez így is van, ha éppen nem tilosban sántikál, mert akkor a pontos névre és címre kiállított dokumentum nyomra vezetné a hatóságokat. Az évszázad cukorüzletében - amelynek igazi rejtélyét máig nem sikerült megfejteni - az egyik lehetséges magyarázat épp a számlaelkerülés volt.

Egy Bács-Kiskun megyei falvacskában rendre egy vegyesbolt produkálja a legnagyobb egyéni vállalkozói bevételt, méghozzá 99,9 százalékban közönséges kristálycukor eladásából. Akkora mennyiségekről van szó, amelyeket nem könnyű elképzelni, de azért tegyünk egy kísérletet: az 1996-tól kezdődött három esztendőben 36,5 millió kilogramm kristálycukor fogyott el a csúcstartó Bács-Kiskun megyei üzletben, amelyről csupán annyit lehet sejteni, hogy valahol a borháromszög közvetlen közelében található. A kereskedés tulajdonosa e három évben mintegy 3,7 milliárdos forgalmat ért el (fáradságos munkáját 1998-ban - két veszteséges év után - szerény, egyezrelékes nyereség jutalmazta). Az eladott kristálycukor 1,1 millió ember egész évi fogyasztásával egyenlő, a legnagyobb alföldi konzervgyár szükségleteit pedig több mint 30 esztendőre fedezné. A mennyiséget szemléletesen jellemezheti az az adat is, hogy a községbe szállításához 1825 csurig megrakott pótkocsis kamion kellene. Ha az összes kristálycukrot helybéliek vásárolták volna meg, akkor a készletek úgy 2155-ig tartanának ki; 30 éves emberöltővel számolva tehát - a ma élőn túl - öt generációnak simán jutna a kávéjába. Az APEH többször is tartott ellenőrzést az üzletben, ám a cukorforgalmazás Magyarországon nem törvénybe ütköző cselekedet.

A revízió adatai szerint a vegyesbolt szinte sohasem bocsátott ki áfás számlát; és ha abból a feltételezésből indulunk ki, hogy a vevők borhamisításra használták a cukrot, akkor könnyen felállíthatunk egy logikus cselekménysort. Ha valaki beállít egy cukorgyárba cukrot venni, felírják az autója rendszámát, és elkerülhetetlen, hogy áfás számláért vásároljon: ez így a hamisítónak kész lebukás. Ha azonban a vegyesboltos megy oda, majd a hamisító tőle veszi meg a cukrot, akkor a boltosnak lesz számlája, de ha a vásárló nem kér, akkor annak nem kötelező adnia, csak sima nyugtát. A hamisító anonim marad, számla pedig azért sem kell, mert a végtermék - a hamis bor - úgyis a számlamentes, illegális szférában értékesül.

A trükkök között - nem létező cég, soha nem teljesített szolgáltatás stb. - újabban gyakori az alulszámlázás is.

Audi A6-os, A8-as, a BMW 7-es sorozat, Mercedes C osztály, Volvo S60, S80: közös jellemzőjük az egy-másfél éves kor, a kevés futott kilométer, a kifogástalan műszaki állapot. No és még egy: a fullextrás járgányok "ára" a díler által kibocsátott hivatalos számla szerint 360-380 ezer forint. A revizorok persze nemcsak a számla kibocsátóját vizsgálják, hanem elballagnak a vevőhöz is. Ezek magánemberek (a cég nyilván abban érdekelt, hogy a valódi értékről legyen hitelt érdemlő dokumentuma, hiszen költségként le fogja írni az egészet), akik hebegnek-habognak valamit arról, hogy mázlijuk volt, akciózott a kereskedő, akit régebb óta ismernek.

Revizor el - adónyomozó be. (Utóbbi embertípus sajátossága a széles jogkör.) Mit tesz isten, tízből tíz esetben az derül ki, hogy a vevő ugyan 5-6-7 milliót fizetett az autóért - alkalmasint 10-15 százalékos engedménnyel -, ám rábeszélték, hogy számlája a töredék összegre szóljon. A kereskedő ugyanis - az autó árában - beszedi az áfát és a fogyasztási adót, ám ezt be kell fizetnie az államkasszába. Egyetlen alulszámlázáson viszont 1,5-2 millió forintot "kereshet".

Az intelligens szoftver

Sokan nem kérnek számlát a benzinkútnál, sőt a nyugta sem kell. Alighogy kitesszük a lábunkat, már készül is a számla a Sanyi Bt.-nek: amit mi vettünk, azt ő fogja - költségként - elszámolni. (Ha elég okos, megbuherálja az útnyilvántartását, mert különben lebukik.) A kútkezelő literenként 2-3-4 forintot kap (persze zsebbe), a Sanyi Bt. kiadásai nőnek, nyeresége csökken, befizetendő adója csappan. Mi nem károsodtunk (megkaptuk az üzemanyagot), jól járt a benzinkutas, és Sanyink is profitált.

Fiktív céget létrehozni 2001-ben is gyerekjáték - a szigorítások legföljebb a valódi vállalkozások dolgát nehezítik. Lopott személyi igazolvánnyal nem létező címre bárki könnyen alapíthat társaságot. A cégbíróságok alaki és formai követelmények alapján intézik a bejegyzést, nem vizsgálják, hogy az X. utca 32. kilencedik emelet 8.-ban már a száznegyvenkettedik kft. kezdi-e meg a működését olyan tevékenységi körökkel, amelyek tág teret kínálnak az alkotó fantáziának.

Elvileg - és a törvény követelményei szerint - a könyvelő és a számlaíró számítógépes programokba nem lehet belepiszkálni. A valóság az, hogy Magyarország a komputerzsenik országa, csakhogy a - nevezzük így - intelligens szoftver kicsit drágább.

Amíg van kereslet, a kínálat is próbál lépést tartani. Az üzletnek, bármiről is szól, éppen ez a lényege.

Meg persze a folyamatos megújulás.

Csináld - magad!

E biznisz legújabb - do it yourself - módszere is megjelent honunkban.

Látogassunk el egy kínai piacra, és suttogjunk annyit a levegőbe: számla. Nulla egész nyolc ezred másodpercen belül elénk kerül egy teljesen szabályos, lepecsételt, adószámmal ellátott, sorszámozott, kitöltetlen számla - ára 500 forint.

Voilá.

Azt csinálunk vele, amit csak akarunk: írhatunk rá százezret vagy százmilliót (merjünk nagyok lenni), vevőként megjelölhetjük saját cégünket vagy a sógorét (pompás karácsonyi ajándék!), ha amúgy szabályosan töltjük ki, és ha nem kapunk revíziót, nemigen van mitől tartanunk. Ha meg jön az adóellenőr, akkor úgyis fújhatjuk.

Olyan cég ugyanis, ahol minden rendben van, csak a mesékben létezik.

Ballai József

szerző
Ballai József
publikálva
2001/51. (12. 20.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kis-Magyarország

Kultúra