Költségvetési csalás gyanúja miatt ismeretlen tettes ellen folytat a NAV eljárást a Békés megyei Zsadányban a helyi református egyházközség fenntartásában lévő intézményeknél – adtuk hírül február végén. Részben finanszírozási, részben más szempontok miatt az egyház fenntartásába került szinte az összes helyi önkormányzati intézmény, amelyekben visszaélésgyanús cselekmények zajlottak. A gyanú szerint az intézmények térítési díjait a „Teremtőnek felajánlott” adományként „könyvelték el”. Azonban ez az adomány sok esetben minden hónapban mindig éppen annyi volt, mint amennyi az idős- vagy a szociális otthonok térítési díja. Az intézmények átvételével helyben nagy befolyásra tett szert a református lelkészházaspár, Demeter Ottó és felesége, valamint a kis békési falut 1994-től 2019-ig polgármesterként irányító Dudás Árpád. Szegény és kiszolgáltatott emberek lakta községről van szó.
Tavaly egy mocskolódásoktól és hazugságoktól hangos helyi kampány után – ha szoros versenyben is, de – vesztett Dudás Árpád: mindössze tíz vokssal kapott kevesebbet a politikába új szereplőként belépő Marton Sándornál. Marton azonban alig három és fél hónap után, 2020. február 6-án egészségi okokra hivatkozva lemondott. A héttagú új képviselő-testületben Dudás kimaradásával is a negyedszázadon át volt faluvezető hívei maradtak többségben, és a polgármesteri hivatal meghatározó posztjain is az ő emberei ülnek. Mind a képviselők egy része, mind az apparátus megnehezítette az új polgármester munkáját, aki rövid idő alatt felőrlődött ebben a helyzetben. Marton azóta családjával az ország másik végébe költözött.
Február végén április 26-ra írták ki az időközi polgármester-választást, ám az időközben kitört koronavírus-járvány okozta veszélyhelyzet miatt ezt elhalasztották. A voksolás új időpontját a helyi választási iroda a veszélyhelyzet megszűnését követő 15 napon belül tűzi ki. A polgármesterségért négyen indulnak függetlenekként, köztük Dudás Árpád is. (Az előzményeket lásd: Adományok Isten dicsőségére, Magyar Narancs, 2020. február 20.)
A bejelentés útja
„Szeretnék bejelentést tenni a tavalyi »túlzott« gázolajfogyasztás miatt, és szeretném, ha eljárnának ez ügyben. Alig van 50 hektár földünk (ti. az önkormányzatnak – B. T.), amit művelünk és a gázolajfogyasztásunk tavaly kb. 22 000 liter volt. Én december 5-én kerültem az önkormányzathoz raktárosnak, már az első héten feltűnt a hatalmas fogyasztás, amit aztán »egyéb eszközökkel« próbáltam visszafogni, sikerült is. 2020 januárjában 2000 litert spóroltam meg, és februárban is elég lesz a 2019 decemberében vásárolt gázolajunk. Tehát ez 2 hónap alatt 3000 liter. Ezzel 1,2 millió forintot tettem le az önkormányzat asztalára, volt, aki megkérdezte, hogy miért vett fel a polgármester raktárosnak, HÁT EZÉRT!!!” – olvasni abban a polgármesternek és a helyi képviselő-testületnek címzett bejelentésben, amelyet Baráth Györgyné tett 2020. január 27-én. Azt is leírta, az önkormányzat traktorainak nincs menetlevele, így a felhasználást visszamenőleg nem lehet ellenőrizni – de szerinte az üzemanyag-vásárlásokat a pénzügyi osztályon vissza lehet keresni. Baráthné szerint, ha ez neki raktárosként egy hét alatt feltűnt, akkor kizárt, hogy a hosszú évek alatt a telephelyvezető mindezt ne észlelte volna. Végül az ügy kivizsgálását és a felelős elleni eljárás megindítását kérte a képviselő-testülettől, hozzátéve, ha ezt nem teszik meg, az ügyészséghez fordul. (Baráthné az októberben győztes polgármester február eleji lemondása után távozott az önkormányzattól.)
Az asszony a levelet maga vitte be a zsadányi polgármesteri hivatalba, ahol azt iktatták. A háromoldalas beadványban az immár volt raktáros táblázatba foglalva mutatta ki az önkormányzat tavalyi teljes gázolajvásárlását. Ebben jelezte, tavaly januárban és februárban, amikor a mezőgazdasági munkák álltak, összesen 3014 liter gázolajat vásárolt a település. Raktárossága idején, 2020 januárjában és februárjában semmi szükség nem volt ilyen nagyságrendű üzemanyag-vásárlásra. A táblázat mellé írt megjegyzésében rögzítette, tavaly július 8. és augusztus 10. között vette a legtöbb gázolajat az önkormányzat, csaknem 4100 litert. Kérdőjellel ezt írta mellé: „Bálázás az egyháznak? 30 000 bála, az önkormányzatnak 3000 bála.”
A lemondott polgármester közlése szerint másnap Demeter Ottó helyi református tiszteletes felkereste őt, míg felesége, Demeter Ottóné tiszteletes asszony Baráthnét. Mindketten a beadványban foglaltakra hivatkozva jelezték, hogy készek rendezni az egyházközség tartozásait. Kérdés, miért érezték találva magukat? Ugyanis a Baráthné-féle beadványban nem szerepelt, hogy az egyház tartozna az önkormányzatnak – ők mégis gyorsan léptek.
„Falun gyorsan terjednek a hírek” – magyarázta a lelkész a Narancsnak, hogyan szereztek tudomást a levélről. A lelkész házaspár – korábbi cikkünkkel ellentétben – ezúttal nyilatkozott lapunknak. Szerintük itt valójában nincs is ügy. Ha megérkezett az önkormányzattól a számla, fizettek, éveken át. „Mindig számlázott az önkormányzat és mi mindig fizettünk, legutóbb tavaly októberben polgármester-választás volt, új ember lett a község vezetője. Ezt követően nem kaptunk számlát, így nem tudtunk fizetni. Ha számlát adtak volna, akkor fizettünk volna, erre ma is készek vagyunk, és akkor nem tartozunk” – magyarázta a kialakult helyzetet Demeter Ottó tiszteletes. Majd azt kérdezte, hogy az egyháznak mi köze lehet az önkormányzat esetleges túlzott gázolajfogyasztásához? Ezt „teljesen fals információnak” nevezte, és leszögezte, nem volt ingyen a bálázás. (Az évi több tízezer bálával az egyház a saját intézményeinek fűtését oldja meg az őszi és a téli időszakban.) Demeter Ottó elmondta, az egyházközségnek is van egy traktora, ők is vettek üzemanyagot, és a bálázást együtt végezték az önkormányzattal. „Mi soha nem kaptunk ingyen semmit.” Azt elismerte, hogy január végén bement Marton Sándor polgármesterhez, mert „hallotta, hogy probléma van a gázolaj-elszámolással”. Hangsúlyozta, az önkormányzati bálázó egyik alkatrészének cseréjét közel félmillió forintért az egyház állta. Végül azt mondta, „amíg az önkormányzat nem ad számlát, addig az egyház sem tud fizetni”.
Ha van ügy, ha nincs, a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztálya ez év február 11-én hűtlen kezelés bűntett gyanúja miatt rendelt el nyomozást. A büntetőeljárás azóta is folyamatban van; lefoglalás nem történt, a zsadányi önkormányzattól a rendőrség iratokat kért be, viszont gyanúsított kihallgatására még nem került sor.
A faluvezetést nem érdekli
Azt követően, hogy február 6-án Marton Sándor lemondott, a képviselő-testület nem foglalkozott a neki címzett gázolajüggyel. Baráthné ezért, ígéretéhez híven, az ügyészségen feljelentést tett, ahol viszont a Sarkadi Rendőrkapitányságra irányították. Ő azonban a sarkadi rendőrökkel szemben elfogultságot jelentett be, így került az ügy Békéscsabára. A megyei rendőr-főkapitányság egy nyomozója a bejelentőt február végén meghallgatta, erről 13 oldalas jegyzőkönyvet vettek fel. A zsadányi képviselő-testület a bejelentés óta eltelt csaknem négy és fél hónapban semmilyen módon nem tárgyalt az ügyről. (A veszélyhelyzet elrendeléséig is lett volna erre másfél hónap, ráadásul március 11. után sem állt meg az élet.)
Pikó István alpolgármester, aki a falubeliek szerint a volt polgármester, Dudás embere, és aki polgármester hiányában jelenleg vezeti a kis békési községet, azt mondta, nem találkozott a beadvánnyal, csak hallott róla. A volt raktáros bejelentését, mint említettük, a polgármesteri hivatalban iktatták. Az alpolgármestert az ügy azt követően sem érdekelte, hogy a Békés Megyei Rendőr-főkapitányság nyomozást rendelt el, és iratokat kért be Zsadányból. A megbízott faluvezető azt fejtegette érdeklődésünkre, hogy „a feladat rászakadt, s lehet, a jövő héten már nem is lesz itt”. Amúgy meg nem érdekli, ő nyugdíjas, 66 éves, „a járványveszély miatt be sem kellene járnia a hivatalba”.
Nem jártunk jobban Juhász Ferencné alpolgármesterrel sem, akit nemrég Pikó nevezett ki. Ő ugyan tud Baráthné beadványáról, de kérdéseinket provokációnak minősítette. Beszélgetésünket azzal zárta rövidre, hogy nem szeretne nyilatkozni, főként nem telefonon.
„A gázolajfogyasztás nem volt túlzott, minden ezzel kapcsolatos kijelentés hazugság” – mondta érdeklődésünkre Dudás Árpád volt polgármester. Az önkormányzatnak egy 3 millió forint értékű bálázója van, amelyet mindenki megelégedésére használnak. Ő is említette, hogy amikor a gép egy fontos alkatrésze meghibásodott, az egyház segített az önkormányzatnak. A forgalmazó AXIÁL-lal a település volt szerződéses kapcsolatban, ezért Zsadány is fizette ki a 450 ezer forintot, de ezt utóbb az egyházközség megtérítette az önkormányzatnak. Arra nincs válasz, hogy a szigorú könyvelési szabályok mellett ezt számvitelileg hogyan sikerült lebonyolítani.
A Narancs felvetésére Dudás elismerte, a község tulajdonában lévő traktoroknak nem volt menetlevelük, de ez megítélése szerint nem probléma, mert a munkanaplókból minden ellenőrizhető. Amikor arra kérdeztünk rá, hogyan zajlott az önkormányzat és a helyi református egyházközség közötti számlázás, akkor a volt polgármester azt mondta, „nem számláztak”, mindig „egyéb módon” rendezték a munka és a szolgáltatás értékét. Amikor jeleztük, hogy az egyház helyi vezetője határozottan számlázásról beszélt, Dudás úgy reagált, hogy „ne forgassuk ki a szavait”, majd rögvest kijelentette, hogy e sorok szerzője „egy hazug ember”. Végül olyan dehonesztáló jelzőt használt, ami egy kocsmai vitában is erősnek számítana. (Dudás Árpád ez év február 23-án, három nappal korábbi zsadányi riportunk megjelenése után minden háztartásba nyílt levelet juttatott el, amelyben hazugsággal és bosszúval vádolt meg, és írásomat arra vezette vissza, hogy a 2014-es tavaszi parlamenti választáson Zsadányban ellenzéki jelöltként kevés voksot kaptam.)
Egyéb pikantériája is lehet az ügynek
„Nem volt számlázás, a munka ellenértékéért biztosan nem így fizetett, ha fizetett az egyház” – mondta a Narancsnak Baráth Györgyné. A bejelentő becslése szerint több évre visszamenően akár 10–20 milliós ingyenmunkát végezhetett az egyébként súlyos forráshiánnyal küzdő önkormányzat a nála jobb anyagi helyzetben lévő egyházközségnek.
Ha a feljelentésben megfogalmazott gyanú a nyomozás során igazolást nyer, akkor egyéb érdekessége is lehet az ügynek – jelezték helyiek. Elképzelhető, hogy a nyári bálázási szezonban napi 10–15 közmunkás feketén dolgozott az egyháznak. A hatályos törvények szerint az egyház kikérhette volna őket a munkaügyi központon keresztül, hiszen még maszekok is kérhetnek ki közmunkásokat, csak akkor nekik kell őket fizetni. Nem kizárt tehát, hogy a korábbi faluvezetés feketemunkára kényszerítette a közmunkásokat. Azt pedig egymástól függetlenül többen megerősítették lapunknak, hogy ebből gyakorta viták és veszekedések voltak, mert senki nem akart menni az egyházhoz bálázni. Ez a munka a helyiek megfogalmazása szerint „nagyon pocsék”, nemegyszer a 35–40 fokos melegben kint, a határban folyt. Vasvillával kellett adogatni a bálákat a több méter magasan megrakott pótkocsira úgy, hogy közben a szalmapor hullott az emberek nyakába és a megizzadt bőrt ez erősen csípi. „A maszekban napi 15 ezret fizettek nekem ezért” – mondta egy volt közmunkás. Nemegyszer szombaton is dolgoztatták őket közmunkásbérért.
Évente akár 30 ezer bála jutott így a zsadányi református egyházközségnek, hogy az intézményeit fűtse. A helyiek többsége szerint ez csak nekik volt jó üzlet.
